Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
Képújság 1980. január 30. Kabul Afganisztán a konszolidáció útján Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Stabilizálták a legfontosabb cikkek árát, biztosították a hívő mohamedán tömegeket vallásuk gyakorlás árnak teljes szabadságáról, a legjobb szakemberekkel és politikusokkal felfrissítették az államgépezetet és újjászervezték a pártot Afganisztánban, alig több, mint egy hónappal az Aimin-csoport megdöntése után. Létrejött a polgári élet teljes konszolidációja', és nagy lépésekkel haladnak a biztonsági helyzet megszilárdítása félé is. Babrak Karmai kormányzatának egy hónap elég volt ahhoz, hogy bizalmat keltsen a lakosság elsöprő többségében. A Karmái-rendszer egyik első cselekedete a feltétel nélküli közkegyelem volt, amely- lyel tizenötezer ember élhetett. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt a zömében mohamedán orientációjú lakossággal békés együttműködést keres, s mindent megtett saját sorainak rendezésére. Ezekben a napokban az utolsó előkészületeket végzik a tömegszervezeti élet feltámasztására, s egy ebből kinövő Nemzeti Eront felállítására, amely az ország teljes konszolidálódásának alapja lesz. Eközben felszámolták az afganisztáni forradalom eltorzult időszakának még a jelképeit is: a régi jelszavak és arcképek eltűntek a közterületekről, s hivatalokból. Postai referendum folyik, amely .többségi döntést hoz majd az állami szimbólumokról, a tömegek akaratának megfelelően. Ez a határon túlra szökött ellenzéki elemek vitorláiból is kifogja a szelet. A közvélemény élé tárják Taraki elnök halálának körülményeit is. A Karmál-kormány tiszta lap politikáját provokátor elemek próbálták megzavarni az elmúlt napokban. A lakosságot a karhatalom tagjai ellen elkövetett, elszigetelt egyéni terrorcselekmények nyugtalanítják. Az éjszaka sötétjében eldördülő .lövések indokolják, hogy továbbra is érvényben maradjon az éjszakai kijárási tilalom. Kabulban a stratégiai fontosságú épületeket gondosain őrzik, bár a fegyveres testületek tagjai ügyelnek arra, hogy jelenlétük ne zavarja a lakosság békés életét. Az afganisztáni karhatalmat a szovjet kontingens alakulatai és az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt fegyveres .aktivistái segítik munkájukban. Islamabad * Az iszlám konferencia határozatai Az iszlám konferencia ülésszakán részvevő harminchat ország Islamabadban összegyűlt külügyminisztereinek (hétfő esti ülésén született meg az „Afganisztán ügyében” hozott határozat. Ez a dokumentum „katonai agresz. jsziónak” minősíti az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséget, több megtorló intézkedést helyez kilátásba az afganisztáni kormánnyal szemben, „míg a szovjet csapatok ki nem vonulnak az országból”. így felfüggeszti az országnak az iszlám konferencián betöltött tagságát, az Afganisztánhoz fűződő diplomáciai és egyéb kapcsolatok megszakítására szólítja fel a konferencia szervezetének tagjait. Ez utóbbi intézkedés ellen komoly fenntartásait hangoztatta több ország, köztük Algéria, Irak, Irán és Líbia. Ugyancsak nem talált egyhangú támogatásra a határozatnak az a felhívása, hogy a tagországok vegyék fontolóra a moszkvai olimpia bojkottját. A határozat e részével szemben tizenegy ország — Algéria, Irak, Irán, Észak- Jemen, Kuvait, Jordánia, Kamerun, Guinea, Gabon, Nigéria és Líbia — hangoztatta fenntartásait. A határozat a továbbiakban felhívja az iszlám országokat, hogy vonjanak meg minden anyagi és egyéb jellegű támogatást Baforak Karmai kormányától, viszont — nyílt felhívásként a törvényes kabuli kormány ellen harcoló ellenforradalmi csoportok támogatására — felszólítja a konferencia tagállamait, hogy nyújtsanak „anyagi és erkölcsi segítséget az afganisztáni menekülteknek”. Az Izraellel különalkura lépett, s ezzel az arab érdekeket eláruló egyiptomi kormány teljes politikád, kulturális és gazdasági bojkottjára szólította fel tagjait a kedden elfogadott határozatában az iszlám konferencia. Egyiptomot egyébként már tavaly, a békeszerződés aláírása után kizárták az iszlám konferencia szervezetéből. A dokumentum egyszersmind a Palesztinái nép egyedüli törvéVálaszút előtt az ASEAN Thaiföld miniszterelnöke olyasmire készül, ami vetekedne a bibliai csodával: halottaiból akar feltámasztani valakit. Azaz valamit ; egészen pontosan a SEATO nevű agresszív délkelet-ázsiai katonai tömböt, amely idestova fél évtizede megszűnt létezni. Az 1954-ben, az úgynevezett manilai szerződéssel létrejött SEATO Dulles akkori amerikai külügyminiszter antikommunista tömbmániájának volt a szülötte. Egy időközben eltűnt vagy legalábbis feledni remélt hidegháborús intézmény újraélesztéséről van tehát szó. A thaiföldi kormányfő javaslatát az állítólagos „vietnami veszély- lyel” indokolta. (A szóhasználat szerfelett ismerős, hisz a NATO a Pershing-raké- tákkal kapcsolatos döntést valamiféle „szovjet veszéllyel” magyarázta. De ne kerüljük meg a kérdést, mit is értenek Bangkokban „vietnami veszélyen”? Tömören szólva nem mást, mint a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét, ami — bangkoki megfogalmazás szerint — fenyegeti Thaiföld biztonságát, sőt magát az ASEAN-t, a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetét. Mindez annál különösebb érvelés, mivel a vietnami vezetők ismételten (leg-, utóbb Le Duc Tho, a VKP PB déli ügyekért felelős tagja) félreérthetetlenül kinyilvánították: ha a kambodzsai népi vezetést többé nem fenyegeti kívülről jövő veszély sem Peking, sem az általa gyámolított, pénzelt és felfegyverzett Pol Pot-bandák részéről, a vietnami csapatok jelenlétére nem lesz szükség. Ezen túlmenően hanoi legfelső vezetők, köztük Pham Van Dong kormányfő több ízben nyilvánosan biztosították Thaiföldet és az ASEAN többi tagállamát, Rogy Vietnamnak semmiféle támadó szándéka nincs a térség egyetlen országával szemben sem. Egyes ASEAN-országok magatartása annál érthetetlenebb, mivel Kambodzsában, Vietnam és a Heng Sarpnn-kormány iránti barátsággal nem vádolható nyugati szakértők szerint is figyelemre méltó ütemben folyik a konszolidáció. Ennek fényében az ASEAN-országok decemberi külügyminiszteri tanácskozásának nyilatkozata —, amely továbbra is a hatalomból kiebrudalt, tömeggyilkos Pol Pot-rendszert ismeri el Kambodzsa törvényes kormányának —, a realizmus hiányáról tanúskodik. Ha az úgynevezett „kambodzsai-ügy’ pusztán a diplomáciai elismerés, vagy el nem ismerés kérdése lenne, azt mondhatnánk, az idő automatikusan megoldja majd. Ám a helyzet összetettebb, mert épp Thaiföld konstruktívnak nem nevezhető álláspontja miatt a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal szembehelyezkedő erők, bandák szabadon szervezkednek Thaiföld kambodzsai határtérségében. Bangkok magatartását joggal nevezik képmutatónak Hanoiban is, Phnom Penh-ben is. A thaiföldi álláspont ugyanis: egyfelől megnyugvást, stabilitást követel a szomszédoktól, másfelől mindent elkövet újabb és újabb bizonytalansági tényezők becsempészésére a szomszédok életébe. E kettősség eredője a Thaiföldre nehezedő kínai és amerikai nyomásban keresendő. Washington és Peking egyaránt arra ösztökéli az ASEAN-t, hogy lépjen a nyílt mi- litarizálódás, az indokínai államokkal való konfrontáció útjára. Mindez szervesen illeszkedik abba a hidegháborús kampányba, amelyet a Fehér Ház indított el az év elején, s amelyhez a kínai vezetés megértő partnerként csatlakozik. A kínai—amerikai elképzelések a SEATO feltámasztásán túl mind gyakrabban hallatják az ASEAN, az eredetileg gazdasági célokkal életre hívott szervezet katonai szövetséggé változtatásának szükségességét. Január második hetében látogatott Hanoiba Rithaudin malaysiai külügyminiszter, akinek a vietnami vezetők világosan kifejtették: még mindig nem késő, hogy az ASEAN-országok felismerjék, maguk is az amerikai globálstratégia, s a kínai terjeszkedési politika célpontjai. Emlékeztették Rithaudint a három indokínai ország külügyminiszterének első tanácskozására, amely hangsúlyozottan az ASEAN-nal való párbeszéd mellett száll síkra. Vietnam, Laosz és Kambodzsa kormánya kétoldalú meg nem támadási szerződéseket javasolt a délkelet-ázsiai békeövezet kialakítása érdekében. Az ASEAN válaszút előtt áll: együttműködés vagy konfrontáció? Nem kétséges, hogy a térség népeinek érdeke melyik választ diktálja. GYŐRI SÁNDOR nyes képviselője, a Palesztinái 'Feliszabadítási Szervezet melletti szolidaritás erősítésére és a Palesztinái nép Izrael elleni harcának támogatására hívja fel az iszlám országokat. A részvevő harminchat ország külügymimisziterei elítélték a Dél-íLibanon ellen indított izraeli agressziós támadásokat és felszólították az iszlám államokat, minden erőfeszítésüket latba vetve igyekezzenek véget vetni ennek az agressziónak. Az egyhangúlag elfogadott határozat végezetül felszólítja az iszlám országokat, erősítsék szolidaritásukat a megszállt területek 'felszabadításáért küzdő arab országokkal. Vita a japán parlamentben az amerikai követelésekről Flescli István, az MTI tudósítója jelenti: A japán törvényhozás ülésszakának interpellációs vitájában külpolitikai szócsata robbant ki a baloldali ellenzék és a kormányzó Liberális Demokrata Párt képviselői között. Aszukata Icsio, a szocialista párt elnöke sürgette az amerikai—japán úgynevezett biztonsági rendszer felbontását, állást foglalt továbbá a washingtoni ihletésű Irán- és szovjetellenes gazdasági intézkedések követése, valamint az olimpiai játékok esetleges japán bojkottja ellen. Külön elítélte bizonyos tokiói köröknek azokat a próbálkozásait, hogy Afganisztán ürügyén korlátozzák a Szovjetunióval való személyi és kulturális érintkezés bővítését. Abe Sintaro, az LDP politikai tanácsának elnöke hidegháborús szellemű beszédében követelte, hogy a szigetország tanúsítson „kemény magatartást”, s ne küldje el sportolóit Moszkvába. Nem mulasztotta el a szovjet „északi szigeteken” állítólag folyó „csapaterősítések” témájának említését sem. Ohira kormányfő válaszában reményét fejezte ki, hogy az enyhülés építményét nem éri tartós károsodás, jóllehet — mint mondotta — „az enyhülésre alapozott amerikai— szovjet kapcsolatokban érzékeny módosulás tapintható ki”. A japán parlament vitájába kívülről beleszólt Mike Mansfield amerikai nagykövet. Egy sajtóértekezletén élesen támadta a Szovjetuniót, s újra felszólította japáni szövetségesét az amerikai „szankciókhoz” való csatlakozásra. Costa Gomes Budapesten Péter János, az országgyűlés alelnöke fogadta Costa Gomes tábornokot, a Portugál Béke és Együttműködési Tanács elnökét. Képtávírónkon érkezett.) Az Országos Béketanács meghívására hétfőn este Budapestre érkezett Costa Gomes tábornok, a Portugál Köztársaság volt elnöke, a portugál Béke és Együttműködési Tanács elnöke, a Békevilágtanács elnökségének tagja. Kedden megkezdődtek a megbeszélések Costa Gomes tábornok, valamint Kovács Béla, az OBT főtitkára és a magyar békemozgalom több más vezetője' között. Costa Gomest fogadta Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Európai Biztonsági és Együttműködési Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, valamint Péter János, az országgyűlés alelnöke. Irán - elnökválasztás után Kedd esti kommentárunk: Irán lakossága a sah elűzése után egy évvel Abol Hasszán Baniszadr személyében megválasztotta a köztársaság első elnökét. Baniszadr fiatal, energikus ember, vallásos muzulmán, ugyanakkor modern képzettségű és gondolkodású közgazdász. Megválasztása segítheti az országot abban, hogy a korábbinál gyorsabban lábaljon ki a forradalmi változások után szinte elkerülhetetlen, többé-kevésbé kaotikus állapotokból. Erre utalt első beszédében maga Baniszadr is, aki nem véletlenül szólt nagy hangsúllyal az inflációról, a munkanélküliségről, az iráni közegben oly fontos bazárok problematikájáról, az egész helyzet jellegéből adódó gazdasági gondokról. A téma gyors és őszinte felvetése felelősségérzetről tanúskodik, ami egyértelműen pozitív jelenség. Kevésbé örvendetes ' azonban az államfő megválasztását követő néhány megnyilatkozás, amelyek jól érzékeltetik a helyzet bonyolultságát, a bel- és külpolitikai erővonalak kuszaságát, de az elnök személyének esetleges ellentmondásait is. Baniszadr az iráni nép szenvedéseiért megfelelő súllyal tette felelőssé az Egyesült Államokat, elutasította az Egyiptommal és Szaúd-Arábiával kötendő paktumra csábító szirénhangokat, ugyanakkor viszont első beszédei és interjúi nem voltak mentesek (főleg Afganisztánnal kapcsolatban) a szovjetellenes kirohanásoktól sem. Bár az iráni történelem első megválasztott államfője a leadott 14 millió szavazat több mint hetvenöt százalékát megkapta, új magas funkciója a korábbinál is láthatóbbá tehet bizonyos belpolitikai törésvonalakat. Ennek már az első órákban két — bizonyos külpolitikai kihatásokat sem nélkülöző — belpolitikai jele volt: 1. Baniszadr a Le Monde-nak adott, tehát széles nyugati tömegekhez (és politikusokhoz) eljutó interjújában élesen bírálta a rádió és televízió vonatkozásában gyakorolt „botrányos cenzúrát”. Nyílt titok, hogy ez a két kulcsintézmény változatlanul annak a Ghotbzadehnek az irányítása alatt áll, akinek — a túsz-ügyben tanúsított különvéleménye miatt — Baniszadr kénytelen volt átengedni a külügyminiszteri széket... 2. Bár a megválasztott elnök hangsúlyozta, hogy a túsz-ügy megoldása elsősorban Washington magatartásán múlik, kijelentette: „Nem ért egyet mindennel, amit a követséget megszállva tartó diákok tesznek” és hozzátette: „Nem lenne jó, ha hatalmuk független lenne a kormánytól”. Természetes, hogy az új elnök a központi hatalom megszilárdítását szorgalmazza, ez valóban a konszolidáció egyik feltétele. De legalább ilyen természetes, hogy a hatalmi struktúra kiépítése többféle személyi, sőt politikai előjellel történhet. HARMAT ENDRE PANORÁMA DAMASZKUSZ Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere befejezte a Szíriái Arab Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatását és hazaindult. BEJRUT Libanoni biztonsági erők bejelentették, hogy a Dél- Libanonban állomásozó ösz- szes erőket, beleértve az ENSZ-csapatokat is, készenléti állapotba helyezték a térségben egyre fokozódó katonai feszültség miatt. A libanoni rádió jelentése szerint mintegy 100 izraeli harckocsi és páncélozott szállítójármű nyomult be Dél- Libanoniba. Az izraéli katonai egység Haddad őrnagy szakadár milicistái által elfoglalt négy dél-libanoni falu körzetében foglalt el állásokat. Izraeli haditengerészeti egységek összevonásáról is hír érkezett a libanoni Tyr kikötőváros közeléből. Az izraéli hadihajók part menti libanoni falvakat vettek tűz alá. Szadait egyiptomi elnök Kairóban fogadta Sol Lino- witzot, az amerikai elnök kö. zel-keíéti ikülönmegbízottját. A találkozón Szadat és vendége érintették a palesztin autonámia kérdésével kapcsolatos problémákat is.
