Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
1980. január 31. IníÉPÜJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Továbbtanulás Minden eddiginél korábban került idén a könyvesboltokba a magyar felsőoktatási intézmények 1980-as felvételi tájékoztatója az Oktatási Minisztérium, illetve a Tankönyvkiadó gondozásá- .ban. Évek óta a különböző középiskolákban végzettek egy- harmada kerül a felsőiskolákba, de hasznos a tájékoztató a néhány éve dolgozóknak is, mert tartalmazza az esti és levelező tagozatokra vonatkozókat. Az egyetemre készülőknél fiatalabb korosztály pedig a könyvből támpontokat kaphat hosszabb távú céljaihoz, felkészüléséhez. Összesen ötvenöt felsőoktatási intézmény közül választhatnak a továbbtanulni akarók, az egyes iskolákon belül a számos kar, illetve szak közül. A felvételi nyomtatványt a középiskolák utolsóéves hallgatódnak iskolájuk bocsátja rendelkezésükre. A jelentkező ugyanazon évre általában csak egy felsőoktatási intézménybe (karra) adhatja be jelentkezését, egyidejűleg pályázhat valamely művészeti főiskolára, katonai főiskolára, külföldre is, illetve bizonyos szabályok szerint a jelentkezési lapon kérheti átirányítását. Például az orvosi egyetemre jelentkezők — elutasításuk esetén — az egészségügyi főiskolára, a tudományegyetemeken vala. mely tanári szakpárra vagy a lakóhelyük szerint illetékes tanárképző főiskola' Hasonló szakára kérhetik átirányításukat. A polgári felsőoktatási intézményekbe jelentkezők lapjukon esetleg harmadiknak is megjelölhetik a magyar néphadsereg katonai főiskoláit, az érdeklődésüknek megfelelő szakmai profilon. . Az ilyen átirányítással felvettek viszont nem élhetnek fellebbezéssel az elsőnek jelölt iskola elutasító határozatával szemben. A tájékoztató tartalmazza a felvételi vizsgák tárgyköreit és követelményeit, egyes iskolák esetében a tavalyi tapasztalat alapján a várható minimálisan szükséges pont- számokat is, ami azonban szakonként erősen eltérő lehet. Megtudható a tájékoztatóból, hogy a Budapesti Műszaki Egyeltem építő-, építész-, gépész-, vegyész-, közlekedés- és villamosmérnöki karán összesen 1270-en kezdlhe- hétik meg tanulmányaikat. Ál latorvosnak évek óta háromszor annyian jelentkeznek, mint ahányan felvehetők, és kétszeres a túljelentkezés a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Általában jobb esélyt adnak a mezőgazdasági főiskolák: a kaposvári, nyíregyházi, szarvasi, mezőtúri, illetve a leendő kertészeknek Kecskeméten Székesfehérvárott és Hódmezővásárhelyen. A tanítóképző főiskolák'közül Baján 175, Budapesten 450, Debrecenben 300, Esztergomban 125, Zsám-békon 80, Győrben 225, Jászberényben 125, Kaposváron 200, Szek- szárdon 100, Sárospatakon 130, Szombathelyen pedig 75 fiatalt várnak. A felvét éli kérelmekét a középiskolák február 10—25- ig, a felsőoktatási intézmények március 30-ig fogadják, a felvételi vizsgákat pedig június 25 és július 14-e közt tartják majd, A jelentkezőket a vizsga előtt legalább nyolc nappal értesítik a részletekről. Egy közepes nagyságú iro- rában, közepes megvilágítás mellett, közepes hőmérsékleten ücsörgünk. Két széken, közöttünk a dohányzóasztal. Ezen dohányzom én. Dittrich Győző nem dohányzik, inkább epés megjegyzésekkel illeti azokat, akik rövid élete (harminc év) során már rosszul írták a nevét. Nem úgy én. Tessék: Dittrich Győző, a Bonyhádi Cipőgyár meójának vezetője. Lehet, hogy egy ekkora gyárban a meó már osztály és akkor ő osztályvezető, de ez nem biztos. Győző tavaly novemberben jött haza Indiából, ahova október húszadikán indult el. Nem társasutazáson és nem egyéni körúton volt, hanem hivatalosan képviselte a vállalatot. Bőr alapanyagot vásárolt fel. Legalábbis ez volt a feladat. A mennyiséget nem sikerült teljesíteni, az ottani minőség általában közepes, de erről majd később. Előbb van egy kérdésem: — Bőrügyekben teljesen járatlan vagyok, földrajzban nem annyira, és ebből a kettőből jön a harmadik: miért épp Indiába kellett innét Bonyhádról menni bőrért? Közelebb nincs? — Van, de az indiai piac nagyobb és viszonylag olcsó. Ezenkívül speciális alapanyag kellett, ami például a hazai piacon nincs. — Úgy tudom, Indiában a tehén szent állat. — A zebu igen, de nemcsak a púpos indiai tehén van. Másrészt ott a bőrszakmában főként mohamedánok és kínaiak dolgoznak, nekik — nem úgy mint a hinduknak — a vallásuk nem tiltja, hogy ezzel foglalkozzanak. Én egy ilyen mohamedánnak az üzemében jártam. A munkaerő nagyon olcsó és nincs annyi munkalehetőség, amennyi a lakosság foglalkoztatásához kellene. Így ebben az üzemben is a rokonok, jó ismerősök dolgoztak, meglehetősen öreg gépekkel és számunkra ismeretlenül rossz munkakörülmények között. Ami a minőséget illeti, az közepes, és ez jórészt a tartási viszonyokból ered. Teljesen másként néz ki annak a marhának a bőre, amelyet a széltől is óvnak, az istállóból ki sem lép, és megint más a bőre az olyan marhának, amely lege- lés közben összekarcolja a bőrét a bozótban, károsítják a bögölyök és így tovább. — Milyen nyelven értekeztél az ottaniakkal? — Ez kissé bonyolult volt, mert a hindut egyáltalán nem beszélem. Van némi német nyelvtudásom, de ezzel nem sokra mentem. Maradt a kézi szótár. Amikor már ez sem segített, akkor telefonon felhívtam a TANNINPEX Calcuttái kirendeltségén magyar ismerőseimet, ők fordítottak angolra, amit az üzem főÖsszel voltam Indiában, ez náluk a legmelegebb nyárnak megfelelő időjárást jelent mérnökének fia megértett. Angollal egyébként kitűnően lehet érvényesülni, ez nyilván a brit gyarmati uralom hatása. Meglehetősen sokan beszélik ezt a nyelvet, illetve ennek indiai változatát. A hivatalos mellett tartományonként igen eltérő nyelvet beszélnek Indiában, így ha háromszáz kilométert utazol, már teljesen más nyelvjárást beszélnek. — Milyennek láttad az ottani embereket? — Mint a keleti ember általában, az indiai is szerény és a végtelenségig türelmes. Szegények és szolgálatkészek. Ha megállsz a pályaudvaron, köréd sereglenek, szinte kitépik kezedből a bőröndöt és garasokért elcipelik, ahova óhajtod. Ami megdöbbenti az európait, az a rengeteg koldus és kéregető, alig lehet lerázni őket. Ezek között sok a gyerek és hallottam, hogy a gyerekeket csonkolják, hogy jobban tudjanak koldulni. Nem akarom elhinni ezt a szörnyűséget, de tény, hogy meglehetősen sok félkarú és féllábú gyereket láttam. — Ha jól tudom, Calcuttában annyi ember él, mint Magyarországon. Milyennek láttad ezt a várost? — Tizenkétmillióan lakják. Vidékről áramlik be ez a rengeteg ember, jobb életkörülményeket, munkaalkalmat remélve, és erre ez a város nincs berendezkedve. Sokan alszanak az utcán egy darab rongyon, vagy újságpapíron. Ami feltűnő, az a rengeteg üzlet. Például újságárusok követik egymást húsz méter hosszan, és ugyanígy a könyvárusok. Egyébként rengeteg a könyv. Viszonylag szép kiadásban és meglehetős választékkal. Ami az üzletet illeti, egy ilyen utcán végigmenve, az embernek az a benyomása, mintha egész India kereskedne. Láttam olyan „üzletet”, ami egy szekrény volt. Az egyik polcon a tulaj ücsörgött, a mellette lévő polcokon foglalt helyet az áru, nevezetesen cigaretta. Az ő A meóst nem fogadják csókkal fogalmaik szerint ez is egy üzlet. Gyakori, hogy fafaragók, rézművesek saját műhelyükben árulnak csodálatos dolgokat és persze szőnyegek mindenféle méretben, anyagból és különféle árban. Néhány ilyen faragott szobrocskát vettem, látszik rajtuk, hogy rengeteg és aprólékos munkával készültek, de igen olcsók, mert a munka nem jelent különösebb értéket ott, legalábbis nem a mi fogalmaink szerinti értéket. Ami még az üzletnél is több, az a szemét. Láttam ugyan szemeteskocsit, de a szemét nem fogyott. Sok országról az a hír járja, hogy ha leteszed az utcán a táskád és otthagyod, akkor két hét múlva is megtalálod ugyanott. Calcuttában ezt viccesen a szemétre mondják, ha eldobsz egy csikket, két hét múlva is ott lesz. — Milyen az indiai konyha? — Még az üzletekkel. kapcsolatban: ami mennyiségben és minőségben is választékot jelent a piacon, az a gyümölcs. A déligyümölcsökből szekérszámra felhalmozva, gúlákat raknak és friss áru kapható mindig. Sok, számunkra ismeretlen zöldségfélét használnak az ételek készítéséhez és rengeteg fűszert. Még nálunk is erősebb, csí- pősebb ételeket főznek. Az étkezés a mi árainkhoz viszonyítva drága. Nem éheztem, de különösebb erőlködés nélkül el tudtam volna fogyasztani a nyolcvan rúpia napidíjat. — Visszatérve a gyárhoz, a meós nem tartozik a legkedveltebb emberek közé... — A feladatunk sokrétű és itthon is elég gyakran utazom, mert a minősé? egyre fontosabb. A gyárban minden minőségi fázist, a bejövő anyagot és a kimenő terméket is meózzuk. Nem mondom, hogy csókkal fogadnak bennünket, de megértik, hogy szükség van ránk, együtt sírunk, együtt nevetünk. — st — Félévi ellenőrző munkák (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szekszárdi 505. sz. Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói ezekben a napokban készítik el félévi ellenőrzőmunkájukat. Ez a régi céhlegények hagyományát, a „vizsgaremeket” próbálja mai formában demonstrálni, s egyben a tanuló számot adhat félévi munkájának eredményéről. Minden szakma, a maga jellegzetességét próbálja bemutatni néhány tárgyon, amikről a hozzáértés és a szakma szeretete sugárzik. A vizsgatárgyra kapott osztályzat döntően beleszámít a bizonyítványba. NAGY VENDEL így is lehet élni A GYES-en lévő fiatal nők egy része képtelen okosan élni az adott lehetőséggel. Kirekesztettnek, magányosnak érzi magát. Sokan válnak a pszichológusok páciensévé, néhányon rákapnak az italra is. Egy hétköznapi emberről írok. aki egyszerűen csak anya a szó valódi értelmében. Aki reggel fél 6 órakor felkel és aztán indul a nagyüzem és tart estig. Hol eddig, hol addig, attól függően, nem jött-e közbe valami, esetleg a két csemete egyike megbetegedett, mert akkor éjjel is folytatódik a szolgálat, ahogyan tréfás büszkeséggel titulálja anyai teendőit. Kettőnk közül ő volt a nyuzsgőbb. Az a fajta, aki mindig szervez, intézkedik, mindenben benne van, határozott a véleménye. Aki, ha törik, ha szaikad, végigmegy az elképzelt úton, szóval: ő volt az egyéniség. Soha nem tudtam volna elképzelni őt, konyhában főzés vagy egyéb házimunka közepette. Úgy képzeltem, és a környezetéből valamennyien így voltunk vele. sokra viszi, nagy jövő áll előtte. Tudása, az említett tulajdonságai és gondolkodása, mind erre utalt. Aztán következett a szokásos séma, felvételi az egyetemre, természetesen a legjobbra és a legnépszerűbb szakra, ami nem sikerült. Ez a sikertelen felvételi pontot tett a diákévek alatt kidolgozott tervek után — végérvényesen. Elhelyezkedett egy irodában, ahol előadóként dolgozott ugyanazzal a vitalitással, amit már megszoktunk tőle, mintha csak mindig erre vágyott volna. Dolgozott és élte az igényesebb fiatalság életét, változatlanul hódolva kedvteléseinek, a nyelvtanulásnak, irodalmi búvárkodásnak, a világfelfedező utazásoknak. Aztán jöt ő, a későbbi férj, a házasság, és a gyerekek. Közel 6 éve GYES-en van. Ugyanaz maradt, aki volt, de sókkal kiegyensúlyozottabb lett. Napjait Ugyanúgy beprogramozza, ahogyan régen és. én csak tanácstalanul nézek rá. amikor szóba kerül, hogy mi minden volt a napi tennivalója, mert nem értem, hogy a csudába sikerült mindezt belegyömöszölni abba a rövid időbe?! Szilvi lánya 6 éves, kis Kata maholnap 2 lesz. Kis Kata ugyancsak selypes még, de ha rettentően figyelek, ő is versel már — a maga módján. És nem is akármit, Weöres Sándort citál — katásítva. Mosás köz„Az első munkám” ben — mondja ő — nagyszerűen lehet óvodai foglalkozást tartani. Lakása, a két gyerek mellett is, ragyog, pedig ketten mesterkednek anyuka művénék módszeres szétrombolásában. Arra is jut ideje, hogy élete párját ételkülönlegességekkel lepje meg. Egy jó éve már, hogy valamilyen úton-módon ismeretségbe került a makraméval és ugye mondanom se kell, hogy meglátni és megszeretni egy perc műve volt. Azóta a lakás is holmi bemutatóteremmel vetélkedik, faliképek és virágtartók halmazából. Ezek után talán nem is meglepő, hogy öltözködését is házilag oldja meg, különféle igencsak prózai és fenn- költ meggondolások alapján, hiszen mégiscsak olcsóbb ha maga szab-varr és akkor olyan is lesz, amilyennek elképzeli. Még akkor is, ha esetleg hatszor kell újra szabni, illetve férceiből felfejteni. Neve: Máténé Zádor Judit. Született: Szekszárdon. Családi állapota: férjezett Gyermekeinek száma: 2. VARADI CS. JUDIT „Hatodik éve vagyok GYES-en” KT
