Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

^PÜJSÄG 1979. december 4. Tanácskoztak az országgyűlés tisztségviselői A BT előtt az iráni-amerikai el/entót Texasba szállították Reza Pahlavit Az ENSZ Biztonsági Ta- nácsa vasárnapra virradóan megtartott ülésén az Egye­sült Államok és Irán közötti feszültséggel foglalkozott. A tanács soros kínai elnö­ke elsőnek Donald McHenry- nek, az Egyesült Államok ál­landó ENSZ-képviselőjének adta meg a szót. Mint isme­retes, Irán ENSZ-ügyvivője arról tájékoztatta a Biztonsá­gi Tanács elnökét, hogy or­szága nem képviselteti ma­gát az ülésen. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió BT-képviselője kijelentette: a Szovjetunió reméli, hogy az Egyesült Ál­lamok és Irán konfliktusát békés úton, a bécsi konven­ció tiszteletben tartásával sikerül megoldani. Ilja Bu- linsky, Csehszlovákia kép­viselője támogatta ezt az ál­lásfoglalást. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa vasárnap este folytatta szombaton megkezdett vitá­ját az iráni—amerikai vál­ságról és legközelebbi ülését hétfő estére tűzte ki. Az AFP szerint a BT olyan ha­tározattervezetet igyekszik tető alá hozni, amelyet a tes. tület minden tagja támogat­na, és amely nemcsak a túsz­ügy rendezését sürgetné, ha­nem hangot adna a volt sah bűntetteinek nemzetközi el­ítélését sürgető iráni követe-, léseknek is. Kurt Waldheim ENSZ- főtikár az ülésen közölte, hogy telefonmegbeszélést folytatott Ghotbzadeh iráni külügyminiszterrel. Ghotbza­deh kérte, hogy az ENSZ küldjön bizottságot Teherán­ba és egyúttal kilátásba he­lyezte, hogy Irán megbí­zottat küld az ENSZ székhe­Olajgondok lyére — mondotta Waldheim. Fontos fejleménynek nevezte az iráni döntést és reményét fejezte ki, hogy az lehetősé­get nyújt a közvetlen kap­csolatfelvételre. Tripoliban vasárnap fel­dúlták és felgyújtották az amerikai nagykövetséget — közölte a washingtoni kül­ügyminisztérium. A zavargás és összecsapás méreteiről egyelőre nincsenek értesülé­sek. Az amerikai diplomaták és a nagykövetség nem dip­lomata beosztású alkalmazot­tai sértetlenek maradtak. Mi­előtt az épületet megtámad­ták, Amerika-ellenes tünte­tés zajlott a nagykövetség előtt. Vasárnap, csaknem egy hónappal a teheráni ame­rikai nagykövetség megszál­lása után, Washingtonban a helyzetet nehezebbnek ítél­ték, mint valaha. Más meg­oldás híján a volt sah to­vábbra is menedéket kapott az Egyesült Államokban, mi­közben az iráni kormány ra­gaszkodik kiadásához. Ez a fejlemény, valamint a líbiai fővárosban az amerikai nagykövetség elleni támadás tükrében Washingtonban va­sárnap is egymást érték a válságmegbeszélések. Az amerikai tv-hálózatok vasárnapi teheráni tudósítá­sai szerint az a tény, hogy a sah New York helyett most Texasban tartózkodik, mit- sem változtatott a helyzeten. „A sah eddig is az amerikai kormány kezében volt, most a hadsereg őrzi. A válság nem oldható meg mindaddig, amíg ki nem adják a sahot” — jelentette ki az ABC tu­dósítójának Ghotbzadeh kül­ügyminiszter. Hétfőn a Parlamentben ta­nácskoztak az országgyűlés tisztségivselői, az állandó bi­zottságok elnökei, a fővárosi és megyei képviselőcsoportok vezetői. A megbeszélésen Ap­ró Antal, az MSZMP Politi­kai Bziotságának tagja, az országgyűlés elnöke ismertet­te a parlament soron követ­kező téli ülésszakának előké­szítésével kapcsolatos teendő­ket. Ezt követően Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár és Horváth László, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese beszá­molt az 1980-as költségveté­si törvényjavaslatról, vala­mint a népgazdaság 1979. évi fejlődéséről és a jövő évi tervjavaslatról. Átfogó képet adva a különböző népgazda­sági ágazatok jövő. esztendei tennivalóiról, részletesen szóltak a nemzeti jövedelem termelésének és felhasználá­sának, a népgazdasági egyen­Robert Byrd szenátor, az amerikai szenátus demokra­ta párti csoportjának vezető­je Washingtonban szokásos hétvégi sajtóértekezletén fi­gyelmeztette a szenátust, hogy a SALT—II. szerződés elutasítása veszélyeztetné a világbékét. A szerződés rati­fikálása viszont stabilizálná az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadászati-nuk­leáris viszonyát — mondot­ta a szenátor. súly megteremtésének kulcs­kérdéseiről, a vállalati gaz­dálkodás és tervek, a beru­házások, a készletgazdálko­dás terén előirányzott fel­adatokról, a lakosság jöve­delmének és fogyasztásának várható alakulásáról. A vitában felszólaltak rá­világítottak arra, hogy az 1980-as népgazdasági terv megvalósítását szolgáló dön­tések és intézkedések, továb­bá a gazdasági szabályozó rendszer változásai jó alapul szolgálnak a feladatok meg­oldásához, eredményesek azonban csak akkor lehetnek, ha végrehajtásukon követke­zetesen munkálkodnak az erre illetékesek.. Hangsúlyoz­ták a gazdaságirányítás egy­ségességének, a népgazdasági érdekek leghatározottabb ér­vényesítésének, a gazdasági folyamatok szigorú figyelem­mel kísérésének fontosságát.' (MTI) A SALT—II. szerződés tör­vényerőre emelésének el­utasítása más országokat ar­ra ösztönözne, hogy kifej­lesszék saját nukleáris fegy­vereiket — mutatót rá a sze­nátor. Byrd annak a véleménynek adott hangot, hogy az iráni események nem befolyásol­ják a valószínűleg február közepén sorra kerülő szená­tusi szavazást a SALT—III ratifikálásáról. Az amerikai szenátus februárban dönt a SALT-ról Ismét szaporodnak a baljós jelek a nemzetközi olajpia­con. Ahogy közeledik 1979. december 17-e, az OPEC so­ros miniszteri értekezletének az időpontja, úgy nő a bi­zonytalanság a fogyasztók kö­rében: milyen termelési és főleg milyen árpolitikát folytatnak majd a kőolajex­portáló országok szervezeté­nek tagjai 1980-ban? A „legújabb olajpánik” akkor kezdődött a tőkés vi­lággazdaságban, amikor az OPEC-országok — szinte az egy Szaúd-Arábiát kivéve — sorra felfelé tértek el a jú­niusi értekezleten megsza­bott 23,50 dolláros hordón­kénti plafonártól. Aztán ez fokozódott azzal, hogy Irán rendkívüli árértekezlet össze­hívását kérte, majd tetőzött november első felében, ami­kor ugyancsak Irán a meg­buktatott uralkodó amerikai gyógykezelése miatt leállítot­ta olajszállításait az Egye­sült Államoknak, s egyidejű­leg bejelentette, hogy öt szá­zalékkal csökkenti külföldi olajeladásait. (Irán az USA szükségletének mintegy négy százalékát, a világ olajim­portjának pedig hat százalé­kát fedezte eddig.) . „Már a gyanú is, hogy Irán esetleg nem szállít — írta a New York Timéfe —, egyik percről a másikra felhajtotta az árakat, pedig Irán, amely októberben nem is egészen hárommillió barrelt expor­tált naponta, nem az egyetlen ország, amelytől a Nyugat függ. A világ készletei olyan* szűkösek, hogy még egymil­lió barreles kiesés is világ­szerte új gazdasági megráz­kódtatást okozhat.” Amikor az OPEC elnökét, Oteibát a teheráni döntésről kérdezték, talányosán így fogalmazott: „Irán az OPEC alapító tagja, az Egyesült Államok pedig az egyik fő olajfogyasztó.” Sokkal határozottabb — és reálisabb — volt a lengyel Zycie Warszawy kommentá­tora: „Előfordulhat, hogy Rot­terdamból (a kőolaj szabad­piaca — a szerk) tesznek ja­vaslatot a caracasi áremelés­re. Nem a piac határozza meg az árakat, hanem a féle­lem. Mindaddig, amíg a ter­melők monopolhelyzetben vannak, nincs az a magas ár, amit a vásárlók meg ne fi­zetnének, ha a téli fűtésről, az ipar számára nélkülözhe­tetlen energiáról van szó.” Ezek az egymástól eltérő megnyilatkozások is jól mu­tatják, hogy a tőkés olajpiac helyzetét egy idő óta nem csupán a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Normális körülmények kö- zött-nyugodtan beszélhetnénk egyensúlyról, akár túlkínálat­ról'is: az idén a termelés öt százalékkal bővült, a kereslet pedig három százalékkal csökkent 1978 hasonló idősza­kához képest, amikor bizo­nyos túlkínálat mutatkozott. Az OPEC jelenleg napi 31,3 millió barrel (1 barrel = 159 liter) olajat hoz felszínre; a világ termelése ennek majd­nem a kétszerese, 62 millió barrel körül van, ugyancsak naponta. Hosszabb távon sem lenne ok akkora aggodalomra, mint amekkora mostanság kíséri az olajpiaci fejleményeket: a világ országainak az ezred­fordulóig — az előrejelzések szerint — 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük; az ismert tartalékok ennél 10 milliárd tonnával tehetők többre, s a szakemberek sze­rint a föld alatt, a tengerek mélyén, a kedvezőtlen klima­tikus adottságú vidékeken még további olajkincsek rej­tőznek. Takarékoskodni azon­ban már most létszükséglet, különben 1990-től megkeserí­tik mindennapjainkat az olajgondok. A lengyel újságíró félelem­ről beszélt, az amerikai pedig újabb megrázkódtatást jósolt — és egyik sem ok nélkül. Az 1973—74. évi energiavál­ság annyira váratlanul érte és megrendítette a világgaz­daságot, hogy mindmáig kép­telen volt kilábalni ebből a krízisből. Mégpedig azért, mert az olajfogyasztók cse­lekvés helyett vagy amellett, maguk is szítják a pánikhan­gulatot. Emlékezzünk csak az iráni sah februári bukására: a fejlett tőkésországok való­sággal versenyeztek az olaj minden cseppjéért, egyszerre duzzasztották fel vásárlásai­kat, stratégiai tartalékaikat, az Egyesült Államokból tu­dósítás tudósítást követett az órákon, napokon át sorban álló autósokról stb. A „beha­rangozott” áremelés nem is maradt el és csak jóval ké­sőbb derült fény rá, hogy nem is volt olyan nagy a baj. A fogyasztók, az importá­lók felelőssége aligha lehet vita tárgya, de még inkább igaz ez a nemzetközi olaimo- nopóliumok vonatkozásában! Ma már bizonyos, hogy az 1973—74-es válságból a leg­nagyobb hasznot az óriás tő­kés olajcégek húzták. Mint ahogy az áprilisi és júliusi OPEC-áremelésből is. Az amerikai Exxon legalább 100, a Texaco pedig 211 százalék­kal növelte hasznát 1979 első három negyedévében. Az OPEC 13 tagja 170— 180 milliárd dollár bevételre számíthat az idén, szemben a tavalyi 127 milliárddal. Ami­kor 1960-ban a szervezetet létrehozták, maguk sem gon­dolták, hogy ilyen fantaszti­kusan nagy jövedelemhez jutnak majd"egyszer a „fekete arany” révén. Lényegében hat-hét esztendeje ismerték fel, hogy milyen hatalmas „fegyver” van a kezükben. Jónéhányan közülük az óriás olajvállalatok „sugallatára” vérszemet kaptak, a fogyasz­tók már csak ezért sem bíz­hatnak abban, hogy a decem­beri caracasi OPEC-értekez- leten a józanság kerekedik felül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rotterdami „szabad olajpiacon” az utóbbi egy évben megjelent az OPEC tagjainak egyike-másika is. Közel-Kelet, Afrika és Dél- Amerika olajtermelőinek ár­felverő tevékenysége ma már nyílt titok: kőolajuk mintegy felét 35—40 dollárért maguk árusítják Rotterdamban! „Azt hiszem, az ellenőrzés kicsúszott a kezünkből” — nyilatkozta a közelmúltban a szaúd-arábiai olajminiszter. Jamani sejk arra célzott, hogy már a világ legnagyobb olajtermelője, Szaúd-Arábia sem képes reális árakra sze- rítáni társait. Mohóságukat azonban beárnyékolja, hogy jövőre újabb gazdasági visz- szaesést jósolnak a szakér­tők. Ügy tűnik, ez lehet az egyetlen korlát, amely még megálljt parancsolhat. Az vi­szont aligha kétséges: néhány monopólium és olajtermelő hazárdjátékát a fogyasztók fizetik meg 1980-ban. KOCSI MARGIT Vietnami-mongol barátsági szerződés Vietnami—mongol barát­sági nagygyűlést tartottak vasárnap Hanoiban. A gyűlé­sen felszólalt Pham Van Dong, a Vietnami Kommunis­ta Párt KB PB tagja, a Viet­nami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, valamint Zsambin iBatmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja, a Mongol Népköztársa­ság miniszterelnöke, aki párt- és kormányküldöttség élén tartózkodik Hanoiban. A két kormányfő nagyra értékelte a Vietnami Szocia­lista Köztársaság és a Mon­gol Népköztársaság gyümöl­csöző kapcsolatait, testvéri barátságát és együttműködé­sét. Mindketten hangsúlyoz­ták : őszintén törekednek ezeknek a kapcsolatoknak a megszilárdítására és tovább­fejlesztésére. Pham Van Dong és Zsam­bin Batmönh elítélte a reak­ciós pekingi vezetés nagyha­talmi politikáját, amely Ázsia és az egész világ béké­jét veszélyezteti. Huszonöt évre szóló barátsági és együttműködési szerződés aláírásával zárultak a viet­nami—mongol kormányfői tárgyalások Hanoiban. Az új barátsági és együtt­működési szerződésen kívül aláírták a két ország műsza­ki-tudományos együttműkö­dését szabályozó megállapo­dást, a vietnami—mongol konzuli egyezményt, a Viet­namnak nyújtandó mongol segítségről szóló megállapo­dást és a hanoi tárgyaláso­kat lezáró közös közleményt. A mongol küldöttség Hanoi­ból Ho Si Minh-városba uta­zott és innen kedden a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront, a Népi Forradalmi Tanács meghívására Phnomh Penh- be látogat. S P D-kongresszus Nyugat-Berlinben Az SPD kongresszusa hét­főn délelőtt Hans Koschnidk alelnök megnyitó beszédével vette kezdetét Nyugat-Ber­linben, négyszáz küldött rész­vételével. Az eseményen sok száz meghívott vendég (a legrangosabb köztük KreiSky osztrák kancellár, az osztrák szocialisták veze­tője) és újságíró vesz részt. Hétfőn délben Willy Brandt pártelnök terjesztette elő beszámolóját az SPD te­vékenységéről, délután Her­bert Wehner, a szociálde­mokrata parlamenti frakció elnöke tette meg jelentését. A fő figyelem természete­sen Helmut Schmidt kancel­lárnak, az SPD alelnökének, kedden reggel elhangzó be­szédére irányul, mert vár­ható, hogy a bonni kor­mányfő — a brüsszeli NATO- tanácskozás küszöbén — az eddigieknél pontosabban ön­ti formába az amerikai raké­tafegyverkezési programról és a kelet—nyugati fegyver­zetcsökkentési tárgyalásokról vallott áláspontját. Kedden délután a küldöt­tek négy munkabizottság­ban vitatják meg a sok száz határozati javaslatot és igye­keznek valamilyen közös vo­nalat kidolgozni, amelyet a plenáris ülés elé terjeszte­nek jóváhagyásra. A kongresszus öt napig tart. A küldöttek csütörtö­kön és pénteken választják meg az SPD vezető testületé. ' it. Hétfőn megkezdődött Nyugat-Berlinben a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt kongresszusa. Képünkön: Bruno Kreisky osztrák és Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lár a tanácskozások szünetében. PANORÁMA MAJNA—FRANKFURT Hatalmas robbanás rázta meg hétfőre virradóra a Mor­gan amerikai bankház frank­furti leányvállalatát, amely a közelmúltban egy bírósági végzés alapján átvette több nyugatnémet vállalat iráni részvényeit. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős. A rendőrség megkezdte a nyomozást. SAN SALVADOR Egy salvadori baloldali szervezet közölte, hogy Dél- Afrika salvadori nagyköveté­nek túszul ejtésével a Fara- bundo Marti Népi Felszaba­dító Erők (FPL) Dél-Afrika fajüldöző politikájára, Preto­ria rhodesiai beavatkozására kívánja felhívni a figyelmet. A diplomata fogva tartói azt követelik, hogy a salvadori kormány szakítsa meg diplo­máciai kapcsolatait Chilével, állítsa bíróság elé Armando Mólina volt salvadori elnö­köt, és engedje szabadon a politikai foglyokat. BEJRÜT Két héttel a mekkai nagy­mecset elfoglalása után még mindig ellenáll a szaúd-ará­biai biztonsági erők ostromá­nak a föld alatti helyiségek­ben elbarikádozott fegyveres csoport, amelynek létszámát 260-ban jelölte meg Nasszer Szaid, az Arab-félsziget né­peinek szövetsége elnevezésű szervezet Bejrútban nyilat­kozó vezetője. A bejrúti Asz- Szafir azt jelentette, hogy Szaúd-Arábia keleti részében Iránt támogató, élesen Ame­rika-ellenes tömegtüntetések zajlottak le. LENINGRAD Hetvenhárom éves korában Leningrádban elhunyt Vaszi- lij BaVlovics Szolovjov-Sze- doj szovjet-orosz zeneszer­ző, a világhírű „Moszkva- parti esték” című dal szer­zője. 1959-ben Lenin-díjjal tüntették ki.

Next

/
Thumbnails
Contents