Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! | a 7101 Könyv AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból JEGYZETEK A MEGYEI PÄRTBIZOTTSÄG ÜLÉSÉRŐL (3. old.) Viszonyítások fenyői Hattal Úgy tartják, karácsonykor nem illik politizálni. A világ ilyenkor — a karácsonyfa csillogó gömbjéhez hasonlóan — megannyi magába zárkózott, ám mégis egymásra rímelő mikrokozmosz. Legalábbis, valami kibogozhatatlan kénysze­rű természetesség és valamennyiünkben feltámadó költői- ség kívánja elhitetni velünk: nincs többé viszály, gyűlölet, nyomor és éhség; senkit sem kísért többé a feltörhetetlen egyedüllét, a magára maradottság hidegsége. Hogy mindez ámítás lenne? Vagy nem éppen az ilyen, az őstörténetig visszanyúló történelmi ámítások teszik lakható­vá a földet!? Istenek és nagy eszmék születnek és halnak meg. Az em­ber megteremti 'magának mindezeket, s aztán alárendeli magát törvényeiknek, hogy egyetemességükkel ellensúlyozza esendőségét és pillanatnyiságát. Nagy és komoly játék ez! Pogányák, eretnekek, árulók tarka — hívő és hitetlen — se­regének levágott fejei, keresztre feszített vagy máglyára ve­tett és táborokba terelt teste és lelke bizonyítják, hogy itt és ott is, a győzők és az áldozatok is komolyan veszik a já­tékot. A Világ kettéhuílik barátra és ellenségre, jóra és go­noszra, igazra és hamisra, szépre és csúfra. A végletek szenvedélyeket csiholnak, s a földi érdekek mindenkori pró- zaiságát és részlegességét elfedik a kozmikus méretű nagy érvelések. Furcsa dolog ez, ha meggondoljuk, ezen közben hogyan lopja át magát korunkba a történelmi múlt megannyi kép­lete, jellemalakja és érvelése. Egy késői Ptolemaiosz joggal vethetné Kopernikusz szemére: „Nem győztél le, tudomá­nyodat is visszájára fordítja az ember! A Föld marad a vi­lág középpontja". * Mit válaszolna ma képzelt szavaira Kopernikusz, a Föld nagy trónfosztója, aki úgy semmisíti meg bolygónk kitünte- tettségét, hogy besorolja a ki nem tüntetettek és éppen ezért megkülönbözhetetelenek seregébe? Diadallal említe­né sejtésének, igazsággá való bizonyosságát? Talán. Ám sejthetően, a mai Kopernikusz inkább leplezné lecsendesült örömét. És inkább intene a szálakat rövidre fogó szkepti­cizmussal szemben: „Ptolemaiosz — válaszolná csendesen — te is érzed, hogy szavaidban az indulatok győztek józan értelmeden. Hiúság és keserűség keveredik gúnyolódásod­ban. Bizony, az ember lassan változik, akkor sem mindig előnyére. De mindez nem inkább arra kellene, hogy kény- szerítsen, hogy még hűségesebb légy tudományod bizo­nyosságaihoz? Mert végül is be kell látnod: a mi bizonyos­ságunk még önmagában kevés az emberi boldoguláshoz, mégha fontos kezdet is. Az embernek társadalmában vé­gig kell járnia az utat, hogy eljusson a saját, ám a miénk­kel a tudománnyal rokon bizonyosságaihoz. De addig is, mégha sokszor nehéz is, tartani kell magunkat felismerése­inkhez." Szavainak bölcsességében ott tükröződne évszázadok ta­pasztalata, s a tudomány önkritikája is. Mert a teológiá­val szembeforduló, tudomány ugyanúgy meghirdette üdvta­nát mint történelmi ellenfele. A kopernikuszi üzenet tartal­ma és jelentősége így a tudomány számára is később nye­ri el, fel is fogott értelmét. Akkor, amikor a newtoni kozmi­kus harmóniából a társadalomra is átvitt harmónia-tan fel­mutatja csődjét. Akkor, amikor az emberben visszavonhatat­lanul felsejlik, hogy egy vele szemben közömbös kozmosz­ban önmaga tártsadalmi vonatkozásaiba nem lophatjta be kívülről boldogulásának elveit. Akkor, amikor veszélyezte­tettségének forrásai maguk is belülről nőnek nagyra. József Attila kesernyés iróniája, hogy „karóba mégsem húznak ma már" mégis csak azt jelzi (noha szembesíthető az emberirtás technicizált hidegvérűségének a karó-korsza­kot messze túlszárnyaló teljesítményeivel), hogy a kizáróla­gosság, az egymást felfalás és feltétlen kiirtás fonák elva- kultságát csak felváltja a másikban önmaga mását is meg­pillantó, a kölcsönösséget és vele a méltányosságot felis­merő józan belátás. Érlelődik hát az a mag, amelyre egye­dül támaszkodhatunk életünk és emberségünk megóvásá­hoz. És ne féljünk: vége a taktikázások sunyi korának! Zi­lált korunk szaporodó kérdőjeleivel, a világot tízszer, húsz­szor és ki tudja hányszor elpusztítani képes fegyverarzenál­lal alattunk, mellettünk és felettünk ki engedheti meg ma­gának ezt a kicsinyességet? Az energiákat pusztító, és ön- gyilkosságra vezető harci erényeket?! * Hát itt vagyunk, valamennyien, bezárva elvilágiasodott kultúránk elfogódottságába és szorongásaiba, az „Isten meghalt” keresztény gyökereinket szétrágó tudatába, ateis­ta énünk sikeresnek vélt, majd csalódásokkal teli kompen­zációiba — istentagadásainkba és istenkereséseinkbe. Töb­bé nem indíthatunk kereszteshadjáratot egymás ellen, s még . mielőtt meggyőzhetnénk egymást, már együtt kell lennünk önmagunk megmaradásának nagy ügye szilgálatában. Olyan kicsi ez a földgolyó! „Időszámításunk XX. századá­nak közepére a technika fejlődése — írja Toynbee — a va­lamikor hatalmas világot oly kis méretekre zsugorította ösz- sze, hogy immár nincs olyan hely az arénában, melyen a két gladiátor ne lenne egymás közvetlen lőtávolábán — méghozzá egyszerre szemből és hátulról”. Az egymás hátá­nak feszülő, egymással élethalál harcot vívó két ellenfél harca ma már nemcsak látomás. Ezért áll fenn a veszély, hogy a túl mélyre szaladó tőr a klasszikus körülmények kö­zött győztesnek látszó gladiátort is halálra sebzi. Nincs hát más hátra, csak a béke. Nem a világégés utáni, hanem a mostani. Ennek életében kell keresnünk és meg­találnunk összezsugorodott öreg Földünkön is a mindamel­lett korántsem fellelhető közös nevezőt... H. I. XXIX. évfolyam, 301^ szám. ARA: 1,60 Ft 1979. december 24., hétfő Kurt Waldheim ENSZ-főtitkér jelentése Kurt Waldheim ENSZ-fő­titkár ötoldalas jelentést kül­dött a Biztonsági Tanács ti­zenöt tagjának, s ebben be­számol az amerikai—iráni válság megoldása érdekében tett erőfeszítéseiről. A főtit­kár véleménye szerint nincs remény az amerikai túszok gyors szabadonbocsátására. Az ennek érdekében tett föl­hívásai, köztük a Khomeini ajatollahnak küldött szemé­lyes karácsonyi üzenete, a je­lek szerint nem jártak ered­ménnyel, az iráni külügymi­niszter ugyanakkor a túszok sértetlenségéről és Irán bé­kés rendezési szándékáról biztosította őt. A jelentés megállapítja, hogy a világszervezet főtit­kára a túszügy kezdete óta állandó kapcsolatban áll Do­nald McHenry amerikai ENSZ-nagykövettel és Cyrus Vance külügyminiszterrel. „A bíróság elé állítják azo­kat az amerikai túszokat, akikről bebizonyosodik, hogy kémtevékenységet folytattak” — közölte szombaton Kho­meini ajatollah három Qum- ba látogató francia parla­menti képviselővel. Hozzá­tette, hogy az iráni nép nem ellensége az amerikai nép­nek, de a vádlottak padjára fogják ültetni a kémnek bi­zonyuló túszokat, valamint Amerikát, a CIA-t és a SA­VAK -ot is. Khomeini szavaiban tehe- ráni megfigyelők annak meg­erősítését látják, hogy csak egyes túszokat állítanak bí­róság elé, a többieket még esetleg szabadon engedik. Az iráni rádió szerint Szadegh Ghodbzadeh iráni külügymi­niszter ezzel kapcsolatban közölte, hogy nemzetközi nagyesküdtszék segíti majd a bírók munkáját. Mohammed Heikal egyip­tomi újságíró, az A1 Ahram volt főszerkesztője egy héttel ezelőtt interjút készített Khomeinivel, valamint a kor­mány más tagjaival. Most a londoni Sunday Times-ban megjelent cikkében azt írja, hogy az amerikai túszokat a jövő év elején Teheránban nemzetközi jogászok jelenlé­tében bíróság elé állítják. Az ítélet politikai jellegű lesz, s a volt sah és az Egyesült Ál­lamok ellen irányul majd, a túszodat pedig szabadon en­gedik — írja Heikal. . * ' ' ‘ A férfi feltartott jobbkeze azt jelképezi, hogy az emberiség békét abar. Pakson, hova az eis6 üzenet «fit már nemcsak jelkép, hanem az atomerőművel valóság lesz a béke óhajtása, hiszen villanyáramot ter­mel majd a nukleáris energia, mely hibásokat, óvodákat, iskolákat főt és világít. (Képes riportunk az 5. oldalon.) impfst DOMBÓVÁRI KÓRHÁZ.. (4. old.) ŰJ MATEKOT TANUL A SZÜLŐ (4. old.) MUNKÁSÉLETEK (7. old.) ÉRDEKESSÉGEK A SZOVJET MEZŐGAZDASÁGBAN (8. old.) A GENETIKA ÉVSZÁZADA (4. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) A MIKROKOZMOSZ MEGISMERÉSE FELÉ (8. old.) AZ ÉRCKUTATÁS TUDOMÁNYA (9. old.) ÜNNEPI BESZÉLGETÉS (6. old.) SZÁMÍTÓGÉP A MŰSZAKI FEJLESZTÉSBEN (9. old.) SPORTROVATUNK KARÁCSONYFÁJA (14. old.) £■ mmm .mmm mmm mmm mmm mjp JBBF nH ■gj" g|

Next

/
Thumbnails
Contents