Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-23 / 18. szám
1980. január S3. /'tolnáé KÉPÚJSÁG 5 ACIIPIllfPle ^ járt utat a l°~ kát végeztek a római légiók, s utódaik, a közúti építő vállalatok kiváló ^^*®*“^* ratlanért el ne munkásai eredményesen korszerűsítik megyénk útjait, teszik biztonsáhagyd. De a járt utat is járhatóvá, alkalmassá kell tenni. Ilyen mun- gosabbá az egyre nagyobb forgalmat. Kétszáz kilométernyi útburkolat-erősítés Nagy erőfeszítéseket tesznek az útburkolatokon kívüli területek fenntartására, bár eddig csak mérsékelt eredménnyel. Főleg az úton kívüli területek növényzetének ápolásában, kaszálásában vannak gondjaik. A főhálózaton megkezdték az úton- kívüli területek tereprendezését, hogy azok alkalmasak legyenek mezőgazdasági művelésre. Eddig mintegy százötven hektárnyi területet bocsátottak a mezőgazdaság rendelkezésére, és azt szorgalmazzák, hogy ezeket művelés alá is vegyék a gazdaságok, tsz-ek, nehogy ismét elgyomosodjanak. Sokat segítene, ha a területek gyom- mentesítését is elvégeznék a mezőgazdasági üzemek. Az ország gazdasági helyzetéből adódóan is mindjobban előtérbe kerül a helyi erőforrások teljesebb kiaknázása. Erre jó példa a mőcsényi Völgység Népe Tsz. és a szekszárdi Közúti Igazgatóság közös együttműködéssel megépített útja Mőcsény és Cikó között. A földmunkákat és a fuvarozást a tsz végezte el, a többit az útépítők. Ezzel tíz kilométernél hosz- szabb kerülőt és jelentős szállítási, üzemanyagköltséget takarít meg a tsz. Az új bekötőút befejezésére a tavasz- szal kerül sor. forgalmi rend felülvizsgálata és azt követően a teendő intézkedések végrehajtása. Szükségessé vált az egész úthálózat felülvizsgálata, s folyamatban van az igen költséges forgalomszabályozó jelzőtáblák és jelzőberendezések elhelyezése. A forgalombiztonság növelésére és az utazók kényelmére, valamint az álló járművek által okozott veszélyes helyzetek megszüntetésére a nagyobb forgalmú utak mellett autóbusz- megálló öblözeteket és több pihenőhelyet létesítettek. A pihenőhelyeket a nagyobb forgalmú utaknál és kellemes környezetben igyekeztek kialakítani. sótengelic vasútállomás mellett előkészítették egy modern keverőtelep telepítését. Ennek létesítésében az útépítések gazdaságosságán kívül a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vették, a lakóhelyektől távol épül az új aszfaltkeverőtelep. A megnövekedett géppark szakszerűbb javítására a jövőben műhelycsarnok épül szekszárdi komplex telepükön. Nem hagyható ki az sem, hogy az útfenntartási munkák feltételeinek biztosítására folytatták a közúti telepek fejlesztését is. Már elkészült a szekszárdi üzemmérnökség szociális Tajnaíői Sándor igazgatótól megtudtuk azt is, hogy az 1976—77. évi kedvezőtlen téli időjárás hatására a? egyes alsóbbrendű utakon jelentős kár keletkezett a burkolatban. Ezért azok burkolatát több rétegű aszfalttal megerősítették, köztük a bonyhád—dombóvári, a ka- posszekcső—csikóstöttősi, a hőgyész—dombóvári és akurd—dombóvári szakaszon. A burkolatok megerősítésére eddig csaknem 380 millió forintot költöttek. Ennek során 198 kilométer burkolat megerősítése készült el. A közúti igazgatóság . a tervidőszak négy évében így már három kilométerrel túlteljesítette ötéves előirányzatát. A megye közúthálózatában nagy változást jelent a keskeny útburkolatok szélesítése is 266 kilométer útszakaszon. Az úthálózaton levő hidak átépítése során elsősorban és túlnyomórészt a kis hidak korszerűsítését folytatták. Ezt a tervidőszak elején a szűk kivitelezői kapacitás nehezítette, ennek ellenére tíz híd és két vasúti felüljáró elkészült az eltelt négy évben. A költségek csökkentésére a burkolatszélesítéseknél a megyében található helyi anyagoknak a felhasználására tettek erőfeszítéseket. így kezdetben Paks és Nagydorog térségében a dunakavicsot, Hőgyész környékén pedig az ott lelhető iszapos homoktalajokat hasznosították. Az elmúlt négy évben készített burkolatszélesítések negyven százaléka helyi anyagi és erőforrásból valósult meg. Jelentős feladatot adott az új közlekedési szabályok érvénybe lépése kapcsán szükséges Közel kétszáz kilométeren szélesítették az úttestet Tolnában, a régi utakat a mai gyors forgalomra teszik alkalmassá. Tolna megye ezerszáz kilométernyi KPM-kezelésben levő közúthálózatának mai fejlődéséről Tajnafői Sándor, a KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóságának igazgatója adott tájékoztatást. Tajnafői Sándor közölte, hogy a megyében az országos közúthálózat fejlesztési, fenntartási és üzemeltetési feladatok ellátására több mint egymilliárd forintból gazdálkodhatnak az V. ötéves terv időszakában. Ebből elsősorban a városi átkelési szakaszok korszerűsítését, az elavult csomópontok átépítését, valamint a nagyforgalmú utak burkolatának megerősítését kellett biztosítani, s emellett szerényebb keretek között a keskeny burkolatú utak szélesítését tervezték. A fenntartási munkák során a meglévő útállapotok szinten- tartását, valamint a forgalmat segítő létesítmények építését és üzemeltetését megvalósították. Az útkorszerűsítések sorában megépült Dombóváron a 611-es számú fő közlekedési út 0—3+500 km szelvények közötti szakasza. Az átépítés során a város központjában négy, a külsőségi szakaszon pedig két forgalmi sáv épült úgy, hogy közben megszüntették a dombóvár—kaposvári vasútvonallal való szintbeni keresztezést egy közúti felüljáróval, s határidőre, a költségirányzaton belül valósították meg. 1976-ban készült el a 6-os és 63-as számú (budapest— pécsi, illetve szekszárd—székesfehérvári) fő közlekedési utak roppant balesetveszélyes csomópontjának átépítése. Jelentős az is, hogy a tervezett költséggel és határidőre, 1978- ban befejeződött legfiatalabb városunk, Paks főutcájának korszerűsítése. 1977-ben készült el a dunaszent- györgy—szekszárdi út Faddon átvezeti három és fél kilométeres szakasza, sok balesetveszélyes kanyar megszüntetésével. 1978-ban Faddon átépítették a hidat is. Tolna megye egyik legkanyar- gósabb útja, a bátaszék— bonyhádi út, aszfaltburkolatot kapott. Kismórágyon és Mő- csényben új út építésével javultak a közlekedési lehetőségek. A mostani tervidőszak egyik legnagyobb megyei közúti beruházása a szekszárdi felüljáró és a hozzácsatlakozó háiom kilométer új út építése. A tavasszal a közlekedésnek teljesen rendelkezésére áll a mintegy százmillió forintos új, nagy létesítmény. Az eredeti program szerint a felüljáró csak a VI. ötéves tervciklusban fejeződött volna be, de az anyagi eszközök megfelelő összpontosításával és modern technológiákkal gyorsították megépítését. Ezzel Szekszárd és a megye egyik legzsúfoltabb közlekedési pontján következik be jelentős, javulás. Folyamatban van a bonyhád—dombóvári út két átkelési szakaszának, a nagymá- nyokinak és a bonyhádinak az építése, illetve előkészítése. A nagymányoki átkelési szakasz korrekciója az idén elkészül, s előkészítették Előszálláson a 61-es számú (Dunaföldvár— Tamási—Dombóvár közti) főút vasúti felüljárójának építését. Portalanítják a régi maka- dám utakat és bitumenes kezeléssel teszik „járhatóvá”. A községekben sok helyen betonutat készítenek, a lakosság társadalmi munkájának segítségével Számos hidat, átereszt kellett építeni. Archív felvételünk a kurdi híd átépítése idején készült. A fejlődéshez tartozik az is, hogy a korszerűtlen szekszárdi és paksi aszfaltkeverőtelepek helyett Kölesd—Alépülete, s befejezés előtt áll a tamási üzemmérnökség szociális épülete és műhely- csarnoka. Egyik legősibb megyénk, Tolira úthálózata tervszerű kialakulásának kezdete a római birodalom idejére nyúlik visz- sza, más”" dunántúli tájakéhoz hasonlóan. A római uralom alatt — feltehetően az időszámításunk utáni I. század második felében — épült a mursa—aquincumi út, amely a XIX—XX. században buda—eszéki út néven volt ismert. Belőle Szekszárdtóll északra .másik római út ágazott ki, amely a Völgységi patak mentén, a Mecsek-hegység keleti nyúlványán felikapaszkodva Pécsváradra és Pécsre vezetette Délen Eszéknél (Mursa) ez az aquincumi—onursai út a rómaiak keletre irányuló szárazföldi nagy útvonalából ágazott ki. Mindezt felidézi Körösi Károly szekszárdi nyugalmazott, aranydiplomás mérnök, aki Tolna megye közútjainak, nagyobb hídjainak történetéről a táj több ezer éves múltjába is visszapillantó tanulmányt írt. Uttörténeti tanulmányhoz sok szakmai, tudományos munkát, gazdag levéltári forrásanyagot és rengeteg térképet felhasznált. Köztük az időszámításunk utáni II. századbeli Pannóniában a római kolóniákat, erődöket és utakat feltüntető atlaszt, továbbá Magyar- ország 1626-beli térképét, „Lázár deák nyomán” és Tolna megyéről egy százhúsz éves francia tériképet is. A Tolna megyei Levéltárban rátalált a csaknem kétezer éves hajdani római hadiút kései utódának, a mai 6-os fő közlekedési út 1896-beli vonalrajzára is. A szerző rámutat arra, hogy Pannónia keleti részén a mursa—aquincumi (északi-budai) út volit a legfontosabb. Ez az út nagyjában a Dunával párhuzamosan, a hullámtér .nyugati szélén haladt, mellette castrumok lánca húzódott, több elágazása is- volt. A buda—eszéki út a törökök magyarországi főút ja is volt, 1526-ban már azon vonultak Budára. (Természetesen nem a mai modern útburkolatra kell gondolnunk, bár a rómaiak 60—80 centiméter vastag mészkőbe ágyazott terméskő burkolatot raktak, amely néha napjainkban is előkerül.) Elmondja, hogy a közlekedésre alkalmas utak leginkább a patakok, folyók völgyében, nagyobb folyók mentén, a hullámtér szélén, a víz által .már el'nem ért részeken alakultak ki. Megkeresték a völgyek végeit, a hágókat, továbbá a terep olyan fekvését, ahol nem volt mocsaras, hanem inkább homokos vagy szemcsés anyagú, jól járható volt a talaj. Ezek a körülmények megállapíthatók Tdlna megye útjairól is. Ha a nagyobb folyókon árhullám érkezése miatt az átkelés még "a réveken is kockázatossá vált, megvárták annak levonulását. Körösi Károly rábukkant olyan történeti tényekre is, amelyek azt tanúsítják, hogy Tolna megyét az Árpád-házi hercegek birtokolták a X. században, s a középkor végén is fontos szerepet betöltő, gazdag megyeként tartották számon. Akkoriban a .mainál jóval nagyobb volt a területe, Tolnához tartozott a mai Baranya megye északi részéből az Apát- varasd, Mecséknádasd, Máré, Liget, Varga, Sánd, Gerényes, Oroszló, Godisa és Mindszent községek által .körvonalazott terület, Somogybái pedig a Kercséliget, Fonó, zimány, Gya- lán, Somogyszil, Somogydöröcske és Töröfckoppány által határolt rész. A régi nagyobb kiterjedés oka .az lehetett, hogy a tolnai 16 nagy egyházi birtok Baranyába és Somogyba is kiterjedt, de központjaik Tolnában voltak. A török megszállás 1541—1687 között tartott Tolna megyében, a lakosság csaknem teljesen elpusztult. 1690-ben Baranya, Somogy és Tolna megyében, Péccsel -együtt csak 3221 lakost számláltak. Télvíz idején már a római légiók korában is akadt bőven farkaskaliand. S nem kételkedhetünk az egykorú francia utazó krónikájában, miszerint a százötven éves török uralom, majd a felszabadító harcok után csak pusztulás maradt hazánkban, elszaporodott a vad, és fankascsor- dák Veszélyeztették az utasokat a Buda és Mohács közti pusztuló, elmocsarasodó országúton. Közismert, hogyan népesült be a külföldi, főleg német telepesekkel is a megszállóktól és a felszabadítóktól egyaránt tönkretett, kihalt megye. Farkas ugyan már régen nincsen mutatóban sem. a téli hófúvások azonban ma is próbára tehetik az utakon járókat a dombos-völgyes Tolnában. Mivel a kedvezőtlen vasúthálózat miatt a forgalom számottevő része közúton bonyolódik le, igen fontos a hófúvások elleni védelem a megye útjain. Ezért jelentős hosszúságban: a főutakon harminc, az alsóbbrendű utakon-huszonkét kilométeren ültettek hóvódő erdősávokat Tolnában. Tolnában télen legtöbbször északi, északnyugati az uralkodó szélirány, amely a domborzatra szög alatt hajlik — mutat rá a fél évszázados mérnöki tapasztalattal rendelkező szerző —, s ez a helyzet adott körülmények közt igen nagy hóakadályokat idéz elő. E vidéket már többször sújtotta olyan, az Alpok északi oldalán délikelet félé lerohanó hózivatar, amely a távbeszélő- és távíróvezetékek oszlopainak nagy részét derékban kettétörte, kicsavarta, s ugyanakkor négy-öt méteres hóakadályokkal torlaszolta el az utak bevágásait. Ez utóbbiakat fényképek is tanúsítják. Az utakra kedvezőtlen Tolnában a nagy területeket bo- v rító löszta'laj, amelyet a lejtős árokban a csapadékvizek könnyen erodálnak, de könnyen átázva az útpályák teherbírását is csökkentik, ilyen szakaszon sokba kerül az útfenntartás. Utszempontból kevésbé jó a Duna-ártér zsugorodó agyagos felülete is. Körösi Károly krónikája képet ad arról, hogy Tolna megye közútjai a felszabadulás óta igen sokat fejlődtek és váltak nagyrészt korszerűvé. Az Utóbbi évtizedben korszerűsítették a megyét és Szekszárdot a fővárossal összekötő útpályát és a megye úthálózatát. Nemcsak a földutak jórészét építették ki, hanem az utak fenntarását is korszerűsítették, ami a biztonságos gépjárműközlekedés egyik fontos feltétele..ötvenesztendős műszaki tapasztalatából értékes tanácsokat is ad a jövőbeli teendők könnyítésére. Irta Ballabás László, a fényképek Gottvald Károly munkái. Az oldalt összeállította Pálkovács Jenő.
