Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
1979. december 31. NÉPÚJSÁG 5 Manapság sok szó esik a gazdaságról. A kapitalista világ nehézségei nekünk is visz- szaköszöntek. Most egyik fontos kérdés, hogy a zenekar jól muzsikáljon. Sokan törik a fejüket, hogy az ősi magyar pentatóniát, hogy lehet mól és dúr(r) után meghangszerelni dol-ban (dollár). Az új doldal valahogy így hangzana do(l)-lá(r)-re-lá-ci-ó. „Ti mentem a világpialcja” — mondaná egy pöszéző kisgyerek. Igen. Manapság drágább a világpiac is. I ennyivel jobb volt az ősembernek — mondja egy tizennégy éves forrna fiúcska —, annak volt egy bunkója, és ha harcolt, akkor egy az egyben szembeállt az ellenfelével. Most meg van egy bomba, azt egy ember ledobja és ezer meghal. Tulajdoniképpen ez fejlődött legtöbbet. A pusztítás technikája, de maga az ember nem, mert legtöbbet ma is a a hadifelszerelésre költ. Arra, hogy minél hatásosabban pusztítsa a másikat. A keserű vélemény, végtelen bölcsességet mutat. Gondolkozzunk csak! Az emberi mentalitás fejlődésének ily tömör meghatározása csakis egy gyerek eszéből pattanhat ki. És még azt hisszük, hogy az ember fejlettségének legfelsőbb foka a felnőttség. A komoly felnőttség. Nyakkendő, értekezlet, jelentés, hadüzenet, fogadás, delegáció, döntés, reprezentáció, információ... Komolyan, felnőtt módra, Szilveszter táján megengedve magunknak egy kis játék. De komolyan, felnőtt módra. Szerveztem egy játszótársat a bulinkba. Rodin francia szobrászművész Gondolkodó című szobrát. Most így az évtized fordulóján fogadjuk magunk mellé és a képzeletünk segítségével tegyük rá a tervre, az intézkedésre, a határozatra, és képzeljük magunk elé akkor is, amikor az értekezlet szócséplésében huszadikként hozzászólunk, mondván: „szeretném kifejteni azt a gondolatot...”, hogy van-e ott egyáltalán gondolat. Így talán eljuthatunk a magának játékot is megengedő gyereki bölcsesség szféráiba. Ízelítőnek egy kis szilveszteri játszadozás. Nézzük csak! (Bakó Jenő, Gottvald Károly, Szepesi László és saját fotóiból összeállította Czakó Sándor). Természetes módon izgat újságírói munkám hatása, hasznossága. Nap mint nap meggyőződhetem róla, hogy az újságot sokféleképpen hasznosítják az emberek. Még tán olvassák is. Nehézségeink ellenére a helyzet az, hogyha már van két gondolkodó, akkor a harmadik alhat. Legalább mi szobrok tartanánk össze. De az a helyzet, hogy már nem nagyon értjük egymást. Gondolkodunk, csak gondolkodunk. Nagyon sok hasznos újítás születik nálunk. Például a zoknipótló papír. És mi újságírók azt hisszük, hogy mi használjuk leg jobb célra a papírt. A környezeti ártalmak sokaságát fedeztük fel és alkalmazzuk — avagy mennyi füst kell a kórháznak? Töprengés az OTP előtt: Felvenni vagy nem venni? Bizonyos aránytalanságok még vannak az öregek és a fiatalok (világmegváltó fiatalok) kapcsolatában. Sokféle alapjaink vannak, melyek szilárdan tartják... magukat. Pl. reprezentációs alap.