Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-29 / 303. szám
1979. december 29. NÉPÚJSÁG 3 Plusz kétszázhárom lakás 2. A jó munkást, a szép házat dicsérni kell A TÁÉV lakásépítési programját tehát kétszázhárommal túlteljesítette. Ezek a lakások az új év első napjaiban már otthont adnak a paksi építőknek. Egy részükbe családok, a többibe munkások költöznek, azaz amolyan szállodaféle lesz a panelházakból. A lakásépítés mennyisége és értéke a vállalat teljes termelésében jelentős részt foglal el. Ezt részben az magyarázza, hogy Paksra olyan sok lakás kell, s a három generálkivitelező közül a TÁÉV-et bízták meg a lakások elkészítésével, amelyek az erőmű építését, majd pedig üzemeltetőit szolgálják. A kiemelten kezelt lakásépítés persze azt is magával hozta, hogy növelték a létszámot. A vállalat összlétszá- mának mintegy harmada, több mint ezerháromszáz ember foglalkozik közvetlenül vagy közvetve a lakások építésével. Vizsgálódásaink során érdekes adatokat jegyezhettünk fel: hét mérnök, 14 üzemmérnök, 23 technikus és húsz művezető — jó részük technikusi képzettséggel — foglalkozik a lakások építésével. A szakmunkások és gépkezelők, sofőrök száma megközelíti a kilencszázat segédmunkás alig található a munkahelyeken. A panelgyárban vannak olyan munkahelyek, amelyeken betanított munkásokat foglalkoztatnak. A vállalat pártbizottsága és szakszervezeti bizottsága rendszeres segítője, ellenőrzője a tervek teljesítésének, a munka értékelésének, s légióként annak, hogyan tudnak az emberek a munkahelyeken dolgozni. Milyen a hangulat? Ez nemcsak azon mérhető le, hogy van-e a folyamatos munkához nyersanyag, alkatrész, hanem azon is, hogy a művezető, az építésvezető miként beszéli meg tennivalóit embereivel az anyagi ösztönzőket, amelyeket a vállalatvezetés állapít meg, hogyan használják a munkák minőségének javítására — mert ez egyik sar- kos kérdése minden lakásépítésnek — a pénzzel, ha bérfejlesztésre van lehetőség, miként differenciálnak, jut-e annak több, aki többet teljesít, szebben dolgozik? Az üzemi demokrácia fórumairól rengeteget beszélünk valóságos értékét azonban csak ilyen feszített tempóban lehet igazán értékelni. Villányi József igazgató mondta egyik beszélgetésünk során, hogy a munkások, a művezetők a gazdasági vezetők szemei, fülei — észrevételeikkel továbbgondoltatják a vezető döntés előtt lévő programját. Ha az a munkás azt mondja a termelési tanácskozáson, hogy fél napig állták, mert nem érkezett meg hozzájuk a kézi szerszám, s helyette maguk, kézzel csiszoltak, vagy vágták a menetet a csőre — elindítja a vezetőben a „kis- bogarat”: a raktárban van-e a gép, lehet-e pótolni az elromlottat. „Egy sort kérek, azt indokolja meg, miért nem volt a munkahelyen gép” — hallottam az igazgatótól, amikor a helyszínen utasította a művezetőt, illetőleg az anyagosztályt. Az emberek szeretik az őszinte szót. Amikor a lakásépítési felemelt terv „kijutott” a munkásokhoz, persze nem volt az első hallásra nagy lelkesedés, hiszen aki belegondol, az rögtön tudja, hogy azonos idő alatt hány elemmel kell többet helyére állítani, odahegeszteni, erre rárakni a szerelvényeket, a tetőt, hekötni a vezetékeket, és ami a legkönnyebb: átadni a kulcsot. De a plusz lakásépítési hírrel kiment az emberek közé az a hír is, hogy „megfelelő bérezés mellett”. így mindjárt másként hangzik a vállalkozás. Ezt követte, mint Sánta Zoltán mérnök mondja: a programok egyeztetése, a feladatok kiosztása építésvezetőségre, brigádra, személyre. Amikor elkészítették ezt a programot, gyorsítani kellett a panelgyártást is. Szerencsére jó előre gondoltak a vállalatnál a paksi várható nagy feladatokra: befedték a paszereléssel, megfelelő munka- körülményt adva az embereknek. Ez az óriás csarnok négymillió forintba került — lefedése csak, hiszen a technika benne már korábban üzemelt. Az ilyen — javított — munkakörülmények közé került dolgozók is szívesebben vállalták a két, majd pedig a három műszakot. A három műszakra azért volt szükség, mert időközben kidolgozta a fejlesztési osztály, ugyancsak derekas munkát végezve, a panelos házak fogadószintjének előregyártá- sát. Ez azt a nagy feladatot adta a lakatosüzemre, hogy gyorsan, jó minőségben készítse el a sablonokat. Az egységes fogadószint-panelok gyártásának megoldása, úgy hiszem ez volt a legfontosabb lépés. Mert az alap nélkül bajos volna elindítani az egész lakásépítési programot. Egyébként az üzem folyamatos termeléséhez mind a villamos energia, mind a hőenergia mindig rendelkezésre állt. Az emberek ilyen körülmények között persze hogy jól, s kedvvel dolgoztak. Lelkesítette őket az a tény is, hogy a vállalat párt-, társadalmi és gazdasági vezetése rendszeresen értékelte, elismerte és jutalmazta a jó munkát végző embereket. Akik közül néhányat bemutatunk lapunk következő számában. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly Karácsony előtt tizennyolc munkás kapott kiváló dolgozó kitüntetést Az élenjáró munkásokat gyakorta jutalmazza az igazgató nelgyártó területet, így kaptak egy zárt, házgyári csarnokot, teljesen korszerű felBréhm István kőműves, a vállalat egyik legjobb munkása Országszerte ezekben a hetekben kezdődtek a falugyűlésék: 1971 óta törvény kötelezi a tanácsokat, hogy ily módon is tájékoztassák a lakosságot a település eredményeiről, gondjairól a fejlesztési elképzelésekről. Általában nemcsak az úgynevezett közös tanácsú községekben tartják meg a találkozókat — ahogy azt a törvény előírja —, hanem mintáén egyes faluban. A falugyűlésnek ugyanis, mint kiderült, vonzása, különleges légköre van; az emberek tudják, itt mindenki szót kaphat, ki-ki elmondhatja akár a falu első emberének címezve is, ami a lelkét nyomja. Kár, hogy a szűkös terem, sok helyütt határt szab a résztvevők számának. Az apró falvas megyékből helyenként 50 százalékos megjelenést árulnak el a statisztikák. őszintén szólva kezdetben a tanácsi vezetők nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az új fórumot, attól tartottak, hogy nehezen állják majd a próbát, ha a fejükre zúdul a panaszok, kérések, bírálatok áradata. Van ahol így is történt: ott, ahol igyekeztek megkerülni a kényes témákat, a feszítő gondokat. Másutt meg számokkal teletűzdelt végeláthatatlan beszámolót tartott az elnök, úgy hogy már bóbiskol-, ni kezdtek a jelenlevők. A következő évben aztán itt is ott is elmaradt a közönség. Idővel mindenütt rájöttek, hogy ezeknek az eszmecseréknek akkor van — kölcsönösen — hasznuk, ha a lakosságot közvetlenül érintő — érdeklő ügyek kerülnek a középpontba. Ha a tanácselnök reálisan tárja fel a helyzetet, akkor nem a követelőző hang, a panaszáradat uralkodik el, hanem a közérdekű kérések, sőt javaslatok kerülnek előtérbe. A szókimondó, nyílt légkörben gyakran éppen a falugyűlésen mutatkozik meg a cselekedni akarás. Mert az emberek megértőek, ha alaposan és őszintén tájékoztatják őket, tudják, hogy szinte minden egyes forintnak előre megszabott helye van már a tervekben, főként a többi anyagi erőt igénylő beruházásoknak szabnak határt a lehetőségek. így aztán gyakran emelkednek fel a karok, munkát, pénzt megszavazva a lakóhelyért. Elsősorban a környezet szépítésében nyilvánul meg a tenniakarás, mert a legfontosabbakra még csak jut valahogy a közös pénztárcából, de játszótérre, parkra, sportpályára már nemigen. Ezért ajánlották fel segítségüket nemrég például a tiszaszalkaiak és a kocsordiak, hogy a falubeli fiataloknak legyen klubhelyisége. Fehérgyarmaton sportpálya építésére, Nyírbátoriján parkosításra „gyűjtöttek” társadalmi munkát. És folytathatnánk a sort: Bács-Kiskun megyében például tavaly egyenként több mint ezer forint értékű munkát vállaltak a lakók, és az üzemi dolgozók (ők vezetik egyébként az országos listát), s igazolták, hogy sokszor a legszükségesebbekhez is a helybeliek adnak lendítő erőt. Törökszentmiklóson például így gyarapodott négy tanteremmel 'az egyik általános iskola. Tiszajenőn ötven- személyes óvoda épült, ösz- szefogással. És említhetjük az egészen új példákat: Győr-Sopron és Komárom megyében — idén ők a legfrissebbek — szinte minden egyes falugyűlésen vállalások is elhangzottak. Tápon, Bányrétalapon a résztvevők sürgették a tanácsot, jelöljön ki arra alkalmas területet játszótérnek, ők majd elvégzik a továbbiakat. Nem akarjuk esetek tengerével untatni az olvasót, de ide kívánkozik a tokodi esemény is: a nyolcezer lakost számláló, nagyjából három részre tagolódó település népe valósággal kikövetelte, hogy mind a három helyen külön-külön tartsanak falugyűlést. Mert a gondok sem egyformák: a bányászok lakta részen az avult kolóniaépületek felújítsa, korszerűsítése a leggyakoribb téma, az üveggyári lakótelepen egyebek közt az elégtelen közvilágítást tették szóvá, az őstelepülésen az iskola, az óvoda nőtte ki épületét. Ám mindhárom helyütt a lakók maguk is részt vesznek környezetük javításában: eddig 350 ezer forintot tettek le az asztalra, óvodára, iskolára, s járdát, gyalogátjárót, parkot építenek. Tolna megyei példákkal lapunkban is szám-, talanszor találkozhattak olvasóink. A falugyűlés persze a társadalmi munkára való mozgósításon túl sok egyébre is jó alkalom. Az emberek elmondják kéréseiket, javaslataikat, amit a tanács figyelembe vehet a település gyarapodását szolgáló új tervekben. PALKÓ SÁNDOR A NEB életéből Tegnap délelőtt tartotta ez évi utolsó ülését a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Mint ismeretes, két évvel ezelőtt született törvény a közérdekű bejlentések, javaslatok és panaszok intézéséről. Egy évvel később a KNEB és a megyei NEB-ek országos vizsgálatiban ellenőrizték, hogy az eltelt idő alatt megismerték-e, jól alkalmazzák-e a törvényt? Az alapvizsgálat tapasztalatai megyénkben kedvezőek voltak, de feltártak több olyan mulasztást is, amelynek megszüntetése — éppen a jogalkalmazás politikai elveinek érvényesítése miatt — szükséges volt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága azt követően határozatban intézkedett a tanácsi területen feltárt hiányosságok kijavításáról. Az utóvizsgálatra is a megyei tanács vb. felkérése alapján került sor, éppen ezért csak a tanácsi területet érinti. Harminckét tanácsi szervnél, intézménynél és vállalatnál jártak ismét a népi ellenőrök. A tapasztalatok most is kedvezőek voltak. A törvényt és a végrehajtó bizottság határozatát ismerik. A vezetők figyelemmel kísérik a közérdekű bejelentések, panaszok intézését. Az ügyintézés gyakorlata sókat javult. Ahol eddig is kifogástalan volt, megtartotta korábbi színvonalát, ahol pedig az ■alapvizsgálat mulasztást tárt fel, az ügyintéző munkáját a megkívánt színvonalra emelték. Az ügyeket alaposabban vizsgálják, ha szükséges, a korábbinál gyakrabban rendelnek el helyszíni vizsgálatot. A bejelentőknek határidőn beiül válaszolnak. Lényegesen nagyabb figyelmet fordítanak a bejelentések, javaslatok és a panaszok egymástól való elhatárolására. A törvény hatálya alá tartozó ügyeket általában külön kezelik. Az utóellenőrzés ismét megállapította, hogy a névtelen bejelentések, illetve panaszok száma elenyésző. A meglévő néhány esettel is érdemben foglalkoztak, mivel tartalmuk konkrét volt és azt állapították meg, hogy a bejelentések megalapozottak voltak. A bejelentést tevő személy anyagi, vagy erkölcsi 'elmarasztalásra utaló gyanú az utóvizsgálat során sem merült fel. A népi ellenőrök felkeresték az államigazgatási szervek, intézmények, vállalatok politikai^ vezetőit is. Meghallgatták véleményüket az ügyek intézésének tapasztalatairól. A beszélgetésekből azt állapították meg, hogy a politikai vezetők a legtöbb helyen tájékozottak munkahelyük ilyen irányú tevékenységérőil, az ügyintézők munkáját kedvezőnek értékelik. * Az ülés másik témája a megyei NEB mellett működő kereskedelmi szakcsoport tájékoztatója volt a megye kereskedelmi ellátottságáról. Az anyag nem a hagyományos vizsgálati módszerrel készült, hanem más szervek tájékoztatásából, a szakcsoporti tagok információiból és a járási szakcsoportok öszegzései- ből állt össze. • Minden NEB-ülésen jelentést tesz a megyei bizottság elnöke a két ülés között elintézett és a folyamatban lévő ügyekről. Az év utolsó ülésen közérdeklődésre számot tartó bejelentés hangzott el: megalakult a megyei NEB egészségügyi és szociális szakcsoportja.
