Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-24 / 19. szám
1980. január 24. KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Vicces lány . Ha nem láttam volna indulás előtt, hogy két lány ül mögöttem az autóbuszon, azt hihettem volna, múltból idetévedt, maximálisan trágár beszédű katona meséli a vicceket, akinek nőiesen magas a hangja. A lány — különben csinos, szemrevaló — elkezdte a viccmondást a szomszédnőjének, olyan hévvel, hogy a motorberregésen át is minden szót lehetett hallani. Legfeljebb két másodperc szünetet tartott két vicc között. Egyszer akadt meg, de gyorsan előkotorta a füzetét, amelybe, úgy látszik, följegyezte a „történeteket”. Nem hiszem, hogy laktanyában, esti lefekvéskor, vagy bármikor, egyetlen katona képes lenne ennyire keresetlen szavakkal öm- leszteni a disznó vicceket és csakis ilyeneket, ezért említettem az elején: múltból idetévedtnek hihetné az ember, ha hihetné. A szép arcú lány, aki legfeljebb 11 éves, csomagjáról ítélve diák, annyira tökéletesen birtokolja a nemi élettel, annak periférikus és vaskos, sőt gusztustalan megnyilvánulásaival kapcsolatos valamennyi kifejezést, hogy lexikont lehetne összeállítani a közreműködésével. Szomszédnője föl-f ölvihog ott, de semmit nem szólt fél órán keresztül, lehet, hogy neki is sok volt a jóból. Nem háborodtam fel. Eltűnődtem. Elég gyakran hallom fiatal nők szájából az útszéli stílust. De ennyire töményen és terjedelmesen adagolva megdöbbentő volt. Tudniillik erotikát nem tartalmazott a műsor, csak vas- kosságot. Hol tanulja? Az iskolában aligha, hiszen óraközi szünetekben ilyenfajta kollektív ,viccelődés” nehezen képzelhető el. Használják persze a trágár kifejezéseket fiúk és lányok egyaránt, kiki vérmérséklete és ízlése szerint, de az cSak csipegeté- se a szavaknak, talán egy- egyszerűen divat, megszokás. Otthon, családi körben megint csak egyes szavak röpködése lehetséges, ami persze előtanulmánynak megfelel, de nem viccmesélés, még kevésbé csámcsogósan. Mi marad? Például az autóbuszra várás, ahol lehet dumálni, maga az utazás, ahol gátlástalanul lehet (?) mondani bármit, az otthoni baráti összejövetelek, félrevonulva a szülőktől, a klubba és moziba járás. Talán leírva is terjed a silány szórakozás szövege. Mindenesetre sok időt fordítanak rá, akik ennyi, ilyenféle viccet megtanulnak, s élvezettel mesélik úton-útfélen. Mi mindenre lehetne fordítani azt a sok időt? (G) Míg fiatal az ember, addig legyen elégedetlen Orsós Józsefné Kalányos Mária paksi tanítónővel biztosan összetegeződtünk volna, ha nem cigány, hiszen korosztályunk még elég fiatal ahhoz, hogy szertartások nélkül tegeződjünk. Akkor miért? Nem kezdeményeztem? Ha nekem nincsenek előitéleteim, attól félek, hátha neki vannak — vagy rossz tapasztalatai miatt érti félre a „letegezést", és kimagyarázkodni már lehetetlen, mert ott marad a levegőben a bizonytalanság és a bizalmatlanság. Gerjenben a hatvanas évek elején élt egy kislány. Négyen voltak testvérek, mind a négyen jártak iskolába és nem laktak putriban. Az apa a termelőszövetkezetben dolgozott, a beteges édesanya nevelte a gyerekeit. Sokat mesélt nekik cigányul, később a gyerekek olvastak neki magyar meséket. Aztán a Pál utcai fiúk és az Egri csillagok következett. A kislány Bonyhádra került középiskolába és leérettségizett. A kollégiumban nem kellett fizetni, aztán azt kérték ä szülei, ne tanuljon tovább, mert nem állnak jól anyagilag. — Nagy tervekkel indultam az életbe, de hamar csalódás ért. Nem kaptam állást, segédmunkás lettem a kárpitosoknál, az érettségi bizonyítványommal. Nincs semmi különös az én életemben, azt hiszem nem voltam soha különösebben okos, talán csak szorgalmas, és sokan segítettek. A gimnáziumban Magó Jenő tanár volt a patronálom. Itt Pákson Hanák Ottó, a III. számú iskola volt igazgatója készített fel a felvételire, tíz évvel az érettségi után. Tudom én, hogy mit köszönhetek az iskola egész tanári karának. Munkaidő-kedvezményt kaptam, útiköltség- térítést. Mégis úgy érzem, nem sikerült az életem, van diplomám és mégsem használhatom. — Hiszen tanít. — Napközis nevelő vagyok a cigányosztályban. A paksi III. számú iskolában kitaláltak valamit, ami keveréke a kisegítő iskolának és az iskolaotthonos formának. Házi korrekciós osztály. Gondozónő fürdeti, öltözteti át a gyerekeket reggelente, aztán kezdődik az iskola. A délutáni foglalkozások majdnem olyan intenzívek, mint a délelőttiek. Az énék- és a tornaórák is akkor vannak. Elsőtől negyedikig járnak ebbe az osztályba. Aki eléri az évfolyamának megfelelő szintet, az méhet normál osztályba, aki ezt sosem éri el, az innen megy férjhez, 14—15 éves korában. Ha fiú, akkor pedig segédmunkásnak, — alsó tagozatból. — Miért nem tartja megfelelő feladatnak, hogy azokat a gyerekeket nevelheti, akiknek a keserves útját már végigjárta? Tudja, hogy ez milyen nehéz. Nagy dolog segíteni nekik! — Belefáradtam már az örökös kudarcokba. Mindig is tanítónő szerettem volna lenni, most megvan a képzettségem és mégsem taníthatok. Csak cigány tanítónő lettem Itt előbb-utóbb beszűkül az ember. Ha nekem van valami problémám, nincs kitől megkérdezni, legfeljebb a másik iskolában. Oda meg nem rohangálhatok folyton át, pedig tudom, hogy még sokat kell tanulnom. A felsősökkel vagyunk egy épületben, ezek a gyerekek csak a tanítójukkal és velem találkoznak, hasonló korú, ,,rendes” osztályba járó társaikkal soha. Emlékszem, az általános iskolai napköziben hosszú ideig csak levest ettem, pedig mi otthon asztalnál ettünk, tányérból — ami a cigányoknál nem szokás —, de csak kanállal. Nagy sokára egy magyar barátnőmnek el mertem sírni a szégyenemet. Pillanatok alatt megtanított késsel, villával enni, úgy, hogy a többiek észre sem vették. Ha az Ági jut eszembe, még ma is elfog a keserűség, pedig nem ő tehetett róla. így nevelték. Gimnazistakoromban az egész osztály előtt kijelentette, hogy nem ül mellém. A főiskolán is nézték rám néhányan, hogy hogyan kerül ide ez a cserebogár? Azért kibírtam, végigcsináltam. Nem szabad a gyerekeket elkülöníteni. Nekik még nincsenek előítéleteik, nem szabad bennük mesterségesen kialakítani. — A magyar osztályban nem félne a szülők előítéleteitől ? — Azt szülője válogatja. De bebizonyíthatnám, hogy tudok én is annyit mint mások. Megszenvedtem érte. Most is igyekszem mindent nagyon lelkiismeretesen csinálni, a járási könyvtárban már úgy ismernek, mint a rossz pénzt. Tudom, hogy a gyerekek elé csak úgy szabad kiállni, ha az ember teljesen biztos a dolgában. Nekem a főiskolán is azt mondták, többet kell tanulnom, mert nem magyar az anyanyelvem, én nem a szép szememért kaptam a jegyeket, megdolgoztam érte. Most képzelje el, éjfélig írom az írásvetítő-fóliát, megtervezem a másnapot percről percre. Reggel bemegyek lelkesen és a gyerekek fele van csak ott, a hiányzók ki tudja majd mikor fognak előkerülni. Mesélni se tudok, mert nem értik amit mondok, ők oláh cigányok, én pedig teknővájó vagyok, nem tudok az anyanyelvükön. Két évig óvodást játszunk. Csak küszködök és semmi, de semmi eredmény. Szeretnék már én is egy kicsit visszakapni abból, amit tanultam, tanítottam! Itt semmi sikerélménye sincs az embernek. Ismerem jól a cigányokat, a tanítványaimhoz is járok családlátogatásra, tudom, hogy hányán alszanak egy ágyban. Nem tudják kipihenni magukat a gyerekek. Nagyon gyakran elrakom a fóliáim, amikor ebéd után egyik-másik a padra borulva alszik. Most rángassam fel őket, hogy megtanulják megkülönböztetni a „b” és a ,,d” betűt. Valamikor pihenni is kell nekik! Hagyom, hadd aludjanak. Értse meg, nem tudom már elviselni ezt a tehetetlenséget, és az az igazság, hogy a cigányok igénytelenségét sem Én megértem őket, tudom, hogy milyen nehéz másként élni, de azt is tudom, hogy lehet. Csak azt nem értem, hogy miért az iskolára hárítanak minden felelősséget. A cigányok felemelkedése nemcsak az iskolán múlik. Az lenne a megoldás, hogy minden gyerek járjon óvodába, és mire iskolába kerül, már azonos szinten legyen a többiekkel. Hároméves korában még sokkal könnyebben sajátítja el a nyelvet is és a számára új szokásokat is. Az iskola nem tehet csodát. — A főnökei mivel indokolták, hogy éppen maga kerüljön a friss diplomájával, tapasztalatok nélkül, az osztatlan cigányosztályba? — Azt mondták, valakinek ezt is meg kell csinálni. De miért nekem? Magyar osztályban bebizonyíthatnám... igen, ezt már mondtam, de hát miért kell nekem folyton bizonyítanom? Úgy élek, mint mások, nem különbül, de nem is rosszabbul. Csak olyan akarok lenni, mint a többiek, nem cigány tanító néni, csak tanító néni. Olyan nagy kívánság ez? Lehetetlent akarok? A gerjeni kislány volt segédmunkás, gondozónő a mai iskolájában, férjhez ment szült három gyereket, az egyikük súlyos kimenetelű agyhártyagyulladása miatt, intézetben van. Levelező tagozaton, négy évig éjszakánként tanult, mert az ő gyerekeinek patyolattisztának kellett lenni, a férjét is fehér ingben járatta. Külső és belső kényszer ez egyszerre, mint ahogyan „nem elég”, hogy állami lakásban laknak. — Saját házat szeretnék, mint mások — mondja. — Addig akarjon többet, addig legyen elégedetlen az ember, amíg fiatal, nem? IHÁROSI IBOLYA Fotó: Gottvald Károly Módszertani klub Szekszärdon Felvételünk az első foglalkozáson készült Pályázat középiskolai katonai kollégiumi jelentkezésre (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Csak a Szekszárdon és a hozzátartozó járás területén dólgozó KISZ-es propagandisták tudják igazán, menynyire hiányzott már egy módszertani klub a munkájukhoz. Sokáig nem találtak megfelelő helyiséget a klub létrehozására. Ä közelmúltban ez a gond is megoldódott: a KISZ Tolna megyei Bizottr sága és a szekszárdi városgazdálkodási vállalat szocialista szerződést kötött a megyei propagandista klub és módszertani központ működtetéséhez szükséges helyiségek biztosítása érdekében. A szerződés alapján a vállalat a beruházási bank épületének (Mártírok tere 18.) alagsorában működő vállalati klub helyiségeit, fotólaborját 1980. január 12-től kéthetenként szombaton a fiatal propagandisták rendelkezésére bocsátja az ott levő felszeréléssel együtt. A KISZ-klub speciális felsze-, reléseinek tárolására is lehetőséget biztosít. A városgazdálkodási vállalat a helyiségek használati díjára és az üzemeltetési költségekhez .f való hozzájárulásra nem tart igényt. A helyiség, az eszközök egy része tehát megvan — most már a KISZ-eseken a sor! Az első foglalkozás nagyon jó hangulatban zajlott le, melyen megvitatták a terveket, elképzeléseket, majd előadás és konzultáció folyt a vallásról, s azt követte a POLPRESSO: politika, szórakozással, játékkal, vidámsággal. S, hogy jól sikerült, annak az ottlevők a tanúi. A délelőttöt betöltő program után úgy búcsúztak el a fiatalok, hogv január 12-t követő második szombaton (a klub programba szerint) „műhelymunkára” térnék viSLSza, ahol a különféle módszertani segédanyagokat készíthetik el. Haberschusz Erzsébet (Fotó: Tóth László) A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az általános iskolák 8. osztályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai életpálya és a tiszti hivatás iránt, szüleikkel (törvényes képviselőjükkel) egyetemben erkölcsi és anyagi kötelezettséget vállalnak arra, hogy felvételük esetén a középiskola eredményes befejezése után felkészültségüknek, érdeklődésüknek megfelelően tanulmányaikat valamely katonai főiskolán folytatják. A felvételi követelményeknek megfelelt tanulók — szülői, illetve gyámhatósági egyetértés és a szerződés megkötése után — a Magyar Néphadsereg középiskolai katonai kollégiumai nö- vendéki állományába kerülnek, ami egyúttal középiskolai felvételt is jelent. A középiskolai katonai kollégiumok Eger, Nyíregyháza és Tata városokban működnek. A növendékek a jelzett városok gimnáziumaiban, Egerben azonkívül a Gép- és Műszeripari, illetVp Közgazdasági Szakközép- iskolában is tanulnak. A tanulmányi idő alatt teljes és ingyenes ellátásban (kollégiumi elhelyezés, étkezés, ruházat, tanszer, teljesítmény pótlék, zsebpénz, kulturális és sporteszközök) részesülnek, így a szülők anyagi megterhelése nélkül biztosított számukra a tanulás lehetősége, valamint a kulturális és sportolási igények kielégítése. A jelentkezés feltételei: a magyár állampolgárság, egészségi és fizikai alkalmasság, az előírt tantárgyakból (magyar, számtan és mértan, fizika, orosz nyelv és történelem) legalább jó (4) tanulmányi eredmény, a szerződésben rögzített feltételek vállalása. Azonos feltételek esetén a felvételnél előnyben részesülnek: a többgyermekes fizikai dolgozók gyermekei, az egyedülálló szülő által eltartottak és eredményeik alapján továbbtanulásra érdemesek, az állami nevelőintézetekben átlagon felüli teljesítménnyel és szorgalommal tanulók, a fegyveres erők távoli helyőrségeiben szolgálatot teljesítő, hivatásos állományúak gyermekei, akik tehetségük alapján továbbtanulásra alkalmasak, azok a tehetséges fiatalok, akiknek továbbtanulását a családi és szociális körülmények egyébként nem teszik lehetővé. A jelentkezési feltételeknek megfelelt pályázók jelentkezési lapot töltenek ki, melyet a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnokságtól, illetve az iskola igazgatójától szerezhetnek be. A jelentkezési laphoz mellékelni kell: saját kezűleg írt önéletrajzot, 2. számú statisztikai lapot, a TBC-gondozóintézet által kiadott, 3 hónapnál nem régebbi mellkas-röntgenemyő fényképet, vagy igazolást. A pályázati határidő: február 20. Honvédelmi Minisztérium Belefáradtam az örökös kudarcokba Nincs semmi különös az életemben Tudom, hogy kiknek köszönhetem Anyám cigányul mesélt nekünk Én is tanultam annyit, mint mások
