Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

2 ^fepÜJSÄG 1979. december 9. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XII. kongresszusára (Folytatás az 1. oldalról) és érdekek alapján bővítjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. Támogatjuk az el nem kötelezett országok mozgalmának imperialistael­lenes politikáját, s a nem­zetközi feszültség csökkenté­sére irányuló kezdeményezé­seit. A békés egymás mellett élés elveiből kiindulva a köl- 'csönös előnyök alapján to­vább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal, politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. Hazánkban az elmúlt évek során tovább erősödtek a szocialista társadalmi viszo­nyok. Rendszerünk szilárd gazdasági alapja a termelő- eszközök szocialista — álla­mi és szövetkezeti — tulaj­dona. Az osztályok, rétegek egy­máshoz való arányában az utóbbi években nem történt lényeges változás. Az aktív keresők 59 százaléka mun­kás, 13 százaléka mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tag, 25 százaléka értelmiségi és alkalmazott. (Az önálló kisárutermelők aránya 3 szá­zalék.) Arra ' törekszünk, hogy az osztályjellegű kü­lönbségek tovább csökkenje­nek. A munkásosztály eredmé­nyesen tölti be az egész nép érdekében vezető szerepét. A .termelőszövetkezeti paraszt­ság a munká-osztály szilárd szövetségese. A munka és az elosztás jellegében bekövet­kezett változások is közelítik a munkásosztályhoz. A mun­kásság és a parasztság alap­vető érdekei azonosságának, szoros együttműködésének, közös helytállásának ered­ményeként tovább erősödött szocialista rendszerünk po­litikai alapja, a munkás-pa­raszt szövetség. Társadalmi és gazdasági előrehaladásunk megköveteli, hogy állandóan gyarapodja­nak a munkások, a termelő­szövetkezeti parasztok, a me­zőgazdasági dolgozók politi­kai, kulturális és szakmai is­meretei, fejlődjék szocialista szemléletük, tovább csökken­jen a fizikai és a szellemi munka közti különbség. Nö­vekedjék közéleti aktivitásuk, az élenjáró dolgozók — kü­lönösen a nagyüzemi mun­kások — a jelenleginél na­gyobb számban töltsenek be párt-, állami és tömegszerve­zeti tisztségeket. Az értelmiség szorosan kö­tődik a munkásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz, magáénak érzi szocialista rendszerünket. Szerepe és létszáma a társadalmi fejlő­déssel, a tudományos-techni­kai haladással együtt növek­szik. A termelésben, az igazga­tásban, a szervezési és vég­rehajtási feladatok ellátásá­ban foglalkoztatott alkalma­zottak a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Létszá­muk azonban a valóságos társadalmi szükségletnél gyorsabban nő, és az egyes szakterületek közti megosz­lásuk is aránytalan. Ezt a kedvezőtlen folyamatot a munka ésszerűsítésével, a társadalmi ellenőrzés fokozá­sával, a bürokrácia vissza­szorításával meg kell változ­tatnunk. A nemzetiségeiek hazánk teljes jogú állampolgárai. Pártunk a lenini nemzetiségi politika érvényesítését válto­zatlanul fontos feladatnak te­kinti. Társadalmunk kiegyensú­lyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti rendezett viszony is, amely­nek kialakítása sok figyelmet A Magyar Népköztársaság szükségesnek tartja, hogy további eredmények szüles­senek a leszerelés terén az egyenlő biztonság elve alap­ján. Határozottan elítéli a NATO legújabb terveit, ame­lyek a nukleáris fegyverzet növelésével Európa népeinek biztonságát közvetlenül és nagy mértékben veszélyezte­tik. Síkraszáll azért, hogy a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak a fegyverkezés csökkentését, a bizalom erősítését szolgáló fontos javaslatai, kezdemé­nyezései megvalósuljanak. igényelt mind az állam, mind az egyházak részéről. Az ál­lam, az alkotmány szellemé­ben biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működésének felté­teleit. A dokumentum megálla­pítja, hogy társadalmi fejlő­désünknek, távlati céljaink elérésének nélkülözhetetlen erőforrása a széles körű szo­cialista nemzeti egység. Szö­vetségi politikánk megfelelő­en érvényesül. (Közös szocia­lista céljaink a dolgozó osz­tályoknak és rétegeknek, a párttagoknak és pártonkívü- lieknek, a marxistáknak és más világnézetűeknek, az ate­istáknak és vallásos emberek­nek az összefogásával való­sulnak meg.) Tovább javult az állami irányító testületek és szervek munkája. Az országgyűlés a társadal­mi, gazdasági fejlődést segítő számos törvényt alkotott. Fejlődött a kormány testü­leti és ágazati irányító mun­kája. Javult, korszerűsödött az államigazgatás. A társa­dalmi érdek következetesebb érvényesítése és a magasabb követelmények szükségessé teszik, hogy a központi és a helyi állami szervek össze­hangoltadban tevékenykedje­nek, éljenek jobban hatáskö­rükkel, növekedjék felelőssé­gük, s javítsák a végrehajtás és .az - ellenőrzés feltételeit. Szükséges, hogy egyaránt erősödjék a központi irányítás és a helyi önállóság. Fejlődött a tanácsok nép- képviseleti jellege, önkor­mányzati szerepe, államigaz­gatási tevékenysége. Felada­tuk, hogy emeljék a hatáskö­rükbe tartozó intézmények irányításának színvonalát, és az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömegkapcsolatai­kat. Javuljon és legyen össze­hangoltabb az állami szer­vek ellenőrző tevékenysége. Fejlődött a szocialista de­mokrácia, társadalmi rend­szerünk lényegi vonása, amelynek fejlesztését, a ‘tö­megeknek a közügyektte való bevonását a párt változatla­nul alapvető feladatnak te­kinti. A szocialista demokrá­cia fejlesztésének elengedhe­tetlen feltétele az állampol­gári fegyelem erősítése, a jo­gok és kötelességek együttes érvényesítése. Szocialista hazánkban szi­lárd a törvényesség. A párt-, állami és társadalmi szervek őrködjenek továbbra is a jogrend, a törvényes rendel­kezések betartásán, a közélet tisztaságán, és határozottan lépjenek fel a hatalommal való visszaélés minden meg­nyilvánulásával szemben. Erősödjék a fegyelem a tár­sadalmi és a gazdasági élet minden területén. Közös ér­dekünk a társadalomellenes magatartás visszaszorítása, a bűncselekmények meglőzése, leleplezése, a közvagyon gon-' dosabb kezelése, a társadalmi és a személyi tulajdon vé­delme. # A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi — a dolgozó tömegekre tá­maszkodva, nemzetközi szö­vetségi rendszerünk kereté­ben — megbízhatóan védel­mezik szocialista vívmánya­A népgazdaság az V. öt­éves terv időszakában tovább fejlődik. Bővülnek és kor­szerűsödnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai. Gya­rapodik a nemzeti vagyon. A gazdasági növekedés üteme mérsékeltebb a korábbi éve­kénél, de meghaladja a fej­lett tőkés országok átlagát, s közel áll a KGST-országok átlagához. A nemzeti jövede­lem növekedése teljes egé­szében a munka termelé­kenységének az emelkedésé­ből származik. A külső gazdasági feltéte­lek, a nemzetközi ár- és érté­kesítési viszonyok a vártnál is kedvezőtlenebbül alakul­tak. Gazdasági nehézségeink nagyobbrészt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső feltéte­lekhez és az intenzív gazda­sági fejlődés követelményei­hez igazodó folyamatok. Eb­ben hazai munkánk gyenge­ségei, az irányítás és a vég­rehajtás fogyatékosságai mu­tatkoznak meg. ‘ Mindezek együttes hatására az V. öt­éves terv főbb előirányzatai nem a tervezett mértékben teljesülnek. A tervezőmunkánkban az­zal kell számolni, hogy a nemzeti jövedelem — a VI. ötéves népgazdasági terv idején, 1981 és 1985 között — a korábbi időszakhoz képest mérsékeltebben növekedhet. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék. Következetesebben kell folytatni a termelési és ter­mékszerkezet adottságainak megfelelő korszerűsítését, a termelés népgazdasági jöve­delmezőségének emelését*, A hazai szükségleteknek meg­felelő és a nemzetközileg versenyképes, gazdaságos ter­melés dinamikusan fejlődjön. Gyorsuljon a műszaki és tu­dományos eredmények hasz­nosítása, az új, korszerű technológiák bevezetése, s ja­vuljon a termékek minősége. A gazdaságtalan, tartósan veszteséges termelést a tár­sadalmi érdekkel összhang­ban, a munkaerő és az esz­közök tervszerű átcsoportosí­tásával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni. A kedvezőtlen világgazda­sági folyamatok hatásainak ellensúlyozása megköveteli a gazdaságpolitika fejlesztését, rugalmasságát, célratörő meg­valósítását, a tervszerűség fo­kozását, az irányítás és a végrehajtás magasabb szín­vonalra emelését, a belső és külső erőforrások ésszerűbb, takarékosabb felhasználását, a jövedelmezőség lényeges ja­vítását, az újító kezdeménye­zések támogatását. Az iparnak, mindenekelőtt a feldolgozó iparnak elsősor­ban azok az ágai fejlődje­nek, amelyek kevésbé anyag- és energiaigényesek, és gaz­daságos exportnövelést, illet­ve importmegtakarítást, na­gyobb népgazdasági jövedel­met tesznek lehetővé. (A gépiparon belül kiemelten kell fejleszteni azokat a terü­leteket, gyártási ágakat, ame­lyek tartósan gazdaságos és exportképes árualapot bizto­sítanak. A könnyűipar a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés lehetőségeit kihasznál­va, növelje a jövedelmező, korszerű, jó minőségű termé­kek arányát.) Az élelmiszer- ipari feldolgozás, a tároló- és hűtőkapacitás a mezőgazda- sági termeléssel összehangol­tan fejlődjék. A nagy ráfordításokat igénylő hazai termelésből és az egyre drágább importból nehezebb feltételek mellett kell biztosítani az ország ki­inkat, népünk békéjét. Erő­södjék tovább a fegyveres erők és testületek jó együtt­működése. egyensúlyozott energia- és nyersanyagellátását. A nyers­anyag- és energiatakarékos­sági programok következe­tesen valósuljanak meg. To­vábbi erőfeszítéseket kell tenni a hazai nyersanyag- és energiaforrások feltárásáért, gazdaságos kiaknázásáért. Az építő- és építőanyag­iparnak, valamint ezek hát­tériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló feladatok­hoz igazodva növekedjék. A továbbiakban a doku­mentum szólt arról, hogy a mezőgazdasági termelés bő­vülése tegye lehetővé a ki­egyensúlyozott belföldi ellá­tást és a gazdaságos export fokozását. Tovább kell fej­leszteni a mezőgazdaságunk­ban meghatározó jelentőségű gabona- és kukoricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalá­nak emelésére, a hústermelés növelésére, a takarmány ta­karékos felhasználására, a melléktermékek jobb hasz­nosítására. Mezőgazdaságunk fejlődése azt j követeli, hogy a nagyüze­mek munkája váljék hatéko­nyabbá. Támogatjuk az álla­mi vállalatok és a termelő- szövetkezetek gazdaságilag előnyös társulásait, az anya­gi és szellemi erők ésszerű hasznosítását szolgáló együttműködési formákat. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelését, s támogatni mind szorosabb együttműkö­désüket a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Szövetkezetpolitikánkat folytatva a jövőben is arra törekszünk, hogy a mezőgaz­dasági, ipari, fogyasztási, ér­tékesítési, takarék-, lakásépí­tő és -fenntartó szövetkeze­tek eredményesen szolgálják tagságuk érdekeit, javítsák termelésük gazdaságosságát, szolgáltatásaik minőségét, kulturáltságát. A közlekedés különböző ágainak összehangolt fejlesz­tésére törekszünk. A távolsá­gi áru- és személyszállításban növekszik a vasút szerepe. Az áruszállítást jobb munka- megosztással, nagyobb szer­vezettséggel, s ennek révén jelentős üzemanyag-megtaka­rítással kell lebonyolítani. A személyszállításban a jövő­ben is a tömegközlekedés kapjon elsőbbséget. A gazdaságfejlesztéssel összehangoltan, nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a kör­nyezet és a természet védel­mére. Széles körű összefogás­sal váljék társadalmi üggyé a tiszta és szép környezet ki­alakítása és megóvása. A beruházási tevékenység­ben minden eddiginél na­gyobb tervszerűségre van szükség. A népgazdasági ér­dek elsődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem termelő beruházásokat rang­sorolni kell. Az olyan, gyor­san kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati beruházások kap­janak elsőbbséget, amelyek a termelési és termékszerkezet korszerűsítését szolgálják, az exportképességet javítják és a hatékonyságot növelik. Szi­gorúan érvényesíteni kell a tervező, a beruházó, a kivi­telező és az engedélyező fe­lelősségét. Nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A szabad munkavállalás jogának tisz­teletben tartásával ösztönöz­ni kell, hogy a munkahelyek egyéni megválasztása jobban igazodjék a népgazdaság szükségleteihez. A termelési és termékszerkezet átalakítá­sával összhangban gondos­kodni kell a munkaerő üze­Társadalmi és politikai viszonyaink fejlődése A gazdasági építőmunka feladatai men belüli és üzemek közötti szervezett átcsoportosításáról, átképzéséről. v Gazdasági növekedésünk alapvető feltétele, hogy bő­vítsük és erősítsük együtt­működésünket a Szovjetunió­val és a többi KGST-ország- gal. A nemzetközi gazdasági körülmények és a közös ér­dekek sürgetően követelik, hogy a KGST-országok gaz­daságfejlesztési politikája összehangoltabb legyen, együttműködésük hatéko­nyabbá váljék, és gyarsuljon a szocialista gazdasági integ­ráció folyamata. Az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján széle­sítjük a gazdasági kapcsola­tokat a fejlett tőkés országok­kal. Tovább szélesítjük a kölcsönösen előnyös gazdasá­gi kapcsolatokat a fejlődő or­szágokkal. Az intenzív gazdálkodás megköveteli a gazdaságirá­nyítás minden elemének — a tervezésnek, a szabályozás­nak és a szervezeti-intézmé­nyi rendszernek — a tovább­fejlesztését. A központi gaz­daságirányítást javítani, koor­dináló, szervező és ellenőrző szerepét erősíteni kell. Nö­vekedjék a kormányzati szer­vek szerepe, felelőssége az alapvető gazdaságpolitikai Jeladatok megoldásában, a tervek kidolgozásában, egyeztetésében és végrehaj­tásában. Pontosabban kell meghatározni az egyes irá­nyító szervek feladatkörét, és javítani szükséges együttmű­ködésüket. A gazdasági fejlődés fon- , tos feltétele, hogy az árrend­szer célszerű gazdasági dön­tésekre és ésszerű fogyasztás­ra késztessen. A termelői árak fejezzék ki jobban a világpiac áruváltozásait, ösz­tönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fej­lesztésre, a minőség javításá­ra és a takarékosságra. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát — élet­színvonal-politikánknak meg­felelően — továbbra is köz­pontilag kell szabályozni. Az állami és a társadalmi ellen­őrzés javításával meg kell akadályozni az indokolatlan áremeléseket és a fogyasztók megkárosítását. Gazdasági helyzetünk meg­követeli, hogy a munka ter­melékenysége gyorsan növe­kedjék. Nagy tartalék rejlik az üzem- és munkaszerve­zés, a kooperáció javításá­ban, a szerződéses fegyelem erősítésében, a munkaidő tel­jesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában. Életszínvonal, életkörülmények és szociálpolitika Az életszínvonal megszilár­dításának, további emelésé­nek alapvető feltétele, hogy az eddiginél jobban oldjuk meg a gazdasági építőmunka feladatait. Ezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvé­nek következetes érvényesíté­se. Az irányelvek megállapít­ják, hogy a társadalom alap­vető osztályainak és rétegei­nek, mindenekelőtt a mun­kásságnak és a parasztságnak V jövedelme a jövőben is azonos mértékben emelked­jék. Mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekében a je­lenleginél szélesebb körben kell alkalmazni a teljesít­ménybérezést. A keresetek a valóságos teljesítmények alapján differenciálódjanak, és segítsék elő a munka ter­melékenységének gyorsabb növekedését. Csökkenteni kell a végzett munkával nem arányos jövedelmeket, továb­bi intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítására. Az életkörülmények alakí­tásában fontos szerepet ját­szik a kiegyensúlyozott áru­ellátás'. Az elért színvonal megtartására és a lehetősé­geinkhez igazodó javítására, s a választék bővítésére kell törekedni. Az életkörülmé­nyek javítása megköveteli a szolgáltatási igények jobb ki­elégítését. A törvényes munkaidő jobb kihasználásával a munka szervezettségének javításával meg kell teremteni a feltéte­leit annak, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél át lehessen térni az ötnapos munkahétre, a jelenlegi munkaidőalap csökkenése nélkül. A lakáshelyzet javítása to­vábbra is fontos társadalom- politikai feladat. A VI. ötéves terv időszakában folytatódjék a második 15 éves lakásépí­tési program megvalósítása. Nagyobb erőt kell fordítani a lakásvagyon megóvására. Az új lakótelepekkel egyidejűleg készüljenek el a közművek, a kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális létesít­mények. A lakásépítésben és -fenn­tartásban arányosabbá kell tenni az anyagi teherviselést az állam és a lakosság, va­lamint 9 lakosság különbö­ző rétegei között. A lakás­elosztási rendszer jobban ve­gye figyelembe a családok jövedelmi viszonyait. Válto­zatlanul legfontosabb feladat 1 a munkások, a többgyerme­kes és fiatal családok lakás- szükségletének kielégítése. Továbbra is nagy figyel­met kell fordítani hazánk népesedési helyzetére, a gyer­meknevelés feltételeinek ja­vítására, a többgyermekes családok támogatására. Emel­ni kell a családi pótlékot. A párt változatlanul fon­tos feladatnak tekinti a nyugdíjasok s általában az idős korúak helyzetének ja­vítását. Arra törekszünk, hogy az idős emberek anya­gi biztonságban éljenek, az alacsony nyugdíjak emelése útján mérséklődjenek a nyugdíjak közti különbsé­gek. Támogatjuk a nyugdíja­sok aktívabb részvételét a termelésben és a társadalmi életben. A VI. ötéves terv éveiben az eddiginél gyorsabban bő­vüljenek, korszerűsödjenek az egészségügyi intézmények, javuljon felszereltségük. Na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni az alapellátásra, a beteg­ségek megelőzésére, a mun­kahelyi, környezeti ártalmak kivédésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kul­túrájának emelésére. A testnevelési és sportmoz­galom előrehaladásának kulcskérdése a tömegsport támogatása, különösen az is- , kólái testnevelésnek s álta­lában az ifjúság sportjának a fejlesztése. Ezen az alapon növelhetők az élsport ered­ményei is. Hatékonyabbá és összehangoltabbá kell tenni a sport állami és társadalmi irányítását, szélesíteni tömeg­bázisát, növelni a szakmai vezetés önállóságát és fele- lelősségét. Fokozott gondot kell fordí­tani a művelődést, a sporto­lást, a szórakozást, a pihe­nést szolgáló intézmények jobb kihasználására és bő­vítésére, a hazai turizmus feltételeinek javítására, va­lamint a természetjárás tá­mogatására. (Folytatás a 3. oldalon.) \

Next

/
Thumbnails
Contents