Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

® Képújság 1980. február 15. Washington Carter sajtóértekezlete Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Carter amerikai elnök szer­dai sajtóértekezletén haladás, ról számolt be a teheráni tú­szok ügyében, de óvott a ,,ko­rai derűlátástól”. Az elnök egyúttal újabb hidegháborús támadásokat intézett a Szov­jetunió ellen és ismét leszö­gezte: az amerikai csapat nem vehet részt a moszkvai olimpiai játékokon. Carter november vége óta először tartott sajtóértekezle­tet, amelytől sokan azt vár­ták, hogy bejelenti a megál­lapodást a teheráni túszok ügyében. Az elnök csak „po­zitív fejleményekről” tudott beszámolni, de közvetetten megerősítette a készülő alku­ról szóló híreket: az Egyesült Államok kész támogatni egy ENSZ-bizottság felállítását, amely megvizsgálja a volt sah bűneit — mondotta. Car­ter a kérdésről tett rövid nyi. latkozata után, a helyzet ké­nyességére hivatkozva, min­den kérdés elől elzárkózott. Egybehangzó értesülések szerint Waldheim ENSZ-fő- titkár mintegy 12 tagú, az iszlám és a latin-amerikai országok képviselőiből, vala. mint nemzetközi tekintélyű személyekből álló vizsgáló bi- bizotitságot kíván küldeni Iránba. A vizsgálat megkez­désével egyidejűleg szabadon bocsátanak a teheráni ameri­kai nagykövetség 50 túszát. Az Egyesült Államok nyilván továbbra sem lesz hajlandó elismerni felelősségét a sah rendszerének bűneiért: Car­ter arról beszélt, hogy a bi­zottság csak „pontosan meg­határozott” feladatot láthat el, azaz Washington formali. tásnak tekinti az ügyet. így változatlanul nem lehet szó többről, mint keret-megálla­podásról; a részietek kidolgo­zása és a végleges döntések még bizonytalan ideig tart­hatnak, — mutatnak rá Wa­shingtonban. Az amerikai elnök ismét szélsőséges hangnemben tá­madta a Szovjetuniót. Meg­ismételte állításait, hogy az Afganisztánnak nyújtott Bzovjet segítség nagy nem­zetközi válsághoz vezetett. Véleménye szerint az ebben a helyzetben tett amerikai lépések — azaz a propagan­dahadjárat, a növekvő fegy­verkezés, a katonai erőfitog. tatás — „a békét, a stabilitást és a mérsékletet szolgálják”. Carter nyílt fenyegetések után megfogalmazta az ame­rikai elképzeléseket: a Szov­jetunió vonja ki csapatait Afganisztánból, vállaljon kö­telezettséget, hogy „nem tá­mad meg” más országot, hogy nem használja katonai erejét határain kívül. Ezután Afga­nisztánt — nyilván amerikai mintára — „semlegesíteni” kell, és átmeneti időszakra ENSZ-csapatok tartsák fenn a rendet... Az ötvenes évek (akkor is sikertelen) amerikai diktá­tumkísérleteire» emlékeztető megfogalmazások -után az el­nök kijelentette: akár kivon­ják később Afganisztából a szovjet csapatokat, akáf nem, az Egyesült Államok ragasz­kodik hozzá, hogy sportolói ne vegyenek részt a moszk­vai olimpiai játékokon, s új­ra felszólított más országo­kat, hogy csatlakozzanak az olimpia bojkottjához. Az elnök igyekezett elken­ni a Washington és szövetsé­gesei közötti ellentéteket az lafgánügy, a Szovjetunióhoz való viszony kérdésében. Sze­rinte csak „árnyalati” kü­lönbségek vannak köztük, még akkor is, ha Washington és Párizs néha kölcsönösen elégedetlen a másikkal. Mint ismeretes, a francia kormány ellenállása miatt meghiúsult a vezető nyugati országok jö­vő hétre Bonnba tervezett külügyminiszteri tanácskozá­sa. Az elnök, rendhagyó mó­don, valótlanságok állításá­val, felelőtlenséggel vádolta választási vetélytársát, Ed­ward Kennedy szenátort. Kennedy korábban azt han­goztatta, hogy a túszügyért Carter a felelős, amiért a bűnös sahot tavaly ősszel be­engedte az Egyesült Államok, ba. Kennedy nemrég azt mondotta, hogy a nemzetközi vizsgáló bizottság felállítása az ő javaslata — Carterék szerint viszont az ötletet, amelyről napok óta tárgyal­nak, tőlük vette. Carter kijelentette még: nem engedi, hogy a törvény- hozás csökkentse a csaknem 160 milliárd dolláros katonai költségvetési javaslatát. Az elnök ugyanakkor igyekezett megnyugtatni a sorkötelesek összeírása miatt aggódó köz­véleményt, hogy döntése el­lenére nincs még szó arról, hogy újra bevezessék a kö­telező katonai szolgálatot. Spanyol veszedelmek Spanyolország „forró politikai tavasz elé néz”. Dél-európai országokról lévén szó, ez a tavasz már február vége táján megkezdődik. A tét: a nemzetiségi terüle­tek önkormányzata. A nagyobb jelentősé­gű politikai kérdés: mennyire tartja meg a lényegében jobboldali polgári erőket képviselő centrumpárti spanyol kormány a .Francótól örökölt centralizált állam lé­nyeges vonásait? Két területen — amelyeket a legfonto­sabbnak lehet minősíteni — a kormány az ellenzéki pártok, tehát a szocialisták (PSOE) és a kommunisták alkotó közre­működésével és nem kis mértékben a bal­oldal nyomására korábban már józan ön­kormányzati döntésekre jutott. így nyerte vissza önkormányzatát Spanyolország leg­fontosabb ipari tartománya és a spanyol baloldal együk fellegvára, Katailónia. Gyöt. ralmesebb és sokszor véres küzdelmek után sikerült tető alá hozni a baszk ön- kormányzatot is. ügy tűnik, hogy a katalán és baszk ön- kormányzat problémájának rendezésében elért eredmények után a kormányzó párt, a Centrum. (UGD) jobbSzámya fokozott nyomást gyakorolt Suárez miniszterelnök­re. Ennek a nyomásnak az eredménye­képpen a párt végrehajtó bizottsága január derekán úgy döntött: lelassítja további országrészek számára az önkormányzat megadásának folyamatát. A döntés szerint ezek nem .részesülhetnek a viszonylag gyors, népszavazás útján megadott önkor­mányzatban. Ehelyett az alkotmány egy másik paragrafusa szerint úgynevezett „lassított önkormányzati processzust” kell elfogadniok. Az UOD végrehajtó bizottsága politikai szempontból a legveszélyesebb, legkocká­zatosabb időpontban hozíta meg döntését. Február 28-án kellene ugyanis népszava, zást tartani Bél-Spanytolország legfonto­sabb tartományában, Andalúziában. Ez a tartomány gazdaságilag talán a legsúlyo­sabb helyzetben van. A nagyrészt paraszti munkanélküliség itt méghaladja a 30 szá­zalékot, és rendkívül éles a társadalmi feszültség. Érthető, hogy a politikai szen­vedélyeket a Kormánypárt provokatív mó­dón időzített döntése rendkívüli módon felkavarta. A spanyol kommunista párt „éretlennek és rögtönzöttnek” minősítette az UCD határozatát, és rámutatott arra, hogy annak eredményeképpen az egész országban igen súlyos társadalmi feszült­ségek támadhatnak. Ellenezte a 'kormány döntését a szocialista párt is: az andalú- ziai ideiglenes tartomlányi kormány szo­cialista elnöke, Escuredo éhségsztrájkot kezdett, tiltakozásul a kormány autonó­miaellenes politikája miatt. A PSOE an- dálúzlai szervezete úgy -döntött: ha a „las­sítási döntés” miatt nem%írná'k ki a nép­szavazást —akkor február 25-!én általá­nos tiltakozónapot hirdetnek meg Anda­lúziában. Az Andalúziával 'kapcsolatos döntés visszahatott Baszkföldre és Katalóniéra is, tehát azokra a tartományokra, amélyek már megkapták az önkormányzatot és vá­lasztás előtt állanák. Az itteni nacionalista pártok, illetve a baloldali pártok helyi szervezetei úgy vélik: a kormány a már megszavazott önkormányzat 'kiépítésének törvényes menetrendjét is lassítani pró­bálja majd. Baszkföldön például az egyéb­ként kifejezetten polgári centrista na­cionalista párt 15 képviselője máris beje­lentette: bojikottálja a parlament ülését. Hangsúlyozni kell, hogy mindez távol­ról sem „csak” jogi kérdés és nem is csu­pán az egyes tartományoknak nyújtandó önkormányzat problémája. Valójában mélyreható, rejtett, de időnként felszínre törő küzdelem egyik megnyilvánulása. A veszedelem: a spanyol demokratizálás ed. digi eredményeinek veszélyeztetése. Spa­nyolországban még mindig igen befolyáso­sak a szélsőjobboldal erői és különösen a hadsereg és az erőszakszervezetek egy esetleges puccskísérlet támaszpontjai is lehetnek. Január utolsó napjaiban maga a kormány is kénytelen volt hallgatólago­san elismerni a hadseregen belüli feszült­ségekét, Torres Rojas tábornokot, aki a Madrid közelében állomásozó, kulcsfon­tosságú ejtőernyős hadosztály parancsno­ka volt, azonnali hatállyal leváltották és egy vidéki garnizonba száműzték. Az erő- szakszervezetek egyes frakciói és a politi­kai szélsőjobboldal közötti összjátékra mutat az is, hogy a Baszkföldön végrehaj­tott legutóbbi ultranacionalíista terrorista merényletek ultán Santamaria tábornokkal az élen különleges hatáskörrel rendelkező „gerililavadiász” egységeket rendelték a Baszkföldre. Ez természetesen csak növeld a feszültséget a tartományban. Az önkormányzati és a hatalmi kérdésék ily módon elválaszthatatlanul összefonód­nak. Suarez miniszterelnök, aki a jelék szerint a kormányzó párt „józan jobbkö­zép” derékhadához tartozik, rossz mód­szert választott, amikor engedett a párton belüli jobboldal nyomásának. Lehat — je­gyezte mag a spanyol KB határozata —, hogy e döntéstől Suarez a baloldali pár. tok elszigetelődését reméli Andalúziában és más tartományokban. A valóságban önmagát szigeteli el a kormányhatalom középpont) jában.-i -e Veszélyes vákuum Libanonban Csütörtök esti kommentárunk. Bár gyakorlatilag még nem 'került sor rá, már puszta bejelentése anhak, hogy kivonják Bejrútból az Arab Li­ga kötelékében állomásozó Szíriái csapatokat — mintegy ötezer főt —, rendkívüli mértékben kiélezte a feszültséget Libanonban. Damaszkusz hivatalosan egy izraeli katonai akció veszélyével indokolta a szándékát, hogy csapatait a határra és a Goi an-fennsík 'közelében lévő Bekaa-völ­gyébe összpontosítja. Ezt a Veszélyérzetet alátámasztják az izraeli vezetőknek az utóbbi időben, Szíriához intézett fenyegetéséi és más provokatív izraeli lépések is. így a napokban kezdődött meg az izraeli hadsereg nagyszabá­sú hadgyakorlata az általa megszállt, . Szíriához tartozó Golan-fennsíkon. Az egységek a „harcjáték” során lakott települések bevételét gyakorolták. Félő azonban, hogy a Szíriái békefenntartó erők ki. vonása a polgárháború kiújiulásához vezet Libanonban. A damaszkuszi bejelentés óta súlyos összecsapások törtek ki, s ezek egy hét alatt több mint húsz halálos áldozatot követeltek. Szíria ezért haladékot adott a bejrúti kor­mánynak, hogy a csapatai kivonása nyomén várható „biztonsági vákuumot” saját fegyveres erővel tölt'hesse be. Tartani kell azonban attól, hogy a 'kormány nem tud ennek eleget tenni, mert hadserege a leggyengébb fegy­veres erő az országban. létszámban és fegyverzetben a szemben álló felek — a keresztény jobboldal milíciái, va­lamint a libanoni baloldal és a vele szövetséges Paleszti­na! ellenállási mozgalom — mindegyike erősebb a köz­ponti 'hadseregnél. Szelim Al-'Hossz libanoni kormányfő hadügyminiszte. re kíséretében szerdán Damaszkuszba utazott, ahol Hafez Asszad elnökkel tárgyalt. Csaknem biztosra vehető, hogy a libanoni vendégek a Szíriái csapatok kivonásáról szóló döntés visszavonására próbálták rávenni Asszadot. Hogy milyen sikerrel, egyelőre nem tudni, de valószínű, hogy Damaszkusz hajlik a kérés teljesítésére. A jelek szerint azonban csak bizonyos feltételei teljesítése esetén. Ezek közé tartozik pedig, hogy nem csak a csekély tényleges hatalommal rendelkező 'kormány, hanem valamennyi szemben álló libanoni fél egyöntetűen kérje fel Szíriát csapatai további áüomásozfatására. A jelen helyzetben, amikor polgárháború kiújulása fenyeget, úgy tűnik, hogy szükség van a stabilizáló tényező szerepét betöltő szíriai csapatok libanoni jelenlétére. PÁLFI VIKTOR Bejrut A szíriai békefenntartó erők kivonása Böcz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Szelim Ai-Hossz libanoni miniszterelnök csütörtökön beszámolt Szárkisz államfő, nek a szíriai vezetőkkel foly­tatott szerdai tárgyalásairól. A damaszkuszi megbeszélé­sek eredménye az alábbiak­ban összegezhető: Szíriának megmásíthatat­lan szándéka, hogy átcsopor­tosítja, azaz kivonja Bejrut­ból és környékéről a Liba­nonban állomásozó arab (szíriai) békefenntartó erőket, de a csapatkivonást mindad­dig felfüggeszti — lapjelenté­sek szerint a hónap végéig —, amíg nem teremtődnék meg a feltételek a közbiztonság folyamatos * garantálására. A találkozón megállapodás jött létre arról, hogy egyfe­lől a libanoni vezetés gyorsí­tott erőfeszítéseket tesz a nemzeti egység helyreállítá­sára, másfelől az arab béke­fenntartó erők, a 'libanoni hadsereg és a belbiztonsági szervek részvételével olyan átfogó biztonsági tervet dol­goznak ki, amely az ország minden részében megerősíti a központi kormápy hatal­mát. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Bál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön fogadta Mustafa Kamat rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Bangladesi Népi Köztársa­ság új magyarországi nagy­követét, aki átadta megbízó- levelét. LJUBLJANA Joszip Broz Tiltó köztársa­sági elnök egészségi állapota csütörtökre virradó éjjel kri­tikus volt. Az intenzív orvosi kezelés eredményeként bizo­nyos javulás mutatkozott, de állapota továbbra is igen sú­lyos. A megfelelő gyógykeze­lés folytatódik, — közölte a ljubljanai klinikai központ orvosi konzíliumának csütör­tökön 13 órakor ismertetett jelentése. BERLIN Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köz­társaság államtanácsának el­nöke csütörtökön Berlinben megbeszélést folytatott Ve- szelin Gyuranoviccsal, a Ju­goszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnökével, aki szerdán érkezett hivata­los, baráti látogatásra az NDK-ba. TEHERAN Visszatért Damaszkuszból annak a mintegy ötszáz irá­ni önkéntesnek a többsége, akik Montazeri ajatollah fia, Hodzsatoliszlam fölhívására Dél-Libanonban kívántak harcolni a palesztinok olda­lán Izrael ellen, s akiket a libanoni hatóságok nem en­gedtek be az országba. A ha­zatérő minegy négyszáz ön­kéntes bírálta Hodzsatolisz­lam Montazerit, kijelentve, hogy kiküldésük rossz szol­gálatot tett az iráni forrada­lom ügyének. Az ajatollah fia eredetileg tízezer önkéntest akart Dél-Libanonba küldeni. NEW YORK Peter Florin, az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának NDK- beli, soros elnöke vezetésével ülést tartott a BT dél-afrikai kérdésekkel foglalkozó bi­zottsága. A Dél-Afrikai Köz­társaság elleni fegyverembar­gó betartásának ellenőrzésé­vel foglalkozó bizottság új elnökévé Khvadzsa Moham­med Kaiszert, Banglades ál­landó ENSZ-képviselőjét vá­lasztották. JERUZSÁLEM Menahem Begin izraeli kor­mányfő személyes üzenetet kapott Kurt Waldheim ENSZ-főtitkártól azzal az iz­raeli döntéssel kapcsolatban, hogy lehetővé teszik zsidók letelepedését a megszállt nyu­gati parti Hebron városában. Rudolf Stajduhar ENSZ-szó- vivő a világszervezet székhe­lyén újságírókkal közölte: a főtitkár aggodalmának adott hangot az izraeli döntés miatt, amely még inkább éle­zi az amúgy is feszült hely­zetet, és akadályozza az igaz­ságos és tartós közel-keleti rendezés érdekében tett erő­feszítéseket. A libanoni hadsereg alakulatai rnegtettélf hz előkészüle­teket, hogy átvegyék Bejrutot a ■ szíriai békefenntartó erőktől, amelyek kivonulnak a fővárosból. (Képtávírónkon érkezett.) Katonaság bevetése Izmirben Csütörtökön tízezer török katona vette körül Izmir ki­kötővárosban azt az állami mezőgazdasági és élelmiszer­üzemet, amelyet a munkásoik majdnem egy hete megszáll­va tartanák. A katonákat harckocsik, helikopterek és felderítő repülőgépek segítik. A katonák beásták magu­kat és torlaszokat emeltek, majd felszólították a mun­kásokat, hogy hagyják el a gyárat. A helyzet — miután a katonák és a rendőrök har­madik hete állnak szemben a városban a tüntető mun­kásokkal és diákokkal — rendkívül feszültté vált. A város élete gyakorlatilag megbénult, a sztrájkmozga- lom terjed. A török hadsereg és rend­őrség csütörtökön végül is páncélozott szállító jármű­vekkel megostromolta azt az izrniri gyárat, amelyet az üzem munkásai több napja tartanak megszállva. A kato­nák behatoltak a gyár terü­letére és összecsaptak a vé­dekező munkásokkal. Szem­tanúk szerint mintegy ötszáz munkás megadta magét, de társaik közül többen folytat, ták a fegyveres ellenállást, és gyapotbálákat gyújtottak fel, hogy a füsttel tartsák távol a katonai egységeket. A hatósá­gok a magukat megadó mun­kások közül a nőket és az időseket sziabadon engedték, míg a többieket a város egyik sportstaddonjába szállították. Első jelentések szerint kőt rendőr megsebesült, a mun­kások veszteségei egyelőre nem ismeretesek.

Next

/
Thumbnails
Contents