Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

1979. december 30. ^EPÜJSÄG 3 A gazdasági vezetők beszámoltatása Plusz kétszázhárom lakás 3. A legjobbak közül is a legjobbak Prokos József, a szakszer­vezeté bizottság titkára elő­veszi a kis noteszt és fella­pozza. Almikor sorolni kez­dené a nevekét, hogy kik a váMalat legjobb dolgozói, a lakásépítési programban kik adtak „pluszt”, megáll, azt mondja,' nem vállalkozik er­re. Olyan sok jó, kiváló mun­kásuk van, ha kiválasztunk ■ közülük ötöt, a lelkiismeret furdalhatja, hogy miért hagytunk ki másik ötvenet, ötszázat, mert mint a válla­lati pártbizottság egyik je­lentésében olvastam, ahol így fogalmaztak: olyan csapat­munka állt össze az 1979-es tervek teljesítésénél, amely­ből nem lehet elkülöníteni a különféle jól dolgozó részle­gek munkásait, brigádjait, mert a vertikum teljes együttműködése eredményez­te a nagy sikert és a teljes együttműködésre helyezte a hangsúlyt. Mert valójában 1979-ben megvalósult az, amely már együttműködés­nek mondható, s amelynek kialakulásáért a vállalat egész vezetése oly sokat tett. Természetesen sokat kel­lett talpalni amíg összeállí­tottuk azt a névsort, amely úgy, ahogyan áttekinti az egész kollektívát. Tippeket adott a műszaki osztály, a mélyépítés, az előkészítő, s zsebünkbe tettük a követke­ző névsort: Pakson megkell keresni Krémer Ferenc szo­cialista brigádját. A panel- gyártó üzemben első étün­kön Simcsik Pál üzemvezetőt .keressük, aki bennünket el­visz majd Mózes Jó­zsef szocialista brigád­jához'. Onnan indulhatunk Paksra, Hesz János fes­tőhöz, Heiszler István fű­tésszerelőhöz, aztán ismét fordulhatunk vissza, mert a székszárdi Baktábain a 11 szintes házban dolgozik Brém István kőművesbrigádja, ■ Erős Károly festői, Mayer József asztalosai pedig a me­gyei tanács mögötti nagy há­zakban tevékenykednek. El kellene menni Komlóra is, Mohácsra is, hiszen ott is dolgoznak a TÁÉV emberei. Lép István kőművesbrigádjá­ról külön kellene írni, hiszen ők az ottani feladat teljesíté­se mellett egy hónapig kü­lönmunkát vállaltak a szek­szárdi húskombinátnál Az­tán Sági György vizeszerelő- höz is mehetünk. Kellene be­szélni még a középvezetők­kel, Rudas Tamással, Sánta Alajossal, ifj. Storcz János­sal, Schwarm .Ferenccel, Pál- kovics Józseffel, Szalai Jó­zseffel, Főglein Ferenccel és — vége nincs a névsornak. Ezerháromszáz ember fog­lalkozik tehát lakásépítéssel, és akkor még mindig nem beszéltünk a szállítókról akik a panelgyárba eljuttat­ják a sódert, a vasat, a ce­mentet, a fát és innen viszik Andor László üzemveze­tő-helyettes a házgyárban Krémer Ferenc kőműves Sági György vízvezeték­szerelő a kész elemeket Paksra, a szekszárdi lakótelepekre, Komlóra és Mohácsra. Az épületeket felkészítet­ték a téli munkára. A szo­kásokhoz híven úgy szervez­ték az egész évi munkát, hogy a két ünnep között el­készítsék a leltárt, rendbe te­Mayer József asztalos gyek a munkahelyeket a jö­vő évi kezdésre. Aki elsétál a szekszárdi alsóvárosi teme­tő felé, lát egy hatalmas te­rületet, itt jövőre kezdik a lakásokat építeni. 488 lakás lesz itt, 12 épületben. Hozzá­jön ehhez Pakson majdnem ennyi lakás felépítésié, és Komlón is van még tenni­való, jövőre több mint száz lakást kell átadni, s így vá­rosnegyedenként, házcsopor­tonként, lakásonként áll ösz- sze több mint ezerháromszáz munkás és mérnök alkotó te­vékenysége nyomán a Tolna megyei Állami Építőipari Váll all at jövő évi terve, mert kétségeink sem lehetnek afe­lől, hogy az ötödik ötéves terv utolsó évének előirány­zatait lakásépítés tekinteté­ben, teljesíti ez a vállalati kollektíva, azzal egyidőben, hogy a szekszárdi húskombi­nátot is részlegesen üzembe kell állítani. Kétszázhárom lakással többet épített a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, mint tőle azt 1979-ben az ÉVM elvárta. A terv módo­sítása szükséges, törvénysze­rű volt. Kivitelezéséhez meg­mozgatták a vállalat techni­kai és szellemi tartalékait, s ennek révén jelenthették ka­rácsony előtt, hogy program­jukat, illetőleg már vállalá­sukat péidásan teljesítették. Példásan, de csak olyan jó együttműködés révén lehetett ez, amely kialakult a beru­házó és a kivitelező, illetőleg ennek alvállalkozói, az OR- SZAK, Somogy megyei ÁÉV, stb. között. A jövőről is il­lik szólni. A vállalatnál ké­szen vannak a lakásépítés fejlesztésének tervei: két­szintes családi házak építése panelokból, illetőleg a meg­lévő elemek felhasználásával 11 szintes épületekben, vagy ötszintes épületekben kiala­kítani három és fél szobás lakásokat. A következő évek, a hato­dik ötéves terv újabb felada­tokat állít majd a vállalat Erős Károly festő Daum Károly villany­szerelő Mózes József brigádve­zető a panelgyárban kollektívája elé, elsősorban a nagyobb értékű, komforto­sabb lakások építése terüle­tén, s főleg abban, hogy jól felkészüljenek a hatodik öt­éves tervre. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Horváth Jánosnak, a Tolna megyei MÉSZÖV el- nökhelyetesének, három év­tizedes eredményes munkája elismeréseként, nyugállo­mányba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést a tegnap tar­tott ünnepi termelési tanács­kozáson — melyen részt vett dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára — dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke adta át. Méltatva Horváth János érdemeit, elmondta többek közt, hogy sokat tett a me­gye kereskedelmi hálózatá­nak fejlesztéséért, a korszerű módszerek elterjesztéséért, a lakásszövetkezetek fejleszté­séért és szövetkezeti szak­emberek százait nevelte. Sok­irányú társadalmi tevékeny­séget végzett és végez, 1963. óta eredményesen tevékeny­kedik, mint a megyei tanács tagja. Sok pártszervezetben ismét és újra- felvetődik egy lát­szatra formai kérdés: sok-e vagy kevés a beszámoltatás? És egy bonyolultabb: hogyan lehetne növelni az ellenőrzés segítő szerepét, hatékonysá­gát? Egyik sem ok nélkül való. Tapasztalni ugyanis, hogy a pártszervezetek egyi- kében-másikában az utóbbi időben feltűnően megnőtt a gazdasági vezetpk — ebben is főként az első számú ve­zető, az igazgató, a vezér- igazgató — beszámoltatása. Ennek is főként az írásos formája. Az ilyen helyeken gyakorlatilag az a helyzet, hogy a gazdasági apparátust a jelentés fogalmazása gör­nyeszti,- a választott tisztség- viselőket pedig az olvasni­való sokasága nyomasztja. Gyanítható, hogy ez sok időt, energiát rabol el éppen az időszerű tennivalóktól, a cse­lekvéstől. NEM TÖBBET, HANEM JOBBAN Az ellenőrzés e módszeré­nek helyenkénti megsokaso- dását azzal indokolják, hogy a pártszervezetek feladata — s a helyzet is megkívánja — az ellenőrző munka fokozá­sa. Ez alapjában fedi is a valóságot. Hiszen az ellenőr­zés — ha jól alkalmazzák —, nagy segítséget adhat a prob­lémák megoldásához, ösztön­zést az eredményesség foko­zásához. És éppen e vonat­kozásban kell a politikai ve­zetésnek segítenie a gazda­sági vezetést: kiállni a kez­deményező szellem, a bátor, felelősségteljes irányítás, a korszerű gondolkodás mel­lett. Az olyan Vezetési stílus érvényesüléséért, amely a tel­jesítmény alapján mérlegel. Ehhez azonban semmiképp nem elegendő pusztán az el­lenőrzések számának gyara­pítása. Az esetek nagy több­ségében eddig sem az volt gondunk, hogy kevés lenne az ellenőrzés. Nem több, hanem jobb el­lenőrzésre van szükség! Mel­lesleg az ellenőrzés fokozása nem azért szükséges — mint helyenként tudni vélik —, mert „bajban vagyunk”, és munkánk nem hozza sok te­rületen azt, amit szeretnénk, hanem mert az ellenőrzés a végrehajtás rendszerében fontos eszköz, államfő feladat. A pártszervezetek jelentős része maga is segíti, hogy a beszámolók valóban elérjék céljukat. Egyebek mellett az­zal, hogy nem csupán a terv­teljesítés ciklusaihoz kötik a beszámolást, nem is a diva­tos témákhoz, hanem az adott terület helyzetéből, leg­fontosabb feladataiból indul­nak ki, s ebben és erről ké­rik a gazdaságvezetés tájé­koztatását, véleményét. Ezzel tulajdonképpen úgy irányít­ják a beszámolást, hogy az az adott terület leglényege­sebb kérdéseire irányuljon, ebben alakuljon ki az egy nyelven beszélés és az egy­séges cselekvés. BIZALOM ÉS TUDATOSSÁG A beszámoltatás indítéka azonban nem egy helyen tisz­tázatlan, sőt célja sem egy­értelmű. Gyakran érvényesül az a felfogás, miszerint „ré­gen volt testület előtt”, vagy a „valami nincs rendben ná­la”, vagy amikor az ellen­őrzést tűzoltásra korlátozzák, mert végtére is „fel kell tár­ni a hibákat”. Az ilyenfajta esetekben a beszámoltatás- aligha tölti be tényleges sze­repét. Legfeljebb valamit fel­tár — de egyáltalán nem bi­zonyos, hogy a tényleges problémákat —, valamit megállapít, de ritkán megy ezen túl. Pedig az ellenőr­zésnek is arra kell irányul­nia, hogy megfelelő feltéte­leket teremtsen a tervek, ha­tározatok végrehajtásához, valóban feltárja a tényleges akadályozó tényezőket, s in­tézkedések kezdeményezésé­vel segítse a feladatok meg­oldását. Mindehhez nélkülöz­hetetlen a bizalom és a tu­datosság. Vagyis a pártszer­vezet ne akkor tűzze napi­rendre egyik vagy másik ve­zető beszámoltatását, ha már — mint szokták mondani — ég a ház. Hanem legyen az a párt gazdaságszervező munkájának szerves része, állandó folyamat. Félelemkeltés helyett a fe­lelősségérzetet kell a beszá­molásnak is erősíteni. Azt, hogy a beszámoló meggyő­ződjön róla: a testület nem egyszerű ítélethirdető, nem­csak tudomásul veszi az el­mondottakat, leírtakat, ha­nem vállalja a politikai fele­lősséget. De csak azt! S nem osztozik az egyszemélyi ve­zetés elvéből következő gaz­dasági felelősségben, nem vállalja át a hanyag munka, a tehetetlenség, a régi dicső­ségből élés miatti elmaradás megmagyarázását, s az olyan gazasági, műszaki, anyag- beszerzési feladatokat, ame­lyekhez semmi más feltétel nincs — csak a pártszervezet tekintélye. Ezzel egyszer- másszor és nagyon meghatá­rozott esetben persze lehet élni, de a pártszervezet te­kintélye nem akkor erős és nagy, ha az igazgató, vagy más vezetők helyett dolgo­zik, hanem ha olyan káder- politikát folytat, hogy a ve­zetők meg tudják oldani a funkciójukban körülhatárolt feladatokat. És ha már a be­számolónál tartunk — sok­szor azt tartják jó vezetőnek, aki szép jelentést tud készí­teni. Hogy milyen jelentést, beszámolót készít valaki, az egy dolog; s külön öröm, ha ennek is mestere! Ám a lé­nyeg mégis azon van: ho­gyan tudja — a dolgozókkal együtt — a terveket, célokat, határozatokat helyileg meg­valósítani, s ebben milyen a személyes teljesítménye, pél­damutatása. FONTOS, AM NEM EGYEDÜLI MÓDSZER Mit tartanak némely párt- szervezetben jó jelentésnek? Megesik, hogy azt, ami az eredményeket sorakoztatja fel, és csak úgy szőrmentén megemlíti, hogy természete­sen vannak még gondok is. A jó és rossz valamiféle ará­nyának fölállítása aligha ve­zetne eredményre. Annyi azonban mégis idekívánkozik, hogy mindenütt egyértelműb­bé kell tenni: mire irányul­jon a beszámoltatás. Hogy alapvetően négy nagy terüle­te van — a tervezés, a gaz­dálkodási tevékenység, a szervezet működése, belső irányítási rendszere, a veze­tők személyes tevékenysége Ezen belül azonban minden időszakban és munkahelyen más és más a leglényegesebb, a legidőszerűbb. Egy azon­ban bizonyos: a beszámolta­tás az eredményekről önma­gában kevés,' az önelégültség melegágya. Erről is úgy kell szót váltani, hogy a politikai munka számára adjon tanul­ságot. Nagyon lényeges, hogy a pártszervezet ne csak rögzít­se a helyzetet. A beszámolta­tást végző testület tagjai is tájékozódjanak, hogy ne csak hallgatói, hanem aktív része­sei legyenek a beszámolónak. A gazdasági vezetők beszá­moltatása a párt gazdaság­irányító, szervező és ellenőr­ző tevékenységének szerves része, fontos módszere, de nem egyedüli módszere. A mindenkori helyzet, a feladat jellege, a megoldás módozata határozza meg, hogy melyik ellenőrzési forma alkalmazá­sa a leghatékonyabb. BALOGH MÄRIA Fáznak a Garay-ban Mivel takarékoskodunk? Csendesen duruzsol a villanyrezsó. Ez általában nem szokása, de mivel tartós igénybevételnek van kitéve, most éppen duruzsol. Lenn a sörözőben, ahol fűtési (kézmelegítési) célt szolgál, és fenn a presszóban, ahol vizet melegítenek rajta. Csak azért, hogy a presszós hölgy ujjai meg ne gebedjenek. A presszós hölgy na­pi nyolc órát dolgozik, a sörözőben lévő felszolgálók — váltásban — tizenötöt. És dideregnek. Dideregnek összesen hetvenen, a fűtési idény megkezdése óta és a tegnapi napig még senki nem tudta, hogy meddig- A „vendéglátóipari egység” fűtésére ren­deltetett kazán ugyanis elérte a kazánkor végső határát és tönkrement. Augusztus­ban. A didergés utolsó dátuma tegnapi. A kazán szerelését vállalt maszek kisiparosok (jaj de jó, hogy egyáltalán vannak!) ne,m voltak hajlandók nyilatkozni azzal kap­csolatban, hogy az általuk szerelt kazán jóvoltából a fentebb említett egységben mikor lesz olyan hőmérséklet, hogy a be­térő vendég ne láthassa gomolyogni a tu­lajdon leheletét. A szekszárdi Garay-szállóban, ahol igaz ugyan, hogy árengedményt adnak a fűtet- len szobába érkező vendégeknek (például a mai NDK-csoportnak is), de ahol mind­máig semmilyen hathatós intézkedés nem történt, hogy hétven embernek megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak. Mivel takarékoskodnah? Az elektromos energiával aligha. Dolgo­zóik egészségével még oly kevéssé. A be­térő vendégben felötlik néhány kérdés. Bevallja, hogy nem a saját kérdései, ha­nem a fentebb említett hetvenek jó néhá- nyától származik. Mit csinált itt a szak- szervezet? Az energiafelügyelet? Hol volt a magánlakások hőmérsékletét buzgón el­lenőrző szervek bármelyik képviselője? És a KÖJÁL? ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents