Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-19 / 41. szám
e "népújság 1980. február 19. lérkezett a nagy nap. Megyénk parasztfiataljainak legjobbjai ma délután indulpak Budapestre, hogy ott részt vegyenek a falusi dolgozók országos spartakliádján. Bátran mondhatjuk, hogy a megyei és a járási TSB-k mindent megtesznek annak érdekében, hogy a versenyzőket kellően előkészítsék a nagy versenyre. Hetek óta rendszeres edzéseket tartottak a fiataloknak. annak érdékében. hogy az országos versenyen jó eredményekkel bizonyítsák be. hogy megyénkben ma 'már a legkisebb helységben is sportolnak a dolgozók, ma már nemcsak meny- nyiiségi, hanem minőségi sportról is beszélhetünk. Megyénk színeit azok a falusi dolgozók képviselik, akik a járási spartakiád megnyerése után* a megyei versenyen is bebizonyították, hogy méltóan tudják képviselni megyénk színeit. Ma délután az alábbi versenyzők indulnak Budapestre, az országos spartakdádra: Nők: 100 m: Héj jós Júlia (öcsény), Széki Sára (öcsény). 500 m: Héj jós Júlia (öcsény). Doszpod Júlia (Harc). Magas: Takács Ottilia (Harc), Illés Mária (Szentpéter-Szőlőhegy). Távol: Sárosdi Julianna (Paks), Szeteli Ilona (Szálka). Súly: Telegdi Rozália (Tengelic- Szőlőhegy), Illés Mária (Szentpéter-Szőlőhegy). Gránát: Nemes Piroska (Öcsény), Kupusz Júlia (Öcsény). Huszonöt éve történt Előkerestünk néhony újságot, mely 1955-ben. tehát 25 éve jelent meg. Kiváncsiak voltunk, miről irtunk akkor, milyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgát találtunk. Ebből készítettük az összeállítást, annak remén, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatjuk. Megkeres- két volt sportolót, megkérdeztük miként és mire tudnak visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtt történtekről, az elmúlt negyedszázadban hogy alakult életük. ■■■■■ • Az országos spartakiádra indulnak Férfiak: 100 m: Szőke István (Sárpilis) Sümegi István (Báta). 400 m: Csegezi Szilárd (Mórágy), Nagyfalusi József (Varsád). 1000 m: Csegezi Szilárd (Mórágy). Szőts Zoltán (Gyönk). Magas: Harsányt László (Döbrököz), Tóth István (Harc). Távol: Tóth István (Harc), Szőke István (Sárpilis). Súly: Molnár Gyula (Szentpéter-Szőlőhegy), Szőgyéni Géza (Kurd). Gránát: Hencze Sándor (Dunaszentgyörgy), Szőgyéni Géza (Kurd). Kerékpár: Sebestyén Imre (Szálka), Bartus György (Ten- gelic). Patai István (TengeTorna nők: Kovács Olga (Gyönk), Budai Katalin (Gyönk), Ludvig Aranka (Gyönk, Botos Júlia (Gyönk), Rezneki Éva (Gyönk), Hern Erzsébet (Gyönk). Férfiak: Benizs István (Tengelic), Huber László (Tengelic), Máésik László (Tengelic), Szűcs István (Tengelic), Varga József (Tengelic), Varga István (Tengelic), Dózsa Ferenc (Tengelic), Hunyadi Lajos (Tengelic). Röplabda: nők: Ludvig Aranka (Gyönk), Fenyvesi Erzsébet (Gyönk), Bogár Vilmos né (Gyönk), Botos Julianna (Gyönk), Rezneki Éva (Gyönk), Budai Katalin (Gyönk), Kerekes Ilona (Gyönk). Férfiak: Kilián György (Sióagárd), Molnár Zoltán (Sióagárd), Vigh István (Sióagárd), Somogyvári Ottó (Sióagárd), Balogh József (Sióagárd). Pető József (Sióagárd), Nagy Andor (Sióagárd). A SPARTAKIÁD ORSZÁGOS DÖNTŐJE UTÁN Szeptember 8—11-ig, rendezte az OTSB, a falusi dolgozók spartaikiádjának országos döntőjét Budapesten. Meg kell állapítani, hogy az OTSB ezt a spartakiádot az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal jobban, tökéletesebben rendezte meg. A vidéki sportolókat — így a Tolna megyei sportolókat is — a pályaudvaron ünnepélyesen fogadták a Budapesti Kinizsi sportolói. A sportolók elhelyezése és ellátása tökéletes volt. emellett a szórakozásról sem feledkezett meg a rendező bizottság. Sportolóink budapesti tartózkodásuk alatt megtekintették a Fővárosi Nagycirkusz díszelőadását, az EMAG gépgyár üzemrészeit. A sportcsarnokban a VIT-en szerepelt művészek színvonalas előadásában gyönyörködtek. Vasárnap este a KISZ központi vezetőség a Gorkij-kultúr- házban a falusi sportolók részére bált rendezett. Sportolóink eredményeivel elégedettek lehetünk, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az összetett pontversenyben Tolna megye tavaly a 17. helyen végzett, míg az idén a 8. lett. Megyénk sportolói közül legjobb eredményt a tengelici Bartus György érte el, aki a 30 kilométeres kerékpár- versenyen elsőnek ért célba. A tengelici sportoló ezzel elnyerte a Szabad Föld által felajánlott Favorit versenykerékpárt. Az ugyancsak tengelici Patai István verseny közben bukott és így nem ért el helyezést. Ha Patai nem bukik, minden bizonnyal az első öt között végez. A szálkái kerékpáros lány, Sebestyén Irma, Patai sorsára jutott, mert még a verseny elején egy másik versenyző a gépébe szaladt, mely tönkrement és így a versenyt fel kellett adnia. A döbröiközi Harsányi László magasugrásban 166 cm-es ugrásával 2. helyezést ért el. Harsányi magasugrásban 1. helyezést ért volna el. ha 155-nél nem javít. Nemes Piroska a cserenc- pusztai atlétalány 48,56-os gránátdobásával 2. helyen végzett. A férfi gránátdobásban a dunaszentgyörgyi Hencze Sándor 3. helyezést ért el, ami egész jó eredménynek számít. 500 méteren az őcSényi Héjjos Júlia 1:31,5- ös eredménnyel 6. helyen végzett. A gyönfci járásból a szentpéter-szőlőhegyi Illés Mária súlylökésben 7,86-os dobásával a 7. helyen végzett. Férfiak közül még egy 7. helyezést értünk el súlylökésben Szőgyéni Géza kurdi fiatal 10,71-es dobásával. A bonyhádi járásból Mórágyról vett részt Csegezi Szilárd a versenyen, aki jobb taktikával az első négy között végezhetett volna. A tengelic-szőlőhegyi férfitornászok, bár a 7. helyen végeztek, de olyan dicséretet kaptak, melyet egyetlen résztvevő tornászcsapat sem kapott. Nem kisebb személytől, mint Pataki Ferenc olimpiai tornászbajnokunktól. A négynapos budapesti verseny alatt versenyzőink megtekintették a Magyar- ország—Lengyelország atlétikai viadalt, melyen mint ismeretes. két világcsúcs is született, de emellett még országos és stadioncsúcsok születtek. Sportolóink tetszését teljes mértékig elnyerte ez a verseny. Mint mondották, sokat tanultak ezen a kétnapos versenyen. Sportolóink eredményeivel — mint bevezetőben is mondottuk — elégedettek lehetünk, de ez nem jelentheti azt, hogy babérjainkon pihenjünk. A járási és megyei TSB-,nek egyik legfontosabb feladata továbbra is a falu sportjának további megerősítése, segítése legyen. A TSB-szervek már a téli hónapok alatt fogjanak hozzá a sportkörök megerősítéséhez, újabb fiatalok bekapcsolásával még több fiatalnak biztosítsák a sportolási lehetőséget. hogv a jövő évi spar- takiádon még jobb eredményeket érhessenek el megyénk paraszítfiataljai. Első versenye: 1948. március 15. BLső kérdésünk Bartus Györgyhöz : — Mikor kezdteti a kerékpározást? — Ennek története van. öcseny- ben laktunk és az 1848. március 15-i nemzeti ünnep századik év. fordulójára készültünk. Az iskolában a tanár lelkes beszédet tartott, majd felszólított bennünket, jelentkezzen, aki akar indulni március 15-én a kerékpárversenyen. Feltartottam én is a kezem és csak utána döbbentem rá, még kerékpározni sem tudok. Egy hónap volt vissza, közben apám kerékpárját „elemeztem”, hogy tanuljak vele. Váz alatt már megtanultam hajtani, de elestem, eltörött a gép. Apám szigorú volt, eltiltott. Csak nagy könyörgésre, miután mondtam., hogy március 15-én indulni szeretnék, engedte meg, hogy tovább gyakoroljak. Decs határában volt a rajthely, míg a cél öcsény központjában. Szépen feldíszített géppel indultunk, de néhány száz méter után észrevettem, mindenki megelőzött. Utolsónak érkeztem a célba. nagyon szégyellem magam. Ennek ellenére ma is kedves emlékként őrzöm az emléklapot, meliyet akkor minden induló kapott. A versenyv után elkeseredtem és elhatároztam, hogy soha többé nem versenyzek. — És mégis? — Igen, 1949-ben Tengelicre költöztünk, velem egv idős gyerekekkel sokat hajtottuk a géDet. Néhai Zsámbóki Fábián bácsi szervezett egy kerékpárversenyt és Patai István barátom hívott: menjek én is. Községi verseny volt, vagy húszán indultunk a 15 —18 kilométeres távon. A versenyt én nyertem Patai előtt ép kaptam a két kerékpárkü’sőt. melyet a legjobbnak felajánlottak. — És arra vissza tudsz-e emlékezni, hogy a spartakiádverse- nyekre ki beszélt rá? — Hogyne. Tengelic központjában te és Barbacsy Imre. az akkori járási TSB-einök agitáltátok a fiatalokat, hogy vegyünk részt a spartakiád versenysorozaton. A jelekből ítélve tudtatok agitálni, mert jó néhányan elindultunk a hazai, majd a járási versenyen. A megyei döntőn Patai és én bizonyultam legjobbnak, így kerültem Budapestre, az országos döntőre. — Ahol első lettél és megkaptad a Szabad Föld tiszteletdíját, a Favorit versenykerékpárt. — Igen, boldogságom határtalan volt. Hadd mondjam el, még ma is megvan és nagyon vigyázok rá. Egész életre szóló élmény emléke. — Miként alakult a verseny után életed? — A Szekszárdi Spartacus színeiben egy évig versenyeztem, majd következett a katonaság, tiszti iskolára kerültem. Utána 1959 végén a KISZ járási bizottságán, majd a KISZ megyebizottságon dolgoztam. 1964-től a K Huszonöt éve a két tengelici versenyző. Balról Bartus György, jobbról Patai István paksi járási titkára lettem, ma> a paksi járási pártbizottságon dolgoztam munkatársként. A Paksi Állami Gazdasághoz kerültem párttitkárnak, ahol nyolc évig töltöttem be ezt a tisztséget, most ugyanitt három éve a személyzeti osztály vezetője vagyok. — Az elmúlt 10—15 évben gyakran találkoztunk a MEDOSZ versenyein, mindig a sportolókká! tartottál. Ezek szerint változatlanul szereted a sportot? — Szeretem a sportot, sokat köszönhetek neki. Többek közö azt, hogy egészséges vagyok, még nem voltam beteg, nem ettem gyógyszert. Mindig igyekeztem a sportot, a sportolókat valamilyen formában segíteni, támogatni, talán ezzel érdemeltem ki, hogy 1974-ben a Testnevelés és a Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptam. — Ha jól tudom, ma már nem kerékpározol, felcserélted — mint közlekedési eszközt — az autóval. — Igen, mivel feleségem is rendszeresen vezet, így ké autónk van, egy Trabant és egy Zsiguli. Viszont két kislányom kitűnően kerékpároz. — Mint volt versenyző, biztos figyelemmel kíséred a szekszárdi kerekesek szereplését. — Igen, örülök sikereiknek, de sokszor eszembe jut, ha mi akkor Patai Pistával) ilyen körülmények között, ilyen gépekkel versenyezhettünk volna, esetleg még több szép sikerre emlékezhetnénk. Persze így is elégedett vagyok, hisz 25 éve a sparta'’* országos döntőn a Tolna megyeiek közül én voltam az egyetlen, aki első helyen végzett. Rég volt, szép volt! Vezető edző a PMSC-nél Harsányi Lászlóval Pécsen, a Tüzér utcai sporttelep irodájában beszélgettünk. Személyét nem kell bemutatni Tolna megyében, hisz döbrö- közi származású, később Bá- taszéken tamcott, majd Szek- szárdon, a megyei sporthivatalnál dolgozott, mint módszertani főelőadó. Életútjáról, sportpályafutásáról vallattuk. — Döbröközön végeztem az általános iskolát, majd Dombóváron a Gőgös Gimnáziumban érettségiztem. Miriszlai Ernő testnevelő középtávfutót vélt bennem felfedezni, de néhány verseny után kiderült, erre alkalmatlan vagyok. Aztán szinte észrevétlenül az iskola legjobb magasugrója lettem. Közben űztem a labdarúgást is, Döbrököz csapatában játszottam néhány éven át. — Az országos spartakiád döntőre vissza tudsz emlékezni? — Igen. Akkor mév voltak a spartakiád helyi versenyek, melyet körzeti, majd járási verseny követett. Nem jelentett nagy feladatot elsőnek lenni a járásin sem, sőt a megyei versenyen is egyedül értem el magasugrásban olyan eredményt, mellyel az országoson esélyem volt dobogón végezni. Az országos döntőt a Népstadionban rendezték, ahol 155 centimétert csak másodiknak tudtam átugor- ni, így a 166 centiméterrel csak második lehettem. Örültem ennek a helyezésnek, bár Dombóváron a gimnáziumban rendszeresen megugrottam a 170 centimétert is. — A spartakiád után hogy alakult életed? — Megmaradtam az atlétikánál, közben másfél évig tényleges katonai szolgálatot teljesítettem. A Dalmandi Állami Gazdaságban dolgoztam, elvégeztem a tanítóképzőt. Ezt követően Bátaszékre kerültem, ahol néhai Novák István rábeszélt, hogy ismét atlétizáljak, de elkezdtem az edzői munkát is. Míg Báta- széken voltam, a Testnevelési Főiskolán a tanár szakot levelezőként elvégeztem, ott is ugrószámokban specializáltam magam. Mint említettem, közben atlétizáltam is és már nem jelentett nagy feladatot a 180 centiméteres magasság sem. — A következő állomás Szekszárd volt. — Igen. 1965 őszig voltam Bátaszéken, majd Szekszárd- ra, a megyei sporthivatalba kerültem módszertani főelőadónak. 1971-ben a TF-en szakedzői oklevelet szereztem, a Szekszárdi Dózsa edzője lettem, ahol kialakult a szakosodás, így a magasugró- és a dobóatléták kerültek hozzám. Volt Bátaszéken egy tanítványom, N. Kovács Éva, aki már akkor ifjúsági válogatott lett. 1971-ben N. Kovács Éva a Szekszárdi Dózsa atlétája volt és az olimpiai keret tagja lett. — És következett a PMSC. — Igen. 1975. január elsejétől vagyok a PMSC atlétikai szakosztályának vezető edzője. Az A kategóriás szakosztály közel háromszáz versenyzőt foglalkoztat, ahol tizenhét edző és ugyanennyi pályamunkás biztosítja a jó feltételeket, illetve a szakmai munkát. Két versenyzőnk esetleg számításba jöhet, hogy kijut a moszkvai olimpiára: az alsónánai származású Torma Ibolya gerelyhajításban 60 méter körüli eredményével, és Péley Bernadette, akinek ideje 800 méteren 2:03. — Hogy érzed magad az új munkahelyeden? — Jól, mert- ideális körülmények között tudunk dolgozni, mert a feltételek megfelelnek az A katégóriás szakosztálynak. A Tüzér utcai sportlétesítményen van 400 méteres, hatsávos salakos futópálya, 130 méter hosszú futófolyosó, annak végében távolugrógödör, épül a 18x24 méteres terem a téli felkészüléshez, van erősítőtermünk. Versenyzőink közül évente 20—25 tagja valamely válogatott keretnek. — További célkitűzéseid? — A PMSC feladata atlétikában, úszásban, súlyemelésben és birkózásban néhány olyan versenyzőt nevelni — nagy, komplex szakosztályokat fenntartani — ahonnan a legtehetségesebbek kijuthatnak az olimpiára. Természetesen már 1984-re gondolunk. Ennek érdekében dolgozunk és mivel a feltételek jÓK. kitűnő segítőtársaim vannak, biztos vagyok, az OTSH célkitűzéseinek eleget tudunk tenni. A BORSODI VEGYI KOMBINÁT GYÁREGYSÉGE SZEKSZÁRD, PALÁNKI ÚT azonnali belépéssel felvesz NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ SZEMÉLYGÉPKOCSIVEZETŐT. Jelentkezni lehet a munkaügyi előadónál. (357) A Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat pályázatot hirdet főiskolai végzettséggel OKTATÁSI CSOPORTVEZETŐ munkakör betöltésére. Élelmiszeripari főiskolai végzettséggel rendelkezők előnyben. Továbbá felveszünk gyakorlattal rendelkező GYORS- ÉS GÉPÍRÓKAT. Jelentkezés: A vállalat személyzeti és oktatási osztályán (Szekszárd, Keselyűsi út 24.). (368) A BONYHÁDI ÁFÉSZ boltvezetőt és helyettest keres nagy forgalmú bonyhádi vegyesboltjába. Jelentkezés: a központi irodában, Bonyhád, Rákóczi u. 6. (385) Szekszárdi Költségvetési Üzem a lakosság és közületek részére FUVART ÉS gépi földmunkát VÁLLAL, valamint BETONT AD EL. Igénybejelentés: Szekszárd, Tartsay V. u. 8. (318) A Népstadionban a léc felett Harsányt László