Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. Január 22. Moziban Katonás hölgyvendégek A prózaírók között nem divat a korai indulás. A legritkább eset, aimikor egy harmincéves fiatalember már három sikeres regénnyel jutott hazája irodalmi közéletébe és egyre töblbfelé válik — hazáján kívül is — ismertté a neve. A perui Mario Vargas Llosa-val ez történt. Nálunk magyarul, a Nagyvilágban jelentek meg első írásai, de az elmúlt időben könyvei is napvilágot láttak. Írója, társrendezője volt a mozikban most műsoron lévő Pantaleon és a hölgyvendégek című dominikai film- vígjátéknak. A Jose M. Gu- tierrez-Santossal közösen rendezett filmjük alapján azt hiszem soha se kerülhetett volna be az irodalmi, filmes köztudatiba. Nálunk bemutatott filmjüket bizonyára napi fogyasztásra és a nem halhatatlanság számára készítették. És aki nem bosszankodik az olcsó poénok, a néha már diszttngváltnak sem nevezhető malackodások, az abszurd ötletek halmaza láttán, az még szórakozni is tud filmjükön. Pantaleon kapitány fontos megbízást kap, szervezzen az Amazonas mellett állomásozó helyőrségek katonái számára hölgyvendégszolgálatot. Lelkiismeretes katonaként teljesíti . a parancsot. Hidrop- lánmal, hajóval, motorcsónak kon szállítja a könnyű vérű, megfelelő díjazásért bármilyen szolgálatra kapható hölgyeket a katonáknak. Persze vérbeli katonaként a hölgyek között is érvényt szerez a katonás fegyelemnek, az alaki- asságnak. Szolgáltatásukat egyre inkább szolgálattá alakítja, szervező munkáját napról napra nagyobb sikerrel végzi. Mario Vargas Llosa előző regényeiben a nyomortélepe- ken tengődő nincstelenek bemutatását, a felszínen túl mélyebbre hatolva, a társadalom felelősségének hangoztatását tűzte maga elé célul. A Pantaleon és a hölgyvendégek című könyve — filmje mulatságosan, máskor komolyan gúnyolja ki az „örömkatonát”, a szolgálati szabályzat megszállót jót, az amazóniai katonai gépezet fonákságait, a felelősség alól kibújó tisztikart. Teszi ezt néha szellemes fordulatokkal, máskor olcsó poénok pufogtatásával. így hát a regényéből készült filmet meg lehet nézni, de aki nem látta, sem veszített semmit. TAMÁSI JÁNOS Kossuth-könyvek A KGST-országok gazdaságpolitikája Rádió Hemingway hangja Boldog lettem volna, ha valaha osztályrészemül adatik, hogy Hemingway szóba áll velem. Egynéhány könyvét elolvastam és ugyancsak elolvastam egynéhány könyvet, tanulmányt róla. Egyikből se alakult ki olyan benyomásom, mintha túlságosan barátságos ember lett volna az idejét lopó kérde- zőlsködőkkel szemben. Márpedig ez utóbbi még a legjobb akaratú újságírókkal is előfordulhat. Az újság- író(nő) szerepét a rádió „Visszapillantó” sorozatának „Látogatóban He- nüngway-nél” című adásában Margittay Ági alakította. Az írót nem kisebb művész, mint Gábor Miklós. Természetesen egyikük se azt mondta, amit akart, hanem amit Leven- del Júlia — a szerző — megírt. A megírás jóvoltából a félórás műsoron furcsa kettősség vonult végig. Az egyik a legjobb akaratú irodalmi ismeretterjesztés leplezetlen szándéka és Levendel Júlia igen alapos Hemingway-ismerete. Utóbbi vitathatatlan előny, sőt a vállalkozás érdekében természetesen kötelesség is. Előbbi olyannyira leplezetlen volt, hogy még a Gyermekrádió hallgatóinak életkorát figyelembe véve is elkelt volna valamivel több „lepel”. Gábor—Hemingway eleinte illendően zord volt. Aztán megtudta, hogy Margittay —Levendelt „szomorúsága riasztotta meg” és viszonylag rövid idő leforgása alatt eljutott a kijelentésig, mely szerint „egészen megkedveltem magát.” Mármint az újságírónőnek álcázott szerzőt, akitől szép Volt. hogy „utólagozta” magának a néhai író rokon- szenvét, de talán jobban tette volna, ha ezt a hallgatókra bízza. Tömörítve a lényeget érdekés, értékes ismereteket lehetett szerezni a műsorból és ez jó. Valóságszerű, meggyőző élményt nem. Ami természetesen előbbinek ellenkezője. Mosóczy Róbert, a könyv írója, csaknem két évitizede foglalkozik a KGST-országok gazdaságpolitikájának elemzésiével, nemcsak mint elméleti, hanem mint gyakorlati szakember is. Jó áttekintést kap az érdeklődő — elsősorban szakember — a könyvből az egyes országokról és az egész KGST törekvéseiről is. BeA hazai utókorra nem mindig lehet, vagy éppen nagyon sokszor nem lehet rábiggyeszteni a „hálás” jelzőt. Feledékeny ez az utókor és sokszor pontatlan is. 1849-ben Aradon például nem tizenhárom magas rangú tisztét végeztetett ki az önkény (és ezek se voltak mind tábornokok), hanem tizenötöt. Elsőként és tárgyalás nélkül Ormay Norbertét és tizenötödiknek Kazinczy Ferenc fiát. Kazinczy Lajos hadosztályparancsnok ezredest. Neki állít emléket a Kossuth és Zrínyi Könyvkiadók közös kiadásában megjelent „A tizenötödik aradi vértanú” című könyv, Pásztor Emil minden elismerést megérdemlő munkája. Történelmi életrajzok szerzői álalában kedvelik hőseiket, Pásztor érthető módon úgyszintén, hiszen a 29 évesen mártírhalált halt ezredes épp olyan rokonszenmutatja többek között a tagállamok, súlypontjában eltérő gazdaságpolitikája hogyan szolgálja végül is a KGST- országok együttes gazdasági potenciáljának növelését. Az országonkénti elemzés jól mutatja az egyes gazdaságok színvonalát, fejlődését, szerkezetét és a fő feladatokat. Ismerteti a termelés méretevesen romantikus hős, mint korának annyi más szereplője. Nem volt nagy katona, kiemelkedő haditettek alig fűződnek nevéhez. Bár ővolt a betörő cári csapatokkal az északi határon egyedül szemben álló hadosztály parancsnoka, a túlerő ellen nem sokat tudott tenni. Viszont becsülettel és bátran halt meg, amiben semmivel se maradt alatta többi mártír társának. Pásztor imponáló anyagismerettel rendelkezik. A források tömegét nézte át, önálló kutatásokat is folytatott, ami könyve hitelességének mindenhogyan előnyére válik, bár olvasmányosságának kevésbé. Ahogy a korral foglalkozók közül senki, ő se tudja kivonni magát a szabadságharc legnagyobb hadvezérének, Görgeynek hatása alól, akinek védelmezői számát szaporítja — néha talán túl sűrűn isméit, a felhalmozás nagyságát, az egyes népgazdasági ágazatok eredményeit, az életszínvonal és az életkörülmények alakulását, de tárgyal olyan elméleti kérdéseket is, mint a fejlettségi szintek kiegyenlítődése, az életszínvonal-politikai sajátosságai, a szocialista gazdasági integráció fejlődése. telgetve a kétségtelen tényeket. Ivánka Imre szabadságharcos ezredes így vélekedett kortársairól: „A magyarnak rút szokása mindent és mindenkit gyanúsítani, amit nem ért, és aki kedvében nem jár; e tulajdonsága édes testvére azon vak bizalomnak, amellyel ragaszkodik azokhoz, akik ábrándjainak eszményképeit csillogtatják előtte és hiúságának hízelegnek.” Kazinczy Lajos nem tartozott közéjük. Korfestő érdekességű a könyvnek az a része, mely az apa — Kazinczy Ferenc — szó szerinti nyomorával foglalkozik. Nem kevésbé korfestő, hogy Kazinczy Lajos sírjának helye már a legközvetlenebb utókort se látszott érdekelni, rokonszenves személyét pedig Pásztor Emilnek kellett előásnia a feledés sírjából. ORDAS IVÁN Zenei krónika Katona Agnes lírai adottságú előadó- művész. Eszményei a régi nagy mesterek lehetnek — a legjobb értelemben —, akiknek, mint neki is, a koncert meghitt ünnep, a zene az érzelmek áradása, a billentés a hang varázslatos szépségének az’ eszköze és az előadónak mindig van fontos mondanivalója a választott művekről. Ilyen volt mindjárt műsorának első száma, Mozart: a-moll rondója, amelynek panaszos vallomása és kódújának fátyolos búcsúhangja a régi nagy mesterek játékára emlékeztette hallgatóit. Katona Ágnes sajátos adottsága ezen felül az érzelmek gazdag csapongása. Ahogy pillanatról pillanatra hangot vált mint Liszt Petrarca-szonettjében, szinte soronként új és új hangulatrétegeket tár fel. Liszt Erdőzsongásában pedig nemcsak a virtuóz készségét csodáltuk, hanem a hangzás puha, csengő varázsát. Sokoldalúságát mutatja, hogy mai szerzőket is játszik. Kolos István szonatinájában hitteljes meggyőződéssel mutatta fel a mű szépségeit. Schubert B-dúr szonátája a harmincegy éves mester szellemi végrendelete, ahogy a Varázslfuvolát annak tiszteljük Mozartnál. E szonáta leírhatatlan szomorúsággal beszél az élet fájdalmas szépségéről, víziót vetít egy képzelt világról, végül légies, könnyű táncokról emlékezik. Katona Ágnes a mű utolsó két tételét érzi igazán a magáénak, amelyben a schubertiádák légkörét idézi fel szeretetre méltó gyengédséggel. A művésznő a lelkes tapsokat Liszt: hangnem nélküli bagatelljével köszönte meg. Húr Tévónapló Einstein világa Ismét bemutatták a kétrészes angol filmet, ami a legjobb ismeretterjesztő filmek egyike, még akkor is, ha a középpontba állított testes úriember időnként szamárságokat kérdez, de szerencsére a jeles tudósok általában meg sem hallják ügyefogyott tréfálkozását. Einstein és a relativitás divatba jött az utóbbi években, társalgási téma, amiről mindenkinek van véleménye, jóllehet megértése olyan matematikai fölkészültséget igényel, amilyennel nagyon kevesen rendelkeznek. A film Einstein kedvenc godolatát valósítja meg, amikor igyekszik közérthetővé tenni, játékos kísérletekkel meg is mutatni, hogy mi is az a relativitás. Einstein munkássága az úgynevezett „Brown-mozgás” megféjtésével kezdődött, melyben matematikailag leírta a részecskék sebessége, nagyságúk és az oldóanyag közötti összefüggést. A következő, már a laikusok körében is feltűnést keltő felfedezése fényelmélete volt, amely szerint a fény részecskeszerkezetű, „borsószerű”, mint Einstein nevezte, oszthatatlan energiarészecskék, fénykvantumok, vagy fotonok folyamata, melynek energiáját meghatározza a Planck-féle elemi hatáskvantum és a rezgésszám. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett relativitáselmélet, a XX. század nagy fizikai gondolatkonstrukciója, ami nemcsak új szemléletet jelentett, hanem technikai eredményéket is. Nevezetes képlete szerint — a filmben minden autóra ezt írták föl — az energia egyenlő a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatával. Amikor Einstein rájött a titokra, kétkedés, sőt gúny fogadta, pontosabban ennél is több: berlini diákok csak a zsidót látták benne és bedobálták lakásának ablakait. S néhány évvel később, az Einst ein-képlet alapján, fölrobbantották az első atombombát. Közben sok mindenre fény derült. Nemcsak a fényelhajlást igazolta a kísérlet, de a fizika számára legalább ilyen fontos volt, hogy sem abszolút egyidejűségről, sem abszolút időről, amiben Newton hitt, nem lehet beszélni, mert a mozgó rendszerekben minden mérés azonos értékű. S itt volt az úgynevezett „óraparadoxon”, a relatív időtágulás kérdése, s Einstein elméletének másik sarkalatos pontja, mely szerint a test tömege mozgási sebességével arányosan növekszik, de azt is tudni kell, hogy a fény sebessége minden sebesség végső határa, ez tehát abszolút természeti állandó. S még 1905-ben jelent meg egy mindössze háromoldalas dolgozata, mely a tömeg és energia egyenértékűségét bizonyította. Az Einstein világa című film néhány rendkívül elmés játékkal bizonyította az egyébként nagy matematikai apparátust igénylő tételeket, mint például a térgörbületet bemutató asztal, s ezzel valószínűleg sokak számára közelebb hozta Einstein tételeit. Einstein egyszer tréfásan mondta: „Szégyelhetik magukat, akik mivel sem törődve használják a tudomány és technika csodáit, de annyit fognak csak fel belőle mint a tehén a jóízűen elfogyasztott növények botanikájából.” ^ A példázat azért egy kicsit erős, mert legtöbbünknek reménye sincs arra, hogy valóban megértse a tudomány csodáit, beleértve Einstein gondolatait is. De azért illik egy kicsit közelebb kerülni hozzá, s ezt jól segítette elő az Einstein-évfordulóra készített angol film. CSÄNYI L. Irodalmi barangolás „E hely poétának való” — ez a Csokonái-idézet volt a jelmondata az irodalmi és földrajzi barangolásnak Somogybán, amit jeles költőnk, Takáts Gyula vezetett, s amiről az MTV irodalmi osztálya és a pécsi körzeti stúdió készített filmet. Az alkotás iskolapéldája lehet annak, hogyan kell múlt századak nagy költőit úgy megidézni és tolmácsolni, mintha .ma is köztünk élnének. A szerkesztés kilép a megszokott keretekből. A képekben Somogyország lelkét keresik és Takáts Gyula nagy tisztelettel fogja át Csokonai, Berzsenyi, Rippl-Rónai, Bernáth Aurél somogyi életének eseményeit. Kitűnő előadók éreztették meg velünk, hogy a nagy alkotók a mai magyar valóságról és ahhoz is szólnak. Van mit tanulnunk tőlük. Elismeréssel hajtunk fejet, mert úgy látszik, az egyszerűség csúcsaira el lehet jutni a versmondásban is Most a kaposvári művészek és egyébként a Cserhalmi György által képviselt versmondás ez. Szólás, fájdalommal vagy örömmel, de pózok és hatásvadászat nélkül, .délektől lélekig”. Értetve, érezve, emberien, s főképpen szerényen. Változáson megy át a versmondás érzésem szerint jó irányba. Jó lenne, ha ez a változás a középiskolai verselemzést nem kerülné el, amely már jó ideje nem szerez túl sok örömet még a versszerető diákoknak sem, s meg merem kockáztatni, a legtöbb tanárnak sem. Felrázott bennünket ez a műsor. Csodálkozva érezzük: századok elválasztó falai ledönthetők. A szavak egyszerűségükben pompáztak a filmben, miként a könyvek lapjain is. RUSKÓ N. JUDIT A nyelv világa Három részben foglalkozott a televízió címünkben jelzett műsora a jogi nyelvvel. A múlt heti, harmadik nekirugaszkodást figyelve, örömmel dörzsöltem össze tenyeremet, mert a képernyőn feltűnő Kolozsvári Grand- pierre Emil, a műsor egyik vendége, már az elején kifejtette bizakodását, miszerint remélhetőleg olyan vita következik, amely nemcsak általánosságokat mond, hanem azok tartalmát is megmagyarázza. Dicséretes elhatározás. Valóra váltásáról pedig any- nyit: a műsorvezető Grétsy László figyelmeztetései ellenére az adásidő jelentős részét az „üzletszerű kéjel- gés” kifejezés értelmezése töltötte ki. Hiába szólt közbe a műsorvezető: „...nem éri meg, hogy ennyit foglalkozzunk vele...”, szinte máris újból terítékre került, immár a „fajtalankodás” szó társaságában s felvetődött az a kérdés is: nem lenne-e célszerűbb és magyarosabb az „üzletszerű paráználkodás” használata a jogi nyelvben... Szóval enyhén szólva kisiklott a műsor. Hasznosabb lett volna több és okosabb érvet felsorakoztatni a valóban bonyolult, szövevényes jogi nyelv ellen és védelmében úgy, hogy az szakszerű is maradjon, de közérthető is legyen. —szék A szekszárdi Nagyvilág moziban újra műsorra tűzték a Volt egyszer egy vadnyugat című filmet w Katona Agnes zongoraestje
