Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

u Képújság 1979. december 20. Somogyi Néplap Jó bort mérnek a hegy gyomrában. Jó bort, fehér bort. Aranyosan csillogót, il­latosait, aromásat, tiszta tü­zűt. A Boglas oldalára ka­paszkodó szőlőtőkék ezrei kö­zött áll a héthelyi termelő- szövetkezet pincészete. A föld színe felett az új épület, de a „bor hazája” a föld alatt van a 206 éves, vörös téglás pincerendszerben. Az építés évszáma a lejá­rat fölött olvasható: 1773. De már eltűntek az egykor volt szerszámok, felváltották őket a modern gépek, a faprés sem foglalja a helyet. Csak a hordók egy része a régi, a vén dongákat szinte örökre tartósította a bennük levő ér­tékes folyadék, a fehér bor. Mert Kéthelyen csak fehér bort termelnek, de abból több fajtát is. — A jó bor titka a föld minőségében keresendő, de az nem vitás, hogy a pince állapota sokban befolyásolja. — Horváth József borász- technológussal járjuk a csen­des sorokat. A munka már befejeződött, megforrt a bor a hegy gyomrában, le is szűrték, most csak a szállí­tások adnak feladatot. Nincs hőmérő a pincében, de mint mondják, nem is kell. Kétszáz éve állandó a hőmérséklet itt lent, s talán ez a legfontosabb a bornak. A legnagyobb téli hidegben sem megy alább tíz foknál, s ha jönnek a rekkenő nyári napok, csak egy fokot meleg­szik itt a klíma, az is inkább a nyíló ajtók miatt. Dunántúlt napló Egy angol építőipari tech­nológiával ismerkedhetnek meg közelebbről az érdeklő­dők december 15-től 22-ig Pécsett, az Ipari Szövetkezet Baranya megyei Szövetsége székházénak földszinti nagy­termében. Az úgynevezett No fines építési technológiát a Wimpey cég fejlesztette ki a második világháború végén, amikor a szigetországban tö­megesen kellett lakásokat építeni. Szerte a világon az­óta mintegy 300 000 lakás készült el ezzel a technoló­giával. Mi a No fines-mód- szer lényege? Az emelet­magas, előre felállított fa zsalutáblák közé öntött be­ton nem tartalmazza a folya­matos szemmegosztást bizto­sító finom adalékanyagot, s ezért úgynevezett „egyszem- csés”, nagy hézagtérfogatú falszerkezet építését teszi le­hetővé. Előnye elsősorban ab­ban rejlik, hogy nagymérték­ben egyszerűsíti és meggyor­sítja a szerkezetépítést, de az sem mellékes, hogy szük­ségszerűvé tesz folyamatos, szalagszerű építésszervezést. Dr. Dányi Pál köszöntötte az ünnepség vendégeit, s el­mondta, hogy a korszerű csa- ládiház-építés jelentősége a jövőben sem fog csökkenni. — Baranyában a VI. öt­éves tervidőszakban 5—6000 családi ház felépülésével szá­molunk. A megye apró fal­vas jellegéből következik, hogy Baranya 296 települése közül 230 az olyan, ahol 1960 óta napjainkig 50 lakásnál kevesebb épült, mivel a ház­építők többnyire a fejlődő és a fejleszthető településeken keresik az építés lehetőségét. Gyakran felmerül különböző fórumokon, hogy a családi házak építői nem kapnak kel­lő támogatást. A technológia baranyai bevezetésével az a célunk, hogy a párthatározat értelmében az eddiginél is jobban segítsük a saját erő­ből történő lakás- és családi- ház-építést. Ezután Szilágyi Lajos mi­niszterhelyettes megnyitotta a kiállítást, melynek, mint hangsúlyozta, fő célja, hogy ez az építési módszer minél szélesebb körben elterjedjen. PETŐFI NÉPE A megye építőiparának sok nehézséggel kellett megküz­deni év közben ahhoz, hogy előirányzott Célkitűzéseit megvalósíthassa. Több jelen­tős beruházáson az elmúlt évek lemaradásait kellett pó­tolnia, segítséget nyújtania eközben országos nagy léte­sítmények építésénél, s nem volt könnyű az alvállalkozók munkájának egyeztetése sem. Ugyanakkor a hosszan tartó, kedvező őszi időjárás segítet­te is az építőipart, a szoká­sosnál gyorsabb ütemben vé­gezhették a munkát október­ben, novemberben és de- cember_plején. . — Vállalatunk teljes ár­bevétele az idén várhatóan meghaladja a kétmilliárd fo­rintot — mondotta Andrássy Ákos, a BÁCSÉP termelési főmérnöke. Ebben természe­tesen szerepelnek az alvállal­kozóknak kifizetett összegek, valamint az általunk gyártott panelek, stb. értékesítéséből származó bevételeink is. (300 millió forint). összesen több mint 2 ezer lakást építünk. A mai napig 1703 lakásba költözhettek be, s év végéig a többi lakás át­adására is sor Ikerül. Legnagyobb építkezésünk a megyei kórház, amelyre egész évben nagy erőket össz­pontosítottunk. Az építési ha­táridő betartása érdekében az idén 144 millió forint értékű beépítést ütemeztünk itt, amit teljesítünk is. A kecskeméti posta építé­sével is megfelelő ütemben haladunk. A legnehezebb fel­adatot a Bajai Húskombinát építése, az ott folyó munkák összehangolása jelentette. A műszaki átadások azonban itt is megkezdődtek. A jövő év első felében a járulékos lé­tesítmények, a közben kért módosításokkal együtt el­készülnek ennél a nagyberu­házásnál is. Eközben — mondotta vé­gül a termelési főmérnök — a BÁCSÉP eleget tett Buda­pesten és a paksi atomerőmű­nél is kötelezettségének. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Fejér megye úthálózata — a központi fekvés és az át­menő forgalom miatt — ki­emelkedő fontosságú az or­szágos közlekedési hálózat­ban. A megyén vezet keresz­tül a „dunántúli tranzitfolyo­só”, a Balaton is autósok százezreit vonzza nyaranta. A megye gazdaságának dina­mikus fejlődése megköveteli a .közúti közlekedéssel szem­ben támasztott igények szín­vonalas kielégítését. A me­gyei állami úthálózat egy- harmaddal nagyobb terhet vi­sel az országos átlagnál. Az 1320 kilométernyi úthálózat­ból 396 kilométer a főútvonal és ehhez még nem számoltuk az autópályát. « Megyénkben szeptember végére befejeződött a közúti hálózat szélesítése. Az ország tizenkilenc me­gyéje közül ez elsőként a Fe­jér megyeieknek sikerült, és pedig úgy, hogy amikor 1966- ban meghirdették az orszá­gos útszélesítési programot, a fehérvári igazgatóság már javában dolgozott ezeken a munkákon. Ebben a tervidőszakban összesen 1,2 milliárd forintot fordítanak útépítési, szélesí­tési és karbantartási mun­kákra, forgalomtechnikai fel­adatok megoldására. Koránt­sem az összeg nagysága az, amely kiemeli a Fejér me­gyeieket a többiek közül. Sokkal inkább a tervszerű, gondos felhasználás tette le­hetővé, hogy előnyre tegye­nek szert. Magyar műalkotások Nyugat-Európában A modern magyar képző­művészet eddigi legnagyobb tárlatát rendezik meg külföl­dön: Franciaországban és Angliában, majd más nyugat­európai országokban. A Kul­turális Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete az egyik legnagyobb ha­zai gyűjtemény gazdáját, a Pécsi Janus Pannonius Mú­zeumot bízta meg a kiállítás- sorozat megszervezésével. A művészettörténészek összesen 185 műtárgyat vá­lasztottak ki bemutatás cél­jára: festményeket, grafiká­kat, és szobrokat, továbbá 30 dokumentumot (könyveket,, folyóiratokat, fényképeket), amelyek a kor kultúrtörté­neti hátterét szemléltetik. A válogatott anyag jól repre­zentálja a század első év­tizedeinek magyar képző- művészetét. Olyan nevek fémjelzik ennek a kornak a művészetét, mint Berény Ró­bert, Bortnyik Sándor, Czó- bel Béla, Gulácsy Lajos, Kas­sák Lajos, Moholy-Nagy László, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Uitz Béla. Az első tárlatra a francia- országi Saint Etienne város­ban kerül sor a magyar na­pok alkalmából és január 4- től egy hónapig tart nyitva. Azt követően Londonba szál­lítják az anyagot, ahol két hónapig láthatja majd a kö­zönség a magyar avantgárd alkotásait. Egyidejűleg tár­gyalásokat folytatnak a ki­állítás megrendezéséről más országokban is. Barangolas Örményország ősi földjén (II.) £0* illll II I ' «MIWMIir A munkanapok gyorsan szaladtak, s már csak 10 nap maradt kirándulásokra, a műemlékek, nevezetességek megtekintésére. Igyekeztünk tehát miinél többet meg­ismerni. A dunántúlnyi terü­letű ország szánté minden kis községében, műemlék templomok állítottak meg bennünket. Egyik hét végén az ah páti kolostorhoz látogattunk. Alá­verőitől, a rézbányászat nemzetközi hírű központjá­tól nem messze, a Pambak folyó kanyonja felett leltük meg a Bagraltidák dinasztiá­jának korából származó ko­lostort. 976-ban kezdték el építését, s annyi dúlás elle­nére ma is szinte teljesen épen áll, hirdetve az örmény építészet korát meghaladó technikáját, formailag is tö­kéletes harmóniáját. Mind­ezt fokozta még a hangszó­rókból állandóan áramló ősi zene, amely gregorián dalla­mokat őrzött meg. S amely­nek IX. századból származó kottáinak egy részét az ör­mények Bartókja, a tragikus sorsú Komitász fejtette meg. Máskor a „molokánok” földjén utaztunk keresztül. Ezeket az embereket a cári időkben száműzték erre a vidékre, s Filatovo, Lermon- tovo, Margaovit lakossága itt maradt továbbra is. Meg­őrizték jellegzetes orosz vi­seletűket, épületeiket. Az oroszból és az örményből sa­játos nyelvük alakult ki, s vallásukban, szokásaikban is eltérnek a helybeliektől. Ezen a vidéken katonáskodott a nagy orosz költő, Lermontov, s rajta kívül megfordult itt Puskin is, századunkban pe­dig itt is írt verseket Jesze­nyin. De az örmény költészet is dicsekedhet világirodalmi jelentőségű alkotásokkal. Az arabok elleni harcról szóló népi eposz a „Szasszuni Dávid”. Évszázadokon ke­resztül a költészet a vándor énékmondók, az asugok aj­kán szállt szájról szájra. Az ő követőjük volt a nagy köl­tő, Szajat-Nova a 18. sz.-ban. Gyors sodrású folyók zú­gását, fenyők sírását és a sziklák soha nem szűnő pat­togásait véltük hallani, ha elmondtak barátaink egy-egy verset, vagy elénekeltek egy- egy ősi dalit. Néha kietlen, holdbéli tá­jakon utaztunk autóbuszunk­kal. Az országnak több mint 90 százaléka a növényter­mesztésre alkalmatlan, kopár hegyvidék. A 2—3 ezer mé­ter magas hegyek között meghúzódik egy-egy kis fa­lu. Kevés a víz. Ma már víz­művek gondoskodnak az el­látásról, de az elmúlt száza­dokban sok esetben véres események kísérték egy-egy kút Vagy forrás birtoklását. Akié volt a víz, az gazdag, hatalmas volt, de ha nem vigyázott legdrágább kincsé­re, akkor gyakran előfordult, hogy koldusként ébredt. Sok­szor gondoltam erre, amikor Jerevánban, a „szökőkutak városában” sétáltam. Az 1920-as években kiépült új város vízellátásának szerves részévé alakították a szökő- kútrendszert. Ez frissíti a város amúgy is meleg, szá­raz levegőjét, ugyanakkor a 6—8 éves gyerekek naphosz- szat úszkálnak, fürödnek benne. Az Urartu-i biroda­lom fővárosát több mint 2750 évvel ezelőtt alapították, ko­rábban, mint Rómát. A vá­ros ma szintén kövekkel írt költemény — egykor ékírás­sal írták itt az uralkodók kő­be dicsőségüket — ma a ba­zalt több mint 40-féle szín- árnyalatából lakótelepek, vá­rosrészek épülnek. Feltétlenül érdemes meg­nézni a Jereváni Történeti Múzeumot. Az egyetlen épen megmaradt török mecsetben található. Kiállításán a régé­szeti és néprajzi emlékek méltán ragadtatják el a lá­togatót. A Matenadaran, a nemzeti levéltár nagyszerű tükre az örmény kultúrá­nak. A legrégibb kézirat az V. századból származik (egy XII. századi kódex fedelé­ben találták meg) és Mesz- rop Martoc életrajzát írták le rajta. A VII. VIII. század­tól kezdve aztán egyre több itt a kézirat. Több miint tíz­ezer kódexet őriznek. A nemzeti galéria épületé­ben az örrríény alkotások mellett jelentős orosz és nyugat-európai gyűjtemény is van. Nagyon jelentős a galéria a jvazovszkij-gyűjte­ménye. Megcsodáltuk a 20 erneu­tes ifjúsági palotát, amelyet az idén adtak át, s amely folytatja az őSi örmény épí­tészeti hagyományokat. Az 5165 méter magas Ara- rátot nem Jerevánból pillan­tottam meg, hanem a gegar- di úton. Visszatérőben vol­tunk már, láttuk a sziklákba vésett barlangtemplomot. A díszek, oszlopok a tökéletes szaktudás bizonyítékai. Gar­ni görög templomát és a Karmirget folyó bazalt orgo­nákkal díszített kanyonját el­hagyva üdvözölt először az Ararat. Már kerestem, kutattam (ritkán lehet csak látni, mert a napközben felszálló por és füst eltakarja), s csak egy héttel a hazaindulás előtt ke­gyeskedett megmutatni nap­fényben fürdő arcát. A hegy, anhak ellenére, hogy a hatá­ron túl van, Törökországban, hozzátartozik az örmény em­berek gondolkodásához, az örmény főváros képéhez. Kíváncsian vártam, hogy megpillantsam az ország má­sik nevezetes természeti ér­tékét, a Szeván tavat. Maxim Gorkij azt írta róla, hogy „egy karéj égbolt idelenn a földön”. Ragyogóan sütött a Nap, s mi az 1900 méteres magasságban lévő tó partján napoztunk (a jéghideg vízbe már nem nagyon merészked­tünk), majd a Szeván-félszi- geten a IX. században épült kolostort néztük meg. Ha az országot járjuk, fel­tétlenül meg kell ismernünk az ecsmiadzini egyházi köz­pontot. Centrális, államszer­vező szerepe volt a középkor folyamán, s ma is itt dolgo­zik II. Vazgen Katolikosz, az örmény egyház vezetője. A csodálatos arany és ezüst ék­szereknél azonban sakkal fontosabb az a sok kódex és könyv, amelyet a történelem viharai közepette megmen­tettek. Lefordították és meg­őrizték a középkori arab, per­zsa, indiai, kínai és török kultúra kiemelkedő értékeit. A régi és az új, a tegnap és a ma sajátos összefonódá­sát ismerhettük meg isme­retlen ismerőseink jóvoltá­ból. Egyik hét végén meghí­vást kaptunk egy igazi ör­mény esküvőre. A vőlegény házától, Kirovakánból, ki­adós reggelizés után indul­tunk az 50 kilométerre lévő Aparán községbe a meny­asszonyért. A vőlegény mel­lén és vállán keresztül, szé­les piros szalaggal kötötték át otthon, majd elindultunk a játékbabákkal, mackóval, színes szalagokkal feldíszí­tett autókkal és autóbusszal. Az autóbuszra kerültem, de nem bántam meg, mert ott voltak a zenészek is, s végig az úton játszották a vidám örmény dallamokat. Meg­érkezve a menyasszony házá­hoz, kiderült, hogy — régi szokásként — a menyasszonyt ellopták, meg kell keresni. Rokonok házában találtuk meg, s átadva a vőlegény ál­tal megvásárolt menyasszony­ruhát, megkezdődött a „menyasszony-öltöztetés”. Szomorú, ősi dalokat énekel­tek a legközelebbi női roko­nok, miközben a menyasz- szonyt átöltöztették. Kár, hogy nem értettem meg a dalokat, csak megérezhettem az elmenő lány búcsúztatásá­nak hangulatát. Valamilyen ősi szertartás hangulatát idéz­te az is, hogy a vőlegény a menyasszonyt a rokoni ház­ból az ajtófélfába szúrt nagy- kés alatt vezette át. Megér­kezve a menyasszonyi ház­hoz, a vőlegény megkapta zöld szalagját, amely a hű­séget szimbolizálva lekötötte a szabadság piros színű jel­képét. A lakoma alatt meglepőd­ve vettük észre, hogy a menyasszony egy falatot sem eszik, szomorú arccal ül leen­dő férje mellett. Érdekes ízű, fűszerezett keleti ételeket, gyümölcsöket kóstolgattunk és ettük a „lavas”-it, az ősi bronz kori kenyérsütési mód­dal készült kenyeret, amely leginkább a mi kemencében sült laskánkra hasonlít. A vőlegény házához visszatér­ve ismét megkezdődött a mulatozás. A menyasszony fellélegzését az jelenti, ami­kor a vacsora fénypontja­ként az anyós átadja, ujjára húzza a jegygyűrűt, ezzel a szertartással fogadja család­jába teljes jogú tagként a fiatalasszonyt. Jellemző a család, a gyer­mek szeretete. Egy család­ban a 3—4 gyerek az átla­gos. Nagy-nagy gondoskodás­sal, szeretettel, de nem ké­nyeztetéssel nevelik, taníttat­ják őket. Igen magas a mű­veltségi szint, ezt igen fejlett oktatási rendszer biztosítja. A köztársaságban nagy szám­ban és magas színvonalon működnek a főiskolák és az egyetemek. A két nyelvű ok­tatás lehetővé teszi az orosz és az örmény nyelv és kul­túra egyaránt magas színvo­nalú elsajátítását. Megállapí­tásunkat az örmény állami egyetem meglátogatása csak megerősítette. A régészeti és néprajzi tanszék például egy épületben helyezkedik el, hallgatóik képzésénél komp­lex ismereteket nyújtanak. Mit mondjak még el? Gyakran nézegetem a fény­képeket, a magammal haza­hozott könyveket, prospektu­sokat. Majd ismét csak ma­gam elé terítem örmény- ország térképét, s visszaper­getem gondolatban a nyáron megismert tájakat, embere­ket. Armenia, snure kalucion! Armenia, köszönöm! Irta és a fényképeket készítette: SZIGETI KLÁRA Erebuni kétezer éves romjainál Jereván, a szökőkutak városa

Next

/
Thumbnails
Contents