Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
roletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI B LAPJA XXX. évfolyam, 5. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. január 8., kedd Mai számunkból EGÉSZSÉGPOLITIKÁNK 1980. ÉVI FELADATAI (3. old.) TV-NAPLÖ (4. old.) TÖMEGSPORT (6. old.) EMELET A FIATALOKNAK (3. old.) Mihez mérjük? A mostani téli hónapokat szokatlanul élénk, pezsgő politikai élet jellemzi. A párt XII. kongresszusára készülve beszámoló taggyűlések vitatják a politikai élet helyi tapasztalatait. Megjelentek a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, amelyeket az egész párttagság gondosan tanulmányoz és megvitat a januári taggyűléseken, majd a pártértekezleteken. Ezzel egyidőben választják meg a pártszervezetek vezetőségeit, a párt- bizottságok tagjait. A kongresszusi felkészülés pezsgő politikai élete magával ragadja a szélesebb közvéleményt is. Ez kifejezésre jut a munkaverseny-mozgalom- ban részt vevők tömegakcióiban, és nem utolsósorban az irányelvek tanulmányozásában, az azokkal kapcsolatos véleménynyilvánításban, javaslatokban, stb. A pártonkívüliek nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a párt-tisztségviselők újraválasztását; jól tudják, számukra sem közömbös, hogy az elkövetkező évek nem könnyű feladatainak megoldásánál személy szerint is kik állnak majd a pártszervezetek élén. Ha mindehhez hozzávesszük az év eleji terv- és feladatmegbeszéléseket, amelyeknek sok szempontból új, megváltozott körülményekkel és feltételekkel kell számolniuk, még teljesebb a kép folyó politikai életünkről. Ebben az igencsak megélénkült politikai párbeszédben, egyaránt helyet kap a számvetés az eredményekről és az előretekintés elvégzendő dolgainkról. Mérleget készítünk és programot csinálunk, összevetjük mai helyzetünket tegnapi önmagunkkal, és mérlegeljük részvételi lehetőségeinket nagy, országos céljaink megvalósításában. E tevékenységünk folyamatában hol az elégedettség, a megnyugvás, hol pedig az elégedetlenség, a türelmetlenség különböző fokozatai jutnak kifejezésre. Nem ritka, hogy olykor ugyanazt a jelenséget illeti teljesen ellentétes értékítélet. S valóban nézőpont kérdése, mihez mérjük mai helyzetünket, kialakult tevékenységi szintünket. Ha a jelenlegi állapotokat a tegnapi önmagunkhoz, korábbi teljesítményeinkhez viszonyítjuk, kevés kivétellel jelentős eredményekről adhatunk számot. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk szorgalmunkat, fáradozásainkat. Az ilyen fajta összehasonlításnak is van létjogosultsága. A megtett úttól semmiképpen sem lehet elvonatkoztatni mai állapotunkat. Ezért ezt az összehasonlítást is el kell végeznünk, s kellő módon kell értékelnünk. A ma1 és a korábbi állapotnak,ez az összevetése azonban — mutasson is az bármilyen nagy, pozitív különbséget — nem szoríthatja háttérbe azt a fajta összehasonlítást, ami a saját tevékenységünk és a leghaladóbb, az élenjáró, ha úgy tetszik a világszínvonal között van. Ezt a szembesítést semmiképpen sem kerülhetjük meg, mert munkánk társadalmi értékítéletének alapvetően ez a meghatározója. Bármilyen nagyok is az előrehaladás mutatói, egy pillanatra sem homályosíthatja el azt a másik típusú összehasonlítást. Ennek ma, a mi exportorientáltságú gazdaságunk viszonyai között döntő jelentősége van. A szembesítésnek ez utóbbi változatánál rendszerint már korántsem olyan kedvező a kép. A kétségtelenül meglévő élenjáró eredményeink mellett általánosabbak még a lemaradások, a behozni valók. Ennek sokféle oka lehet, döntően olyan objektív tényezők, amelyek egész történelmi fejlődésünkkel, sajátos természeti-földrajzi körülményeinkkel, gazdálkodásunknak általánosabb nemzetközi feltételeivel függnek össze. Minden bizonynyal sok rajtunk múló tényezőt is fel lehet, sorolni. Lehet ezen sopánkodni, bűnbakokat keresni, de egy dolgot mindenképpen kötelező tenni; a lehetőségek maximális kimerítésével a különbségek megszüntetését megcélozni és ennek gyakorlati megvalósításáért nagyobb erőfeszítéseket tenni. Amikor tevékenységünk politikai mérlegét készítjük, ettől sem tekinthetünk el. Kellő — a kettős összehasonlításban megméretett — önkritikával kell megítélnünk munkánk mai színvonalát, és ebben az összefüggésben vizsgálni reális lehetőségeinket, meglévő és még feltárható erőforrásainkat, tartalékainkat. Lehet — sőt minden bizonnyal — az ily módon kialakult kép kevésbé rózsás színezetű, s több lenne a sötétebb tónus, az azonban kétségtelen, hogy ez áll közelebb a valósághoz és ez tárja fel munkánk, feladataink igazi távlatait. Legalapvetőbb érdekeink mindnyájunkat erre a megoldásra szorítanak. A magunk választotta út mindenképpen nagy erőfeszítéseket követel anyagiakban, szellemiekben egyaránt, és az is bizonyos, hogy valamiféle „huszárrohammál” végigjárni nem lehet. Csak pontosan, szépen, erőnk és lehetőségeink optimális kihasználásával. R. I. Bízunk a kéke megőrzésére irányuló józan erőfeszítések sikerében TASZSZ-nyilatkozat Carter beszédéről James Carter amerikai elnök január 4-i televíziósbeszédével kapcsolatosan a TASZSZ hírügynökséget felhatalmazták az alábbiak közlésére. A Szovjetunióban csakúgy, mint sok más országban, az Egyesült Államok elnökének ez a nyilatkozata figyelmet keltett. A beszéd nagy részét frázisok és a „hidegháború” szelleme hatották át. A benne foglalt politikai értékelések és az amerikai kormánynak nemzetközi téren előirányzott gyakorlati lépései kiegyensúlyozatlanságukkal tűnnek ki, valamint azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a béke, a nemzetközi enyhülés, a szovjet—amerikai kapcsolatok konstruktív fejlődése alapvető, hosszú távú érdekeit. Ez a beszéd semmiképp sem egyeztethető ösz- sze azzal a felelősséggel, amellyel az Egyesült Államok, mint nagyhatalom tartozik az általános béke fenntartásáért, a népek biztonságának és az államok közötti kölcsönösen előnyös, békés együttműködés kiszélesítésének szavatolásáért. Az Egyesült Államok elnökének beszéde azon ámerikai körök szenvedélyét szítja fel, amelyeknek már régóta nincsen ínyükre az enyhülés politikája. Egyáltalán nem olyan személy beszédére emlékeztet, aki az Egyesült Államokban a legmagasabb állami tisztet tölti be, inkább olyanéra, aki jelölt erre a tisztségre, és aki választási harc újabb fordulójába kezd bele. A választási jelleg, a soviniszta körökhöz való szólás — az egészből ítélve — nem jelentéktelen súlyt kapott az elnök beszédében. A beszéd konkrét tartalma és az amerikai kormánynak a szovjet—amerikai kapcsolatok terén bejelentett lépései nem értékelhetők másként, mint a béke érdekeivel ellentétes lépések. AZ AFGANISZTANI ÉS IRANI ESEMÉNYEKRŐL Figyelmet érdemel, hogy az amerikai kormányzat feje a beszéd fő ürügyéül választotta azokat az eseményeket, amelyek az utóbbi időben az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságban mentek végbe. Minden felelős, józanul gondolkodó politikus tudja, hogy csakis az afgán népnek — és senki másnak — van joga meghatározni saját belső fejlődésének útját és azt, hogy miként fejlessze kapcsolatait más országokkal. Az amerikai kormány azonban más véleményen van. Mint az elnök nyilatkozatából kitűnt, megpróbálja kétségbe vonni az afgán népnek ezt a jogát, megpróbál durván beavatkozni Afganisztán bel- ügyeibe. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett afganisztáni kérdésnek az Egyesült Államok által kezdeményezett napirendre tűzése a Biztonsági Tanácsban, ami törvénytelen és ellentmond az afgán nép, a szuverén afganisztáni kormány kinyilvánított akaratának. Az elnök beszédében jelentős helyet kapott az iráni ügy is. Az elnök ismét arra próbálta felhasználni az Egyesült Államok teheráni nagykövetsége munkatársainak fogva tartását, hogy zsarolja és fenyegesse a Szovjetunióval szomszédos Iránt. Mint ismeretes, több más országhoz hasonlóan, a Szovjetunió is kifejtette álláspontját a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi konvenció valamennyi állam részéről történő betartásának szükségességével, valamint azzal kapcsolatosan, hogy az iráni—amerikai vitát békés eszközekkel rendezzék. Az amerikai fél lépései, valamint az amerikai elnök január 4-i nyilatkozata azonban arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok más eszközöket részesít előnyben, többek között Irán gazdasági blokádjára törekszik. Washingtonnak természetesen nincs ínyére az iráni nép által végrehajtott forradalom, az az iráni törekvés, hogy az ország szembe szálljon a fenyegetés és a nyomás imperialista politikájával. Felmerül a kérdés: vajon kellően felmérték-e Washingtonban, milyen következményeket vonhat maga után Irán gazdasági blokádja, az Iránra gyakorolt nyomás, vajon hogyan végződik és kinek árt leginkább ez a politika. A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOKRÓL Beszédében az Egyesült Államok elnöke egy sor intézkedést jelentett be a szovjet—amerikai kapcsolatok területén. Közölte, hogy csökkentik az amerikai fél lépései miatt már amúgyis korlátozott gazdasági, tudományosműszaki kapcsolatokat és kulturális cserét, valamint, hogy akadályozni fogják az amerikai gabona vásárlására vonatkozó szerződések teljes volumenben történő realizálását. Az ilyen jellegű intézkedéseket aligha fogadják jóváhagyással az amerikai lakosság széles köreiben, hiszen ezekben a körökben már nem egyszer mutattak érdekeltséget a Szovjetunióval való együttműködés, az üzleti kapcsolatok kiszélesítése iránt, jogosan vélve, hogy mindez az Egyesült Államok számára is előnyös. Ha a Fehér Házban elhatározták, hogy befolyást próbálnak gyakorolni a Szovjetunió külpolitikájára, ez reménytelen dolog. Az ilyen kísérletek a múltban kudarccal végződtek és most is meghiúsulnak. Az Egyesült Államok elnökének egész beszéde azt a benyomást kelti, hogy hiányzik belőle a politikai egyensúly, a nemzetközi helyzet reális számbavétele, túlértékeli az Egyesült Államok reális lehetőségeit, és bizonyos mértékben alábecsüli azoknak az országoknak a lehetőségeit, amelyekkel szemben az Egyesült Államok ilyen vagy olyan lépésre készül. Azonban az Egyesült Államokban senki sem kételkedhet abban, hogy a Szovjetunió képes megvédeni törvényes érdekeit csakúgy, mint szövetségesei, és barátai érdekeit is. A Szovjetunió vezető köreiben szeretnék remélni, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok, többek között a béke megőrzését célzó erőfeszítések józan, előrelátó megközelítése végső soron az Egyesült Államokban is felülkerekedik. (TASZSZ) Indira Gandhi választási győzelme Szinte teljesen bizonyos, hogy elsöprő győzelmet aratott Indira Gandhi és pártja, az indiai általános választások második fordulójában. A részeredmények szerint a vasárnap befejeződött szavazáson az Indiai Nemzeti Kongresszus (I.) az alsóház 77 mandátumát szerezte meg, míg fő vetélytársa, a Dzsa- nata Párt csak hét képviselőt küldhet a képviselőházba. A volt ügyvezető miniszter- elnök, Csaran Szingh is csak csekély többséggel tudta megszerezni parlamenti helyét. A vasárnapi fordulóban a többi párt mindössze 1—2 mandátumra tett szert. Átütő erejű választási kampánya során Gandhi asz- szony fáradhatatlanul járta az országot: 50 ezer kilométert tett meg. Beszédei világosak és egyszerűek voltak: az országot megbénító kormányzati válságból és az inflációból ígért kiutat. Külpolitikai téren, az Indiában különösen fontos afganisztáni eseményekkel kapcsolatban Indira Gandhi utalt arra, hogy Afganisztánban az Egyesült Államok és Kína már beavatkozott, s Óvott a helyzet kiélezésétől, amely nagy veszélyeket jelentene Indiára nézve. Raktár - sátorban Folytatja munkáját a Kanadai KP kongresszusa A Kanadai Kommunista Párt 24. kongresszusa vasárnap hozzálátott a központi bizottság beszámolójának megvitatásához, és egy sor fontos határozatot fogadott el. Az egyik határozat leszögezi, hogy a párt Kanada függetlenségének és szuverenitásának erősítéséért száll síkra a jövőben is. A kongresszus külön határozatban is foglalkozik az ez év ta» vaszára kitűzött québeci népszavazás kérdésével. A határozat rámutat, hogy Quebec tartomány lakóinak többsége szerint az egységes Kanada keretében kell biztosítani a franciául beszélők jogát az egyenlőségre és az ön r en delkezásr a. A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyárában használatba vették a rekordidő, 3 hónap alatt épített műanyag sátrat. A győri Graboplast Vállalat által gyártott sátor 642 négyzetméter alapterületű. A raktár teljes beruházási költsége 2,2 millió forint, ami kb. fele a hagyományos építési móddal készült épületekének. Fotó: G. K. A Kanadai KP 24. kongresszusa elenjezte a jelenleg kialakult nemzetközi helyzetet is. William Kashtan, a párt főtitkára hangsúlyozta, hogy az imperializmus reakciós erői szeretnének véget vetni az enyhülésnek, erőltetik a fegyverkezési hajszát, és minden* megtesznek, hogy felélesszék a hidegháború szellemiét.
