Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
1980. február 20. rtlÉPÜJSÁG 5 A korszerű gazdaságirányítás - nemzeti ügy A reform tizenkét éve Nehéz, bonyolult időket élünk. És éppen most kerül sor pórtunk tizenkettedik kongresszusóra. Mennyi mindent kell most végiggondolnunk, újraértékelnünk) Semmit nem hogy* botunk ki azon oz alapon, hogy „kényes kérdés”. Itt von például gazdaságirányításunk immár tizenkét éve működő rendszere. Bevált? Ragaszkodjunk hozzá? Vagy éppen adjunk fel belőle egyet s mást? A Bajai Húskombinátban A legkorszerűbb húsipari berendezésekkel felszerelt vágó és bontó sor teljes kapacitásnál percenként egy sertés feldolgozására alkalmas. Dohányzási tilalom egészségügyi intézményeinkben Világszerte a dohányzás elleni küzdelem éve I960 A történelem csak nagy vonalaikban jelöli ki az egyes nemzetek sorsát. Életüket, jövőjüket, maguknak kell alakítaniuk, építeniük. Sok évszázad után alig néhány évtizede nyílt meg fokozatosan a lehetőségünk arra, hogy sorsunkat, jövőnket mindinkább magunk formáljuk — a szocialista országok közösségétől segítve és védve. Fejlődésünket olyan mér_ földkövek jelzik, . mint a földosztás, előbb a bankok, bányák, majd az ipari nagyüzemek államosítása, az ötvenes évek végén kezdődő konszolidáció, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az 1968. évi gazdaságiirá. nyítiási reform. A maga idején mindegyik lépést sok veszély fenyegette. Ilyenkor derült ki, hogy érvényük fenntartása, védelme nemzeti, össznépi ügy. A gazdasági reform sem kivétel. Mennyi akadálya, menynyi. ellend.rukkere volt az elmúlt tizenkét év alatt! Egyesek a szocialista tervgazdaságot fiéltették .tőle. Mások a kedvezőtlen világgazdasági hatásokat éppen rá akarták visszavezetni. Többször éppen a központi .gazdaságirányítás kényszerlépései jelentettek veszélyt a megnövekedett vállalati önállóságra, a szabályozórendszer működőképességére. Eközben a soha nem képzelt gazdasági nehézségek bizonyították életképességét. A reform olyan lendületet, rugalmasságot, aktivitást adott gazdaságunknak, any. nyi kezdeményezőkészséget, rejtett energiát szabadított fel, amire nem volt példa az elmúlt évszázadban. Azoknak lett igazuk, akik nem hittek abban, hogy a megnövekedett vállalati önállóság gazdasági anarchiára vezet, a csoportérdek a társadalmi érdek fölé kerekedik, a gazdaság egysége megib omlik. Vállalataink viszonylag gyorsan igazodtak az új körülményiekhez. Megtanulták tiszteim a pénzt, élni az önállósággal, felelősséget vállalni a kollektíva keresetéért-. Megtanultak igazodni a beszerzési és a felvevő piacokhoz. Persze gondot okozott nekik is az, hogy a munkaerő-gazdálkodás, a gazdaságirányítási. szervezet, valamint a termelői árak rendszerének korszerűsútésé- yen a reform induló éveiben jsak kicsit léptünk élőre. Most igyekszünk a lemaradást behozni — kissé késve, le nem elkésve. NINCS MINDEN RENDBEN Aki ragaszkodik a reform gondolatához, az világosan látja, hogy itt sincs minden rendben. Nem elég ragaszkodni. Tovább is kell lépni. Néhány példa erre: A gazdaságirányítás reformja a népgazdaságnak eddig nem ismert önfejlesztő, önszabályozó és önkor- rigáló erőt adott. Hozzájárult ahhoz, hogy a központi irányítás gyorsan reagáljon a keletkezett feszültségekre. A külgazdasági helyzet romlásával, a vállalati pénzalapok szűkülésével azonban ez az erő csökkent. Minél előbb vissza kell adni neki. Emlékezzünk csak, a korábbi merev tervutasításos rendszerben milyen későn és torzulva bukkantak elő a népgazdaság hibái. Most mteg — a reform eredményeként — bármilyen hibát követünk is el, azonnal észrevehető. Kivétel, ha az állam a különleges elvonásokkal, támogatásokkal, beavatkozásokkal a hibák felszínre kerülése elől elzárja az utat. Ebben az ügyben éppen most léptünk — reméljük: előre. Csak halkan jegyzem meg, hogy nem elég, ha a hiba gyorsan kiderül; az is kell, hogy gyorsan reagáljanak rá. Nincs minden rendben a vállalati önállósággal sem. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy a bányászat, a villamos-energiaipar, a MÁV és hasonlók legyenek önállóak, hanem a piacnak, a divatnak kitett .tevékenységet végző vállalatok. Kiderült, hogy az önállósághoz egyrészt sok pénz kell, másrészt könnyen igénybe vehető erőforrások. Hiába akar a vállalat valamilyen új terméket bevezetni, ha ebhez sem munkaerőt, sem anyagot, sem -gépet, sem hitelt nem kap. Jelenleg a felvevő piacokhoz való igazodást akadályozza a beszerzési piacok merevsége. Hiába sziabad valamit megtenni1, ha nem lehet. Dönteni részletkérdésekben valóban vállalati szinten keli. De az ésszerű vállalkozói döntésekhez a feltételeket felül teremthetik meg — például azzal, hogy a vállalat a szükséges erőforrásokhoz hozzájusson, feltéve, ha a vállalkozás nemzetközi mércével mérve is megállja a helyét. A reform parancsa ma az, hogy a vállalati önállóságot is közvetve — a feltételek megterem, tésével — kell és lehet növelni. Az sem ártana emellett, ha a .közvetlen adminisztratív, utasításos beavatkozások száma és ereje csökkenne —, amennyire ez nehéz helyzetben lehetséges. Több év kellett annak a felismerésére, hogy a piaci tevékenységek, a versenytevékenységek területén .csak akkor lehet igazi konkuirren. cia és nyereségérdekeltség, ha bizonyos alaptevékenységeknél (például energetika, bányászat) nincs ilyen. Nem jelent tehát visszalépést, ha az irányítás közvetettsége a mostaninál jobban igazodik majd. a tevékenységek jellegéhez. Azf. is fel kellett ismernünk, hogy a piaci verseny kibontakozását a korábbi vállalati összevonások egy része akadályozza. Sok, korábban önálló vállalat egymástól ma is teljesen független tevékenységet folytat. Gondoljunk csak a cement- ipar, a tégla- és cserépipar, a söripar, az édesipar .gyáraira. Meg kell vizsgálni, hogy ezek az összevonások ésszerűek-e. FELSZÍNI KEZELÉSEK A íeLzíni kezeLés nem szünteti meg a hibákat; lássunk erre néhány példát. A bérarány-torzulások a nagyfokú munkaerő-cirkuláció fő oka az országos munkaerőhiány. Tehát a mechanizmusreform szellemében ezt kell megszüntetni erős teljesítmény, érdekeltséggel és a munkaerő-megtakarító gépesítés preferálásával. Ehelyett mi olyan hatósági eszközökhöz, felszíni kezelésmódokhoz nyúltunk, mint az országos szakmai bértáblázat, az adminisztratív létszámzárlat, a bizonyos esetekben kötelező munkaerő-közvetítés, pályázati rendszer, a törzsgárda kiemelt kezelése. A vállalaton belüli szervezetlenség egyik oka az egyenetlen anyagellátás. Ahelyett, hogy a termelőeszköz-kereskedelmet korszerűsítettük volna, a vállalatokat agitáltuk a munka- és üzemszer- vezó-re. Az energiával és az anyaggal nagyon kell takarékoskodni. De ahelyett, hogy az anyag- és energiaitakarékosság erőteljes ösztönzőit beléptettük volna, alkalmazni kezdtünk különféle admi. nisztratív módszereket. Az áremelkedések egyik oka a kínálati hiány. De mi az áremelkedéseket az árellenőrzés szigorításával, a vásárlóerő visszafogásával, az állami költségvetés terhelésével igyekeztünk fékezni, ahelyett, hogy a hazai anyagokat félhasználó, hazai piac által igényelt és nagy tisztajöve. delem-hozaimú termékek termelésének felfutását szorgalmaztuk volna. Néhány terméknél a hiányt éppen a termelői ár emelésével lehetett volíia megszüntetni, de mi ettől féltünk. Pedig világos, hogy a legdrágább az, ami nincs. A reform szelleme .azt mondta nekünk, hogy az a gazdaságtalan termék ha. zánkban, amelyet az importtermék tartósan kiszorít. Mi ezzel szemben különböző kritériumok alapján akartuk a vállalatokkal megállapíttatni, hogy nekik mi a jó és mi a rossz. Rávettük a vállalatokat, hogy csökkentsék a ráfizetéses cikkeik részarányát. Eközben előfordult, hogy a keletkező hiányt olyan importtal pótoltuk, amely drágább volt, mint a hazai előállítás. Ügy növeljük ezzel a termelékenységet, hogy közben rontjuk, hiszen a drá. ga import a cserearányt rontja; a reál nemzeti jövedelmet leértékeli. Napjainkban a reform következetes érvényesítése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lényeghez, az okokhoz nyúlunk. A hibákat közvetett eszközökkel szüntetjük meg. A „TÚLTELJESÍTÉS” VESZÉLYEI Azt mondják, magyar hiba, hogy mindig átesünk a 'ó túlsó oldalára. Nagy lelkesedésünkben például a hatvanas évek végén szinte minden tevékenységet nyereség- érdekeltségbe tettünk. Néhány év kellett annak felismerésére, hogy ami nem „verseny-tevékenység”, azt nem lehet a nyereség folyamatos és gyors növelésében érdekeltté tenni, jövedelmezőségi alapon megítélni. Másik példa: a reform azt mondja, hogy a szabályozókat rugalmasan kell igazítani a változó körülményekhez. De arról eredetileg nem volt szó, hogy a szabályozókat szinte minden évben módo. sítgatjuk. Ott tartunk, hogy. ma már vállalataink jobban belefáradnak a szabályozókhoz való igazodásba, mint a piacokhoz való igazodásba. Nem is említem itt a túlszabályozást, a rengeteg állásfoglalást, irányelvet, elvárást. Egyébként van egy újkeletű „túilteljesítési” veszély. A reform szellemében a világpiaci hatásokat fokozatosan rá kel1 bocsátani a gazdaságra. Számos területen érvé-’ nyesétani kell a világpiaci árakat, árarányokat. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ennek intenzitásában igazodjunk gazdaságunk nyitottságának fokához. Ne .tegyük védtelenebbé, mint amennyire kell. Ne vezessen gazdálkodási bizonytalanság, ra a túl gyors és túl erős alkalmazkodás. * A pártkongresszuson valószínűleg sok ilyen kérdés szóba kerül. Hiszen már az irányelvekben is olvashatunk olyan megállapításókat, hogy például: az árutermelést, az áru- és pénzviszonyokat szem előtt tartva kell továbbfejleszteni gazdaságirányítási rendszerünket; növelni kell a kormányzati szervek szerepét, felelősségét az alapvető gazdasági feladatok megöl, dúsában; a vállalatok, szövetkezetek önálló, felelős munkájától, vállalkozó szellemétől, gazdálkodásuk eredményességétől döntő módon függ gazdasági előrehaladásunk. DR. PIRINYI OTTÓ a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének tud. osztályvezetője Állásfoglalást tett közzé az Egészségügyi Minisztérium a dohányzás visszaszorítására teendő intézkedésékről. Ennek kapcsán arról is tájékozódott az MTI munkatársa, hogy a dohányzás elleni nemzetközi küzdelem évének nyilvánította az Egészségügyi Világszervezet (WHÓ) az 1980-as esztendőt. A hazai egészségvédelem szakemberei sokrétű akciót indítanak a „füstölés” ellen — mindenütt. — A dohányzás — hangsúlyozzák az Egészségügyi Minisztérium illetékesei — súlyos egészségkárosító hatással jár. ezért jelentős érdek fűződik egyénileg is, társadalmi méretekben is a dohányzási szokások visszaszorításához. A dohányzás ártalmainak csökkentése fokozott erőfeszítéseket kíván elsősorban az orvosoktól, de valamennyi egészségügyi dolgozótóTis. Az egészségnevelés mellett fontos a személyes példamutatás és’ bizonyos körben szükségesek adminisztratív tilalmak is. Az Egészségügyi Minisztérium ezért ismét felhívja az egészségügyi intézmények vezetőit, hogy a felügyeletük alatt álló . intézményekben tegyenek hatékony intézkedéseket a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vezessenek be a betegekre. az egészségügyi dolgozókra és a látogatókra egyaránt kötelező dohányzási tilalmat azokban a helyiségeikben. amelyek a betegek vizsgálatára, gyógykezelésére, elhelyezésére, étkezésére szolgálnak, s ahol a betegek egyébként is rendszeresen megfordulnak (folyosók, büfék. beteg-könyvtárak). A tilalomról jól látható táblán tájékoztatást kell adni. az intézkedések betartását pedig ellenőrizni kell. A nagy fontosságú egészség- védelmi téma hátteréhez tartozik, hogy a dohányfüst káros hatása voltaképpen mérgezésben jelentkezik. A dohány legveszedelmesebb mérgei: a nikotin, a kátrány és a szénmonoxid. Ezek felszívódása részben már a szá j üregben megkezdődik. A többféle mérgező anyag a nyelőcsövön át bejut a gyomorba és megzavarja a savképződést. A füst nagyobbik része a lég- csövön it a tüdőbe kerül, és ott, ahol a vérnek oxigénnel keveredve éppen meg kellene tisztulnia, a vérbe juttatja a nikotint, a kátrányt és a szénmonoxidot is. Különösen veszedelmes hatású a szénmonoxid: háromszor erősebben kötődik a vér festékanyagához, mint az oxigén — így oxigénhiányos állapotot teremt a szervezetben. Ezzel az oxigénhiányos vérrel „táplálkozik” például a terhesek szervezetében a magzat is. A cigarettázás magzati ártalmai közé tartósak a spontán vetélés, a koraszülés és az ezzel összefüggő csecsemőhalandóság. Megdöbbentő tehát, hogy mégis — miként egy nemrégi felmérésből kitűnt — minden ötödik terhes nő cigarettázik nálunk. Talán azért, mert a cigarettázás okozta ártalmak nem olyan drasztikusak? Nem fejlődési rendellenességet okoz „csak” koraszülést. ennék minden lehetséges káros következményével együtt. (MTI) A Bottyán-hegyi lakótelep Szekszárdon, a Bottyán-hegyi lakótelepen eddig 192 lakást adtak át. A tervek szerint ezen a lakótelepen mintegy ötszáz lakás lesz majd. Mondom a feleségemnek: dobja már a hátamra a centrifugát, majd valahogy felkutyagolok vele a negyedikre. Minden fordulóban át- kozódom, Fortuna már megint nincs velem. A múlt héten még csak egy fránya tízesem sem volt a totón, most meg a kalapból kihúztam a neayedik emeletet. Legalább nem dobognak a fejem fölött. Sovány vigasz. Első dolgom volt a kis szemetesvödör helyett egy jókorát venni. No, de az még odalenn van a teherautón. Szerencsére — legalább ennyit kedvezett nekem, ez a szép asszony — a neheze már odafönn van, segítettek a kollégák cipekedni. Sunyí- tottam. amikor szidtak, mert ugye a franciaágy legalább százhúsz kiló. Sunyítottam, mint aki nem hall, nem lát semmit. Aztán bort töltögettem a poharakba, és alattomosan figyeltem, milyen kesernyésen nyelik a kollégák a harmadik forduló után, az amiigy igen finom kadarkát. Fönn van a centrifuga. Zihál a tüdőm, úgy érzem hörgők is. Nem pazarlóm ccz energiám beszédre, átkozó- dásra. Belököm a fürdőszoba ajtaját. Pazar kép fogad. Mint valami vitorlás úszik versenyt a metlachin a törülköző, egy flakon Mos 6tal. Remek látvány. Bámulom a vizesek munkáját, ekkora élményt nyújtani az új lakónak! Fölhallatszik az alattam lakó baritonja. Nem értem! Mi van az anyámmal? No de, ugyan már... Perdülök-fordulok — éppen nyolcvankilenc kilómmal — és már ölemben is van a tévé, van vagy húsz kiló. Teli tüdővel veszem fel a harcot mind a hetvenkét lépcsővel, s iszonyú mámor vesz rajtam erőt a szoba küszöbén. A győztes mámora. Hangos koppanások jelzik, mint valami tam-tam dob — potyog a friss vakolat. Még szerencse, hogy megvan az úszómesteri vizsgám, pillangózva közelítem meg a tévéállványt. Ajtót nyitok —■ erkélyajtót — a víznek, hadd folyjon. Mit folyjon! Zubogjon, alá, le, egészen le, a földig, a föld színéig, a földszintig. Kopog a’z ajtómon a kettes lakás tulajdonosa, nem értem, miért oly lefittyedt az ajka? Hogy átázott? Na és? Ki törődik ezzel? Hát ember! Boldog légy, tied a világ, tied a négyes lakás. Nevess, örülj. Mit nekünk az áradat! Legyőzünk mi mindent, minden gátat, csak össze kell fognunk nekünk, az új lakóknak. Si Beköltözés
