Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-21 / 43. szám

1980. február 21. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Minden ötödik tanuló klubtag (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Gőgös Ig­nác Gimnáziumban minden ötödik tanuló tagja az isko­lában működő MHSZ-klub- nak. A klub idei első köz­gyűlésén megtartott beszá­molóból kiderül ennek a népszerűségnek az oka. A színes, változatos progra­mok, a kimagasló eredmé­nyek közösséggé formál­ták a 66 klubtagot. Az Ifjú Gárda parancs­nokának beszámolója sze­rint egy polgárvédelmi és egy tűzoltószakasz része­sült kiképzésben az elmúlt évben. Az ifjúsági vitakör anyagából kiválasztott té­mákat politikai foglalko­zásokon dolgozták fel, me­lyekre képzett előadókat hívtak. A gimnázium Ifjú Gárda-szakasza nyolcszoro­sán kiváló és három alka­lommal nyerte el a KISZ KB dicsérő oklevelét. Tag­jai közül nyolcán részesül­tek egyéni kitüntetések­ben. A legutóbbi megyei IG- szemle győzteseiként vet­tek részt az országos szem­lén. Jól működik az iskolai MHSZ-lövészklub is. Leg­utóbb csapat- és egyéni el­sők lettek a megyei közép- iskolás lövészversenyen. Hét éve működik az is­kolában — szintén az MHSZ keretein belül — a gép j árműbarát-szakkör. Jóleső érzés volt látni a klub tagjainak elégedett, büszke tekintetét, miköz­ben az egyes részterületek diákvezetői beszámoltak az említett eredményekről. A sikert együtt kovácsolták. A csapatmunkában na­gyobb a felelősség, mint az egyéni teljesítmények elérésében. És ahol ezt ér­zik, ott a siker sem marad­hat el. „A jó bornak nem kell cégér” — tartja a köz­mondás, mint ahogy nem kell lasszóval fogni az utánpótlást sem az első­évesék közül. A Gőgös Ig­nác Gimnázium MHSZ- klubja élő bizonyítéka an­nak, hogy a tanulók igény­lik az érdeklődésüknek, életkoruknak megfelelő programot biztosító közös­séget. A tanulók öntevé­kenysége mögött — sok­szor láthatatlanul — min­dig ott van Boda István­nak, a klub tanárvezetőjé- . nek munkája is, melynek eredményessége a magas követelményeket támasztó, mégis közvetlen tanár-diák viszonyon alapszik. A tenyérnyi szobában egy szék, egy asztal van. Állunk, beszélgetünk. Bálint György fűtő, vízvezetékszerelő és fi­zetett ezermester, Németh Lajos, a TRITEX Vállalat szek­szárdi lerakatvezetője és szerény személyem. Bálint György nem tud válaszolni a kérdésre: — Miért jó a munkavállalónak, már mint Bálint György­nek ez a munkakör? A fűtő, mert télidőben ez a beosztása van érvényben, a fejét vakarja, ujjai néha a szakállába tévednek. Támasz­kodik a maga készítette üvegfalnak. Nézünk egymásra, s várjuk a választ. Bálint György is várja a választ. így kénytelenek vagyunk megelégedni a semmivel. Tulajdon­képpen nem is az a leglényegesebb; miért érzi jól magát a vállalatnál, a hangsúly a jó közérzeten van. Előzmények: Baráti társaságban többször mondták már: Unos-untig azt hangoztatja mindenki, hogy nehéz helyzetben élünk, hogy a következő évek komolyabb munkát követelnek ... Többnyire az ilyen beszél­getés vége; megadjuk ma­gunknak a felmentést is; kis pont Vagyok, rajtam nem múlik semmi... De másnap mindenki elkezd gondolkodni a dolgon, igyekszik valamit tenni. * Először Németh Lajossal beszélgetünk a lerakatvezetői irodában: — Tavaly — még a takaré­kossági intézkedések előtt — gondoltunk arra, hogy nem kifizetődő a vállalatnál olyan fűtőt alkalmazni, aki csak a fűtéshez ért, mert nyáron, az idény befejezése után nem tudtunk olyan munkát adni neki, ami kitöltené a napi nyolc órát. Ezután került a fűtési sze­zon végén a vállalathoz Bá­lint György, fizetése négyezer forint. Addig a fűtőknek 3200—3500 forintot fizettek. Ez az 5—800 forintos plusz azt jelentette, hogy Bálint György munkaszerződésébe belekerült; köteles — vízve­zetékszerelő lévén — a kar­bantartási munkákat, is elvé­gezni. Németh Lajos folytatja: — Sok gondunk volt az­előtt: elromlott négy zárunk, a karbantartó vállalat kivo­nult, megjavította a négy zá­rat és a számlára kifizettünk 1800 forintot. És ezek csak apróságok. Bálint György az ezermester * A beszélgetés a kazánok mellett folytatódik. A sarok­ban satupad, a falon szerszá­mos polc. Kalapács, resze­lő, egy gyalu. — Készítettem egy kis kö­szörűt is — mondja Bálint György. — Ebben a műhely­ben az apró munkákat meg­tudom csinálni. — Térjünk vissza a tava­lyi évhez. Mi volt az első teendője? — Megismerkedni az itteni dolgokkal. Feltűnt, hogy mindig gond van a 20 köb­méteres szennyvíztartállyal. Hetenként kétszer kellett üríteni. Azt is észrevettem, hogy a WC-tartályok már el­avulták, a víz örökké folyt. Szóltam a lerakatvezető elv­társinak, hagy így nem jó, ki kellene cserélni a hagyomá­nyos öblítőket modem auto­matákra. Szóval — itt kicsit megakad, a fejét vakarja: — Hogy is mondjam? Min­den WC-használatnál 12 liter víz lezúdult a lefolyóba, pe­dig sokszor elég 2—3 liter is. Ekkor Németh Lajos veszi át a szót: — Azóta hetenként egyszer kell a tartályt üríteni. Ke­vesebb a vízdíj. Az automa­ta öblítő berendezés ára fél év alatt kifizetődött. Azután jött a fűtés, illetve a takaré­kos fűtés bevezetése, de ezt már mondja el a Gyuri. — Márciusban kerültem ide, — akkor még fűtöttünk — és tanulmányozni kezdtem a berendezéseket. A nyári nagy karbantartáskor az egyik égőfejben kicseréltet­tem a porlasztót kisebbre. Az volt a tervem, hogy felváltva használom a kazánokat: hi­degben az eredeti porlasztó­val felszereltet, de ilyen eny­he időben a kis porlasztóval felszerelt berendezést üze­meltetem. Nem mindegy, hi­szen óránként 48 kilogramm fűtőolajat égetünk el. Ha eb­ből tudunk lecsípni, az jelen­tős megtakarítást jelent. — Vannak már számok, amelyekkel bemutathatjuk a megtakarítás mértékét ? — Igen. 1979 januárjában 11 609 kilogramm olajat hasz­náltak el, idén pedig ugyan­ebben az időszakban 9033 kilogramm olaj égett el a kazánokban. * Bálint György a vízveze­ték-szerelőd szakmunkásvizs­gát 1967-ben kapta Szolno­kon. Fél évvel előbb, — szakmai versenyen — mint osztálytársai. A városgazdál­kodási vállalatnál szerezte meg később a fűtői okleve­let. Két gyereke van, a fele­sége esti iskolába jár. A. munka mellett kiváltotta fél- műszafcra a kisipari enge­délyt. A lakótelepen — mint mondja — csak kevés mun­kát vállal, sürgős eseteket. Van munkája bőven. * A beszélgetés végére meg­fogalmazódik az első kérdésre is a válasz: — Itt lehetek asztalos, bá­dogos, tetőfedő, lakatos, víz­vezeték-szerelő, fűtő egysze­mélyiben. Fizetnek azért, jól fizetnék, amit szeretek csi­nálni. H. J. KISZ-taggyűlés Pörbölyön Tizennyolc helyről egyetlen célért KISZ-taggyűlésre készül­nek a pörbölyi fiatalok. Be­számoló az elmúlt év mun­kájáról, az egyéni vállalások végrehajtásáról számot adó taggyűlésre, no és az új ve­zetőség megválasztására. Ko­moly munkáról, nagy telje­sítményről tudnak számot adni a 18 munkahelyen dol­gozó 38 fős alapszervezet tagjai. Farkas Ferenc KISZ- titkár beszámolóját hallgat­va erről hamar meggyőző­dök. „Tagépítésünk folyamatos, de tagtoborzást nem tar­tunk. Megvárjuk a fiatalok jelentkezését és csak amikor bebizonyították alkalmassá­gukat, akkor döntünk tag­felvételük ügyében...” — mondotta. „Alapszervezetünk három éve megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét, az 1978— 79-es mozgalmi évben pedig a KISZ KB Kiváló KISZ- szervezet Zászlajának tulaj­donosai lettünk... Akcióprog­ramunkban megfogalmaztuk, hogy célunk a KISZ KB Vö­rös Vándorzászlójának az el­nyerése.” „Alapszervezetünk életében először került sor arra, hogy, sikerült megalakítani az If­jú Gárda szakaszt hat fővel.” „A sportpálya elkezdett építését befejeztük... A tár­sadalmi munkaakciók szer­vezésénél jelenleg ott tar­tunk, hogy míg az elmúlt években rengeteg feladatunk volt, most már keresni kell, hogy a községben mit tud­nánk még segíteni... A hulla­dékgyűjtésben is ott tartunk, hogy már nincs mit gyűjteni. Komoly programunk lesz a tavaszi erdősítés, amit már egyeztettünk a gazdaság ve­zetőivel. Fizikai dolgozó fia­taljaink valamennyien szoci­alista brigádtagok a munka­hely elken.” „Az elmúlt években a kul­turális munkában tudtunk a legkevesebb eredményt fel­mutatni, de tavaly megala­kulásunk óta a legjobb kul- túrmunkát végeztük. Megala­kítottuk a helyi népi- tánccsoportot. A táncosok he­tente rendszeresen próbálnak, rövidesen bemutatkozásuk­ra is sor kerül; emellett sok­szor rendeztünk szellemi ve­télkedőket, műsorokat a he­lyi fiataloknak...” „Az edzett ifjúságért tö- megsportmozgaloim feladatai akcióprogramunkban mindig kiemelt helyet foglaltak el... A KlSíZ-alaipszervezétüink ál­tal épített sportpályán rend­szeresen szervezünk sport­rendezvényeket, szinte az egész falu bevonásával. A tömegsport-mozgalomnak fi­ataljaink körében nagy sike­re van, komoly erdmé- nyéket is elértünk. Eredmé­nyeinket elismerik a felsőbb KISZ-szervek is, és a Ge- menci Állami Erdő- és Vad­gazdaság vezetői is. Nem vé­letlen, hogy támogatásaik nyomán ma ' már mintegy ■harmincötezer forint értékű sportfelszerelésünk van...” A beszámolót követő vi­tában felszólalt többek kö­zött B. Tóth József, az er­dészet pártalapszervezetének a titkára is. A párta!apszer- vezet vezetőségének a véle­ményét tolmácsolva mondta el a dicséretét a KISZ-es fiatalok elmúlt évi tevékeny­ségéről. Minősítéséből az is kiderült, hogy a pártszerve­zet folyamatosan figyelem­mel kísérte a KISZ-esek munkáját, a KISZ-titkárt az elmúlt évben négyszer szá­moltatták be a KlSZ-alap- szervezet tevékenységéről. A KISZ-tagok egyéni vál­lalásainak értékelésekor is kiderült, hogy a pörbölyi KISZ-esek komoly figyelmet fordítanak minden feladat­ra. Elmúlt évi feladataik nem teljesítéséért a KlSZ-veze- tőség három fiatal KISZ-tag- ságának felfüggesztését java­solta. A tagság mindhárom javaslattal egyetértett, meg­szavazta a három fiatal KISZ-tagságának a felfüg­gesztését. Ezután az új vezetőséget választották meg. Farkas Fe­rencet, nyolc év KISZ-titká­ri munka után — mivel a jövőben más feladatok vár­nak rá — a tagság felmentet­te, helyette Tantos János lett az új KISZ-titkár. A vezető­ség tagjai pedig: Kiss Mag­dolna, Bányai János és He­lyes József. TAMÁSI Módszervasar Pakson (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Propagandista, és főleg jó propagandista csak úgy lehet az ember, ha állandó­an képezi magát, új mód­szerekkel, új ötletekkel és friss ismeretanyaggal vár­ja hallgatóit. A jó propa­gandistának tisztában kell lennie a politikai kérdések­kel, ismernie kell többek között a neveléselmélet, vezetéselmélet, pedagógia és retorkia szabályait, s azokat alkalmaznia is tud­ni kell. Mindezt hol és ho­gyan tudja elsajátítani? El­sősorban önképzéssel, de a KISZ-iskolák, illetve a nyári KISZ-vezetőképző tá­borok propagandistatur­nusai is ezt segítik. Segít­ség ebben a munkában a megyénkben rendszeressé vált propagandistatanács­kozás és módszervásár is. A közelmúltban megren­dezett módszervásár első alkalommal „költözött” el a megyeszékhelyről, Szek- szárdról: idén a paksi mun­kásművelődési központ adott otthont a rendhagyó vásárnak. A foglalkozások három szekcióban folytak. A hangsúly — a gazdaságpo­litikai agitáció keretén be­lül — a munkához való vi­szony részkérdéseinek meg­értésén volt. Szó volt a munkaerkölcsről, munka­stílusról, s főként a becsü­lettel elvégzett munkáról Terítékre került az üzemi demokrácia, a brigádok éle­te, tevékenysége. A fiatalok nagy tavaszi seregszemléje a forradalmi ifjúsági napok rendezvény- sorozata. Ennek megün­nepléséhez adott módszer­tani segítséget a vásár. A Pedagógus Továbbképző Intézet jóvoltából techni­kai eszközök sorozatával ismerkedhettek meg a hall­gatók. A bemutatók szüne­tében pedig zsetongyűjtő játékon bizonyítottak: sport, kulturális, helyisme­reti, ifjúságmozgalmi kér­dések megválaszolásával gyűjthették azokat a zse­tonokat, amelyek segítsé­gével a módszervásár vé­gén az árverésre bocsá­tott propagandaanyagokat „megvásárolhatták”. Vidám tréfás könyvvásárlásra is sor került a Művelt Néo Könyvterjesztő Vállalat és a Kossuth Kiadó segédleté­vel. A munkásművelődési központ színházterme pe­dig a filmvetítéseknek adott otthont. Hogy ez a vásár is sike­resnek mondható, az egy részt az előadóknak, más­részt pedig a vitára, poli­tizálásra kész propagandis­táknak köszönhető. A technika a propaganda szolgálatában Sok érdekes könyv várt gazdára Haberschusz Erzsébet BERDI ÁGNES Fotó: Báli János

Next

/
Thumbnails
Contents