Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-04 / 283. szám
^PÜJSÄG 1979. december 4. Tanácskoztak az országgyűlés tisztségviselői A BT előtt az iráni-amerikai el/entót Texasba szállították Reza Pahlavit Az ENSZ Biztonsági Ta- nácsa vasárnapra virradóan megtartott ülésén az Egyesült Államok és Irán közötti feszültséggel foglalkozott. A tanács soros kínai elnöke elsőnek Donald McHenry- nek, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének adta meg a szót. Mint ismeretes, Irán ENSZ-ügyvivője arról tájékoztatta a Biztonsági Tanács elnökét, hogy országa nem képviselteti magát az ülésen. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió BT-képviselője kijelentette: a Szovjetunió reméli, hogy az Egyesült Államok és Irán konfliktusát békés úton, a bécsi konvenció tiszteletben tartásával sikerül megoldani. Ilja Bu- linsky, Csehszlovákia képviselője támogatta ezt az állásfoglalást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap este folytatta szombaton megkezdett vitáját az iráni—amerikai válságról és legközelebbi ülését hétfő estére tűzte ki. Az AFP szerint a BT olyan határozattervezetet igyekszik tető alá hozni, amelyet a tes. tület minden tagja támogatna, és amely nemcsak a túszügy rendezését sürgetné, hanem hangot adna a volt sah bűntetteinek nemzetközi elítélését sürgető iráni követe-, léseknek is. Kurt Waldheim ENSZ- főtikár az ülésen közölte, hogy telefonmegbeszélést folytatott Ghotbzadeh iráni külügyminiszterrel. Ghotbzadeh kérte, hogy az ENSZ küldjön bizottságot Teheránba és egyúttal kilátásba helyezte, hogy Irán megbízottat küld az ENSZ székheOlajgondok lyére — mondotta Waldheim. Fontos fejleménynek nevezte az iráni döntést és reményét fejezte ki, hogy az lehetőséget nyújt a közvetlen kapcsolatfelvételre. Tripoliban vasárnap feldúlták és felgyújtották az amerikai nagykövetséget — közölte a washingtoni külügyminisztérium. A zavargás és összecsapás méreteiről egyelőre nincsenek értesülések. Az amerikai diplomaták és a nagykövetség nem diplomata beosztású alkalmazottai sértetlenek maradtak. Mielőtt az épületet megtámadták, Amerika-ellenes tüntetés zajlott a nagykövetség előtt. Vasárnap, csaknem egy hónappal a teheráni amerikai nagykövetség megszállása után, Washingtonban a helyzetet nehezebbnek ítélték, mint valaha. Más megoldás híján a volt sah továbbra is menedéket kapott az Egyesült Államokban, miközben az iráni kormány ragaszkodik kiadásához. Ez a fejlemény, valamint a líbiai fővárosban az amerikai nagykövetség elleni támadás tükrében Washingtonban vasárnap is egymást érték a válságmegbeszélések. Az amerikai tv-hálózatok vasárnapi teheráni tudósításai szerint az a tény, hogy a sah New York helyett most Texasban tartózkodik, mit- sem változtatott a helyzeten. „A sah eddig is az amerikai kormány kezében volt, most a hadsereg őrzi. A válság nem oldható meg mindaddig, amíg ki nem adják a sahot” — jelentette ki az ABC tudósítójának Ghotbzadeh külügyminiszter. Hétfőn a Parlamentben tanácskoztak az országgyűlés tisztségivselői, az állandó bizottságok elnökei, a fővárosi és megyei képviselőcsoportok vezetői. A megbeszélésen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bziotságának tagja, az országgyűlés elnöke ismertette a parlament soron következő téli ülésszakának előkészítésével kapcsolatos teendőket. Ezt követően Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár és Horváth László, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese beszámolt az 1980-as költségvetési törvényjavaslatról, valamint a népgazdaság 1979. évi fejlődéséről és a jövő évi tervjavaslatról. Átfogó képet adva a különböző népgazdasági ágazatok jövő. esztendei tennivalóiról, részletesen szóltak a nemzeti jövedelem termelésének és felhasználásának, a népgazdasági egyenRobert Byrd szenátor, az amerikai szenátus demokrata párti csoportjának vezetője Washingtonban szokásos hétvégi sajtóértekezletén figyelmeztette a szenátust, hogy a SALT—II. szerződés elutasítása veszélyeztetné a világbékét. A szerződés ratifikálása viszont stabilizálná az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadászati-nukleáris viszonyát — mondotta a szenátor. súly megteremtésének kulcskérdéseiről, a vállalati gazdálkodás és tervek, a beruházások, a készletgazdálkodás terén előirányzott feladatokról, a lakosság jövedelmének és fogyasztásának várható alakulásáról. A vitában felszólaltak rávilágítottak arra, hogy az 1980-as népgazdasági terv megvalósítását szolgáló döntések és intézkedések, továbbá a gazdasági szabályozó rendszer változásai jó alapul szolgálnak a feladatok megoldásához, eredményesek azonban csak akkor lehetnek, ha végrehajtásukon következetesen munkálkodnak az erre illetékesek.. Hangsúlyozták a gazdaságirányítás egységességének, a népgazdasági érdekek leghatározottabb érvényesítésének, a gazdasági folyamatok szigorú figyelemmel kísérésének fontosságát.' (MTI) A SALT—II. szerződés törvényerőre emelésének elutasítása más országokat arra ösztönözne, hogy kifejlesszék saját nukleáris fegyvereiket — mutatót rá a szenátor. Byrd annak a véleménynek adott hangot, hogy az iráni események nem befolyásolják a valószínűleg február közepén sorra kerülő szenátusi szavazást a SALT—III ratifikálásáról. Az amerikai szenátus februárban dönt a SALT-ról Ismét szaporodnak a baljós jelek a nemzetközi olajpiacon. Ahogy közeledik 1979. december 17-e, az OPEC soros miniszteri értekezletének az időpontja, úgy nő a bizonytalanság a fogyasztók körében: milyen termelési és főleg milyen árpolitikát folytatnak majd a kőolajexportáló országok szervezetének tagjai 1980-ban? A „legújabb olajpánik” akkor kezdődött a tőkés világgazdaságban, amikor az OPEC-országok — szinte az egy Szaúd-Arábiát kivéve — sorra felfelé tértek el a júniusi értekezleten megszabott 23,50 dolláros hordónkénti plafonártól. Aztán ez fokozódott azzal, hogy Irán rendkívüli árértekezlet összehívását kérte, majd tetőzött november első felében, amikor ugyancsak Irán a megbuktatott uralkodó amerikai gyógykezelése miatt leállította olajszállításait az Egyesült Államoknak, s egyidejűleg bejelentette, hogy öt százalékkal csökkenti külföldi olajeladásait. (Irán az USA szükségletének mintegy négy százalékát, a világ olajimportjának pedig hat százalékát fedezte eddig.) . „Már a gyanú is, hogy Irán esetleg nem szállít — írta a New York Timéfe —, egyik percről a másikra felhajtotta az árakat, pedig Irán, amely októberben nem is egészen hárommillió barrelt exportált naponta, nem az egyetlen ország, amelytől a Nyugat függ. A világ készletei olyan* szűkösek, hogy még egymillió barreles kiesés is világszerte új gazdasági megrázkódtatást okozhat.” Amikor az OPEC elnökét, Oteibát a teheráni döntésről kérdezték, talányosán így fogalmazott: „Irán az OPEC alapító tagja, az Egyesült Államok pedig az egyik fő olajfogyasztó.” Sokkal határozottabb — és reálisabb — volt a lengyel Zycie Warszawy kommentátora: „Előfordulhat, hogy Rotterdamból (a kőolaj szabadpiaca — a szerk) tesznek javaslatot a caracasi áremelésre. Nem a piac határozza meg az árakat, hanem a félelem. Mindaddig, amíg a termelők monopolhelyzetben vannak, nincs az a magas ár, amit a vásárlók meg ne fizetnének, ha a téli fűtésről, az ipar számára nélkülözhetetlen energiáról van szó.” Ezek az egymástól eltérő megnyilatkozások is jól mutatják, hogy a tőkés olajpiac helyzetét egy idő óta nem csupán a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Normális körülmények kö- zött-nyugodtan beszélhetnénk egyensúlyról, akár túlkínálatról'is: az idén a termelés öt százalékkal bővült, a kereslet pedig három százalékkal csökkent 1978 hasonló időszakához képest, amikor bizonyos túlkínálat mutatkozott. Az OPEC jelenleg napi 31,3 millió barrel (1 barrel = 159 liter) olajat hoz felszínre; a világ termelése ennek majdnem a kétszerese, 62 millió barrel körül van, ugyancsak naponta. Hosszabb távon sem lenne ok akkora aggodalomra, mint amekkora mostanság kíséri az olajpiaci fejleményeket: a világ országainak az ezredfordulóig — az előrejelzések szerint — 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük; az ismert tartalékok ennél 10 milliárd tonnával tehetők többre, s a szakemberek szerint a föld alatt, a tengerek mélyén, a kedvezőtlen klimatikus adottságú vidékeken még további olajkincsek rejtőznek. Takarékoskodni azonban már most létszükséglet, különben 1990-től megkeserítik mindennapjainkat az olajgondok. A lengyel újságíró félelemről beszélt, az amerikai pedig újabb megrázkódtatást jósolt — és egyik sem ok nélkül. Az 1973—74. évi energiaválság annyira váratlanul érte és megrendítette a világgazdaságot, hogy mindmáig képtelen volt kilábalni ebből a krízisből. Mégpedig azért, mert az olajfogyasztók cselekvés helyett vagy amellett, maguk is szítják a pánikhangulatot. Emlékezzünk csak az iráni sah februári bukására: a fejlett tőkésországok valósággal versenyeztek az olaj minden cseppjéért, egyszerre duzzasztották fel vásárlásaikat, stratégiai tartalékaikat, az Egyesült Államokból tudósítás tudósítást követett az órákon, napokon át sorban álló autósokról stb. A „beharangozott” áremelés nem is maradt el és csak jóval később derült fény rá, hogy nem is volt olyan nagy a baj. A fogyasztók, az importálók felelőssége aligha lehet vita tárgya, de még inkább igaz ez a nemzetközi olaimo- nopóliumok vonatkozásában! Ma már bizonyos, hogy az 1973—74-es válságból a legnagyobb hasznot az óriás tőkés olajcégek húzták. Mint ahogy az áprilisi és júliusi OPEC-áremelésből is. Az amerikai Exxon legalább 100, a Texaco pedig 211 százalékkal növelte hasznát 1979 első három negyedévében. Az OPEC 13 tagja 170— 180 milliárd dollár bevételre számíthat az idén, szemben a tavalyi 127 milliárddal. Amikor 1960-ban a szervezetet létrehozták, maguk sem gondolták, hogy ilyen fantasztikusan nagy jövedelemhez jutnak majd"egyszer a „fekete arany” révén. Lényegében hat-hét esztendeje ismerték fel, hogy milyen hatalmas „fegyver” van a kezükben. Jónéhányan közülük az óriás olajvállalatok „sugallatára” vérszemet kaptak, a fogyasztók már csak ezért sem bízhatnak abban, hogy a decemberi caracasi OPEC-értekez- leten a józanság kerekedik felül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rotterdami „szabad olajpiacon” az utóbbi egy évben megjelent az OPEC tagjainak egyike-másika is. Közel-Kelet, Afrika és Dél- Amerika olajtermelőinek árfelverő tevékenysége ma már nyílt titok: kőolajuk mintegy felét 35—40 dollárért maguk árusítják Rotterdamban! „Azt hiszem, az ellenőrzés kicsúszott a kezünkből” — nyilatkozta a közelmúltban a szaúd-arábiai olajminiszter. Jamani sejk arra célzott, hogy már a világ legnagyobb olajtermelője, Szaúd-Arábia sem képes reális árakra sze- rítáni társait. Mohóságukat azonban beárnyékolja, hogy jövőre újabb gazdasági visz- szaesést jósolnak a szakértők. Ügy tűnik, ez lehet az egyetlen korlát, amely még megálljt parancsolhat. Az viszont aligha kétséges: néhány monopólium és olajtermelő hazárdjátékát a fogyasztók fizetik meg 1980-ban. KOCSI MARGIT Vietnami-mongol barátsági szerződés Vietnami—mongol barátsági nagygyűlést tartottak vasárnap Hanoiban. A gyűlésen felszólalt Pham Van Dong, a Vietnami Kommunista Párt KB PB tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, valamint Zsambin iBatmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja, a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke, aki párt- és kormányküldöttség élén tartózkodik Hanoiban. A két kormányfő nagyra értékelte a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Mongol Népköztársaság gyümölcsöző kapcsolatait, testvéri barátságát és együttműködését. Mindketten hangsúlyozták : őszintén törekednek ezeknek a kapcsolatoknak a megszilárdítására és továbbfejlesztésére. Pham Van Dong és Zsambin Batmönh elítélte a reakciós pekingi vezetés nagyhatalmi politikáját, amely Ázsia és az egész világ békéjét veszélyezteti. Huszonöt évre szóló barátsági és együttműködési szerződés aláírásával zárultak a vietnami—mongol kormányfői tárgyalások Hanoiban. Az új barátsági és együttműködési szerződésen kívül aláírták a két ország műszaki-tudományos együttműködését szabályozó megállapodást, a vietnami—mongol konzuli egyezményt, a Vietnamnak nyújtandó mongol segítségről szóló megállapodást és a hanoi tárgyalásokat lezáró közös közleményt. A mongol küldöttség Hanoiból Ho Si Minh-városba utazott és innen kedden a Kambodzsai Nemzeti Egységfront, a Népi Forradalmi Tanács meghívására Phnomh Penh- be látogat. S P D-kongresszus Nyugat-Berlinben Az SPD kongresszusa hétfőn délelőtt Hans Koschnidk alelnök megnyitó beszédével vette kezdetét Nyugat-Berlinben, négyszáz küldött részvételével. Az eseményen sok száz meghívott vendég (a legrangosabb köztük KreiSky osztrák kancellár, az osztrák szocialisták vezetője) és újságíró vesz részt. Hétfőn délben Willy Brandt pártelnök terjesztette elő beszámolóját az SPD tevékenységéről, délután Herbert Wehner, a szociáldemokrata parlamenti frakció elnöke tette meg jelentését. A fő figyelem természetesen Helmut Schmidt kancellárnak, az SPD alelnökének, kedden reggel elhangzó beszédére irányul, mert várható, hogy a bonni kormányfő — a brüsszeli NATO- tanácskozás küszöbén — az eddigieknél pontosabban önti formába az amerikai rakétafegyverkezési programról és a kelet—nyugati fegyverzetcsökkentési tárgyalásokról vallott áláspontját. Kedden délután a küldöttek négy munkabizottságban vitatják meg a sok száz határozati javaslatot és igyekeznek valamilyen közös vonalat kidolgozni, amelyet a plenáris ülés elé terjesztenek jóváhagyásra. A kongresszus öt napig tart. A küldöttek csütörtökön és pénteken választják meg az SPD vezető testületé. ' it. Hétfőn megkezdődött Nyugat-Berlinben a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt kongresszusa. Képünkön: Bruno Kreisky osztrák és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a tanácskozások szünetében. PANORÁMA MAJNA—FRANKFURT Hatalmas robbanás rázta meg hétfőre virradóra a Morgan amerikai bankház frankfurti leányvállalatát, amely a közelmúltban egy bírósági végzés alapján átvette több nyugatnémet vállalat iráni részvényeit. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős. A rendőrség megkezdte a nyomozást. SAN SALVADOR Egy salvadori baloldali szervezet közölte, hogy Dél- Afrika salvadori nagykövetének túszul ejtésével a Fara- bundo Marti Népi Felszabadító Erők (FPL) Dél-Afrika fajüldöző politikájára, Pretoria rhodesiai beavatkozására kívánja felhívni a figyelmet. A diplomata fogva tartói azt követelik, hogy a salvadori kormány szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Chilével, állítsa bíróság elé Armando Mólina volt salvadori elnököt, és engedje szabadon a politikai foglyokat. BEJRÜT Két héttel a mekkai nagymecset elfoglalása után még mindig ellenáll a szaúd-arábiai biztonsági erők ostromának a föld alatti helyiségekben elbarikádozott fegyveres csoport, amelynek létszámát 260-ban jelölte meg Nasszer Szaid, az Arab-félsziget népeinek szövetsége elnevezésű szervezet Bejrútban nyilatkozó vezetője. A bejrúti Asz- Szafir azt jelentette, hogy Szaúd-Arábia keleti részében Iránt támogató, élesen Amerika-ellenes tömegtüntetések zajlottak le. LENINGRAD Hetvenhárom éves korában Leningrádban elhunyt Vaszi- lij BaVlovics Szolovjov-Sze- doj szovjet-orosz zeneszerző, a világhírű „Moszkva- parti esték” című dal szerzője. 1959-ben Lenin-díjjal tüntették ki.
