Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

1980. február 19. 2 KÉPÚJSÁG Ünnepi megemlékezés a magyar-szovjet barátsági szerződés aláírásának évfordulóján Történelmi jelentőségű megállapodás, a magyar— szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásé, nak 32. évforduló] árál emlé­keztek meg hétfőn a Magyar —Szovjet Baráti Társaság székháziban. Az ünnepségen részt vett Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint Vlagyimir Javkovlevics Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe. Hajnal Kornél, az MSZBT ügyvezető elnökségének tag­ja ünnepi beszédében hang­súlyozta, hogy az elmúlt har­minckét évben hazánk életé­ben felbecsülhetetlen jelen­tőségű volt a Szovjetunió se­gítsége, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Az 1969-ben megújított szer­ződés tovább mélyítette a két ország kapcsolatát és újabb távlatokat nyitott a kölcsö­nösen előnyös együttműikö. désben. A baráti szerződés a két ország alapvető érdekein túl megfelel az egész szocia­lista közösség érdekeinek, erősíti a szocialista országok egységét és együttműködését, s hozzájárul Európa, vala­mint a világ békéjének és biztonságának megszilárdítá­sához. Vlagyimir Javkovlevics Pavlov a szerződés jelentősé­géről szólva hangsúlyozta: egyre hatékonyabban való­sulnak meg a szocialista in­tegráció elvei gazdasági kap­csolatainkban, mind széle­sebb körűen hangolják össze a népgazdasági terveket. .s egyre jobban fejlődik, mélyül a szovjet és a magvar ipar kooperációja, specializálódá­sa. Ez utóbbi években szaka­datlanul bővültek az orszá­gaink közötti kölcsönös áru- szállítások. Az idei évre ter­vezett árucsere értéke meg­haladja az 5 milliárd rubelt. A szerződés szellemében ál­landóan szélesedik együttmű­ködésünk az ideológia, vala­mint a tudományok, a közok­tatás az egészségügy és a kultúra terén is. Közös tevé­kenységünk bővüléséről ta­núskodik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság test­vérvárosai és testvérmegyéi közötti, dinamikusan fejlődő együttműködés is. A két or­szág kapcsolatainak jellemző sajátossága, hogy régóta túl­nőttek a hivatalos kereteken, egyre inkább tömeges mére­tűvé válnak, és a két ország lakosságának mind szélesebb» rétegeit érintik. (MTI) Púja Frigyes Japánba érkezett iFlesch István, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A japán kormány meghí­vására hétfőm délelőtt négy­napos, hivatalos látogatásra Tokióba érkezett Púja Fri­gyes, a Magyar Népköztársa­ság külügyminisztere. A ma­gyar diplomácia vezetője, aki viszonozza szigetországi part­nerének korábbi budapesti látogatását, találkozik Ohlra Maszajosi kormányfővel, két alkalommal tanácskozik Oki. ta Szafouro külügyminiszter­rel, a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról, tár­gyal továbbá Szaszaki Jóslta­ké külkereskedelmi és ipar­ügyi miniszterrel. Púja Fri­gyes ezenkívül eszmecserét folytat a japán gazdasági — üzleti körök képviselőivel, .gyárlátogatáson vesz részt, és ellátogat vidékre. A magyar külügyminiszter megérkezése után felkereste Jaszui Kent, a törvényhozás félsőházának tavaly nyáron küldöttség élén Magyaror­szágon járt elnökét, s ez ál- kalommat tolmácsolta neki Apró Antalnak, az ország- gyűlés elnökének üdvözletét. A kötetlen hangulatú beszél, getésen ott volt Afcijama Csozo, a felsőház alelnöke, Nabesima Naocugu szenátor, az LDP felsőháza képviselő- csoportjának főtitkára, a Ja­pán-Magyar Baráti Társa­ság elnöke, valamint dr. Kos Péter, a Magyar Népköztár­saság tokiói, és Szugihara Si- nicsi, Japán budapesti nagy­követe. Púja Frigyes később megtekintette az 1918-ban épült parlament üléstermét, ahol tájékoztatták a törvény, hozási tevékenységről és a választási rendszerről. Az első napi program vá­rosnézéssel folytatódott. Pú­ja Frigyes hétfőn este hazánk nagykövetségén találkozott a tokiói magyar kolónia tagjai­val. (MTI). Palotaforradalom Mauritániában Hosszú ideig viszonylag ritka rekorddal büszkélkedhetett Mauritánia: 18 éven át el tudta kerülni az erőszakos belpolitikai for­dulatokat, az afrikai kontinensen is oly gya­kori puccsszerű hatalomváltásokat. Ki­egyensúlyozottnak tűnő polgári kormány­zás, nyugat- (főleg francia-) barátság, vi­szonylag mérsékelt külpolitika jellemezte ezt a hatalmas (több mint 1 millió négy­zetkilométer) területű nyugat-afrikai álla­mot. Másfél esztendeje azonban felborult ez az egyensúly: a hadsereg vette kezébe az irányítást Nouakchottban. Azóta Mauritánia is a gyorsabb változá­sok időszakába lépett. Ennek fő oka a nyu- gat-szaharai háború, amely élénk mozgás­ba hozta a mauritániai politikai erőket. Amikor Spanyolország 1976-ban lemondott gyarmatáról, a Nyugat-Szaharának neve­zett, gyér lakosságú, de foszfátban párat­lanul gazdag sivatagi országról, az értékes területet „átjátszotta” Marokkónak és Mau­ritániának. o Ám Mauritánia Daddah polgári elnök vezetésével tulajdonképpen nem volt ko­moly versenytársa az erősebb és a nyugat- szaharai területet mindenáron bekebelezni akaró marokkói királyságnak. A neki jut­tatott déli harmad korántsem olyan érté­kes, mint a Rabat által a spanyol kivonu­lás után sietve megszállt északi részek. Emellett Hasszán marokkói király már jó ideje kiterjesztette befolyását Mauritániá­ra. A politikai-gazdasági függés, valamint az odaküldött katonaság nem adott más le­hetőséget a lavírozó Daddahnak, mint en­gedelmeskedni a rabati óhajnak. Ez azon­ban háborút jelentett a nyugat-szaharai felszabadító mozgalommal, a gyorsan erő­södő és nemzetközileg is tekintélyt kivívó Polisarióval. Ez a háború pedig tovább élez­te a belső feszültségeket az országban: napi egymillió dollárt emésztettek fel a sivatagi harcok, amelyek következtében Mauritánia lassacskán vészes gazdasági helyzetbe ke­rült. Q A vihar kirobbanását kívánták megaka­dályozni 1978 nyarán a katonák, Salek ezre­des vezetésével. Elsősorban a szaharai há­ború befejezését szerették volna elérni. El­ismerték a Polisariót, s tűzszünetet kötöttek vele. Salek azonban ennél tovább nem tu­dott lépni. A gazdasági bajok és a törzsi fe­szültség növekedése idővel a nyugat-sza­harai rendezés megtorpanásával párosult. A hadsereg vezetői köréből hamarosan színre lépett egy újabb csoport, amely to­vább kívánt lépni az éppen hatalmon lé­vőknél. Salek ezredest végül is tavaly ápri­lisban szorította háttérbe a törzsi problé­mákat rugalmasabban és sikeresebben ke­zelő Bousseif ezredes, aki egyidejűleg gyors diplomáciai offenzívát indított a nyugat- szaharai kérdésben. Elismerte, hogy az egykori gyarmat népének joga van az ön- rendelkezéshez, s megkezdte a tárgyaláso­kat a Polisarióval. Az agilis vezető azonban két hónap múltán repülőszerencsétlenség áldozata lett, s kétségessé vált, hogy az utódok merre tartanak majd. Ám az új miniszterelnök, Haidala ezredes követte elődjét. Először el­távolította a már csak protokolláris hatás­körrel rendelkező Salek államfőt, s helyére Louly alezredest ültette, majd minden erő­feszítését a nyugat-szaharai rendezésre összpontosította. A régi és bénító marokkói gyámkodást felszámolva szerződést kötött a Polisarióval, kiüríttette Nyugat-Szahara dé­li részét és közeledni kezdett a korábban fő ellenségnek számító Algériához. o Ez az új és radikális vonal azonban ve­szélyes helyzetbe hozta az országot. Marok­kó ellenségessé vált, s árulással vádolva Mauritániát, megszállta Nyugat-Szahara délvidékét is. Ugyanakkor nem volt hajlan­dó máig sem kivonni katonáit Mauritániá­ból, noha a Haidala-kormány felmondta az erről régen kötött megállapodást. A ko­moly marokkói politikai, gazdasági és ka­tonai nyomás végül dilemma elé állította a nouakchotti vezetést: kiegyezni az erős és agresszív egykori szövetségessel, vagy to­vább lépni a megkezdett úton. Alighanem heves belső viták nyomán győzedelmeske­dett az utóbbi, a kormányfő vonala: Hai­dala január elején eltávolította Loulyt, s a kezébe vette az összes hatalmat. Az indok­lás tömör volt: „Meg kell szabadulni azok­tól, akik nem járulnak hozzá a nemzeti új­jáépítés erőfeszítéseihez.” Ez pedig egyút­tal arra is utal, hogy Mauritánia felszámol­va az áldatlan és értelmetlen háborút, most a belső problémákra összpontosít. S ahogy a külpolitikában sutba dobták a régi érté­keket, elképzelhető, hogy a mostani palota­forradalom nyomán némi eltolódás követ­kezik be a Franciaországra és Marokkóra orientált gazdaságpolitikában is. AVAR KÁROLY Afgán-palesztin megbeszélések iBabrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KiB főtitkára, a forra­dalmi tanács elnöke, minisz­terelnök elnökletével ülést tartott az Afganisztáni De­mokratikus Közitársaság Mi­nisztertanácsa — jelentette a Ba'kihfar afgán hí ügynökség. A Pravda kabuli tudósítói arról számolnak be, hogy Af­ganisztán vezetői állhatatos erőfeszítéseket tesznek a nor­mális életkörülmények meg­teremtése, valamint a lakos­ság különböző rétegeit eeve- sítő széles nemzeti front lét­rehozása érdekében. Ez utób­bi nem egyszerű feladat, mert az ország lakossága nemze­tiségi és vallási szempontból egyaránt nagyon sokrétű, s az egyes rétegek viszonya egymáshoz a barátságostól az ellenségesig terjed. Badakhshan, Nangarhar és Paktia tartományokban pa­kisztáni támaszpontokon ki­képzett ' banditák csoportjai tevékenykednek. Paktiában például, ahonnan a 200 kilo­méternyire fekvő Kabulba tű­zifát szállítanak, a diverzán- sok megtámadják a fűtő­anyagszállító gépkocsikat, rettegésben tartják a lakos­ságot. Dzsalalabadon keresz­tül szállítanak a fővárosba gyümölcsöt, zöldséget és más fogyasztási cikkeket — és a banditák itt sem maradnak tétlenek. Kabulban nyugalom van, de néha még itt is lövé­sek hallatszanak. A forra­dalmi tanács felhívással for­dult a lakossághoz, alakít­son önkéntes egységeket a gyilkosok, szabotőrök és tol­vajok elleni harcra. Az ön­kéntes egységek feladata len­ne, hogy a hadsereg és a ren d ő rsé g al afcuil at aival együtt biztosítsák a közutak, a hidak, a városok, a falva„k, a karavánutak és hegyszoro­sok biztonságát. A Pravda cikke ezzel kapcsolatban rá­mutat, hogy az afgán kor­mány kérésére az országba érkezett korlátozott számú szovjet csapatkontingens kedvező külső feltételeket teremtett ugyan az afganisz­táni forradalom számára, ám az országon belül még sok a tennivaló annak érdekében, hogy normalizálódjék az élet és a termelési kapacitásokat teljes mértékben kihasznál­ják. IBábrak Karmai fogadta a Habbas- vezet te Palesztin ai Népi Felszabadítási Front Af­ganisztánban tartózkodó kül­döttségét. A megbeszélés folyamán Babrak Karmai ismételten arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok, Kína és az arab reakció ösz- szeesküvést sző a térség né­pei ellen. Karmai megerősí­tette, hogy Afganisztán és a Szovjetunió barátsága bizto­sítékot jelent a térség- béké­je szempontjából. PANORÁMA VARSÓ Hétfőn délután összeült a lengyel parlament. A napiren- ' den egyetlen pont szerepelt: a minisztertanács összetételé­ben bekövetkezett változásoké. Stanislaw Gucwa, a szejm marsallja, tájékoztatta a képviselőket arról, hogy Piotr Ja- roszewicz, a minisztertanács elnöke, kérte tisztségéből való felmentését. Kéréséhez a parlament hozzájárult. Ezután Piotr Jaroszewicz szólalt fel, majd Edward Gie- rek emelkedett szólásra, és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága nevében javasolta, hogy Edward Ba- biuchot válasszák miniszterelnökké. Mint mondotta, jelö­lését a szövetséges pártok is támogatják. A szejm a javaslatot elfogadta, és Edward Babiuchot vá­lasztotta meg a minisztertanács elnökévé, egyúttal felment­ve őt az államtanács elnökhelyettesének tisztsége alól. MOSZKVA ■ A világ első szocialista ál­lama politikájának sarkköve a múltban is a békéről való gondoskodás volt. Ez ma is politikánk sarkköve, s ez ma­rad a jövőben is. Pártunk és kormányunk következetes, az enyhülésre irányló irányvo­nalát teljes mértékben he­lyeslik és támogatják a szov­jet emberek. Ez a helyeslés nyilvánult meg a jelenlegi választási kampány során is — jelentette ki Andrej Gro- miko szovjet külügyminiszter. Gromiko a Moszkva környé­kén lévő Kalinyingrád város képviselőjelöltje, és hétfőn találkozott választóival. BEJRŰT A jobboldali falangista mi­líciákkal folytatott hatnapos heves küzdelem után a szíriai csapatok vasárnap elfoglal­ták az észak-libanoni Knat várost — adta hírül egy Li­banonban kiadott közlemény. A városban több fegyverest letartóztattak. A szíriai csa­patok, mint ismeretes, az arabközi békefenntartó erők keretében tartózkodnak Li­banonban. KAIRÓ Vasárnap Kairóba érkezett Joszef Hadas, az izraeli nagy- követség ügyvivőije és véle együtt a diplomáciai misszió munkatársi gárdája. Az egyiptomi ügyvivő, Moham­med Kihazandar és beosztot­tai szerdán utaznak Tel Avivba. A nagykövetek — Izrael részéről Eliahu Ben Elisszar, egyiptomi részről Sziaad Mortada — jövő héten foglalják el állomáshelyükét, és február 26-án adják át megbízólevelüket Anvad Szá­dat egyiptomi, illetve Jíchak Navon izraeli államfőnek. . A normalizálás „fokozatos­sága” jegyében Izrael már eddiig is számos célját érte el Egyipltómnál: február 26-ától kezdve izraeli hajók használ­hatják az egyiptomi kikötő­ket, a gazdasági kapcsolato­kat tiltó bojkottal egyiptomi részről eltörölték, egy „ide­iglenes” megállapodás értel­mében március elején meg­kezdődik a Kairó és Tel Aviv közötti rendszeres légiforga­lom;, izraeli sajtótermékek immár egy hónapja kapha­tók Egyiptomban és viszont, február második felétől dip­lomáciai kapcsolat áll fenn a két ország között. Napok óta feszült a helyzet a törökországi Izmirben, mi­után a múlt héten súlyos öss zecsapások voltak sztrájkoló munkások és a rendfenntartó alakulatok között. A képen: fegyveresek a város utcáin. (Képtávirónkon érkezett.) London Az ír kérdés új fejleményei Charles Haughey, az ír Köztársaság miniszterelnöke felhívta Margaret Thatcher brit kormányfőt, hogy a két ország együttes lépéssel old­ja meg Észak-Irország prob­lémáit. Haughey hangsúlyoz­ta, hogy a köztársaság vál­tozatlanul az ír egység meg­teremtésére törekszik de bé­kés eszközökkel. Észak-Iror- szág, ez a 60 éve mestersége­sen kreált politikai egység, csődöt mondott és Nagy-Bri- tannia bármely egyoldalú megoldási kísérlete ugyan­úgy kudarcra van ítélve — mondotta az ír kormányfő. Az EGK viszont véleménye szerint kedvező nemzetközi keretet kínál a közös lépé­sekhez. Az ír miniszterelnök de­cemberi megválasztása óta most foglalkozott először az ír egység zaklatott kér­désével. Pártja, a Fianna Fait kongresszusán felhívta a brit kormányt: ne akadályozza, hanem mozdítsa elő az ír egyesítést. Felhívását később külön sajtónyilatkozatban is megerősítette. Thatcher asszony még nem reagált személyesen a felhí­vásra, de az északír ügyek minisztériuma nem késleke­dett az elutasítással. Megerő­sítette London ismert állás­pontját, hogy amíg Ulster vá­lasztóinak többsége az Egye­sült Királysághoz kíván tar­tozni, addig London nem egyengeti az ír egységet. Mi­vel Észak-Irország határait úgy vonták meg, hogy a Lon­donhoz húzó protestáns la­kosság kétharmados többség­ben van, ez gyakorlatilag a status quo befagyasztását je­lenti. A minisztérium azt is hangsúlyozta, hogy a január­ban kezdődött „alkotmányozó konferencia” kizárólag a he- lvi önkormányzat helyreállí­tásával foglalkozik, az ír egység kérdése nem is szere­pel napirendjén. A hét végén a két érintett ország, Nagy-Britannia, illet­ve Írország kommunista párt­jai is megvizsgálták az ír kérdés helyzetét. A londo­ni megbeszélésen a két párt küldöttségét a két főtitkár, Gordon McLennan és Micha­el O’Riordan vezette. Megbe­széléseikről közös fölhívást adthk ki. A két ország kommunista pártja követeli: 1. Polgárjogi törvényt Észak-Irországnak; 2. Rendkívüli és a terroriz­musellenes törvény eltörlését, a kínzások, igazságügyi visz- szaélések kivizsgálását; 3. A brit csapatok visszavo­nását laktanyáikba, majd ki­vonásukat. A felekezeti ala­pon létrehozott ulsteri védel­mi ezred és rendőrség fel­oszlatását, új demokratikus erőkkel való felváltását. A közös felhívás nagy erő­vel húzza alá, hogy csak a brit szakszervezeti mozgalom határozott fellépése késztet­heti irányváltásra a brit kormány politikáját Észak- Irország iránt, vethet véget az elnyomásnak és a válság­nak. A brit szakszervezetek sokkal hatékonyabb támoga­tása segíthet a felekezeti megosztottság leküzdésében Észak-Irország munkásosztá­lyánál. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents