Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

8 ^PÜJSÄG 1979. december 9. Szocialista integráció HAJÓZNI — GAZDASÁGOS se a dunai hajózásnál a szo­cialista országok fontos ered­ménye. A hajózás fejlesztését a gazdaságosság követelmé­nye sürgeti, mert igen nagy mennyiségű árut rendkívül kis energiafelhasználással le­het fuvarozni. Éppen öt esztendeje annak, hogy a bolgár, csehszlovák, a magyar és a szovjet szak­emberek tárgyalásokat kezd­tek négy európai szocialista ország közös hajózási válla­latának felállításáról. A vál­lalat a részt vevő országok tőkebefektetéséből született. Az országok az alapítás költ­ségeihez . egyenlő árnyában járultak hozzá és a pénzügyi eredményekből is egyenlően részesednek. Az Interlighter vállalat magyar bejegyzésű —, tehát magyar jogi sze­mély, székhelye: Budapest. A vállalat a magyar jogsza- báolyk alapján végzi mun­káját. Az Interlighter vállalat új vízi fuvarozási módszert ve­zetett be, melynek alkalma­zására eddig a szocialista or­szágokban nem volt példa. ÜSZŐ KONTÉNEREK j A Sajó tengerjáró part­közeiben terv akkor nem valósult meg. Most a négy szocialista ország együttműködésével a vállalat kétszáz bárkával rendelkezik és a szovjet ha­Szammuely Tiborról nevez­tek el az idén indul első út­jára. FIAHORDÖ ANYAHAJÖK A bárkaszállító hajók finn gyártmányúak, a bárkákat a hajók farrészén elhelyezett emelőlíft rakja be és ki. A hajók hatótávolsága 22 ezer kilométer, legnagyobb sebes­ségük 20 csomó, — tehát óránként 37,6 kilométer. A hajók alsó és középső fedél­zetén 8—8, a felső nyitott fe­délzeten 10 darab, egyenként 1350 tonnás bárkát lehet el­helyezni. Az emelőlift egy­szerre két bárkát vesz fel és emel 21,5 méter magasságba. A fedélzeten a bárkákat sí­neken mozgó görgőkre he­lyezik és rögzítik. Ezekkel a berendezésekkel a huszonhat bárka be-, vagy kirakásának ideje összesen 13 óra. A vállalat létrehozásában természetesen alapvető szere­Hazánk egyike azon ten­gerpart nélküli országoknak, melyek tengeri flottával ren­delkeznek. A MAHART 20 hajója járja a tengereket, és a 21., a 14 300 tonnás Vörös­marty Herszonban épül és ezekben a napokban bocsát­ják vízre. EGYÜTTMŰKÖDÉS FOLYÓN ÉS TENGEREN A folyami és tengeri hajó-1 zás fejlesztése bonyolult és igen nagy anyagi ráfordítást igénylő feladat. Sok területe van a nemzetközi együtt­működésnek. a műszaki-tudo­mányos tapasztalatok cseré­jének. A MAHART és a szovjet Juzsflot (Déli Flotta) — ez a Fekete tengeren működő szovjet hajózási vállalat el­nevezése — között sokoldalú együttműködés alakult ki. A Konténerterminál a csepeli szabadkikötőben Európa második legna­gyobb folyója a Volga után a Duna, amely a Fekete-erdő­től a Fekete tengerig 8 or­szágot köt össze. Elsőrendű víziútnak számít, azonban forgalmát tekintve messze elmarad a nála rövidebb és kisebb vízgyűjtő területű Rajna, Elba és Odera folyók mögött. A SZOCIALISTA ÖSSZEFOGÁS ÚTJÁN A KGST víziközlekedési szekciójának tagországai Ma­gyarország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Len­gyelország Bulgária, Romá­nia és Kuba képviselői éveri- te kétszer találkoznak, hogy összehangolják a közös kuta­tási és fejlesztési teendőket. Egységes álláspontot alakítot­tak ki a víziszállítások ke­reskedelmi és forgalmi kér­déseiben, közösen tárgyalják meg a műszaki problémákat, a kikötők berendezését és technikai követelményeiket, egységesítik a víziszállítások jogi előírásait. A szocialista országok nemzetközi együtt­működése a KGST keretében a Duna együttes hasznosítá­sát tűzte ki célul. Hazánk képviselői sokat tesznek a korszerű követel­ményeknek megfelelő egysé­ges hajózási jogrendszer nemzetközi elfogadtatásáért. Valamikor nagy mennyiségű gabonát szállítottak a Du­nán. Az árustruktúra válto­zásával ma kicsi a gabona- forgalom, helyette nagy tö­megű ipari alapanyagot, vas­ércet, szenet szállítanak az I i uszályok, a mezőgazdasági termékek közül pedig első­sorban takarmányt és préselt lucernát. Jelentős mennyisé­gű foszfátgranulátumot is vízi úton szállítanak Észak- Afrikából a Dunán a csepe­li kikötőbe, onnan vasúton Pétre. I ___ M indez bonyolult jogi sza­bályozást igényel. Néhány év múlva —, várhatóan 1983— 85 között megnyílik a Duna —Rajna—Majna-csatorna. Ez a csatorna közvetlen össze­köttetést teremt majd Rot­terdam, Hamburg kikötőjével és az Atlanti-óceánnal. Az Óbudai Hajógyárban folyik már azoknak az 1800 tonnás hajóknak gyártása, melyek az új vízi úton közlekednek majd. A Duna-Európa típu­sú hajókból évente 8—9 da­rab készül, egy részük Cseh­szlovákia részére. A vízi utak hatékonyabb kihasználása fontos gazdasá­gi előnyöket nyújthat, a ha­józásnál az egy árutonna ki­lométerre eső üzemanyag mindössze egyharmad része a vasúiénak, egytizenketted ré­sze a közúti fuvarozásnak. A szállítás költsége tehát sok­kal kisebb, mint a többi közlekedési ágazaté. Ezért a VI. ötéves tervben hazánk­ban jelentősen fejlesztik a tiszai hajózást is. Az év vé­gére elkészülnek a tiszai bár­kák és önjáró hájók tervei és nemsokára a Körösök ha­józható részén is megjelen­nek majd a vízi járművek. A Nagymaros—Gabcikovói vízlépcső építésével a Dunán még egy gond megoldódik majd: az alacsony vízállás időszakában az eddig 60—70 százalékra terhelt uszályokat teljes teherbíróképességükig lehet áruval megrakni. Kilenc évvel ezelőtt Buda­pesten írták alá a szocialis­ta országok közlekedési mi­niszterei a közös konténer- forgalom lebonyolításáról szóló egyezményt. A csepeli kikötőben létesült 1970-ben az első dunai konténerterminál, ahol vasútról hajóra, — kor­szerű rakodógépekkel emelik át a szállítótartályokat. A kohténerfuvarozás bevezeté­A módszer lényege az, hogy az árut vízen úszó kon­ténerekben —, ahogy a ha­jósok nevezik — bárkákban, a folyón toló-, — vagy vonta­tóhajóval leúsztatják a tengeri kikötőbe, ahol hatalmas ten­geri úgynevezett „fiahordó” bárkaszóllító hajó különleges emelőberendezésével beeme­li, szinte „bekebelezi” az 1350 tonnás bárkákat és tá­voli óceánokra, messzi kikö­tőkbe indul velük. Ott a bárkákat ismét vízre bocsát­ja, s ezeket vagy a tengeri kikötőkben rakják ki, vagy folyami vontatók uszály­ként idegen kontinensek folyamain továbbítják. A „Tenger” című folyóirat 1929. évi X. számában már részletes tanulmány jelent meg „A komphajó és a komphajózás” címen az átra­kás nélküli folyami-tengeri szállítás lehetőségeiről. A tervet eredetileg a Duna és a Nílus, általában Magyar- ország és a Levante közötti forgalomra dolgozták ki. Popper Ottó mérnök már szabadalmaztatta is a „fia­hordó” komphajó elvét. A Nyílt tengeren szeli a hullámokat a Csokonai józástól bérelt Julius Fucik nevű bárkaszállító óceánjáró már a múlt év decemberé­ben elindulhatott első útjára Bombayba és Karachiba. Második hajójuk amelyet Kötegelt faáruk rakodasa uszályokba pet kaptak a gazdasági szempontok. A tengerhajózás költségei az utóbbi években hallatlanul emelkedtek. A nagy hajók dízelmotorjai sok olajat fogyasztanak, maga­sak a kikötői és a csatorna- használati díjak is. Fizetni kell, ha átkelnek a Szuezi, vagy a Korinthusi-csatornán, fizetni kell, ha a hajók a kikötőben rakodásra várnak. A várakozás legtöbbször he­tekig, egyes esetekben hó­napokig tarthat... A nagy hatótávolságú „fia­hordó” bárkaszállító hajó he­tekig szelheti a hullámokat anélkül, hogy kikötőt érinte­ne. Rakodási ideje mindössze néhány óra. Ezek együttesen olyan előnyök, melyek dön­tően befolyásolják a gazda­ságosságot. KGST keretében folyik a hajók tipizálása azaz a mű­szaki megoldások egységesí­tése, a toló- és önjáró hajók építésének összehangolása. Ennek célja az, hogy a ma­gyar és a dunai KGST-or- szágok hajózásai egymás ha­jóit kölcsönösen használni tudják. Néhány év múlva te­hát egy-egy nemzeti flotta helyett nemzetközi flotta üzemelhet a Dunán, amely jelentősen növeli a haté­konyságát és üzleti szem­pontjából kedvezőbb. Előnyei közé tartozik, hogy a már említett, áruval megrakott bárkákat más-más országok tolóhajói továbbíthatják, mert egységes lesz a hajókon a kapcsolóberendezések és az áramellátás rendszere is. BERMANN ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents