Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
4 1979. december 31. Az orosz és az egyetemes kultúra utolérhetetlen és nevezetes kincse, az Uszpenszkij-székesegyház idén múlt ötszáz éves. A fenségesen szép, öttor- nyú építmény a moszkvai Kreml kellős közepén tör su- dáran a magasba. Kupoláinak aranyborításáról még a legvigasztalanabb időben is ragyogva verődik vissza a fény. Körülötte minden évszakban turisták tömege tolong. Soha el nem halványuló szépségének látása, akárcsak 500 éve, most is jólesik a szemnek. A templomot Aristoteles Fioravanti bolognai építész tervei alapján orosz mesteremberek építették. Fioravanti III. Iván nagyfejedelem meghívására érkezett Moszkvába. Az uralkodó kívánsága az volt, hogy az olasz építész a XII. században épült vlagyimiri Uszpenszkij-székesegyház mintájára építse fel a Kremlben az új templomot. Fioravanti teljesítette a nagyfejedelem kérését. Az Uszpenszkij-szé- kesegyházban a vlagyimiri építészet számos jellegzetes vonását felhasználta, de bátran élt a reneszánsz építészet újdonságaival is. 1479. augusztus 12-én Ge- rontij metropolita felszentelte Oroszország legfőbb templomát. Attól kezdve ebben a templomban zajlottak Oroszország politikai életének legünnepélyesebb és legfontosabb eseményei, egyebek között itt kenték fel Oroszország uralkodóit, a cárokat, 1589-ben pedig ugyancsak itt választották meg az első orosz pátriárkát Iov metropolita személyében, ami véglegesen függetlenítette az orosz pravoszláv egyházat a konstantinápolyi patriarká- tustól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az Uszpenszkij-székesegyházat a moszkvai Kreml többi építményéhez hasonlóan közkinccsé nyilvánították. A templomban hallatlanul érdekes múzeum várja a látogatókat, régi festményei és iparművészeti emlékei egyedülálló gyűjteményt alkotnak. Különösen mély benyomást keltenek a szemlélőben az 1481-ből származó falfestmények, ám legalább eny- nyire érdekes az a kétszázötven jelenetből és több mint kétezer alakból álló festmény, amely 1643-ban készült el. Az Uszpenszkij- székesegyház falfestményeire jellemzőek a világos, kont- rasztikus színek; a ruhák díszítésére és a háttér beara- nyozására egyáltalán nem sajnálták az aranyat. Egyedül a háttér kiképzésére összesen 210 ezer ív aranyfóliát használtak fel. Ikongyűjteménye, amely jórészt ritka, egyedi példányokból áll, ugyancsak mesz- sze földöti híres. Közülük is az egyik legrégebbi a XII. századból származó Szent György-ikon. Elegáns, finom vonalvezetésével, puha és ragyogó színeinek lágyságával, harmonikus megkomponált- ságával kiemelkedik közülük az „Apokalipszis” című ikon. Ezenkívül találhatók itt ritka könyvek, itt őrzik az orosz metropoliták és pátriárkák fennmaradt ünnepi ornátu- sait is, valamint rengeteg értékes egyházi kegyszert. Különösen jeles iparművészeti emléknek számít Rettegett Iván trónszéke, amelyet finom faragás díszít. Isten- tisztelet idején ezen a trónon foglaltak helyet a cárok. A forradalom után a polgárháborús idők nagy nehézségei és a gazdasági csőd ellenére is Lenin utasítására már 1918-ban elkezdődött a Kreml restaurálása, amelynek eredményeként ismét napvilágra kerültek a régi orosz festők alkotásai. A restaurálás a rákövetkező években sem szakadt félbe. Vlagyimir Fjodorovnak, a Kreml-múzeumok főépítészének vezetésével ma is komoly építészeti-régészeti feltáró munka folyik. — Az Uszpenszkij-székesegyház alatt végzett kutatómunkánk során bebizonyosodott, hogy korábban a Kremlben már három templom is állott ezen a helyen — mondja Vlagyimir Fjodo- rov. — Az Uszpenszkij-székesegyházat körülvevő kul- túrréteg nagy tudományos értéket képvisel, ezért most komoly problémát jelent számunkra a korábbi épületmaradványok konzerválása. Hasonló problémát jelent a föld feletti rész megőrzése is. A helyzet ugyanis az, hogy Aristoteles Fioravanti annak idején cölöpalapokra helyezte az építményt, a cölöpök pedig a 18. század elejére elkorhadtak, és az épület erősen rongálódni kezdett. Éppen ezért a templom megmentése érdekében az épületet különleges fémvázzal „összefogták” és megerősítették a kőfalakat. Most azonban a fémváz kü// / MŰVÉSZÉT lönleges megerősítésre szo- ■ rult. Az épület hordszerke- zeteinek épségét biztosítandó, a falakat rendkívül nagy szakítószilárdságú acélkötelekkel rögzítették. Az elkorhadt tölgyfacölöpök helyén támadt üregeket pedig nagy nyomáson cementtel töltötték fel. A legutóbbi helyreállítási munkálatok során igyekeztünk minél többet megmenteni abból, ami a múlt emlékeiből fennmaradt. És csak egészen kivételes esetekben, amikor a fehér kőből emelt fal vagy a téglaboltozat károsodása túlságosan nagy volt, amikor már semmi lehetőség nem nyílt arra, hogy az eredetit megmentsük, csak akkor cseréltük ki a kőtömböket és a téglákat. Különleges vegyi bevonatokat is alkalmaztunk, amelyek védik a falakat a légköri hatásokkal szemben, és megakadályozzák az anyag porlását és pusztulását. A helyreállítás jelenleg főként a templom belsejében folytatódik. Az ikonokat megtisztítják a rájuk rakódott szennyeződésektől, a központi ikonosztázt lemossák. Hamarosan még teljesebb és tisztább formában tárul a nézők szeme elé az óorosz kultúra egyik legszebb emléke. VAGYIM SZMIRJAGIN Avicenna millenniuma Jövőre ünnepli az emberiség Avicenna (Ibn Színá), a középkori költő és filozófus, orvos és matematikus születésének ezredik évfordulóját. Különös gonddal készülnek erre a jeles évfordulóra a Szovjetunióban, a költő egykori szülőföldjén és lakóhelyén, Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban. Moszkvában és a szovjet közép-ázsiai köztársaságokban nernzetközi konferenciákat tartanak. A könyvkiadók most készítik elő Avicenna műveinek orosz nyelvű kiadá_ sát, valamint néhány róla szóló tanulmányt. A moszkvai „Nauka” kiadó gondozásában jelenik meg Avicenna válogatott filozófiai műveinek kötete. Az „Irodalmi emlékek” című sorozatban lát napvilágot az az orosz nyelvű Avicenna-verseskötet, amelynek anyagát a teljesség igényével állították össze. Ugyancsak kiadják Avicenna orvosi tanulmányainak gyűjteményét is. Az Üzbég Tudományos Akadémia gondozza orosz és üzbég nyelven „Az orvostudomány kánona” című ötkötetes mű második kiadását. A Tadzsik Tudományos Akadémia jelenteti meg az „Ibn Színá válogatott művei” című tízkötetes sorozatot orosz és tadzsik nyelven. Dusanbé- ban, a tadzsik köztársaság fővárosában jelentetik meg orosz és angol nyelven az „Ibn Színá korának művészete” című képzőművészeti albumot és egy sor tudományos művet Avicenna életéről és munkásságáról. A köztársaság művészei, rendezői és zeneszerzői színművel, dokumentumfilmmel és több zeneművel köszöntik Avicenna születésének ezredik évfordulóját. (BUDAPRESS—APN) Lakodalmasok Chiovini Ferenc festménye Etimológia és művészet - tanulságokkal és gyengéden adagolva |! 1 ""1 zámomra különöskép- I pen érdekes és feltehe- I |}i tőén sokakat érdeklő Liüiii'J szófejtő tanulmányt közöl a Magyar Nyelv című, tudós folyóirat legutóbbi száma: Erdődi József összegzi kutatásainak eredményét egy ugyancsak hosszú, latin nyelvű cím után a „pápaszem” szó eredetéről. Csepp- ben a tenger: a módszerben a nyelvtudomány sajátos és szép rekonstrukciós építkezései. A tudós, aki rombolva épít és tanít. A sok szófejtés és -magyarázat közül éppen újszerű művelődés- és művészettörténeti vonatkozásai okán ragadta meg Erdődi tanulmánya a recenzens figyelmét: a nyelvész nemcsak .a „hibás látásunkat korrigáló optikai eszköz" jó néhány magyar nyelvű elnevezését elemzi és sorolja fel, de maga is korrigál nem egy hibás berögződést az elemzés során. Legelőbb azt, amely a „pápaszem” összetétel első tagját kizárólagosan a katolikus egyház fejét jelölő „pápa” szóval azonosítja, bár a szó jelentése más is lehet még Értelmező Szótárunk szerint. Sokszor éppen a korra, az evvel jelölt személy életkorára utal, olykor műveltségére vagy értelmi képességeire. A „pápaszem” szóösszetételnek még külön érdemleges sajátossága, hogy megfelelője egyetlen más nyelvben sem található meg, így sajátosan magyar alakulat. A nyelvújítás során született és egyre elterjedtebb „szemüveg” egyszerűen a német „Augenglas” tükörfordítása, latin eredetűek a további változatok. Nyelvtörténeti szótáraink szerint a „pápaszem szó keletkezésének szemléleti Háttere nincs felderítve”, hasonlóképpen a „barátfüle, püs- pökfalat” szavak eredete sem, „valószínűleg tréfás-gúnyos elnevezés”. Erdődivel egyetértve mi sem érzünk „tréfás-gúnyos” árnyalatot a szavak eredete és használata körül, ugyanígy hiányosnak és vulgárisnak érezzük azt a magyarázatot, mely szerint „régen különösen a papok és a papok között is a legmagasabb rangúak, hordtak csak szemüveget”. Ha el is fogadjuk ezt a pápaszembetűnően tetszetős értelmezést, akkor bizony eltűnődhetünk a „barátfüle” és a „püspökfalat” párhuzamos értelmezése fölött. Nos, Erdődi idézi a nyelv- történeti probléma eddigi felmerüléseit, elsősorban P. Balázs János és Gálái László e táji kutatásait. P. Balázs megoldást nem ad, de elhárítja Gáldi véleményét (ismerős processzus más életterületekről is), mely szerint feltehetően a pápákról és főpapokról elterjedt szemüveges képek (természetesen festménymásolatok) és érmék már a 15. század elején elkerülhettek felénk, tehát a „szemüveg” (bár ez a szó későbbi nyilvánvalóan) fogalma és rendeltetése (evvel a „pápaszem” szó) ily módon is keletkezhetett. Kérdés csak az, láthattak-e az ismeretlen szóteremtők efféle másolatokat? Erdődi eloszlatja a kétségeket, mert bizonyító anyagként hosszú listát közöl, mellettük leírásokat és néhány reprodukciót olyan festményekről, amelyeken az ábrázolt égi vagy egyházi nagyság „vendégszemmel”, „oku- láriummal” (stb.) felszerelten (a szeme előtt, a kezében, vagy éppen az előtte levő könyvön, asztalon stb.) látható. Kár lenne sorolni minden itt bizonyító (vagy éppen nem szereplő) művész nevét és mű adatait, de Raffaello, El Greco, Jean Provost, Fiedrich Herlin (ő éppen Szent Pétert ábrázolja 1466- ban szemüveggel!), Jan van Eyck, Geertgen tot sint Jans, Hieronymus Bosch, Quentin Metsys nevét szívesen jegyezzük ide, ők talán a legismertebbek a megidézettek közül. Műveik által a művészettörténet így a nyelvtudomány „szolgálója”, a megoldások segítője lett. Még az Esztergomi Keresztény Múr zeum is őriz egy Mária halála képet, az 1440 körül ismeretlen osztrák mester kezétől származó művön egy érdekes szemüveget viselő egyházi (égi?) úr (apostol?) olvas fel a bibliából. Feltehetően a haldoklót átsegítendő a szomorú szenvedésből az égi boldogság fényes lépeseire. A „pápaszemnek” a középkorban még jelképes értéke is volt: az olvasni tudás, a tudományosság szimbóluma. Bár így újra csak elmélázhatunk: Bosch mester miért éppen a kutyafejű, eretnek püspököt ajándékozta meg képén evvel a szép szimbólummal? Az már viszont egyértelműen igaz lehet, hogy a tudományosság hajnalán jórészt egyházi férfiak tudtak írni és olvasni. Ez a nemes emberi tulajdonság csak később lett mindegyre általánosabb, ugyanígy a könnyebb látást szolgáló „okulár” használata (és ábrázolása) is. A kellemes tanulmány külön érdekes részlete a „pápaszem” mintegy technikai történetét elemzi, feltalálójának a firenzei Salvino d’Ar- matit (meghalt 1319-ben) nevezve meg, cáfolva egyben azt a tévhitet, mely szerint a feltaláló •Szent Jeromos, a szemüvegkészítők védőszentje és a Biblia latin nyelvre fordítója lett volna. .Bár minden bizonnyal tudós ember volt, ha szemüveget nem is, de nyeles nagyítót már maga is használhatott. A szemüveg és a nagyító lencse készítésének tudománya és gyakorlata a muranói üveggyárból hamarosan elterjedt széles Európában, magyar nyelven és írott alakban a „pápaszem” elnevezés először 1586-ban bukkan elő. Közel egy évszázad múlt el már akkor az első ismert szemüveges képzőművészeti ábrázolás után. A konstanzi zsinaton (1414—18) már sokan használtak orresíptetőt (köröm- csíptetőket és spanyolcsizmát a zsinat után), itt pedig jelen voltak nagy számban eleink egyházi és világi képviselői is. A „pápaszem” szó nem is az egyetlen, amelynek eredeténél képzőművészeti alkotások állanak a születés jászola körül. Hasonlóképpen így más nyelvekben is, a tanulmány példákat bőséggel közöl. De nem közli a pápaszem teljes ikonográfiáját, a kezdetben a tudósság (vagy éppen a jómód) jelképeként előforduló, utóbb pedig kizárólagosan a látóképesség javítására szolgáló eszköz felbukkanásait a művészettörténet dzsungelében. De az elősorolt néhány adattal meggyőzően bizonyítja, miképpen hatott ezúttal a képzőművészeti alkotás a szóalkotásra és nyelvfejlődésre. Ugyanakkor a tanulmány írója szinte önmagától kérdezi, hogy ismerhették-e nálunk a középkorban a felsorolt olasz, német, németalföldi (stb.) művészek alkotásait. A kérdésre megnyugtató választ csak egy korábbi megrögzöttség feladásával egyetemben kereshetünk, a megrögzöttség a középkori „sötétségre” vonatkozik. Minden bizonnyal ismerhették eleink a kortársi művészet és irodalom alkotásait, olykor a mainál kisebb késésben talán, az utazások, a latin nyelv hegemóniája Merkúrként álltak az ismeretszerzés szolgálatában. El kell oszlatnunk tehát a „középkori sötétség” legendáját berögződéseink közül, uj szemmel (vagy éppen szemüveggel), csontkeretek nélkül és mindenképpen nyitottabban kell a középkor műveltségére és művelődésére (is) tekintenünk: így jó néhány más köd is eloszlik a szemünk elől. A látomás ne helyettesítse a láthatót, látásunk rontására ne használjunk szemüveget. A történet- tudomány és szolgálólányainak művelői, a józanabb ítélkezők már régen így teszik. Az eredmények és a célok jóval „kontúrosabbak” így. S kár egy kedves szó eredetének kutatása során is így oszlanak el a megszokott és kényelmes tévhitek, a „pápaszem” etimológiájával példát állíthatunk. A tudomány és a gondolkodás ésszerű fejlődésére mindenekelőtt, bár a téma papiruszt e'kercsét mindenki maga bonthatja tovább. BODRI FERENC A moszkvai Kreml központi épületegyüttesének látképe. Az Arhangelszkij-székesegy- ház, a Nagy Iván harangtorony és az Uszpenszkij-székesegyház.
