Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. január 12. Állatgondozó, traktoros és gépműhelyi dolgozó a tagok többsége. Akik nem helyben dolgoznak, akikat Nysa gépkocsival viszik a munkahelyre, két ilyen kocsi közlekedik menetrendszerűen a három falun keresztül. Sárpilisen sertéstelep van és magtár, takarmánykeverővel. Két szocialista brigád verbuválódott, jórészt asszonyokból: egyik sertéstelepi, másik magtári. 'Megtudtuk a szövetkezet elnökétől, Majzik Lászlótól: évente 25 millió forint az árbevétel a sertéstelepen nevelt jószágból. Jó gondozással és a régebbi épületek kihasználásával elérték, hogy bár csali évi 5928 hízó sertés kibocsátáséira méretezték az 1973- ban épült telepet, tavaly 7093 sertést adott el összesen a szövetkezet. A telepen kívüli, már elavult sertésólak használata nagyon gondos munka mellett lehetséges csak, a szocialista brigád dicsérete sen dolgozik. 1979-ben 3,6 kiló takarmányt használtak fel egy-egy kiló sertéshús előállítására. Jó volt a tenyésztői munka is: jelenleg 1050- nel több a hízónak való malac és süldő, mint egy évvel ezelőtt. Elsők voltak a megyében A megye első gépállomását Sárpilisen hozták létre, a falutól két kilométerre fekvő Orbó-pusztán, az avatás 1949. május elsején volt. Természetesen „Jkörmös” traktorokkal dolgozott eleinte ez a gépállomás is, mint az utána létesülő többi. A faluban még emlékeznek az igazgatóra, Nagy Zoltánra. Orbó- puszta egyébként szinte teljesen eltűnt már, nagyon sok gazdasági épületet és lakóházat lebontottak, utóbbiakért talán nem kár, hiszen egykori cselédházak voltak. Jelenleg három család él a pusztán, de munka, gazdasági tevékenység itt nincs. A megyében elsőként kapott a falu vezetékes rádiót. Százötven készülék tartozott a „központilag”, vagyis a tanácsházán működő rádióhoz Ezek a készülékek tulajdonképpen egyszerűen hangszórók voltak, amiket persze bármikor .ki- és bekapcsolhatott a tulajdonos. Csak a Kossuth rádió műsorát hallgathatták rajta. Történelem már, hogy villanyt kapott Sárpilis 1949- ben, ehhez akácoszlopokat vágtak maguk a helybeliek. Az oszlopok mostanáig bírták, két éve cserélték a vezetéket modernre. A falu első televíziója az iskolában volt, az egykori híres népi együttes kapta és az iskolában mindenki nézhette a műsort esténként. Bölcsőde már az ötvenes években működött Sárpilisen, ez később megszűnt, most iskola sincs, cák óvoda. Szőttesminták üvegeken Az alapszervezet intéz mindent Sárpilis társközség, többféleképpen is. A tanács Deesen van. már 10 éve, a termelőszövetkezet Várdombbal és Alsónánával egyesült, ugyancsak egy évtizede, a központ Várdomb. Kereskedelmi ellátás tekintetében pedig Bátaszékhez tartozik Sárpilis, nagyobb részben. Se iskola, se művelődési ház. se önálló pártszervezet nincs Sárpilisen. így a falu politikai, s részben kulturális életének irányítója, szervezője a pártalapszervezet. A titkár Szathmáry László egyúttal a szociális otthont vezeti. A másik két alapszervezet a tsz összetételének megfelelően Várdombon és ALsóná- nán tevékenykedik, a várdombi csúcsvezetőség fogja össze munkájukat. Szathmáry László azt mondja, az összes lakossági bejelentés az alapszervezethez kerül, megvitatják, intézik a tennivalókat. Minden évben legalább egyszer beszámoltatnak valamennyi szervet, amelynek kapcsolata van a faluval, közigazgatási, ellátási vagy egyéb szempontból. A szociális otthon A sárpilisi tsz-tagságnak több mint fele nyugdíjas, vagy járadékos: a 150-ből nyolcvan ember már nem dol: gozó tag. Qk csak otthon dolgozgatnak. A legtöbb háznál van háztáji sertés, még a legöregebb, munkaképes emberek is ápolják a hagyományt: valamikor Sárpilisen rengeteg disznót neveltek, nyáron a hajtáskor tele volt velük minden utca. Elöregedett a falu, de a föld, az értékes sárközi föld megvan és a tíz éve egyesült szövetkezetnek a pilisi határ a legértékesebb területe, ez a közös szántóföld java. összesen 2300 hektár a várdombi termelőszövetkezet (Várdomb, Alsónána, Sárpilis) szántója, ebből több mint 900 hektár van a sárpilisi határban. mázott gondoskodik 50 emberről. akik a megye legkülönbözőbb részeiből kerültek ide és találtak jó menedéket, társaságot, teljes kiszolgálást. Az otthont rengeteg helyről segítik, nem lehet felsorolni sem: 19 vállalat, intézmény patronálja, köztük 6 tsz. Például a bátaszéki tsz- től zöldségfélét kaptak ajándékba a tojást kedvezményesen. A Szekszárdi Állami Gazdaságtól mindkét évben kaptak krumplit, egész esztendőre valót. A pöibölyi erdészet hulladékfával kedveskedett, és így lehetne sorolni Decstől, Várdombig, és még sokkal messzebb is. A sertéstelep télen. Takarmány adagoló berendezések az előtérben Az iskola tágas udvarán, ahol sok jó képességű gyéreik nevelődött, játszott, árván lógnak a hintáik több mint két esztendeje, mert ez már nem iskolaudvar. Szociális otthonná alakították az épületeket, kibővítették konyhával. Minden gyerek Decsre jár tanulni a körzetesítés óta, itt Sárpilisen meg öreg, többnyire beteg emberek élvezik a sok gyönyörű fa látványát, árnyékát, és persze a szerető gondoskodást. Valóban otthonná akarják tenni az intézményt, így mondja a vezető, Szathmáry László. Vele együtt 25 alkalJusztin István nem a Sárköz szülötte. Néhány éve került a faluba. Idejét azzal tölti, hogy üvegeket, poharakat fon be színes, műanyag szigetelésű huzalokkal. Képzeletét megragadta az itteni szőttesek minta' világa. Azóta szorgalmasan gyűjti feleségével a mintakincset és azokat alkalmazza a bekötött üvegek díszítéséhez. Finom mívű munkájának híre már mesz- sze földre eljutott. Gemenci József, Czokó Sándor, Pordán iánosné és Bogár István, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ alkalmazottja. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Munkatársaink legközelebb, január 14-én Simontornyára látogatnak. KulturHcu - ívolt A falubeliek fájó szívvel veszik tudomásul, hogy romba dőlt a kultúrházuk. Ez az épület szemükbe sokkal többet jelent, mint egy szokvány kultórház. Szimbólum. A szép és gazdag múltat jelenti és azt, bogy abból mára már nem maradt semmi. Nincs a híres népi együttes, a falu minden tagját mozgató, izgalmas kulturális élet, az országos hírnév. Csak csend van, túlságosan nagy csend. A rómaiak pannóniai uralma idején alakult ki tele- pűlésmagja. A honfoglalás után a Szák-nemzetség birtokába került. 1461-ben Madarász István lovászmester királyi adományként kapja a határ egy részét. A török hódoltság után elpusztult helyek sorában szerepel. Később benépesül. 1722-ben Báró Jányi Ferdinánd püspök és bálái apátúr egyeztető levelében 130 házról tesznek említést, amelyben 570-en laktak, s földműveléssel, halászattal és szarvasmarha-tartással foglalkoztak. A Szőlőhegyen egy terméskőből épített forráskutat találtak, amely a hagyomány szerint török eredetű. 1940-ben házainak száma 203, a lélekszám 931. Jelenleg 200 házban 680-an laknak. Gegely János és Bogár István Minden ember élete történelem. Bogár István és Gegely János életrajza talán Sárpilis történelmének legszebb éveit is jelenti. A tanító bácsi, az igazgató bácsi teremtette, összefogván a sárköziek, a sárpilisiek legjobbjait, dalaikat, táncaikat, meséiket ország-világ elé tárva ország-világ előtt híressé tették a legkisebb sárközi falut. A tanító bácsi legjobb segítője kezdettől Gegely János volt, a sárköziek vőfélye, aki ma is Pilisen él, míg Bogár Istvánt elszólította a községből munkája, kötelessége. A magazinkészítés napján ismét találkoztak. Találkoztak és kérésünkre sorra idézték a régmúlt időket. — Én ebben a házban születtem — mondja János bácsi. — Hogy mikor épült, nem tudom. Arra emlékszem, hogy kisgyerek voltam, amikor ledobták a tetőről a nádat és cserép került a helyére. Ferenc, János, Mihály, aztán János, ök voltak az én őseim. Mind itt laktak ebben a házban. — Mesterséges dombra építették ezt a házat, meg itt szemben, a szomszédban a többit is — veszi át a szót Bogár István. — Itt köröskörül víz járt valamikor. Az ellen csinálták a földhányásokat. — Nemrégen vágtam ki azt az öreg eperfát, amihez régen a ' ladikot kikötötték. Víz volt itt mindenhol. Sze- remlei emberek jártak ide ladikkal a hegyre, szőlőt művelni. De a pilisiek is úgy jártak ki. Még emlékszem, hogy a templom előtt, a Báta- patakban megvoltak a vízi malom lábai. Nagy, erős faoszlopok voltak. Arról ugráltak a gyerekek a vízbe. — Nagyon mélyen fekvő terület volt ez — mondja tovább az „igazgató bácsi”. — Amikor az artézi kutat fúrták, hetvenkét méteres mélységből is kagylóhéjjal teli üledéket hozott fel a fúró. — Hát a látőfa, az tudjátok-e mi volt? — kérdi Gegely János. — A kolompéro- si kútnál állt egy hatalmas, sudár jegenyefa. Arra a hegy felé, ahol most az a sok kökényes bokor van. Annak a hegyibe fölmászott az őrszem és onnan messzire látva, hamar észrevette, hogyha jött a török, vagy labanc, vagy valamilyen ellenség. Ilyenkor riasztotta a népet, azok aztán az állatokkal a nádasba menekültek. Látófa. A hasonlat kézenfekvő. Amint Gegely Jánossal és a Bogár Istvánnal beszélgettünk, az jut eszembe, hogy segítségükkel messze, nagyon messze ellátni. Kézimunka, levélírás, pihenés Hírek, apróságok, iníormációk — Az utóbbi öt év alatt nyolc új hóz épült a községben. A nyolcból hórmot cigány család épített. A régiekből 18-ot alakítottak át és újítottak fel. * — Gépkocsi harmincnégy, motor- kerékpár harminchárom van a faluban. ♦ — Szrlrvízüzem is van a községben 1978 óta. Több falugyűlésnek volt témája, míg végre harmincezei forintos „beruházással” az ÁFÉSZ megoldotta a problémát. * — Járda a községben minden utcában, mindkét oldalon van. Szilárd burkolatú út — a falut átszelő KPM- úton kívül — csak a Béke téren és a sertéstelepig vezet. A földutakat egész éven át a termelőszövetkezet tartja rendben, társadalmi munkában. ♦ — Ravatalozója 1977 óta van a falunak, társadalmi munkában épí- teték a községbeiiek. * — Tizenkét nyugdíjas részesül szó- ciláis étkeztetésben a faluban. Az idős emberek — minimális térítés mellett — a szociális otthonból viszik haza az ebédet. ♦ — Száznegyvenhárom rádió-, 148 tetevíziótulajdonos van a községben. Népszabadságra 19-en. Tolna_ megyei Népújságra 107-en fizetnek elő. Posta- takarékban a betétállomány hárommillió forint. * — Sok panosz volt a tápellátásra az utóbbi időkben. Hogy a panaszok megszűnjenek, az elmúlt évben a tsz-en kívül az ÁFÉSZ is nyitott egy felvásárló telepet. * — Az eljáró dolgozók száma körülbelül száz. Főleg Szekszórdon. s páran Bátaszéken vállaltak munkát. ♦ — Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1978-ban 1740 forint volt, az elmúlt évi adatokat most értékelik, várhatóan valomivel magasabb lesz a mostani érték. Ez a határ a föld java
