Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
XXX. évfolyam, 8. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1980. január 11., péntek Mai számunkból HOSSZÜ NÉPI HÁBORtJ? (2. old.) ÜNNEPELT A FALU (3. old.) EGY KIS BŰTORTÖRTÉNET (4. old.) ÍGY LÁTJA A KARIKATURISTA (5. old.) HÚSKOMBINÁT- ÉPÍTKEZÉS (3. old.) A megvalósítás kulcsa A népgazdasági tervek megvalósítását az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé azonosítottuk a termelési előirányzatok teljesítésével. Ez az értékelési szemlélet több szempontból is helytálló volt, legfőképpen azért, mert az új érték, a nemzeti jövedelem jelentős mértékben az anyagi termelés szféráiban jön létre. Mindezzel összhangban a terv realizálásának feltételeit is a termelés ágazataiban vizsgáltuk és természetesen igyekeztünk biztosítani. Bár a szóban forgó gazdasági ágazatok nemzeti jövedelemtermelő szerepe mit sem változott, úgy tűnik, hogy napjainkban — ebben az esztendőben is — a termelési előirányzatok teljesítése elsősorban eszköze, útja- módja a terv realizálásának, s ez utóbbinak kulcsa, alapvető feltétele az értékesítés; konkrétan a külső piaci értékesítés. Félreértés ne essék: az értékesítés, a végső realizálás a múltban is feltétele volt a termelés növelésének. A hangsúlyeltolódás és a különbség abból adódik, hogy a népgazdasági tervek hosszú időn át intézményesen biztosították a termelés növekedésének — de legalább a többlet döntő részének — értékesítését, végső felhasználását, az 1980. évi népgazdasági terv viszont nem nyújt ilyen biztosítékot; a termelés csak ott és akkor növelhető, ha a termelők az értékesítés lehetőségét is megteremtették. Az anyagi termelés fő ágazatában, az iparban például 3,5—4. százalékkal kívánjuk a termelést fejleszteni. Ezt az előirányzatot reálisan az minősíti, hogy az ipar az elmúlt évben ennél alacsonyabb ütemet produkált. Az iparnak tehát ebben az évben körülbelül 1 százalékkal magasabb növekedési ütemet kell elérnie, ám a termelés bővítéséhez a magyar gázdaság egészétől aligha kap ösztönzést, támogatást. Mégpedig azért nem, mert a belföldi végső felhasználást — a fogyasztást és a felhalmozást együttesen — tovább kell csökkenteni. Mivel a belföldi végső felhasználásban is döntő az ipari termékek részesedése, az iparnak nemcsak a termelés teljes növekményét, hanem azonkívül is még valameny- nyit, azt a részt, amit a belföldi felhasználás csökkenése ,felszabadít”, a külső piacokon kell értékesítenie. V A feladat nehézségi foka — szinte „szemmel” érzékelhető. Mindemellett a külső piaci értékesítés teendői kapcsán egyéb nyomós tényeket is figyelembe kell vennünk. Az összes belföldi felhasználás már 1979-ben is csökkent, alacsonyabb volt, mint az 1978. évi. Nos, ehhez képest kell még 1 százalékkal mérsékelni a belföldi felhasználást, ami többé-kevésbé azt jelenti, hogy az ipar a belföldi végső felhasználásnál körülbelül az 1977. évi igényekkel, szükségletekkel, felhalmozási és fogyasztási vásárlóerővel számolhat. Következésképpen 1980- ban már nem csupán a termelés előirányzott idei növekményét, hanem a tényleges 1978. és 1979. évit is külföldi piacokon kell értékesíteni. Az ipar a termelés növelése — és a már elért termelési szinf fenntartása — szempontjából az export- kényszer helyzetében van. Ez a megállapítás az ipar egészére érvényes, mert a vállalatok egy része, — amelyek eddig sem tudták kielégíteni a fizetőképes belföldi keresletet — 1980-ban is növelheti a hazai felhasználást szolgáló termelést. Kevés kivétellel azonban majd minden vállalat exportra is dolgozik, s ha a termelés export- hányada minimálisan 5—10 százalék, már fellép az exportkényszer. Mellőzzük most a szokásos hivatkozást a kedvezőtlen világpiaci körülményekre, a dekonjunktúrára, az áremelkedésre és még sok egyéb tényezőre, amelyek közös jellemzője, hogy számunkra hátrányosak, évről évre nehezítik a magyar export bővítését. Sajnos, e tekintetben új keletű problémával is számolnunk kell. A világpiaci változások a legtöbb KGST-országnak a miénkhez hasonló gondokat okoztak, s ennek hátrányos következményei az egymás közötti árucsere-forgalomban is érzékelhetők. Az elmúlt évben a KGST-orszá- gokkal folytatott külkereskedelmünk elmaradt a tervezett szinttől. Úgy tűnik, hogy a forgalmi előirányzatok már nem teljesülnek automatikusan, nemzetközi gazdasági kapcsolataink e döntő területén is nagy erőfeszítéseket igényel a beszerzés, az importkontingensek teljes kihasználása és az export bővítése. Az ipar exporttermékeinek több mint 60 százalékát a szocialista országokban értékesítjük, így az említett exportelőirányzat teljesítése — amely azonban az import növekedésétől is függ — már nyújt bizonyos alapot az ipari termelés növeléséhez. A további garanciáit a nem rubelelszámolású export bővítésének — 10 százalékon felüli növelésének — kell előteremtenie. Kimondható, ha az ipari export előirányzatait akár rubel, akár nem rubelelszámolásban nem tudjuk teljesíteni, azt az ipari termelés fejlődési üteme is megsínyli. Nos, ezért kulcsa i az idei terv megvalósításának — egyrészt a külgazda- j sági egyensúly javításának, másrészt az ipari termelés és a nemzeti jövedelem növelésének — a külső piaci értékesítés, az export. Más és korántsem mellékes kérdés, hogy a külső piaci értékesítés kulcsszerepe végül is a termelőágazatok feladatait gyarapítja és nehezíti. GARAMVÖLGYI ISTVÁN ■■ • • illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közlit a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A külügyminiszter beszámolt az afganisztáni eseményekről, amelyekkel kapcsolatban a kormány állásfoglalást fogadott el. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyéttese jelentést tett a Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatásáról. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést. Az igazságügyminiszter előterjesztése alapján a Minisztertanács határozatot hozott a jogszabályrendezési és jogalkotási feladatokkal kapcsolatos további teendőkről. A határozat egyebek között előírja, hogy a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői jogalkotásukban fokozottan törekedjenek a túlszabályozás elkerülésére. A Minisztertanács titkársága vezetőjének előterjesztése alapján a kormány felhívta a minisztereket és az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg az országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott képviselői javaslatok megvalósításának lehetőségét, s tájékoztassák erről az országgyűlés elnökét, valamint az érdekelt képviselőket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. * A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁN AK ÁLLÁSFOGLALÁSA A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa üdvözli az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság új kormányát, amelynek politikai programja és intézkedései biztosítják az 1978. áprilisi forradalom céljainak következetes megvalósítását és a törvényes rendet. Üdvözli és támogatja Afganisztán törekvéseit, hogy szomszédaival és valamennyi állammal jó kapcsolatokat teremtsen és tartson ifenn. A belső haladó erők által megdöntött afganisztáni kormány 'bel- és külpolitikája súlyos károkat okozott az afgán népnek és utat nyitott az imperialista agresz- sziós körök beavatkozási törekvései előtt. A Szovjetunió az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság törvényes kormányának kérésére — a szovjet—afgán barátsági szerződés értelmében, az ENSZ alapokmányával összhangban — jogosan nyújtott segítséget a kívülről szervezett, egyre erősödő reakciós és imperialista támadásokkal szemben, az ország (békéjének és biztonságának helyre- állítása érdekében. A Minisztertanács elítéli az afgán belügyekbe való újabb keletű imperialista beavatkozási kísérleteket is. Meggyőződése, hogy a szélsőséges imperialista körök általános enyhülés- és szovjetellenes kampánya ellentétes az emberiség alapvető érdekeivel, károsan befolyásolja a nemzetközi viszonyokat, s ezért a felelősség e kampány kezdeményezőit és támogatóit terheli. A Magyar Népköztársaság továbbra is mindent megtesz az enyhülés eredményeinek megvédéséért és folyamatosságának elősegítéséért, tovább küzd — fő külpolitikai céljainak megfelelően — a béke megőrzéséért. Szilárd meggyőződése, hogy a világ népéinek hatalmas erőt jelentő küzdelmét siker koronázza. (MTI) Az FKP küldöttsége az Atommas-üzemben A Szovjetunió egyik legjelentősebb ipari létesítményébe, a nukleáris erőművi berendezéseket, atomreaktorokat és turbinákat gyártó és még épülő gyáróriásba, az Atommas-üzembe látogatott el csütörtökön a Francia Kommunista Párt küldöttsége, amely Georges Marchais- nak, a párt főtitkárának vezetésével az SZKP Központi Bizottsága meghívására tesz látogatást a Szovjetunióban. A francia delegációt a látogatáson Vagyim Zaglagyin, a központi bizottság tagja, a KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese is elkísérte. A francia vendégek megismerkedtek az Atommas feladataival, az építkezéssel, a már működő gyáregységekkel, az új várossal: Volgo- Donszkkal. találkoztak a gyár vezetőivel, akiktől tájékoztatást kaptak a munkáról, beszélgettek a munkásokkal, a párt- és szakszervezeti szervek képviselőivel. Megbeszéléseiken a többi között arról is tájékozódtak, hogy miként vesznek részt az Atommas dolgozói a gyár feladatainak meghatározásában, munkájának irányításában. Az Atommas-üzemben nagygyűlést tartottak a francia küldöttség tiszteletére. Az energiakérdésről, a francia kommunisták harcáról, a francia és a szovjet kommunisták együttműködéséről beszélt Georges Mar- ehais, a Francia Kommunista Párt főtitkára azon a nagygyűlésen, amelyet Volgo- donszk városában, az Atommas-üzemben rendeztek a Francia Kommunista Párt küldöttségének tiszteletére. A nagygyűlésen több más felszólaló mellett Ivan Bondarenko, az SZKP KB tagja, a rosztovi területi pártbizottság első titkára köszöntötte nagy szeretettel a francia kommunisták képviselőit. Georges Marohais a delegáció nevében meleg szavakkal köszönte meg a fogadtatást és méltatta a gyár dolgozóinak munkáját, amelyet annak érdekében végeznek, hogy az atomenergiát a szovjet gazdaság fejlesztésének szolgálatába állítsák. Az energiatermelés kérdése ma az egész világon és nálunk Franciaországban is az éles osztályösszecsapások, a kiélezett politikai és ideológiai küzdelem középpontjában áll — mondotta a szónok. Az FKP főtitkára elutasította azt az állítást, hogy a válság oka egyedül az olaj, a nyersolajtermelő országok magatartása. Az olajtermelő országok nem békéinek meg azzal, hogy az újgyarmatosítás kizsákmányolja őket, nem akarják többé elfogadni, hogy a nagy olajmonopóliumok rabjai, kizsákmányoltjai legyenek. A francia kommunisták leleplezik a hazug állításokat, elmondják az igazságot a nagy nemzetközi olajmonopóliumok mesébe illő jövedelmeiről, arról a gyilkos politikájukról, amely a nemzeti tartalékok kiárusításához vezet és kárt okoz a jövőnek is. — Pártjaink egyaránt munkájuk egyik legfontosabb irányvonalán, a küzdelem nagy céljának tekintik azt a harcot, amelyet a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a fegyverzet következetes csökkentéséért vívnak — jelentette ki Georges Marchais. — A francia kommunistáknak elhatározott szándéka, hogy erélyes küzdelmet folytatnak a békéért, és a francia nép legszélesebb rétegeit egyesítik ennek a célnak az érdekében. — Meggyőződésem, hogy ez közös akaratunk — hangsúlyozta Georges Mardhais. Körhöz! kertészet Harminc hektáron fekszik Szekszárdon a Balassa János Megyei Kórház és Rendelő- intézet. Aki járt már ott, láthatta, hogy az épületek körül gyönyörű fás, ligetes parkok terülnek el. („Össze! fotósok sokasága jár ide, hogy szép színes fotókat készíthessenek” — mondják a kórháziak.) A parkokat, kerteket a kertészet nyolc dolgozója gondozza. — Annyit még hozzá kell Virágok és kertészek tennem, hogy nyolcán nem tudnánk megfelelni a követelményeknek — mondja Pereszlényi Zoltán, a fiatal főkertész — Palánkról, a rehabilitációs foglalkoztatóból kapunk segítséget. Az ottani betegek jönnek ide dolgozni: füvet kaszálni, kapálni, ásni és általában mindenben segítenek, amiben kell. Az én munkatársaim közül ketten kertész szakmunkások, a többiek pedig betanított munkások. A munkánk a kórház parkjainak, növényeinek gondozása, rendbentartá- sa. Télen a fákat nyesegetjük és az utak tisztítását végezzük. Ezen túl a mi gondunk még a kórház környezetének takarítása is. Jelenleg is hárman a szülészet előtt lapátolják a havat a járdáról, egy kolléga pedig a kistraktorral a belső utakat tisztítja. Elmondták még, hogy ők gondozzák a kórház Fadd- Domboriban lévő üdülőjének udvarát is. Az új óvoda-bölcsőde fásítása, gyepesítése is az ő gondjuk, majd azoknak kezelése. A munkában gépek is segítik őket; fűkaszák, rotációs kapa, kis traktor. Fennhatóságuk alá tartozik a négyhajós, 312 négyzetméter alapterületű üvegház is. — Jelenleg tízezer tő körüli virág van itt muskátlitól a fiiakon át a datolyapálmáig. Itt tenyésztjük azokat a növényeket, amelyeket a parkba, de főleg a kórtermekbe, irodákba és folyosókra helyezünk ki, — sorolja a főkertész. — Hirtelen nem tudnám megmondani, de a különböző épületekben is van legalább tízezer cserép virág. Ebben az üvegházban nevelik azokat a növényeket is, amelyeket az anyák napján, nőnapon az ünnepeltek kapnak. Itt ugyanis az a szokás, hogy e napokon egy-egy cserepes virágot adnak a női dolgozóknak. A kertész tehát nem alszik téli álmot, mint növényei, hanem szorgalmasan készülődik a kikeletre. A kórházban a szép parkoknak, az üdezöld növényéknek különösen nagy jelentőségük van, hiszen a jó közérzet ébresztői és ezzel a gyógyulás segítői. ez— A hó és a kertész
