Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

XXX. évfolyam, 13. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1980. január 17., csütörtök Mai számunkból TEHER A VALLON (2. old.) A „MILLIOMOS” (3. old.) ALFA (5. old.) AZ NB II SORSOLÁSA ATOMERŐMŰ­ÉPÍTKEZÉS (6. old.) (3. old.) A műveltség kérdőjelei A jelen iskoláiban a jövő társadalmának műveltsége formálódik. Azok a fiatalok, akik most ülnek az isko­lapadokban, harminc-negyven év múlva, tehát a XXI. században is dolgozni fognak, ezért nem lehet közöm­bös, hogy milyen műveltséggel bocsátja szárnyra őket napjaink iskolája. Ez a felismerés váltotta ki az utóbbi évek szenvedélyes vitáit, amelyek akörül forognak, hogy milyen jellegű műveltségre lesz szüksége az ez­redforduló emberének. Az efféle eszmecserék korántsem újkeletűek, hiszen a XIX. századi ipari forradalom kibontakozása óta szin­te évtizedenként fölvetődik a kérdés: milyen műveltsé­get adjon az iskola a fiataloknak, hogy tanulmányaik befejeztével minél hasznosabban vehessenek részt a termelésben, a társadalmi életben? 1916-ban a Világ című lapban folyt nagyszabású vita a korszerű művelt­ségről, s akkor Ady Endre védte meg a humán kul­túrát Ignotus technokrata nézeteivel szemben. A fel­szabadulás előtti műveltségvitáik kevés embert érintet­tek, miként a műveltség is kevesek kiváltsága volt ak­kor, az uralkodó köröknek nem állt érdekűikben a dol­gozó osztályok gyermekeinek kiművelése. Jellemzésül: 1939-ben például csak 5082 fiatal tett érettségi vizsgát, most évente 55 ezer. Már a múlt század végén megkezdődött a középis­kolák „szakosodása”, létrejöttek a reáliskolák ország­szerte, illetve a gimnáziumokban humán és reál osztá­lyokat indítottak, egyikben a társadalomtudományi, másikban a természettudományos tárgyak kerültek elő­térbe! A humán-reál felosztás egészen az 1960-as évek ele­jéig megmaradt, amikor is az azonos alapműveltséget adó egységes gimnázium lépett a helyébe. Ekkor kis időre elültek a viták, mert a matematika és a termé­szettudományi tárgyak valamivel több órát kaptak a korábbinál — egyébként a többi iskolatípusban is —, s úgy látszott, hogy alap- és középfokon néhány évtized­re sikerült kialakítanunk a helyes oktatási arányokat. Ma viszont már nem kevesen aggódnak amiatt, hogy az iskolákban megbomlottak az arányok a humán és reál tantárgyak között az utóbbiak javára, s ennek kö­vetkeztében a művészetek és a humán kultúra oktatá­sa a második vonalba került. Van olyan iskolatípus — az általános iskola —, ahol a magyar nyelv és iroda­lom heti óráinak száma negyven százalékkal kisebb, mint 1950-ben volt. Ennyire elrugaszkodtunk volna? Kétségtelen, hogy a természettudományi tárgyak az utóbbi két-három évtizedben héti óraszámban is „meg­izmosodtak”, de az arányuk egyelőre nem vall veszé­lyes egyeduralomra. Az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat is azt ajánlotta, hogy a következő tantervi reform során ne változtassunk a társadalomtudomá­nyok és a természettudományok arányán iskoláinkban. Sok-e a fizika, a kémia, a biológia, a matematika, az alap- és középfokú iskolákban, és árnyékukban tény­leg elsorvadóban van a művészeti nevelés? Ne higgyük, hogy ez kizárólag az iskolák „háztáji” kérdése, mert az iskolai tananyag arányai, tendenciái jelentősen befo­lyásolják a jövő társadalma műveltségének szerkeze­tét és tartalmát. Először is az a kérdés — s nemcsak nálunk, hiszen más országokban is viták folynak róla —, hogy volta­képpen mi tartozik bele az igazi műveltség fogalom­körébe. Némelyek a régi iskola klasszikus, görögös- latinos műveltségeszményét szeretnék feltámasztani, mások ezzel szemben pokolra kívánják a „holt nyelvek, holt kultúrák” iskolai tanítását, és a természettudomá­nyos tárgyak további térnyerésének a hívei. E végletes vélemények talán érzékeltetik, hogy milyen nehéz kö­zös nevezőre jutni a műveltség értelmezésében. Pedig nem nehéz belátni, hogy a humán és a reál kultúra szembefordításía nem vezethet eredményre, el­lentétben áll a társadalmi érdekkel, mert az igazi mű­veltséghez a természettudományok megfelelő szintű is­merete éppúgy hozzátartozik, mint a művészeti-irodal- mi-nyelvi tájékozottság. Milyen tudással vértezze föl végül is gyermekeinket az iskola? Természetesen ne speciális szakismeretekkel, mert ezek korunkban elég gyorsan elavulnak, hanem olyan széles körű, általános tájékozottsággal, amely a társadalmi-termelési szükségleteknek megfelelően bár­mikor felhasználható. E tekintetben hármas feladat há­rul az iskolákra: gyermekeinkből mindenekelőtt szo­cialista embert neveljenek (ebben minden egyes tan­tárgynak, tanárnak, az iskolai élet, minden mozzana­tának szerepe van), adják át nekik az általános em­beri és a magyar kultúra értékeit (ez főleg a humán tárgyakra vár), készítsék fel őket a társadalmi munka- megosztásban való részvételre (a természettudományi és a műszaki tudományok eredményeinek megismerte­tésével!). Naponta láthatjuk, hogy a termelőerők gyors fejlő­dése miként változtatja meg a szellemi és a fizikai munka arányát, egymáshoz való viszonyát. Ez a vál­tozás a műveltség fogalmára is kihat, nem lehet hosszú távra kijelölni műveltségtartalmakat. Amit ma kor­szerűnek tartunk, az holnap már avitt lesz. Valójában ezért kell folyton tanulnunk, s az ifjúságot arra nevel­nünk, hogy a dolgozó életforma egyúttal tanuló élet­forma is. P. KOVÁCS IMRE V Tanácsi vb-ülés:_Szekszárdon, Dombóváron, Tamásiban Gyermekélelmezés 1980 Tegnap délután megtartott ülésén a szekszárdi Városi Tanács V. B. a megyeszék­hely gyermekélelmezését és annak közegészségügyi hely­zetét tárgyalta meg az egész­ségügyi és művelődésügyi osztályvezetők együttes be­számolója alapján. Ezt megelőzően a testület három évvel ezelőtt, 1977-ben foglalkozott a gyermekélel­mezés helyzetével. Az akkor hozott határozatok végrehaj­tásával bekövetkezett válto­zások indokolták éppen most napirendre tűzni ezt a soka­kat érintő és érdeklő témát. Szekszárd város gyermek- és oktatási intézményeiben ta­nulóknak több mint a fele részesül étkeztetésben. Nem mindegy tehát, hogyan ala­kultak — és alakulnak a jö­vőben — a korszerű gyer­mek- és diákétkeztetés tár­gyi, minőségi és mennyiségi feltételei. A testület a napirend vitá­jában azt állapította meg, hogy „Szekszárd városban a gyermekétkeztetés területén fokozatos javulás tapasztal­ható”. Ennek ellenére téved, aki azt gondolja, hogy a kor­csoportonként vizsgált gyer­mekélelmezés csak a meglévő eredmények számbavételével érdemelte ki a városi tanács vb-től ezt az „osztályzatot”. A végrehajtó bizottság a szükséges további előrehala­dás érdekében több feladatot is meghatározott. Igv pl. meg kell vizsgálni a II. sz. Általá­nos Iskola konyhájának át­eresztőképességét, mert bár ebben a kategóriában — alsó­fokú oktatási intézmények —.. majd minden konyhára jel­lemző a zsúfoltság és az étke­zési idő kitolódása, a II. szá­múra jellemző leginkább. Ha itt sikerül megvalósítani az átalakítást, megoldódna a Pázmány téren lévő III. sz. iskola tanulóinak a problé­mája is. Folyamatos felada­tot jelent a jövőre nézve an­nak a lehetőségnek a jobb ki­használása is, amit a Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalat tud nyújtani a tanulók egyszeri étkeztetésével. El kell aztán készíteni — és az anyagi lehetőségek függvé­nyében rangsorolni — a kony­hák korszerűsítését, gépesíté­sét, az új technológiák esz­közigényeinek a kielégítését célzó terv elkészítését. Válto­zatlanul faladat marad a gyermekélelmezésben dolgo­zók szakmai továbbképzése is. A fokozatos javulás ténye a továbblépés igényét szolgáló feladatok nagyságának isme­retében sem vitatható. Nagy munka van amögött, hogy a város valamennyi bölcsődéjé­ben jó higiénés körülmények között folyhat a legkisebbek étkeztetése. A tanács által fenntartott óvodákba 1662 gyerek jár. Az elmúlt években talán az egyik legnagyobb gondot az óvodá­sok étkeztetése jelentette. De, 1979. szeptemberében bekö­vetkezett az addig okkal sür­getett változás: az Arany Já­nos utcai ezeradagos gyer­mekélelmezési konyha a ko­rábbi gondok egész sorát ol­dotta meg. Csökkent a Be- zerédj óvoda konyhájának zsúfoltsága, a Wosinsky óvoda főzőkonyháját át lehetett ala­kítani melegítőnek. Ugyanez történt a szőlőhegyi óvoda konyhájával is. Egyébként, mióta a báziskonyhából már két ételszállító kocsi viszi az ételt, mérséklődött az étkezé­si idő kitolódása. Szórványo­san ugyan, de előfordul vi­szont, hogy elmulasztják a kiszállított ételt felmelegíteni, átforralni. Az általános iskolai kony­hák közül valamennyire jel­lemző ez idő szerint a túlzsú­foltság és az étkezési idő el- nyújtottsága, mely együtt jár — sajnos — azzal, hogy a hosszú tárolási idő csökkenti az ételek élvezeti és biológiai értékét. Valamivel jobb a helyzet a középiskolák ellá­tása vonalán, bár ami a javí­tás tennivalóit illeti, a jövő­beni feladat e területen sem kevés. A városi tanács vb ülésé­nek további részében a váro­si tanács első negyedévi ülé­sének előkészítésével foglal­kozott. Ennek az ülésnek a fő témája az 1980. évi költ­ségvetési és fejlesztési alap terveinek megtárgyalása lesz. (Folytatás a 3. oldalon). Folytatta ülését a KGST Y. B. Moszkvában szerdán foly­tatódott a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának 93. ülése. Az ülésen a tagállamok ál­landó képviselői vesznek részt, magyar részről Marjai József miniszterelnök-helyet­tes. A végrehajtó bizottság ülé­se a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseivel, a tanács határozatainak végrehajtásá­val, a hosszú távú együttmű­ködési célprogramok megva­lósításával foglalkozik. Átte­kintik a KGST nemzetközi kapcsolatait is, így az EGK küldöttségével legutóbb Moszkvában folytatott meg­beszélés tapasztalatait. A gerillák ultimátuma A salvadori Farabundó Marti Népi Felszabadítási Erők kérték a dél-afrikai kor­mányt, tegyen eleget követe­léseiknek az elrabolt dél­afrikai nagykövet életének megmentése érdekében. Ar­chibald Dunn Gardnert, a Dél-afrikai Köztársaság sal­vadori nagykövetét a múlt év november 28-án rabolták el. A gerillák képviselői tudat­ták a dél-afrikai kormánnyal, hogy kivégzik a nagykövetet, ha nem adják ki a világ 102 országában, 65 nyelven poli­tikai követeléseiket. Magyar hónap Saint Etienne-ben Élénk érdeklődést keltett Franciaország legnagyobb kommunista vezetésű városá­ban, Saint Étienne-ben a ma­gyar hónap nyitánya. Az első rendezvények sok helyi lakost vonzottak és általános elisme­rést váltottak ki, ugyanakkor hozzásegítettek hazánk jobb megismeréséhez is. A magyar hónap tengelyé­ben a kommunista értelmisé­giek által vezetett „Uj egye­tem” irányításával rendezett második nemzetközi film­találkozó magyar sorozata áll, amelyen nemcsak 35 filmün­ket mutatják be, hanem szá­mos rendezőt is meghívtak, hogy maga beszéljen mun­kásságáról és egyben a ma­gyar valóságról. Már a hét végi megnyitón is igen nagy érdeklődés mu­tatkozott Kovács András „A ménesgazda” című filmje iránt. Az őszinte elismerést arató film után a nézők szá­mos kérdést tették fel Ko­vács Andrásnak a magyar filmművészet helyzetéről, az alkotói szabadságról, a ma­gyar életről. Ugyancsak sok érdeklődőt vonzott Jancsó Miklós „Magyar rapszódia” című filmje és az azt követő vita a szocializmus és az al­kotás kérdéseiről. A Saint Etienne-i filmhó­nap keretében összesen több mint 120 francia, olasz, spa­nyol és magyar filmet vetíte­nek és ily módon a rendez­vény nem csupán a magyar filmművészet propagandája, hanem az összehasonlítást és a négy ország rendezőinek ta­lálkozását is lehetővé teszi. A hazafias-honvédelmi nevelés része Kiállítás a katona» hivatásról az úttörőházban tiszthelyettes-iskolákon folyó kiképzéssel, a néphadsereg különböző fegyvernemeivel. Az MHSZ azt mutatja be, hogyan juthatnak el a fiata­lok a szövetség sokoldalú te­vékenysége révén a katonai pályához. Repülő-, hajó-, autómodellek szemléltetik a technikai alapok megszerzé­sének lehetőségét, a kiállított sport-, illetve hadifegyverek a folyamatosságot a haditechni­ka megismerésében, elsajátí­tásában. Az aulában felállí­tott rádióállomás a rádió­amatőr-sportból nyújt ízelí­tőt. ' A január 26-ig nyitva tartó kiállítást naponta kilenctől 17 óráig látogathatják az érdek­lődők. B. I.—B. J. ben megjelent Köteles József ezredest, Kiss Imrét, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettesét, Péti Imrét, a KISZ megyei bizottságának első titkárát. Dr. Vadas Fe­renc, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályvezetője méltatta a kiállítás hazafias­honvédelmi nevelő _ jellegét. Köteles ezredes adta át a ki­állítást az érdeklődő nagy­számú, úttörő és középiskolás fiatalnak. Az úttörőház aulájában tablók mutatják be néphadse­regünk életét alakulásától napjainkig. Megismerkedhet­nek a látogatók a Kossuth Lajos, a Zalka Máté, a Killián György katonai főiskola, a Karikás Frigyes katonai kol­légium képzési rendszerével, a különböző, fegyvernemi Szekszárdon, a városi úttö­rőházban tegnap délelőtt tíz órakor érdekes kiállítás nyílt. A KISZ Tolna megyei Bizott­sága, a Magyar Honvédelmi. Szövetség, a hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokság, a Tolna megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet a ka­tonai pályákat mutatja be. A cél az, hogy az általános is­kolás, a középiskolás gyere­kekben felkeltsék az érdeklő­dést a katonai pályák, a tisz­ti, a tiszthelyettesi hivatás iránt, hogy a rátermett, az alkalmas fiatalok válasszák valamelyik katonai pályát. A megnyitón Csurgó Sán­dor, a hadkiegészítési és terü­letvédelmi parancsnokság osz­tályvezetője üdvözölte a ven­dégeket, köztük a Honvédel­mi Minisztérium képviseleté­Dr. Vadas Ferenc megnyitja a kiállítást Az MHSZ bemutatója _____________________

Next

/
Thumbnails
Contents