Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
a Képújság 1980. február 16. A korai kőkorszakban már élénk emberi tevékenység színhelye. A honfoglalás után a Monoszló-nemzetség birtoka. Egy 1294-ben kelt oklevél a Doros-család tulajdonában tünteti fel. A török hódoltság idején lakói szétszélednek. A XVIII. században újonnan települ. Lakói túlnyomóan magyarok. Az 1940-es évek elején lélekszáma 942, akik 209 házban laknak. Jelenleg a község lakossága 696 (339 férfi, 357 nő), akik 218 házban laknak. A faluban az első termelőszövetkezet 1950-ben alakult. Kevesebb sertésre szerződtek Híres tűzoltók Tizenöt tagú a falu önkéntes tűzoltóegyesülete. A szekszárdi járásban sok-sok év óta ők az első helyezettek. Mivel tettek szert a hírnévre? Szerencsére nem tűzoltással, noha a három esztendővel ezelőtti kazalégéskor igencsak megálltak helyüket. Miklós Gyula, a sióagárdi Sióvölgye Termelőszövetkezet háztáj i-agronómusa mondta el: — A háztáji termelés csökkenése az egész üzemre jellemző. De nézzük Harcot. 1976-ban 280 sertést adtak le, egy évvel később 432-t, s idénre csak 350-et szerződtek. Pedig a tsz segíti a háztájit: illetményjárandóságot és terményt ad, mégpedig igény szerint, valamint tápkoncent- rátumot is biztosít. A tsz együttműködik a tejiparral: 30 fillérért juttat savót a tagoknak. S nem utolsó dolog, hogy az állatok átvétele is itt, helyben történik. S hogy mégis csökken- a termelési kedv? Azt hiszem részben az az oka, hogy az ipari jellegű táp ára emelkedett, s a falu lakossága sérelmezi a villamos energia árát is. Még nem érzik, hogy a takarmány és az energiadrágulás a sertés átvételi árának emelkedéséből bejön. Öröm és üröm Annak nagyon örülnek a harciak, hogy a falun áthaladó utat a KPM az elmúlt év szeptemberében átadta, s az autósok részére a közlekedést egyértelművé tette. Örömükbe azonban üröm is vegyül, mert úgy néz ki a dolog, hogy a gyalogosoknak szárnyakat kellene növeszteniük, mivel felfestett átkelőhely sehol sincs. Pedig 72 iskolás naponta utazik Sióagárdra, a kétszáz eljáróról nem is beszélve ... Az autósoknak nem kell dilemmázni... A szövetkezet központja, s központi műhelye is Sióagárdon van, de a Harcon dolgozó gépek kisebb hibáit itt, Harcon orvosolják. Törpevízmű Mindenhová rozmaringot a | a I í s A fiatalok várva várt hónapja a május. E szép tavaszi hónapot a harci ifjúsági klub tagjai is kihasználják: minden évben majálist rendeznek a Sió-parton a nyárfásban. Persze ilyenkor egésznapos a program. Délelőtt és délután sportos, játékos vetélkedőt tartanak, este tábortűzzel, májusfa kitáncolással és sok vidámsággal fejeződik be a nap. Az ifjúsági klub minden tavasszal hangulatos kerékpártúrát szervez. A hosszú út után jólesik megpihenni a fáradt biciklistáknak a Cu- korhegyen, s jóízűen eszik a már hagyományos ebédet, a nyárson sült szalonnát. Egy éve költözött Zombóról Harcra Domokos László, aki néhány hónapja, mint a falu ütőre tevékenykedik. Havat lapátol, rendbe teszi a buszvárót, takarítja a közterületeket. Az idős ember szívesen beszél tavaszi terveiről: — Szeretném, ha minél szebb lenne a falu. Ha minden erre járó csodál- kozna. Mert ahová csak lehet, rozmaringot teszek. Az mindig zöld, mindig szép. Meg aztán, legyen miből sza- kajtaniuk a lakodalmasoknak is . . . A község vezetői már 1960- ban foglalkoztak a törpevízmű létesítésének gondolatával. A lakosság azonban elvetette, sőt „kútba dobta” az ötletet. Most megint folyik a szervezés, sőt fúrják az első kutat, aminek műszáki átadását idén júliusra tervezik. A kút egészséges, tiszta vizet ad. Amire Harcon igen nagy szükség van. A KÖJÁL adatokkal bizonyítja, hogy az ásott kutak vize kólával fertőzött, és nagy meny- nyiségű nitrátot tartalmaz. (Az utóbbi igen káros a csecsemőkre.) A rössz vizű kutak sorába tartozik az óvoda kútja is. Ezért ezt lezárták, s a 26 gyereknek ballonokban hordják a vizet. Fontos tehát a törpevízmű megépítése, amit 1985-ben kezdenek meg. Jelenleg az előmunkálatok folynak, a megyei tanács anyagi támogatásával. keéátlii Most is üzemel még a régi híres-nevezetes Diófa-csárda, amiről annyi jóízű történetet meséltek, amik vagy megtörténtek, vagy csak kitalálták őket. Diófási Lajos szívesen mesél a régmúlt időkről, hiszen ő is negyven évig volt közvetlen szereplője, vagy hallgatója a történeteknek. Édesapja, Doszpod Pál 1908-ban építtette a csárdát, s amikor 1928-ban meghalt, fia, Diófási Lajos vette át a vezetését. Huszonhét évig mint kiskereskedő, 13-ig az ÁFÉSZ megbízottjaként dolgozott. s 1968-ban Kiváló Dorgozó-ként ment nyugdíjba. — Szerettek hozzánk járni az emberek. Nálunk mindig lehetett friss ételt kapni. Reggel hatkor nyitottunk, s akkoir már volt töpörtyűs pogácsa. Naponta 30—40 embernek főztünk. A szekszárdi vásárkor kellett a legtöbbet készítenünk. Ilyenkor levágtunk egy süldőt, és vettünk 20 kiló halat. A szegényebb időkben meg ha mást nem, hát papriká'skrumplit adtunk. — Hogy is volt az a „kecskecsere”? — Maguk is hallották? Hát az úgy. hogy Zombán vásár volt, s ott az egyik szekszárdi gazda vett egy fejőskecskét, s elindult vele hazafelé. Természetesen megállt a Diófacsárdánál. Az állatot odakötötte a diófához, közben ivott egy-két fröccsöt, s mire haIgen sok társadalmi munkát vállalnak és végeznek. Tavaly az óvoda szennyvíz- berendezését építették át: munkájuk mérhető értéke 120 ezer forint volt. Idén a törpevízmű építésének előmunkálataiban — földmunka a vízkivételi műnél — vesznek részt. Vállalták, hogy a köztemetőben mellékhelyiséget építenek, de részt vál- 'lalnak a falu parkosításából, járdaépítéséből. A tűzoltószertárat is maguk tartják karban. , A harci tűzoltók a közelmúltban tartották közgyűlésüket, s gondoskodtak az utánpótlásról: meghívták a helybeli úttörőket is, hogy úttörő-tűzoltóegységet alapítsanak. A községről készült magazinunkat V. Horváth Mária, Pordán Jánosné és Szepesi László irta. A fényképeket Szepesi László készítette. Munkatársaink legközelebb február 18-án Kölesdre látogatnak. Szülők a pult mögött Szegényebb időkben paprikás krumplit adtunk A kisközségben sokan szeretik a halat. Csaknem minden családban van egy-egy horgász. Számuk körülbelül Az egyikből kettő is van, a másikból kellene egy. Bolt van Janyán és Harcon is. Mi a harciban jártunk. A pult mögött idős Horváth János és felesége. Néhány hónapja még gyerekük és annak felesége dolgozott itt. Most a szülők léptek a fiatalok helyére. Májusig. Akkor nyugdíjba mennek. De az ÁFÉSZ biztos megoldja az utódlást. Könnyebb lesz minden valónegyven. Ezért határoztak úgy a harciak, hogy „elválnak” Sióagárdtól: önálló horgászegyesületet alapítanak. színűség szerint, mint a harciak, néha harciasán is előadott, s nem is megalapozatlan kérését teljesíteni. A falubeliek ugyanis olajkutat kérnek. Mert a faluban majd minden házban olajjal fűte- nek, de tüzelőanyagért Zom- bára kell járni. Ha csak, jószerivel szívességből, a téesz Sióagárdról nem hoz néhány hordóval, ami ideig-óráig biztosítja az utánpótlást. Megszűnt a romantika A rév megszüntetését sajnálják a harciak. Azt mondják „volt romantika, nincs romantika”. Ugyanis, 1978-ig a téesz sióagárdi kertészetében dolgozó 20—30 asszony naponta kelt át a Sión, Csónakkal járták munkába, sőt ha a víz sékély volt, gyalogszerrel gázoltak át a túloldalra. Most szélesítik a csatornát, így alkalmassá teszik nagy hajók közlekedésre is. A ré- vészkunyhót is felszámolták. A téesatagokat a szövetkezet autóbusza szállítja munkahelyükre. Röviden — A községben a szilárd burkolatú út 11 kilométer, míg a „sáros út” 1 kilométer. Járda mindkét oldalon, 10 kilométer hosszban van. * ✓ — Televízió 190. rádió 202 található a faluban. Tolna megyei Népújságra 178-an, Népfezabdságra 19-en fizetnek elő. Takarékszövetkezetben 1 millió 920 ezer, míg postatakarékban 3 millió 700 ezer forintot tartanak a harciak. * — A kluibkönyvtárnak 2650 kötet könyve és 130 beiratkozott olvasója van. ♦ — Személygépkocsi-tulajdonos 60, motorkerékpár 21 található a községben. zaért. hát beesteledett. Reggel a felesége kiabálására ébredt, aki szidta-hordta, hogy milyen kecskét vett. Gyorsan magára kapta ruháit, szaladt az udvarra, hát a fejős kecske helyett egy bakkecske mekegett az ólban. Nem akart hinni a szemének! Gyorsan összeszede- lőzött, s elindult Zomba felé, hogy majd megmondja ő annak a zombai gazdának, aki ilyen csúfságot csinált vele! A Diófa-csárda természetesen megint útba esett, ahol egy-két fröccsöt bátorítóként megint ivott. Aztán egészen Zombáig szidta a kecskét gazdástul. Ahogy nagy dir- rel-durral előadta mondanivalóját, a gazda meg hol ránézett, hol meg a kecskére, s aztán kijelentette: Hallja, bolond maga! Nézze meg ezt a kecskét! Hát nem fejős ez? Ránézett a sok baj előidézőjére, s hát az tényleg fejős volt. Nagy dünnyögés közben elindult Szekszárd felé, de most már nem ment be a csárdába, mert hát jobb volt minél előbb hazaérni, nehogy újból .„átváltozzon” a fejős, bakkecskévé. Vízi élet Bolt es olajkút
