Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
Mai számunkból XXX. évfolyam, 17. szám ÄRA: 1,20 Ft 1980. január 22., kedd pArttitkárok (3. Old.) KISZÖVKÜLDÖTTKÖZGYÜLÉS (3. old.) LABDARÚGÓINK ISMÉT A PÁLYÁN (5. old.) BONYHAD, MŰVELŐDÉSI KÖZPONT (3. old.) Takarékoskodni ésszerűen A műszaki haladás, a gazdaságok műszaki-technikai színvonalának fejlődése több forrásból táplálkozik. Első helyen említjük azokat a beruházásokat, amelyek a műszaki-technikai bázist megújítják, fejlettebbre cseré-' lik. A műszáki haladás második számú előrevivője a folyamatos kutatásfejlesztés, amely egyrészt a termelési eljárásokat, másrészt a termékéket korszerűsíti. A műszaki fejlesztésnek akkor is nélkülözhetetlen a szerepe, amikor a rekonstrukciós beruházások lehetősége viszonylag nagy; a műszaki-technikai bázist ugyanis soha nem lehet egyidőben széles körben korszerűsíteni, a a megújításból kimaradó területeken kizárólag műszaki fejlesztéssel lehet az elmaradást mérsékelni. Napjainkban — s ez korántsem csupán 1980-ra vonatkozik — mindenfajta beruházás lehetősége mérsékeltebb a korábbinál, következésképpen égetően időszerű a műszaki fejlesztés maximális hasznosítása. Más szempontok, követelmények is előtérbe helyezik a kutatásfejlesztést, a technológiai eljárások, a gyártmányok korszerűsítését. A termékszerkezet átalakítása lényegében a technológiai és a gyártmánystraktára átformálását jelenti, tehát ez a teendő is szervesen kapcsolódik a műszaki fejlesztéshez. Ha a műszaki fejlesztés növekvő szerepét egybevetjük a tényleges, a valós műszáki fejlesztési tevékenységgel, lehangoló képet kapunk. Az iparban ugyanis az tapasztalható, hogy évről évre növekszik mind az újonnan képződő, mind pedig a fel nem használt műszaki fejlesztési alap. A műszaki fejlesztéssel való „takarékosság” logikus következménye, hogy az évente újonnan bevezetett és korszerű gyártmányok termelésének aránya alacsony, sőt csökken. A gépiparban például az előző évtized utolsó éveiben a termelés és az értékesítés több mint tíz százalékát alkották az adott évben bevezetett új gyártmányok, a hetvenes évek elején 5—6, 1978-ban pedig már csak alig több mint 4 százalékát. Az egész népgazdaság műszaki fejlődésében kulcsszerepet betöltő vegyiparban 1978-ban mindössze 1,9 százalék, a vegyipari export jelentős részét szolgáltató gyógyszeriparban pedig csupán 1,4 százalék volt az új gyártmányok részesedése a termelésben. Miközben a műszaki fejlesztési tevékenység egésze sokat veszített korábbi erejéből, van egy részterülete, ahol vitathatatlan a fejlődés, az előrelépés. A műszaki fejlesztési alapból nemcsak a vállalatoknál és kutatóintézetékben folyó fejlesztések finanszírozhatók, abból licencek is vásárolhatók. A szocialista iparban ma már csaknem kétszáz vállalat mintegy 400 meghonosított licencet alkalmaz, a licencek alapján gyártott termékek száma meghaladja a 600-at. A licenctermékek többségét jelentős mennyiségben gyártják, az ilyen termelés összértéke megközelíti az évi 40 milliárd forintot. A gumiiparban — példának okáért — a termelés több mint egyharmadát licencgyártmányók alkotják, s számos egyéb iparágban is — a villamoskészJülék-, a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a gyógyszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban — 10 százalékon felüli az utóbbi években bevezetett licenctermékek gyártási aránya. A műszáki fejlesztési tevékenységnek ez a pozitívuma azonban nem változtat azon a tényen, hogy a hazai szellemi kapacitást és a külföldi fejlesztési eredményeket egyaránt hasznosító műszaki fejlesztés jócskán elmaradt az intézményesen biztosított pénzügyi lehetőségektől. Ennek oka nem a szemléletben — másutt van. Nevezetesen : a műszáki fejlesztési alap nem a kutatásfejlesztési igénnyel összhangban képződött: egyes iparágakban, vállalatoknál a fejlesztési szükségletnél több, másoknál lényegesen kevesebb. Jórészt azért, mert a termékcsoportok szerinti képzési kulcsok a teljes termelési értékre vonatkoztak, a magas anyaghányad, a széles körű bedolgozás tehát aránytalan műszaki fejlesztési alapot eredményezett. Azért beszélhetünk erről múlt időben, mert az új szabályozás keretében a műszaki fejlesztési alap képzése is megváltozott: szakágazatonként külön-külön és a közvetlen anyagköltséggel csökkentett árbevételre vetítve határozták meg a képzési kulcsokat. (A gépiparban és a könnyűiparban ezt a rendszert csak 1981-ben vezetik be.) Valószínű, hogy a vállalati értékalkotó tevékenységhez jobban idomuló képzés a fejlesztési szükségletek szerint csoportosítja át az alapok képződését, amely így a félhasználást is előmozdítja, lendületbe hozza a műszáki fejlesztési tevékenységet. Ebben az összefüggésben említhető az is, hogy a feldolgozóipari termékek többségénél a belföldi ár egyik összetevője az adott termék tőkés piaci exportára, illetve annak nyeresége, ami rá- kényszérít az erőteljesebb gyártmányfejlesztésre. A műszaki fejlesztési alapot az eddigiek során elvétve, kis mértékben fordították a technológiák korszerűsítésére. E tekintetben is várhatók változások, mert egy új hitelfajta — az innovációs hitel — és a minisztériumoknál központosított fejlesztési alapokból való juttatás a technológiák fejlesztésével szorosan összefüggő gépbeszerzések finanszírozását is lehetővé teszi. GARAMVÖLGYI ISTVÁN A területi parancsnokság legjobb egysége K. Papp József köszöntötte a tamási munkásó'röket A tamási Gőgös Ignác egység évzáró gyűlése a sikeresen végzett munka ünnepe volt. A tamási járás munkás- őrei olyan fokon teljesítették feladataikat, hogy ők nyerték el a területi parancsnokság legjobb egysége címet, az elismerő Oklevelet, a vándorserlegét. A művelődési házban megtartott ünnepi gyűlésen K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára fogadta Regéczi Antal parancsnokhelyettes jelentését. Grill Ferenc, a járási hivatal elnöke- köszöntötte K. Papp Józsefet, dr. Sörfőző István megyei parancsnokot, Cserép Imrét, a járási pártbizottság első titkárát, Maller Bélát, a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság parancsnokát, a fegyveres testületek — köztük a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadsereg- csoport — képviselőit, a járás gazdasági vezetőit és a munkásőrök hozzátartozóit. Lukács Sándor egységparancsnok ezúttal nem csupán a múlt évben teljesített feladatokról szélt, hanem megemlékezett arról a fejlődésről is, amelyet a járás a XI. kongresszus óta elért. A fejlődésnek részese volt az egység személyi állománya is. Az elmúlt öt év alatt 15 parancsnok, 45 munkásőr érdemelte ki a kiváló jelvényt, hatvanöt pártonkívüli munkásőr vált a párt tagjává. A szellemiekben való svaraiDO- dást jelzi, hogy az állomány 27 százaléka rendelkezik köK. Papp József köszönti az egységet zép- és felsőfokú végzettséggel. Az alapítók közül 12 tényleges és 11 tartalékos munkásőr, ötven-hatvan éves koron túl is, szolgál kommunista meggyőződéssel. A parancsnok külön méltatta az egyik alapító, a tényleges szolgálatot most befejező Hajdics Ferenc érdemeit. Tizenhat éven keresztül volt alegységparancsnok, négyszeres kiváló, a termelőmunkában elért eredményeit pedig Állami díj ismerte él. A beszámoló után dr. Sörfőző István adta át az elismerő oklevelet és a vándorJó kiképzési eredményekről, a munkában való helytállásról és új szakasz alakulásáról értesültek egyebek között a paksi Takács György munikásőr század ünnepi egy- séggyűilésónek résztvevői: sók családtag mellett ott volt az eseményen dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Dénárt Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnokának ellátó helyettese, Rigóczky István, a paksi városi pártbizottság első titkára, Schiller József, a járási pártibizottság titkára. Az egységparancsnok, Pataki György kiemelte beszámolójában, hogy a XII. párt- kongresszusra való felkészülés jegyében folyt az 1979-es munka, a szakmai és politikai tevékenység. A lőgyakor- latoíkat kiválóra hajtotta végre az egység és a hadgyakorlatot is jól. A munkásőrök fegyelmezetten helytállnak a munkaihelyükön, a munkásőrségben egyaránt. Az egység tagjainak 72 százaléka részesül valamilyen oktatásiban, 36 százaléka szocialista brigádtag. A század legjobb szakasza címet a nagydorogi munkásőrök nyerték el az egységben a simontomyai szakasz IV. raja kapta. A 20 éves, tizenöt, tízéves Szolgálati Érdemérmet, az ötéves emlékjelvényt, a Munkásőr Emlékérmet Pa- kó József, az országos parancsnokság osztályvezetője és Cserép Imre, a járási pártbizottság első titkára adta át. Huszonegy új munkásőr eskütétele után K. Papp József köszöntötte a tamási mun- kásőröket. Gratulált a legjobb egység cím elnyeréséhez, a kiképzésiben, a termelőmunkában elért eredményekhez. Kitért arra, hogy a megye mezőgazdasága, ipara eredményesen fejlődött, és arról is beszélt, hogy a megye két nagy beruházása, a paksi atomerőmű, és a szekszárdi húskombinát üzembe lépése milyen mértékben fokozza a megye termelési értékét. Az ünnepi egységgyűlés méltó befejezése volt a munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett férfikórusának fellépése, ajándékai ásóra a legjobb egység cím elnyeréséért. A rendkívüli művészi élményt nyújtó műsor minden számát, Révész László és Tóth Béla Liszt-díjas karnagyok, Kovács Péter, Cserhalmi István, Osztopání József szólisták, a zongorán kísérő Prokopiusz Imre teljesítményét vastaps- sail fogadták a munkásőrök, családtagok. Waldheim Új-Delhiben Röviddel teheráni látogatása után Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár megfigyelők szerint ismét rendkívül fontos feladatot vállalt magára: az afganisztáni fejlemények után kialakult helyzetet vitatja meg indiai vendéglátóival, nem zár ki egy esetleges pakisztáni látogatást, s közben állandó kapcsolatban áll Ghotbzadeh iráni külügyminiszterrel. Waldheim az ENSZ iparfejlesztési világkonferenciájának megnyitására érkezett Uj-Delhibe. A világszervezet vezetőjének tiszteletére vasárnap fogadást adott Naraszimha Rao indiai külügyminiszter, aki nyomatékosan hangoztatta India aggodalmait a térség rendkívül kiélezett helyzete miatt. A serleg átadásának pillanatai Új szakasz: az erőműépítőké folyó szocialista versenymozgalomban. A legjobb raj a gerjeni ' 3. immár harmadszor, így a zászlót végleg elnyerte. Az egységparancsnok külön köszöntötte a század új szakaszát, amely az atomerőmű építőiből alakult. Sok paksi munkásőr kapott kitüntetést ez alkalommal. Kiváló parancsnok Bán József, Domonkos István, Gyu- ricza Imre, Szendy László. Kiváló munkásőr kitüntetésben részesült Baranyai Lajos, dr. Csók Sándor, Hosz- szú Sándor, Kepli Lajos, Kerti Ferenc, Kövecses József, Sebestyén Zsigmond, Skoda János, Szőke Gyula. A húszéves Szolgálati Érdemérmet kapta Ulbert Sándor és Pápai György. ötvenketten kapták a 15, illetve tízéves fokozatot és ötéves szolgálatért az emlékjelvényt. Rigóczky István, a városi pártbizottság első titkára mondott köszönetét a munkásőröknek áldozatos szolgálatukért, beszélt a következő időszak tennivalóiról, megnövekedett feladatairól. Ezután a leszerelő és a tartalékállományba helyezett munkásőrök, meg az újak köszöntése következett. serleget Lukács Sándor egységparancsnoknak. (Az állomány az elismerést háromszoros hajrá! kiáltással fogadta.) A legjobb alegység címet és zászlót az ozorai, nehézfegyveres szakasz, a legjobb raj címet és zászlót
