Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
a Képújság 1979. december 7. A fogmosástól - a testkultúráig Őseink, de még a XX. század primitív körülmények között élő népei sem tisztították fogaikat, mégis szinte ismeretlen betegség volt a fogszuvasodás. Csakhogy táplálékuk összetétele egészen más.volt, mint a mienk. A kemény, rostos, alapos rágást igénylő ételek önmaguk tisztították le a fogakról a lepedőikét. A civilizáció kialakulása • során azonban nagyot fejlődött a konyhatechnika is: a húst már nem nyereg alatt puhítjuk, hanem pácoljuk, kuktában főzzük, pempőket, püréket, kochokat készítünk. Egyszóval, mindent megteszünk, hogy a rágás fáradságától megkíméljük magunkat. Az erőteljes rágás tisztító hatásának elmaradására megindul a fogakon a lepe- dékképződés, melynek bomlástermékei a fog állományának felpuhulását, majd szuvas üreg (lyuk) kialakulását idézik elő. így aztán, mintegy az életszínvonal jelzőiéként — a finom lisztek, cukrok, rafinált főzési eljárások alkalmazásával párhuzamosan — robbanásszerűen megnőtt a fogbetegek száma, de gyakoribbá vált az elhízás, a szívbetegség, a cukorbaj és néhány más betegség is. A civilizáció ezen „áldásai” tehát az egész emberi szervezetre, és ennék részeként a fogazatra is károsnak bizonyultak. Persze, a civilizációnak az emberek egészségére gyakorolt hatása valódi áldásokat is hozott: megoldottuk — elsősorban a higiénés viszonyok javításával — a fertőző betegségek visszaszorítását. A tisztálkodásnak aztán idővel szerves része lett a fogak megtisztítása is. Amit régen a táplálék maga végzett el, azt most az ember mesterségesen, kefével, krémmel, fogselyemmel, fogvájóval (!?) és a fogyasztói társadalom sok egyéb, néha furcsa termékével (motoros, zenélő fog- kefe-csudabogarakkal) pótolja. Ahogy a mosakodási szokások fejlődnek, az „arcot- kezet-lábat” mosás felől egész testünk tisztán tartásának igénye felé, úgy válik egyre többek számára megszokottá a reggeli-esti tisztálkodás (lemosdás, zuhanyozás, fürdés) keretében végzett fogmosás is. Ezek a kialakuló szokások általában már meghaladják a tisztálkodás fogalmát: bőrápoló krémek, kozmetikumok, torna, masszázs, stb. egészítik ki a testápolást és teszik teljesebbé a testkultúrát. Ennek megfelelően ma már a 'száj ápolása sem szűkíthető le csupán a fogak megmosására, tehát kizárólag a fogazat védelmére. A mai embernek ugyanis — éppen az íny széli lepedőkben elszaporodó baktériumok hatására — egyre gyakrabban betegszik meg a fogínye is. Ápolni, gondozni kell tehát fogínyünket is, a fogkefével, minden alkalommal megtisztítgatni, óvatosan megmasszírozni. A fogakat sem elég megmosni. Célszerű napközben többször szájat öblíteni, a fogköveket letisztíttatni, a lyukakat már egészen kezdeti állapotban betömni, a hiányokat pótoltatni, stb. DR. MARKAI LÄSZLÖ Heti ötleteink Akár karácsonyi ajándékként is ajánlhatjuk barkácsolók számára a kétféle típusú fali fogast, illetve akasztót. Az egyik konyhába törlőruháknak, a másik pedig nadrágok, övék elhelyezésére alkalmas. Még mutatósabb, ha XILADECOR-ral pácoljuk, vagy színesre befestjük. * Gyermekek, de felnőttek ágya mellé is ügyes tárolóta- sakot készíthetünk némi fáradsággal, kevés kiadással. Anyaga lehet szalmagyékény, műbőr, filc, posztó, olyan anyag, ami erős, jó tartású. Egy nagyobb lapot szabunk ki, a széleit beszeghetjük, behorgolhatjuk vagy elütő színű anyaggal paszpolozzuk. Alsó végét visszahajtva — hogy a felső egyharmadrész látszódjék —, a két szélét patentgombbal rögzítjük, felül pedig kis képkarikát rávarrva, felakasztjuk. Mesekönyv, mackó, szemüveg, újság stb. mindig kéznél lesz, ha már ágyban fekszünk. Az agyonkényeztetett gyerek Az iskola felé vezető kaptatón ugrándozva szökdel egy kisfiú, olyan hatévesforma lehet, mellette bandukol a fehér hajú nagymama, kezében degeszre tömött iskolatáskát cipel. Nem egyedi eset. Sokszor találkozom kisiskolásokkal, akiknek a táskáját az őket kísérő felnőtt viszi. Ezekről a gyerekekről szeretnék most szólni és a szüléikről, nagy- szüleikről, akik agyonkényeztetik őket. Visszanézek tanítványaim hosszú sorára és keresem, kutatom, kik közül kerültek ki ezek az ésszerűtlenül nevelt, széltől is óvott, közösségbe nehezen beilleszkedő gyermekek. Keresem írásom modelljeit, s minden volt osztályomban meg is találom azt az egykét hatévest — inkább leányt mint fiút —, akiket szüleik nem az életre neveltek, valami külön kis világot képeztek köréjük, legszívesebben búra alatt tartották volna őket. Annyit könnyen megállapíthatok, hogy mind egyke volt, a többgyermekesek kis kortól önállóságra, egymás segítésére (a kisebbek öltöztetése, etetése stb.), a családi közösség munkájában való aktív részvételre nevelték gyermekeiket. Lapozgatok a tanítónői emlékeimet őrző családlátogatási naplómban, rábukkanok B. Gyöngyire, öt azért óvták, féltették túlzottan, mert 8 évi reménytelenség után született meg, s maradt egyetlen gyermek, mint a sors véletlen ajándéka. És lám! V. Krisztina: apró koraszülöttként látta meg a napvilágot, sok kis éretlenül világrajött testvérkéje után. Gyöngyi is, Krisztina is idősebb szülők gyermeke. T. Évikém időre született, de — mint később megtudtam — édesanyjának, mint állami gondozottnak, nehéz gyermekkora volt, s ezért kisleányának annyira megadott mindent, annyira féltette, hogy egyáltalán nem az életre nevelte. Ezeknek az agyonkényeztetett gyermekeknek vannak közös jellemzőik. Rendszerint nagyon nehezen barátkoznak, nem találják helyüket a közösségben. önállótlanok. Öltöztették őket, befűzték, bekötötték a cipőjüket. De nehéz volt a testnevelésórai vetkőzésnél, öltözésnél kivárni! Az ügyesebbek segítettek ugyan nekik, de sokszor ki is nevették őket ügyetlenségükért. Az agyonkényeztetett egykéket szeretik a szülők különleges ruhadarabokba öltöztetni. Egyikének, másikának még az egyenköpenye is más színű, elüt a többiétől. Az ilyen — külsejében is megjelölt — osztálytárstól elhúzódnak az edzett, ' életre nevelt gyermekek, sokszor ki is zárják maguk közül, hiszen látják, hogy más, mint ők, különcnek tartják. A túlságos öltöztetésben is kifejezésre jut a féltésük. Nem elég edzettek, könnyen meghűlnek, sokat betegeskednek. Az evésben válogatósak, különleges tízóraikat hoznak, lassan esznek, majszolnak. De nehéz is volt ezeket a gyermekeket leszoktatni kényeskedéseikről! Azt sem értem el könnyen, hogy a közös munkában részt vegyenek és bátran, határozottan mozogjanak. Gyöngyi az első testnevelésórákon egyszerűen nem akarta a társai kezét megfogni, s bizony eltelt egy félév is, mire a közös játékokban is lelkesen részt vett és nem húzódott félre, mint eleinte. Tanácsot szeretnék adni, . hogyan kerülhetjük el, hogy gyermekünk a fentiekhez hasonló, agyonkényeztetett, bátortalan, önállótlan, félrehúzódó kis különc legyen. Vigyük már a legkisebb kortól kezdve pajtások közé, játszótérre. Homokozhasson, építhessen várat, mászhasson a mászókára, hintázzon. Ne féltsük attól, hogy piszkos lesz a keze, ruhája, ez velejár az élettel, a mozgással való ismerkedéssel. Szokja meg, hogy otthon is van valami munkája, feladata. Tanuljon meg önállóan öltözni, enni és ne válogasson. Bevásárláskor kapjon ő is egy kis kosárkát, valamit „cipel”-jen ő is, és ha kirándulni megyünk, akkor a korának megfelelő kis hátizsákban vigye a saját játékait, labdát, ugrálókötelet és valami elemózsiát. Ha így szoktatjuk, akkor természetes lesz, hogy az iskolatáskáját ő viszi majd, ahogyan az egészséges, mert szabad a két keze és biztonságosabban közlekedik, no meg könnyebb is a terhet a háton vinni, mint egy kézben, s így a gerincferdülés veszélye is elkerülhető. Meg kell jegyeznem még, hogy az agypnkényeztettje- im egyike sem volt bölcső- dés, óvodás és többjüket nem a szülők, hanem a nagymama túlzott féltése, rosszul vizsgázó szeretete nevelte olyanná. A bölcsődések, óvodások megszokják a közösségi életet, tudják, mit jelent az egymás segítése, de azt is megtanulják, hogy sok mindent önállóan, maguknak kell elvégezni, nem szolgálja ki őket senki. Jó lenne, ha a családi körben nevelődő kicsik elé is hasonló feladatokat állítanának a jó édesanyák, nagymamák. DR. GERGELY KÁROLYNÉ Munkahelyi torna Korunk egyik nagy problémája, hogy keveset mozgunk — főleg azok, akik egész nap ülőmunkát végeznek. Napi nyolc órai ülés elf áraszt ja, elernyeszti az izmokat és rossz hatással van közérzetünkre és nem utolsósorban aktivitásunkra. Az ábra némi segítséget nyújt, hogy pár egyszerű gyakorlattal izmainkat felfrissíthessük. Próbálják ki —, meglátják, utána jobban megy a munka! Tapétázás régen és ma A tapétázás körülbelül 500 éve ismert Európában. Kezdetben fáradságos kézi munkával állították elő a tapétákat. Régen sok középkori kastély és hercegi palota falait díszítették drága anyagokkal, aranyozott bőrrel. A bolyhos, vagy bársony tapétát a XV. században kedvelték. Ezt a következőképpen állították elő: ecsettel és sablonnal vastag réteg színezett enyvvel kenték be a papírcsíkokat, majd igen finom gyapjúporral szórták be. Spanyolországban az 1600- as években igen kedvelték a bőrrel bevont falakat, melyek bárány, borjú és kecske megnyúzott bőréből készültek. Ezeket összevarrták és fa nyomóformával mintázták. A bőrt aranyoz-, táfc, ezüsttel vonták be, vagy festették. Színes papírbevonatos falak a XVII. században voltak divatosak, így díszítették a gazdag polgárok lakásuk falát. Viaszosvászon falbevonat a XVIII. században terjedt el. A lenvászon csíkokat olajfestékkel színezték és mintákat festettek rá. A XVIII. században és a XIX. század elején dívott a karton- vagy szövettapéta, Ezeket az anyagokat már magas- vagy mélynyomásos eljárással mintázták és színezték. A XVIII. század második felében fejlődött ki a papírtapéta. Az ívpapírt 1830 körül a végnélküli papírtekercsek váltották fel. Ettől az időtől kezdve főleg papírtapétákkal . díszítették a lakások falait. Széles választék állt rendelkezésre, az egyszínűtől a márványmintás, vagy bőr utánzatú tapétán át a nyomott brokát tapétáig. 1800 körül jelentek meg a képekkel illusztrált tapéták, amelyeket kézi nyomással készítettek. A polgárság körében hamar elterjedt a szokás, hogy lakószobáikat panorámaképpel díszítették és ez a kézi nyomás a mai napig divatos maradt. iMa sokan szívesen tapétázzák lakásukat saját maguk. Mivel így olcsóbb, szórakoztató és jó érzéssel tölt el, hogy csinosabbá tettük lakásunkat. A tapétázásnál elsősorban a szín kiválasztására kell nagy figyelmet fordítani. Sokan kedvelik a világos és pasztell színeket. A piros melegséget ad a szobának, a zöld nyugtatólag hat. A világos színek által nagyobbnak látszik a helyiség, a sötét tónusúak kedélyessé teszik környezetünket. IA minták és a színek kiválasztásánál legyünk mértéktartóak. A nagy mintás tapéták tágas helyiségekben, nagyméretű bútorokhoz illenek. Kis mintákat ajánlunk kisméretű modern lakások falainak díszítésére. A tapéta kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy színtartó legyen. Az erős színek sok napsütés hatására kifakulnak. Ezért élénkebb színű tapétával északi fekvésű szobánkat tapétázzuk. Ma igen sokfajta tapétát gyártanak. Készülnek papírból, műanyagból, fatartalmú papírból stb. A tapéta lehet fényes, vagy matt felületű. A szövetből készült tapéták is igen népszerűek. Ezeket papír alapra ragasztott len, juta, selyem, pamut vagy műszálas anyagokból készítik. Mintájukat nyomják, vagy szövik. A velúrtapéta a régi bolyhos, vagy bársony- tapéta mintájára készül. Az anyagra gépi úton enyvvel kenik fel a mintát, majd elektrosztatikus módon viszik rá a műszál porát. Vannak lemosható és vízhatlan tapéták. Ezek nedves szivaccsal vagy' száraz törlőruhával tisztíthatok. Nem fakulnak, s a piszokfoltok igen könnyen eltávolíthatók róla. öntapadós tapéták házi tapétázásnál előnyösek. E tapétákról csak egyszerűen lehúzzuk az alapot és tapadós felét a falhoz nyomva szivaccsal a falra simítjuk. Minta nélküli, egyszínű tapétát „kezdőknek” ajánljuk. Felragasztásánál nem kell nagy gondot fordítani a tapétacsíkok szabályos (minta szerinti) egymás mellé helyezésére. Elegendő egyszerűen egymás mellé ragasztani a papírcsíkokat. Ilyen tapéták használata gazdaságos is. Egyes tapéták szárazon eltávolíthatók a falról. Sok munkát, fáradságot és pénzt takarítunk meg ezekkel. A tapétát száraz állapotban csak lehúzzuk a falról. A falon vékony papírréteg marad hátra, ami az új tapéta felragasztásához jó alap. Hurka, kolbász RAKOTT HURKA Hozzávalók 4 személy részére: 1 csomag burgonyapüré, fél liter víz, 2,5 dl tej, só, 30 dkg véres hurka, mirelit zöldborsó (30 dkg), mirelit sárgarépa (30 dkg), 1 vöröshagyma, 1 evőkanál vaj, 2 dl tejfel, só, bors, cukor, 10 dkg sajt. A burgonyapürét előírás szerint elkészítjük. A véres- hurkát és a borsót, sárgarépát a burgonyapürével együtt tűzálló tálba tesszük, rétegesen. A hagymakarikákat forró vajban megpároljuk. Tejfellel és fűszerekkel ízesítjük. Majd a felső burgonyapüré-réteg tetejére tesszük. Tetejére sajtdarabkákat teszünk és előmelegí- tétt sütőben körülbelül 10 percig sütjük. TÖLTÖTT KOLBÁSZ Hozzávalók 4 személynek: 4 szál (12 dkg) kolbász, 1 csomag petrezselyem és kapar, 1 kávéskanál mustár, 2 kis szelet sajt (6 dkg), 4 vékony, hosszú szelet szalonna, 3 e.vőkanál olaj. A kolbászdarabokat hosz- szában mélyen bevágjuk. A petrezselymet és kaprot megtisztítjuk és feldaraboljuk. A kolbász bevágott részébe mustárt teszünk, és beszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel és kaporral. A sajtot hosszában kettévágjuk és a kolbásznyílásba tesszük. A szalonnacsíkbkat a kolbász köré csavarjuk. Majd a töltött kolbászdarabokat olajban, lassú' tűznél ropogósra sütjük. Karalábéfőzelékkel és burgonyapürével körítjük. KOLBÄSZOS BURGONYASALÁTA Hozzávalók 4 személy részére: 1,20 kg burgonya, fél liter sós víz, 4 tojás, 1,5 dl ecet, 1 kávéskanál cukor, só, bors, 2 fej hagynia, 6 paradicsom, fél ecetes uborka, 3 csemege uborka, 20 dkg borsos kolbász, petrezselyem. A burgonyát héjában feltesszük főzni. Fél órai főzés után lehámozzuk és felkari- kázzuk. A tojásokat keményre főzzük. A vízben feltesz- szük főzni a hagymadarabokat, sót, cukrot, borsot és ecetet teszünk hozzá. Majd a burgonyaszeletekre öntjük. A hűtőszekrénybe tesszük és állni hagyjuk. A tojásokat és a paradicsomot 4 részre vágjuk. Az uborkát felkarikáz- zuk. Majd mindezeket a burgonyához keverjük és egy tálba tesszük. A kolbászt fel- karikázzuk, hozzákeverjük és apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk. %
