Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

e rtÉPÜJSÁG 1980. január 29. Csak röviden Jól sikerült az első megyei motorkerékpáros nap. A szemlének nagy sikere volt, ahol a minőségen és az ész- szerűsítésen, az újításokon volt a hangsúly. Az első díjat Szabó Sándor (Szekszárdi kapta. A két második helye­zett, Illyés János és Hámori György (Szekszárdi. További sorrend: Tóth Lajos (Fadd) és Hegedűs György (Tamási). * Az öregek jobbnak bizo­nyultak: Tamásiban érdekes labdarúgó-mérkőzésre ' került sor, az öregek a fiatalokkal mérkőztek A két csapat ösz- szeállítása: fiatalok: Khiesz — Győré, Szabó, Kelemen, Iván, Barta, Kovács, Gyenei, Varga, Csuhaj, Márkó. Öre­gek: Klein — Faddi, Szabó, Kúszik, Magócs, Szabó, Zsol­nai, Németh, Gebhardt, Pus­ka, Szentpáli. A mérkőzést 5-3 arányban az öregek nyer­ték. * Gyönkön, a sporttelepen be­szélgetett a tudósító Nagy Gergellyel, a felsőnánai falu­si sportkör fiatal atlétájával: — Két kocsin érkeztünk — mutatott a közelben levő lo­vas kocsikra — a tizenöt kilo­méterre lévő Felsőnánáról. Mi ilyen járművel közleke­dünk. Helyenként tengelyig ért a sár, de azért itt va­gyunk. Sikerült négyszáz mé­teren első helyet szerezni, így részt vehetek a szpartakiád megyei döntőjén, Szekszárdon. * Befejeződött az általános is­kolások atlétikai postaverse­nye. 1. Gyönk, 2. Tamási, 3. Szekszárd, 4. Paks, 5. Bofty- hád, 6. Dombóvári járás, 7. Szekszárd város. A megye te­rületén összesen 7066 tanuló indult. Ez a szám önmagában is sokat jelent a megyéi at­létika jövője szempontjából. A megyei TSB Tolnán ren­dezte a Somogy—Tolna me­gyék közötti válogatott úszó­versenyt. Mindvégig nagy volt az érdeklődés, különösen a megyék közötti úszóverseny után, amikor Takács Éva a 100 méteres női ifjúsági mell­úszásban megyei csúcsot ja­vított. Budapest ifjúsági váloga­tott—Simontornyai Vörös Lo­bogó 2-2 (1-1). Simontornya, 1500 néző. Vezette: Kleiber. Simontornya: Ferenczi — Se­bestyén II., Sebestyén I., Bí­ró, Sebestyén III., Róth, Ko­vács, Kondor, Baum II., Baum IV., Pénzes. Jók: Ferenczi, Sebestyén I., Róth, Pénzes. * A megye tizenöt Traktor Sportkörének értékelése. A sorrend a következő: 1. Ta­mási 63, 2. Nagydorog 62, 3. Kisdorog 61, 4. Hőgyész 60, 5. Iregszemcse 50, 6. Tevel 36, 7. Zomba 32, 8. Gyapa 25, 9. Gerjen 25, 10. Alsóleperd 23, 11. Alsóhídvég 15, 12. Pin­cehely 12, 13. Decs 8, 14. Bi- ritó 6, 15. Mözs 5 ponttal. * Jól szerepeltek a tolnai női úszók a balatoni versenyen: Balatonfüred és Tihany kö­zött rendezték a hagyomá­nyos Wesselényi távúszó em­lékversenyt, ahol a Tolnai Vörös Lobogó ifjúsági női csapata az 5. helyet szerezte meg. nak reményében, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatják. Megkerestünk két sportolót, illetve sportvezetőt, megkérdez­tük, miként és mire tudnak visszaemlékezni, a 25 évvel ez­előtt történtekből. így dolgozik égy fiatal testnevelő 1953. évben végzett Kiskun­félegyházán, a Testnevelési Gimnáziumban Gungl Fe­renc. Július elején kapta ki­nevezését és augusztusban került Tamásiba. A fiatal testnevelő kemé­nyen fogott a munkához. El­ső ténykedése volt, hogy a sportfelszereléseket felkutas­sa, mert az alig-alig volt. De a tornaterem kérdése sem állt jobban, mert azt előtte gabo­naraktárnak használták. A diákok bevonásával kitaka­rították a tornatermet és az iskola egyetlen labdájával, melyre már a diákok adták össze a pénzt — elkezdődött a sportolás. Novemberben a megyei tanács oktatási osztá­lyától két röplabdát kaptak. A diákok örömmel kapcso­lódtak be minden sportmeg­mozdulásba és így lehetővé vált tornabemutató megszer­vezése. Ennek a tiszta bevé­teléből a közben előkerült, de megrongálódott felszere­léseket hozták rendbe. Az első tornabemutatót rö­videsen követte újabb, és en­nek bevételéből már a me­gyei úttörőbajnokságon sze­repeltek a diákok. Közben beköszöntött a tél, a délutá­nokat a diákokkal „felfedező utakra” használta fel a test­nevelő és a padlástól kezdve a környező pusztákig, végig­jártak mindent az elveszett felszerelések összeszedéséért. így sikerült egy ugrószőnyeg­re, ugrómércére, néhány bu­zogányra, 1—2 tömöttlabdára és nyolc mászókütélre szert tenniök. Lassan együtt volt a felszerelés és a sportköri pénzekből, melyet a diákok tagdíjként fizettek be, meg­javították a tornaszereket és felkészülten várták a tavaszt. Az 1954—55. iskolatanévet már egy kialakult gárdával kezdte. Még szeptemberben részt vettek az iskolai úszó­versenyen, októberben atlé­tikai, novemberben mezei fu­tóversenyt rendeztek. Decem­ber 18-án Nagykónyiban tor­nabemutatót tartottak, mely­nek célja voit a falusi szü­lőkkel megismertetni az ál­talános iskolai testnevelést. Január végén megrendezték az iskolai gyorskorcsolya- és sakkv^rsenyt, melyen a diá­kok nagy számban vettek részt. Az iskolai tornaverse­nyek, fedett atlétikai pálya­verseny, asztalitenisz-verse­nyek, melyek hetenként, két­hetenként kerültek megren­dezésre a fiatal diákoknak a sportolását, továbbtanulását tette lehetővé. A jó idő beálltával most már a szabadban folynak a különböző gyakorlatok és versenyek. Hogy ilyen rövid idő alatt ennyire sikerült a fiatalokkal megszerettetni a sportot és azokkal jó eredmé­nyeket elérni, ez mind a fia­tal testnevelőnek, Gungl Fe­rencnek az érdeme, akinek további eredményes, jó mun­kát kívánunk. HETI FÉLÓRA SPORT — Ismered ezt a cikket? — Hogyne. Rólam szól, 25 éve írtad. — Ennyi idő után magya­rázatot kell kérni, hogy miért kellett tulajdonképpen nektek a szerelést vidéken összegyűj­teni, hogy kerültek azok oda. — A Petőfi téri iskola volt a háború előtt a polgári. A háború után Fornád, Kecse- ge, Martinca, Henyevölgy, Rácvölgy és Majsa iskolája a Petőfi téri iskolához tartozott. Én úgy gondolom, hogy a kis iskolák részére kiadták a volt polgári iskola tornafelszerelé­sét. Ott persze nem használ­ták ezeket, mert volt, ahol ogytól-nyolcig, de volt ahol ütfől-nyolcig összevont osztá­lyokban tanítottak. Lehetőség sem volt, de a szakember is hiányzott a testnevelés tanítá­sához. Általában heti fél óra volt a sport, bár ez is inkább valami labdajáték formájá­ban létezett. — Hogy alakult az életed? — 1953-tól 1960. július vé­géig Tamásiban testnevelő­ként dolgoztam. Ez alatt töl­töttem le a tényleges katonai szolgálatot. I960, augusztus elsején Szakosra kerültem, mint testnevelő, ahol 1963-tól igazgatóhelyettes lettem, 1966-tól vagyok igazgató. — Akkor a testneveléssel szakítottál. — Nem. Három osztályban ma is tanítok testnevelést és a lányoknak vezetem a sport­foglalkozást. — A huszonöt éve megje­lent írásból kitűnik, hogy alig-alig volt a járási szék­hely legnagyobb iskolájában felszerelés. Ma például hogy álltok ezzel Szakoson? — Hosszú lesz a felsorolás. Amikor odakerültem, egy ug­rószekrény, egy szőnyeg és két kézilabda volt az összes sportszer. Ma: tizenkét sza­kasz bordásfal, három ugró­szekrény, hét szőnyeg, két dobbantó, egy gerenda, egy fali nyújtó, hat zsámoly, 40 pár síléc, öt pár sícipő, tíz pár futócipő, tizenöt kézi- és tizenöt focilabda. Harminc gumilabda, hetven ugrókötél, tizenöt gumikóiél, hat mászó­kötél, két pár gyűrű, tizenöt medicinlabda, tizenöt súlyzó, valamint gyűrűk, diszkosz, gerely és súly. Ezen kívül a művelődési házban rendelke­zésünkre áll öt pingpongasz­tal, ennek köszönhető, hogy az iskola valamennyi tanuló­ja tud játszani. — A téli sportokban, egész pontosan,, az úttörő-olimpia szánkó versenyein értetek el sok szép eredményt. Hogy néz ez ki szám szerint? — Szereztünk tizenkét első, egy második, két harmadik és egy negyedik helyet. — Legjobb tudásom szerint s lányod is nyert úttörő-olim­piát. — Igen. Zircen lett első, ötödik osztályos korában. Kü­lönben mint kisdobos, aszta­liteniszben Boivári Ildikó mö­gött a megyei döntőn egyéni­ben és párosban is második lett. — Ö is testnevelőnek készül? — Jelenleg a dombóvári gimnázium negyedik osztá­lyának tanulója. Üzemmérnö­ki tanári diplomát szeretne szerezni Pécsen. — Különben sportol? — Igen. Én labdarúgóként kezdtem, a PVSK-ban, majd a Véméndben, végül kosaras­ként vittem a sportban leg­többre. Lányom is kosaras, egykori klubtársam, dr. Do­bos Jenő az edzője, a BVSC- ben. — Azért akad gond is Szakcson. — Gond? Hát akad. Pél­dául olyan, hogy télen nem megoldott a művelődési ház nagytermének a fűtése, és a bordásfalak sincsenek még felszerelve. De ha arra gon­dolok, hogy vannak iskolák, ahcjl még ilyen lehetőség sincs, igazán nem szábad elé­gedetlennek lenni, hisz a köz­ségi tanács és a termelőszö­vetkezet is támogatja mun­kánkat. — Feleséged is pedagógus? — Igen, egy iskolában dol­gozunk, ez első osztályban 37 gyereket tanít. VízHabda-megyebajnokság SZEKSZÁRDI VÖRÖS METEOR- DOMBÓVÁRI TÖREKVÉS 3-1 (1-0) Szekszárd: Tóth, Tollár, Pálinkás, Varga, Turányi, Ulrich, Rajkai. Dombóvár: Vörös, Kalocsai, Németh, Frazon, Benedek, Kurcz, Sárfalvi. Végig zuhogó esőben folyt le a mérkőzés. Az idősebb, tapasztaltabb és techniká- sabb játékosokkal rendelke­ző Meteor már a harmadik percben Ulrich szép góljá­val megszerezte a vezetést. Az első félidőben, a dombó­vári csapatnak is több hely­zete adódott, de a csatárok azokat kihasználatlanul hagyták. Lövéseik pontatla­nok voltak, a kapura lőtt labdáikat pedig Tóth jó ér­zékkel hárította. A szünet után Tollár, majd Ulrich és Németh kiállítása után Tu­rányi közvetlen a kapu előtt a kapusba lőtte a labdát. A negyedik percben a dombó­váriak emberelőnnyel egyenlítették. A csapatok ki­egészülése után a Méteor tá­madott többet, majd Pálin­kás és Ulrich révén megsze­rezte a győzelmet. A Meteor a mérkőzés so­rán mutatott lendületes, gól- ratörő játékával megérde­melte a győzelmet. Jók: Ul­rich, Tollár, Varga, illetve Németh, Kalocsai és Kurcz. Kerényi játékvezető jól ve­zette a mérkőzést. Az eddig lejátszott megyei vízilabdar-lbiajinokság ered­ményei: Bajai Bástya:—Tol­nai Vörös Lobogó 2-0, Dom­bóvári Törekvés—Bajai Bás­tya 2-2, Dombóvári Törek­vés—Tolnai Vörös Lobogó 3-2, Szekszárdi Vörös Me­teor—Dombóvári Törekvés 3-1, a Szekszárdi Vörös Me­teor—Bonyhádi Vörös Lobo­gó mérkőzésen Bonyhád nem jelent meg. A megyei bajnokság állása: 1. Szeksz. V. M. 2 2--------3-14 2 . Bajai Bástya 2 1 1-4-2 3 3. Domb. Törekvés 3 1 1 16-7 3 4. Bonyhádi VL 1-10-0 0 5 . Tolnai VL 2-2 2-5 0 M egjegyzés: A’’Bajai Bás­tya csapata azért szerepelt a Tolna megyei bajnokság­ban, mivel Bács-Kiskun me­gyében nincs vízilabda-baj­nokság. DE FURCSA IS OLVASNI! A szekszárdi csapat egy­kori játékosát, Turányi Lászlót munkahelyén keres­tük fel. A sütőipari vállalat­nál gyáregységvezető, tíz üzem tartozik hozzá, 260 dolgozóval. Amikor megmu­tattuk a Tolna megyei vízi­labda-bajnokságról szóló tu­dósítást, elmosolyodott. — De furcsa is olvasni! — Miért? — Egyrészt azért, mert naigyon -rég volt és van egy­két dolog, ami idővel elmo­sódik az emberben, de ilyenkor sok minden ismét felélénkül. I-gaz, konkrétan erről a mérkőzésről nem tu­dok beszélni, de úgy általá­nosságban sok minden eszem­be jut. — Milyen volt az úszó-, illetve vízilabda-élet me­gyénkben ? — A szekszárdi csapat az OB Il-bem játszott. Aztán voltunk a területi bajnok­ságban is. Hát, ennyi év után egy kicsit összemosód­nak a dolgok. Talán ott kez­dem, hogy 1940-ben kerül­tem Szek-szá.rdra, Hárftori Gyulával, Hári Bélával pó- lóztunk.­— Akkor már a Petritsek nem játszottak? — Már nem, abbahagy­ták, de rengeteg s,zép dolgot hallottunk róluk, a tudásuk­ról, sportszeretetükről. A legtávolabbi mérkőzéseinken is érdeklődtek: mi van a Petiritsekfcet, hogy élnek, mit csinálnak. — A negyvenes évek vé­gén milyen versenyzési le­hetőség volt? — Azzal kezdem, hogy ak­kor nem volt fedett uszoda, vagy egyesületi felszerelés. A. Törekvés égisze alatt ver­senyeztünk, a tolnai Sudár Géza volt az intézőnk. Gyak­ran volt, hogy mentünk a Géza bácsihoz: csak az úti­költséget fizessék meg, enni­valót viszünk magunkkal. Ilyen körülmények között versenyeztünk Pécsen, Ka­posváron:, Baján, Cegléden, vagy éppen Kunszentmár- tonban. A felszabadulás után megváltoztak a körülmé­nyek. Az első évek — igaz — akikor is nehezek voltak. Amiikor az első fürdőkö­penyt kaptuk, boldogságunk határtalan volt. Még a má­jus elsejei felvonuláson is abban vettünk részt. A Vö­rös Meteor sokat segített rajtunk, anyagi gondjaink már nem voltak. — Talán most ismét sike­röl feleleveníteni az úszó­életet Szekszárdon. — Igen. Bevallom, jólesett, hogy nem feledkeztek el rólam és társaimról, akik valaha úsztunk, pólóztunk. Felkerestek bennünket és kérték segítségünket. Mi — az egykori versenyzők — vállaltuk, hogy segítünk. Megalakult egy bizottság, melynek például Pálinkás Istvánnal együtt én is tagja vagyok. Feladatunk a tech­nikai rész biztosítása, így például toborzáshoz adunk segítséget és a versenyek szervezésében működünk közre. Felszereléseket is kell biztosítani a szakosztály tag­jainak, de ezúttal már egé­szen más a helyzet, mint a negyvenes évek végén, vagy az ötvenes évek elején volt. Bízom abban; a hosszú évek alatt szerzett tapasztalatain­kat a szakosztály vezetése hasznosítani, kamatoztatni tudja és ismét lesz olyan úsaósiport Szekszárdon, mlint egykoron volt. —-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------:------------------------------------------------------— H uszonöt éve történt Előkerestünk néhány újságot, mely 1955-ben, tehát 25 éve jelent meg. Kíváncsiak voltunk, miről írtunk akkor, mi­lyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgot találtunk. Ebből készítettük az oldalösszeállítást an­Turányi László munkahelyén, a sütőipari vállalatnál Gungl Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents