Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-26 / 21. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. január 26, Ősidők óta lakott terület, erről tanúskodnak a múlt szá­zadban Wosinsky Mór által feltárt bronzkori leletek, ró­mai településről az itt talált téglák és a hadi út marad­ványai. A római és hun fegyvertöredékekből arra lehet következtetni, hogy Attila hadai itt csatároztak a római légiókkal. Éltek itt avarok, szlávok, majd az itt élő népek beolvadtak a honfoglaló magyarságba. Tizennyolc évvel ezelőtt XI. századbeli magyar temetőt tártak fel. Az első írásos emlék 1365-ből származik, a vatikáni levél­tárban őrzik. Tanúsága szerint Mesk plébánosa tizenöt báni dénárt adott a kereszteshadjárat költségeire. A törökdúlás Mözst sem kímélte, a másfél évszázad alatt elnéptelenedett. A török kiűzése után szlovákok te­lepültek ide Nyitrából, majd németek. Az elmúlt két és fél évszázadban a németség került túlsúlyba. Negyvenöt után Szlovákiából és az Alföldről jöttek telepesek. Vasútállomása — Tolna-Mözs a környéket is „kiszolgál­ja”, van kenyérgyára, malma, itt működik a ZÖLDÉRT hűtőtárolója, ládaüzeme, sertésfeldolgozója, tavaly helyez­ték üzembe az AGROKER és kilenc tsz agrokémiai köz­pontját. Háztáji A megye konyhakertje Az Uj Élet Termelőszövet­kezeté a megye legnagyobb kertészete. A szövetkezet lát­ja el csaknem teljes egészé­ben a megyét korai zöldség­félékkel és burgonyával ké­ső őszi káposztafélékkel. A zöldség, a burgonya és a szó­ja. ez utóbbiból évről évre kiemelkedően magas hozamot érnek el) foglaja el a szövet­kezet szántóterületének egv- harmadát, ám növényter­mesztési árbevételének 60 százalékát adja. Negyvenezer négyzetméternyi fóliasátrai­ban télen-nyáron folyik a munka. Gesztora a szövet­kezet a tsz-ek kertészeti társulásának. A kertészet tavaly „meg- fiadzott”. Mellette alakult ki a szövetkezeti tagok háztáji fóliás kertészete. A szövet­kezet adja tagjainak a terü­letet, a fóliasátrakat, a pa­lántát, a technológiát, az állandó szakmai segítséget és megszervezi az értékesí­tést. Tavaly még úgy kellett rábeszélni a tagakat, hogy vállaljanak itt is háztájit, ám az első esztendő nagyon jól sikerült — a negyven háztáji fóliáskertből kétmil­lió forint értékű primőr árut értékesítettek. Az idén már száz tsz-tag kertészkedik itt szabad idejében. A Sió balparti öntözőfürt „üzembe lépte” óta a szö­Röviden Három éve kezdődött a német nyelvóktatás a köz­ség óvdájában. Az akkori kezdők iskolások lettek, ma már az első osztályban ta­nítja őket németre Tulincziki Jánosné óvónő, aki három év óta foglalkozik velük. * A falu lakosságának egy- hatoda cigány. Ma már a munkaképes férfiak 80 szá­zalékának van állandó mun­kahelye. A tanáosválasztá- sokra készülve arra töreksze­vetkezet ötszáz hektáron ön­töz rendszeresen, de szükség- öntözési lehetősége van a teljes szántóterületére. Teljesen gépesítették a burgonyaiermesztést és a ZÖLDÉRT-telepen lévő táro­lóban telenként 250—300 va­gon burgonyát raktároznak, innét szállítják rendszeresen a megye minden részébe a burgonyát. Befejezéshez közeledik a szövetkezet sertéstelepének rekonstrukciója. A harminc- millió forintos — „saját erős” beruházás 1982-re fejeződik be, és évente ötezer hízott sertést bocsát ki. Egy része már üzemel — tavaly 1200 sertést értékesítettek, az idei program 2300 darab. A jó gazdálkodás magas jövedelmet biztosít a szövet­kezetnek. a tagságnak és jut belőle sok mindenre. Tizen­hat éve avatták fel a szö­vetkezet harkányi üdülőjét, a TOT-SZOT-akció kereté­ben ötszázezer forintért „vár sároltak” üdülő-jogosultsá­got, s évente húsz beutalót kap a tsz szakszervezeti üdü­lőkbe. Nemrég horgásztavat létesítettek. A központi iro­da mellett sportpálya van a szövetkezetnek, a szövetkeze­té a megye legeredménye­sebb kézilabda-szakosztálya, tavaly a leánycsapat bejutott az NB II-be. nek a község vezetői, hogy közülük is legyen tanácstag. * A fejlődik a véradó­mozgalom a községben. A legutóbbi alkalommal 117- en adtak térítésmentesen vért. * Férfi- és nőifodrász-üzlet, valamint kozmetika létesíté­sére alakították át a tanács­háza épületében megszűnt szolgálati lakást. Női fodrász már működik, ám a mözsi- ek várják, hogy a másik két részleget is megnyissa a Tol­na megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet. Ezekből pár hónap múlva -hízott sertés lesz Az Alkotmány utca 24. számú lakóházról — az ut­cáról nézve — senki sem venné észre, hogy innen évente negyven hízott ser­tést visznek el. A hátsó trak­tusban — a modem, új csa­ládi ház mögött — szinte el vannak bújtatva az ólak. Ólak? — Mi csak így nevezzük — mondja Fauszt Ferenc, a szövetkezet takarmányos- fogatosa. — Amikor tizenöt évvel ezelőtt lebontottuk az öreg házat, elbontattuk a disznóólakat is, mert na­Eredményesen működik a mözsi könyvtár helyiségében a kézimunka-szakkör. A több mint két éve alakult szakkört az asszonyok közös munkásságainak, a különbö­ző tájegységek hímzéseinek megismerése és a szövés iránti igény hozta létre. Nagy szorgalommal dol­goznak hetente egy alkalom­mal a foglalkozásokon, azon a nyolc szőnyegszövő-állvá­nyon, amelyet a művelődési ház bocsátott rendelkezésük­re. Ezen kívül néhányan rendelkeznek saját készítésű állvánnyal is. A szakkörnek van két szakmai tanácsadója is, Mözsi Szabó István festő­művészi és dr. Németh Pál- né. Minketten, a megyei mű­velődési központ munkatár­sai, akik gondoskodnak a tagok képzésével, művészeti neveléséről. gyón alacsonyak voltak. Én pedig nem szeretek hajla­dozni, ha nem muszáj. Uigy gondoltuk, ha a ház korsze­rű, legyenek azok az ólak is. Külön van az ellető, a két anyakoca — Zsófi és Olga szállása —, a hízóké és a malacoké, és természetesen külön a takarmánytároló, kü­lön a -keverő. 1— Huszonhét éve csiná­lom. Eredményesen. Külö­nösen a tavalyi év sikerült jól. Harmincegy hízott ser­tést adtam él a vállalatnak, nyolcat a helybeliek vittek el, kettőt vágtunk a család­nak. Fauszt Ferenc pontos, nap­rakész nyilvántartást vezet. Mikor, mennyit választottak a Zsófitól, mikor lettek be­görgetve, mikor, hányat el­lettek. Az Olga „rekordja”: tavaly május 21-én tizenhe­tet fialt. Valamit hiányolok. Nem mintha kedvelném a sertés- trágya „illatát”, de számítot­tam rá, amikor a tanácsnál ajánlották, hogy Fausztékat keressem fel. — Nemcsak arra töreked­tem, hogy az ólakat ne lás­sák meg az utcáról, hanem arra is, hogy a szag ne árul­kodjon. A trágyát minden­nap kidobom és minden ete­tés után almozok. így ni. — És kihúz néhány marékkai a padláson lévő szalmabálák- ból. A szakkör vezetőjét Böjthe Ambrusné védőnőt arról kér­deztük, miért olyan népszerű a mözsi asszonyok és lányok között a hímzés és a sző­nyegszövés, — Elsősorban azért, mert szép és ízléses, másodsor­ban, mert ilyen szakkör itt, Mözsön még nem volt. Nagy mennyiségben gyártják kü­lönböző cégek a kalocsai hímzéseket, de az teljesen más, mint amit az ember sa­ját keze hoz létre. Én Mözsi Szabó Istvántól tanultam meg a szövést, majd híre terjedt, hogy csinálom. Er­re sok mözsi asszony elha­tározta: ő is megpróbálja. Eddig két kiállításunk volt. Az elmúlt év novemberében a tolnaiak, decemberben pe­dig a mözsiek ismerkedhettek meg munkáinkkal. Népszerű szakkör Harminc éve tanácstag Ha megkeresték, segített mindenkinek A tanácskirendeltségen azt mondták, Holik Mihály bá­csit okvetlenül keressük meg. Harminc éve tanácstag, s népszerű ember a faluban. Hozzá bárki, bármikor, akár­milyen kéréssel mehet. Ha módjában áll, mindenképpen segít. Most is nyitva volt az ajtaja. A tacskó az udvaron, az illendőség kedvéért vak- kantott egyet-kettőt. — Csák jöjjenek nyugod­tan, nem bánt. Mi járatban vannak? Kerüljenek beljebb. Kis rendetlenség van, amióta meghalt a feleségem, egye­dül élek. A konyhában minden ra­gyog a tisztaságtól, nem lát­szik, hogy nincs asszony a házban. Mikor elmondom jö­vetelem célját, kicsit össze­ráncolja homlokát. — Minek arról írni?! Meg különben is, a munkámat végeztem. Hogy megkerestek a falubeliek? Az természetes, ők is annak vették. Sokszor 'mondták: Intézd el, szólalj fel, te vagy a tanácstag! Hát szóltam, szerveztem, főleg társadalmi munkát. A Szé­chenyi utcában nem volt jár­da. Azt mondták, ha társa­dalmi munkában megcsinál­ják, adnak hozzá anyagot. Megcsinálták! Utána jöttek a Gyöngyvirág utcaiak, hogy nekik meg vizük nincs. Majd lesz, de ahhoz is kell a tár­sadalmi munka! Elvégezték! Most azért járnak hozzám, hogy náluk is legyen járda. Ismét felajánlották segítsé­güket. A bölcsőde építésénél is sokat segítettek. Cigány, nem cigány, nem érdekes! Ka a segítségükre van szük­ség, én megyek, mert állító­lag rám hallgatnák. Bartók Béla kórus Próbál a kórus Hetvenkettő novemberében alakult meg a mözsi Bartók Béla női énekkar. Nem min- en előzmény nélkül, hiszen korábban már volt a falu­ban és évekig működött ered­ményesen egy százhúsz tagú vegyeskar. Húszán kezdték — ma már negyvenen vannak. Fellép­nek a különféle ünnepsége­ken és adnak önálló műsort is. Tavaly nyáron, a VII. or­szágos szövetkezeti dalos­találkozón — a kórust a MEISZÖV és a helybeli ÁFÉSZ tartja fenn — arany­érmes minősítést kaptak. Hetenkint próbálnak. A kó­rus tagjai szabadságukat úgy ütemezik, hogy abból egy­két hetet együtt töltenek, tú­rázással. Jártak már Jugo­szláviában, Erdélyben, ta­valy pedig az NDK-bae. Most a Bárdos Lajos zene­szerző születésnapja alkalmá­ból Szekszárdon szombaton rendezendő megyei kórus­találkozóra készülnek. Magazinunkat írta Pordán Jánosné, Jantner János és Szűcs László János tudósító, a fényképeket Gottvald Ká­roly és Jantner János készítette. Munkatársaink legközelebb, január 28-án Kismányokra látogatnak. Társadalmi összefogással Hagyományai vannak Mö­zsön a társadalmi munká­nak. Ennek köszönhető, hogy az utcák 90 százalékában van járda, van az iskolának fél­millió forintot érő sportud­vara — a költségnek csak alig egytiaedét fedezték köz­ponti forrásból — és hama­rosan elkészülnek az óvoda bővítésével.- Minden óvodás­korú gyerek óvodába jár, ám a helykihasználás 126 százalékos, nagy a zsúfolt­ság. Tavaly döntöttek a bő­vítésről. A tanács csak anya­got ad, a többi a mözsiek dolga. Szeptember 20-án volt a szülői értekezlet, kép nap múlva megkezdődött az épí­tés és egy hónappal később már álltak a falaik. Az elmúlt tíz év alatt százkét családi ház épült a község­ben. Az új házak zöme emeletes. Rezi néni babai A tizennyolcadik század első felében idetelepülő né­metség magával hozta népvi­seletét is, ami sokat válto­zott az elmúlt évszázadok­ban, ám így is teljesen elüt a többi hazai német népvi­selettől. Egyedülálló a ,,'Hau- we”, a hollandira emlékezte­tő főkötő, a bodorított alsó- szoknyák, a harisnya. Még negyven-ötven éve is a mözsi as-szonyok-lányok téli elfoglaltsága a ruhaké­szítés volt. Varrtak, hímez­tek, keményítettek, rojtoz- tak, vasaltak. Néhány kénye­sebb munkához szakértelem kellett, ehhez csak néhány asszony értett a faluban. Köztük Lemler Teréz. Ma már csak egy-két idő­sebb mözsi asszonyt látni vasárnap ebben a viseletben. Újat nem csinálnak, nincs 4» igény rá. Annál kelendőbb a mözsi baba. Lemler Teréz pia ba­bát ruház, öltöztet. — örültem is; .meg mérge­lődtem, amikor megtudtam, hogy az egyik babámmal dí­jat nyertek egy kiállításon, örültem, hogy tetszett, de bántott, hogy csak a bekül­dőjének neve szerepel az ok­levélen. — Hetvennégy éves va­gyok, fogytán az erőm, de azért néha elvállalok egy- egy babát. Mint ezt is. Lemler Teréz a babával

Next

/
Thumbnails
Contents