Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

© ríEPÜJSÁG 1979. december 28. Mélyponton a bátaszéki csapat Az augusztus közepén kez­dődő megyei labdarúgó-baj­nokságban — eddig — a leg­nagyobb meglepetést a báta- szókiék okozták sikertelensé­gükkel. Az NB III-at is meg­járt együttestől a szurkolók nem várták a bajnokság megnyerését, sőt még dobo­gós helyezést sem, de azt feltétlen, hogy legalább a középmezőnyben végezzenek. A bajinbki évet új edzővel, Topor Istvánnal kezdték. Már az előkészületi mérkőzéseken meglátszott, hogy a teljesen átszervezett, megfiatalított gárda kellemetlen meglepeté­seket szolgáltat a nagyszámú és hozzáértő hazai szurkolók­nak. Igazolták ugyan néhány játékost, de csatasorba állítá­suk a megmaradt gerinchez komoly, nehéz feladatot je­lentett az edzőnek. A szak­osztályvezetés természetesen figyelembe vette az összes körülményt és a rajtkor nem tűzött más célt a csapat elé, mint a legjobb tíz között vé­gezni. Már a rajt is rendkívül rosszul sikerült, hisz hazai pályán a Pakstól „kiütéses” vereséget (6-1) szenvedtek. Itt már jelentkeztek a gon­dok, melyek az egész őszi idényben végigkísérték a csapatot. A következő for­dulóiban Bogydszlón 3-2- es vereség következett. A harmadik fordulóban si­került az első győzel­met aratni, az Aparhant ellen. A győzelem kissé fel­hozta az együttest és egy hét­tel később Paddon egy pon- ' tot szereztek (1-1). Szeptem­ber 16-án a bonyhádiak lá­togatták Bátaszékre. A lelkes bátaszéki közönség azonban ezúttal sem örülhetett játé­kosai győzelmének, mert a Bonyhád lényegesen jobb volt, melyet az eredmény is mutat, 4-2 arányban nyert a Vasas. A hatodik fordulóban az őszi idénjf egyik legna­gyobb vereségét szenvedte el a bátaszéki gárda Dombóvá­ron. Már az első félidőben 5-0-na vezették a dombóvá­riak, melyet a második fél­időben további négy góllal szaporítottak. A 9-0-as vere­ség éreztette hatását a he­lyezésen, hisz a bátaszékiek a 15. helyre csúsztak vissza a táblázaton. A szakosztályve­zetés mindent megkísérelt, de kevés eredménnyel, an­nak érdekében, hogy sikerül­jön az eredményesebb sze­replés. A pincehelyiek láto­gattak a bátaszékiekhez és ismét felcsillant a remény: ezúttal győzelem lesz. Végül be kellett érni a pontosztoz­kodással, a 2-2-es végered­ménnyel. Egy héttel később, amikor Dunaszentgyörgyre, az újonc csapathoz utaztak, már csak annyi volt a cél, hogy tisztes vereséggel meg­ússzák az összecsapást. Vég­eredmény: 2-0 a Dunaszent- györgy^ javára. A következő fordulóban ismét újoncot kaptak ellenfélül, a Tamási MEDOSZ látogatott Báta­székre és nem is eredmény­telenül, 4-3 arányban nyert az újonc Tamási. A soroza­tos vereségek és néha egy- egy játékvezetői tévedés is erősen felkorbácsolta a szur­kolók idegeit, és bizony ki­sebb-nagy óbb sportszerűtlen­ségekre is sor került. Októ­ber 21-én Nagydorogon újabb vereség következett. A hazaiak két góljára a bá­taszéki csatárok csak egy- gyel tudtak válaszolni. Ezzel a bátaszéki csapat a táblázat utolsó helyére került. A kö­vetkező forduló némi gyógy­írt hozott: a Nagymányokot sikerült 2-1 arányban le. A tengeliciek célja: bentmaradni Bogyiszlón nem adták fel a reményt I % mátk Mezei Aurél w, Tóth II. János győzni. A következő ellenfél a Tengelic volt, ezúttal siker­ről vették fel a küzdelmet idegenben is, és 4-1-re győztek. A november 7-i, hétközi mérkőzésen a szek­szárdi TÁÉV csapata látoga­tott Bátaszékre és 1-0 arány­ban győzött. A mérkőzést kö­vetően rendzavarásokra ke­rült sor, melynek következ­ménye: a tavaszi idény első négy mérkőzésére betiltották a pályát. Ezt a büntetést ké­sőbb két hétre mérsékelték. Az idény utolsó előtti baj- nóki mérkőzésen Kisdorogon ismét súlyos 5-0-as vereség következett, majd a teveliek győztek 2-1 arányban Báta- széken. Ezzel a bátaszékiek a 14. helyen fejezték be az őszi idényt. Igaz, játszottak még egy MiNK-mérkőzést, de ■ ez is csak arra volt ,jó, hogy még jobban elkeseredjenek, hisz közel háromszáz kilomé­tert kellett utozniuk, ami je­lentős anyagi kiadással járt. Mint mondották, abban re­ménykedtek, hogy legalább NB II-es ellenfelet kapnak Bátaszéken, sőt titokban még NB I-es csapatra is számítot­tak. Nem is titkolják: a jövő­ben az MNK-mérkőzéseken nem törekszenek sikerre, hisz nekik ez csak jelentős anyagi kiadást jelent. Topor edző szerint a játé­kosok közül Pál nyújtotta a legjobb teljesítményt, őt Me­zei és Varga II. követi. An­nak ellenére, hogy a várako­zásnak nem feleltek meg, tu­dásuk alatt szerepeltek, a ve­zetés bízik, hogy a tavaszi idényben javítanak osztály­zatukon és a bajnoki táblá­zaton előrébb rukkolnak. Eh­hez természetesen az elkö­vetkező heteket alaposan ki kell használni. A játékosokat erőnlétileg és idegileg is olyan állapotba kell hozni, hogy nyugodtan várhassák a tavaszi idényt, a rajtot. Az elkeseredett nézőknek is job­ban kell segíteni a csapatot. Egy-egy hiba esetén konholás helyett biztatni őket. A szur­kolók közösítsék ki maguk közül azt a néhány rendbon­tót, akik az egyesület és a község hírnevét teszik kocká­ra magatartásukkal. A báta­széki nagyközség, a nagy múltú egyesület vezetősége elvárja a játékosoktól a jobb teljesítményt. Biztosak va­gyunk abban, hogy ennek ér- dékében mindent elkövetnek, melyhez remélhetőleg — a jövőben is — a tanácstól, a vállalatoktól minden támoga­tást megkapnak. A nyáron az elmúlt baj­nokság utolsó heteiben nagy volt az izgalom Tengelicen. Szinte másról sem beszél­tek; sikerül-e a bentmara- dás. Igaz, hogy nagy lelke­sedéssel játszottak az utolsó mérkőzéseken, de a szeren­cse is közrejátszott és to­vábbra is megyebajnoki csa­patnak mondhatták magu­kat. A holtidényben három új játékossal erősödtek, Hor­váth, Gazdag és Király ke­rült Tengelicre. A jól sike­rült felkészülés után a veze­tőség, a játékosok és a szur­kolók egyaránt bizakodva várták a rajtot. Még az elő­készületi mérkőzéseken mu­tatott játék is arra engedett következtetni, ezúttal nem kell állandóan a kieséstől rettegni és sikerül legalább a 10. helyen végezni. Itt el kell mondani azt is, hogy a sport­kör vezetősége, a termelő- szövetkezet vezetőségével együtt mindent megtett an­nak érdekében, hogy a já­tékosok a legjobb körülmé­nyek között készülhessenek, illetve játszhassák mérkőzé­seiket. A pályát rendbe tet­ték, csinosították, az öltözőn átalakításokat végeztek, A játékvezetőknek is öltözőt építettek, egyszóval bizako­dó hangulatban várták a bajnokság kezdetét. Az első mérkőzéseken nem is volt különösebb baj. A nyitányon a faddiakat 6-3-as vereséggel küldték haza, majd egy héttel később, Bonyhádon mindössze 1-0 arányban maradtak alul. A harmadik mérkőzésükön a Dombóvári MSC legénységét fogadták. Igaz, hogy veresé­get szenvedtek, de nem kel­lett szégyenkezni az eredmé­nyen, mindössze 3-2-re nyert a Dombóvár. Jó volt a han­gulat és' bizakodva várták a folytatást a szurkolók, já­tékosok egyaránt. Szeptem­ber 9-én Pincehelyen az el­ső félidőben még 1-0-ra ve­zettek .a tengeliciek, de a mérkőzés végére 3-1 volt az eredmény a hazaiak javára. Nagy érdeklődés előzte meg a Dunaszentgyörgy látoga­tását szeptember 16-án. Az újonc dunaszentgyörgyi csa­pat állt a táblázat élén, így jogos volt a felfokozott kí­váncsiság. A tengelici játéko­sok ezúttal nemcsak lelke­sen, hanem eredményesen is harcoltak és 3-2 arányban legyőzték a dunaszentgyör- gyieket. A mérkőzés után a tengelici csapat a tábláza­ton a 9. helyet foglalta el. A folytatás már nem volt ilyen sikeres számukra, hisz az ugyancsak újonc Tamási MEDOSZ-hoz látogattak és tőlük 7-0-ás vereséget szen­vedtek. Ekkor már a táblázat 12. helyére kerültek. Igaz, hogy a következő mérkőzé­sen a vendég nagydorogiakat 4-1 arányban legyőzték, de ez a fellángolás nem tartott sokáig, mert október 7-én Nagymányokon ismét vereség (4-0) várt rájuk. Közben a csapaton belül csereberékre került sor, mindent megpró­báltak, hogy megtalálják azt az együttest, mely eredmé­nyesen tud játszani. Ekkor már előrevetette árnyékát a kudarcsorozat. A Tévéitől a tengelici pályán 3-0-ás vere­ség következett, majd egy héttel később a szekszárdiak (TÁÉV SK) hozták el a két pontot 2-0-ás győzelemmel. A 11. fordulóban ismét súlyos vereséget szenvedett a csa­pat. Kisdorogon 6-2 arány­ban rrtaradt alul. — Na, majd a Bátaszék el­len szépítünk — mondogat­ták a játékosok és szurkolók egymásnak, de mindez . hiú ábránd marhát, mert az első 45 percben már 3-0 volt az eredmény a Bátaszék javára.. Keserű szájízzel és 4-1-es ve­reséggel kellett levonulni a hazai szurkolók kritikája kö­zepette a tengelici játékosok­nak. A november 7-i hétközi mérkőzés is elég siralmas volt számúkba, Pakson 5-0 hrány­Horváth József Több éve a gondok soka­ságával küszködik Bogyisz- lón a labdarúgó-szakosztály vezetősége. Ezek közül a leg­égetőbb az edzői probléma volt, mely több éven át meg­oldódott Török Bálint szer­ződtetésével. Néhány játékost is igazoltak, akik a csapatba jól beilleszkedtek, így egy közepes képességű együttest sikerült összekovácsolni. Az elmúlt szezon végén azonban több változás tör­tént. Elsőként kell említeni, hogy Török Bálint nem hosz- szaibbítoitta meg szerződését, ugyanakkor nyolc játékostól voltak kénytelenek különbö­ző okok miatt megválni. így érthető, hogy a vezetőség már indulásnál minimális cél­kitűzést tűzött a játékosok elé: továbbra is biztosítani a megyebajnokságban való sze­replést. Az átigazolási idő­szak alatt a nyolc játékos helyett mindössze egyet tud­tak igazolni, -Fehérvári Ist­ván személyében. Török Bá­lint helyett az elnökség Új­vári Istvánt szerződtette. Ve­le csak részben sikerült a gondot megoldani, mivel no­vember elsejével megvált az együttestől, majd a bajnok­ság befejezéséig Varga Bélát, az ifjúsági csapat edzőjét bízta meg a vezetőség, hogy a felnőtték irányítását is ve­gye át. A már említett já­tékosállományban történt cse­re minőségcsökkenéssel is járt, ennek ellenére a bajnoki rajtig sikerült kialakítani egy olyan keretet, mely biztatóan kezdett. ban maradtak alul. Volt még ugyan ‘ egy fellángolásuk, amikor jól ment a játék és a gólok sem maradtak el, a Bogyiszlói győzték le 6-1-re. Az idény utolsó mérkőzésén Aparhanton ismét négygólos vereség következett. A tizenöt mérkőzésből mindössze négyet tudták megnyerni a tizenegy vesz­tettel szemben. Csatársoruk 25 gólt lőtt, viszont védel­mük 49-et kapott. A bajnok­ságban ők kapták a legtöbb gólt, mert a táblázaton mö­göttük következő Bogyiszló is csak 37 gólt „gyűjtött” be. A tengelici csapat teljesít­ménye fokozatosan vissza­esett, egyre több lett a gond. Az utolsó mérkőzésre sérülé­sek miatt Aparhantra például két ifjúsági játékossal utaz­tak el úgy, hogy Bálint me­zőnyjátékos volt. Ami az ér­dekesség: még így is csak tí­zen tudtak kiállni. Meg kell említeni azt is, hogy szezon közben két játékos bejelen­tette — különböző okok miatt —, hogy nem játszik, Világh és őri. A sok sikertelen mér­kőzés, a gyenge szereplés el­lenére némi vigasz, hogy vi­szonylag fegyelmezett volt — a pályán — csapatuk. Egy kiállítás és két sárga lapos figyelmeztetés fordult elő mindössze. A csapatból legjobb átlag­teljesítményt Horváth, Nagy Tóth és Óberlender II. nyúj­totta. A legtöbb gólt, szám szerint tízet Gazdag szerezte A csapat szereplését döntően meghatározta, hogy hiányoz­nak a vezéregyéniségek. Saj­nos a csapatszellem megrom­lott és személyes ellentétek alakultak ki. Az edzéslátoga­tottság sem a legjobb, egy­szóval van baj elég, melyet még tetéz: Zsédei László tár­sadalmi edző bejelentette, hogy a jövőben nem vállalja a munkát. Tengelicen csak akkor re­ménykedhetnék a bentmara- dásban, ha a tavaszi szezon­ban a játékosok az eddiginél nagyobb áldozatvállalással, egymás nagyobb megbecsülé­sével harcolnak, küzdenek. A vezetőség feladata megta­lálni az új edzőt és a játéko­sok között megromlott kap­csolatot ismét normálissá tenni. A sorsolás nem kedvezett a Bogyiszlónák, hisz Kisdo- rogon kezdtek, ahonnan 3-0- ás vereséggel tértek haza. A második mérkőzésükre a bá- taszékiek látogatták Bo- gyiszlóra. Ez a mérkőzés már jobban sikerült, 3-2-re le­győzték az ellenfelet. A kö­vetkező héten Pakson értékes döntetlent (1-1) harcolták ki. Ezen a mérkőzésen a csapat valamennyi tagja lelkes játé­kával tűnt ki. Érezni és látni lehetett; a bogyiszlóiak bizo­nyítani akarnak, meg akar­ják mutatni, hogy nem kell még őket „eltemetni’. A paksi mérkőzés után Frank és Fehérvári sérülés miatt kivált, tehát ismét csökkent a játékoskeret. Ez meglátszott az eredménye­ken is. Tevelen 4-0 arányban vesztettek, majd egy héttel később, rendkívül gyenge já­ték után az Aparhanttól kap­tak ki 3-0-ra. A csapat el­vesztette önbizalmát, így nem volt már meglepetés, hogy Faddon 'ismét vereség várt rájuk. (4-2). Érdekes módon a Bonyhád ellen kissé össze­szedték magukat, így az ak­kor kitűnő formában lévő Vasas gárdája mindössze 1-0- ra tudott nyerni. Október 7-én Dombóvárra látogattak, ahol tisztes eredményt értek el, minimális (2-1) arányú vereséget szenvedtek. A já­tékosok a vezetőséggel és a szurkolókkal együtt mérle­gelték a helyzetet és abban bíztak, hogy a nehezebb mér­kőzéseken túl vannak, most már a könnyebb ellenfelek következnek, sikerül néhány győzelmet szerezni. Más az elmélet és más a gyakorlat, ezt meg kellett tanulni Bo- gyiszlón is. Amikor a pince­helyiek látogattak hozzájuk, szinte biztosra vették a győ­zelmet, de ez mégsem követ­kezett be, mert gól nélküli döntetlennel ért véget a mér­kőzés. Ami még jobban el­vette önbizalmukat, a bün­tetőt is elhibázták, nem tud­ták értékesíteni. Következett a duriaszentgyörgyi mérkőzés, ahol 2-0 arányban maradtak alul, majd hazai pályán a Tamási MEDOSZ-tól szen­vedtek 3-1-es vereséget. Nagydorogon 1-0-ás vereség következett, majd a nagymá- nyokiakat fogadták. Igaz, hogy 2-0-ra legyőzték a Györgye Mihálv Sarkadi Ferenc nagymányoki gárdát, de ez sem hozott lényeges válto­zást, mert egy héttel később Tengelicen 6-1-es vereséggel kellett levonulniuk, majd ha­zai pályán a TÁEV elleni 5-0-ás vereséggel zárták az őszi idényt. A vezetőség természetesen menetközben és a szezon vé­gén is értékelte a szereplést, és annak okát elsősorban abban látta, hogy az eltávo­zott játékosokat rutintalan fiatalokkal voltak kénytele­nek pótolni. A mérkőzések többségén ugyan lelkesen ját­szották, de mindez kevés volt mert a kínálkozó gólhelyzete­ket idegességükben — rutin hiányában — nem tudták ér­tékesíteni. A védelemben Bajusz IL Szekeres és Sarkadi nyújtot­ta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. A középpályán Györgye 'és Bogdanovics míg a csatársorban Hajdú és Boros I. játéka érdemel em­lítést. A megyébajnokság tizenhat csapata közül a bogyiszlói csatársor volt a legkevésbé eredményes: 15 mérkőzésen mindössze 11 gólt tudott lőni. A két győzelmükkel és két döntetlenükkel — hat ponttal — a táblázat alján foglalnak helyet. És milyenek a kilátások? Az igazat megvallva nem a legbiztatóbbak, bár az egye­sület vezetősége most azon dolgozik, fáradozik, hogy a téli szünetet jól kihasználja. Szeretnék a játékosokat a tavaszi rajtra jól felkészíte­ni, a csapaton belül a lelke­sedést tovább fokozni, hogy az eredeti célkitűzést elér­jék. Jól tudják, nehéz fel­adat előtt állnak, de a re­ményt nem adják fel, és bíz­nák abban, hogy a Duna menti község lakosai nem­csak a tavaszi idényben, ha­nem az ősszel és az elkövet­kező időszákban is megye­bajnoki mérkőzéseket láthat­nak. Ennek érdekében össze­fogott az egész község, első­sorban a termelőszövetkezet, valamint a tanács támogatja az egyesületet az említett cél végrehajtásához. Tóth Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents