Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-19 / 296. szám
1979. december 19. ^PÜJSÄG 5 Hórom évvel eielött Bótaszéken, a község perifériájában a Szegedi Konzervgyár savanyitóüzemét megvásárolta a Buda* pesti Fonalkikészitögyár, s létrehozta, mintegy ötvenegymillió forintos beruházással az egyes számú gyáregységet. A majdnem száznegyven méter hosszú, és közel húsz méter s-éles csarnokban a budapesti központi gyárnak, négyféle technológiával készítik elő a fonalat. Az itt dolgozók hetven százaléka nő, akik a környező községekből, így Bátáról, Mőcsény- ből, Alsónyékről érkeznek, az üzem saját szállítóeszközein. A három műszakhoz a munkásak szállítása a FOKI- nak évi másfél millió forintjába kerül, s nemrégiben vásároltak nyolcszázezerért egy vadonatúj Ikaruszt. A gyáregység területén hideg-meleg vizes zuhanyozó, ebédlő, öltöző van, ami teljességgel kielégíti a dolgozók szociális igényeit. Az egyesítő, a cér. názó, a csévélő és a motrim- goló gépsorok mellett ügyes — Milyen gépekkel dolgoznak a munkások? — Harmincegymillió forintjába került a gyárnak a gépi beruházás. Bolgár, szovjet, NDK és olasz gépsorokkal dolgozunk. Van közöttük olyan is, amelyet Bulgáriában fejlesztettek ki. Ilyen géppel még sehol az országban nem találkoztam. A mot- ringoló gépsorunk megfelel a világszínvonalnak. — Csak a FOKI központi gyárának dolgoznak? — A munkánk hetven százaléka a központnak megy, harminc százalék bérmunka. Például készítünk fonalat a Szalag- és Zsinórgyárnak, a győri Gardénia és Csipkefüggönygyárnak, a Habselyem Kötöttárugyárnak és a Lőrinci Szalagszövő és Csipkegyárnak. — Némely gépsornál nagy a zaj. Védekeznek ez ellen a Kőműves Sándor Darányi Kati: Van úgy, hogy egyedül viszek négy gépet is. kezű asszonyok dolgoznak, akiket itt a helyszínen tanítottak be a munkára. Néhá- nyam Budapesten, a központi gyárban lesték a mesterséget. A FOKI-ban dolgozó szakszervezeti tagok, minden évben ezer forintért fonalat vásárolhatnak — önköltségi áron. Kőműves Sándor művezető mondta: — Valamivel több mint 200 dolgozónk van. Évente ezeregyszáz tonna fonalat készítünk elő a központi gyárnak, amit a FOKI saját szállító- eszközeivel szállítunk fel Budapestre. Csak akkor megy az áruval rakott gépkocsi, ha a fővárosból alapanyaggal térhet vissza Bátaszékre. Ezzel nagyon sok pénzt tudunk megtakarítani. dolgozók? — Természetesen. Akik a zajosabb gépek mellett dolgoznak, füldugót és speciális zajcsökkentő vattát kötelesek használni. Láthatja: valamennyi asszonynak hálóval van bekötve a feje. Ez is a balesetek megelőzéséhez tarHorváth Józsefné Kereskedni tudni keli Most nem a nagybani kereskedelemre gondolok, hanem arra, amellyel mindennap találkozunk, amikor sorba állunk előbb a pult, aztán a pénztár előtt. Ezek a napok nagy önuralmat, fegyelmet, megértést kívánnak eladótól, vevőtől egyaránt. A megértés, a türelem, az udvariasság sokszor még hiánycikket is képes pótolni,- mert nem mindegy, hogy foghegyről vetik-e oda: „nincs kérem”, sőt még ki is nevetnek engem naivat, hogy elnézést kérő mosollyal ajánlják: „pillanatnyilag ugyan nincs, de szíveskedjék benézni a jövő héten". így karácsonyi csúcsforgalomban ez nehezebb, mint máskor, de nem elérhetetlen, a boltvezetőn és az eladókon múlik, _.z előbbit teszik-e, vagy az utóbbit. Találkozunk ilyen példával is, olyannal is, sajnos — egyelőre — inkább az előbbivel. Ismert példa, de nem árt időről időre fölidézni, okulásul a mai boltosoknak. Én még emlékszem D. úrra, aki virilista is volt pengőben se messze a mill'iomosságtól, de kezét csók ólommal köszönt a fejkendős parasztasszonynak is, ha az betévedt boltjába és egy cejgnadrág megvásárlása idejére nagyságos asszonynak is kinevezte. Mert ő tudta, hogy az árut el kell adni, a vevőt ki kell szolgálni és, hogy ő a vevőkből él. Ismerünk jó boltokat és ismerünk rossz boltokat. Pedig egyliket is, másikat is a Népbolt, vagy a szövetkezet üzemelteti. Mitől jó, vagy mitől rossz egy üzlet? Az emberektől. Mármintt azoktól, akik a pult túlsó oldalán állnak. Az innensőn állók, vagyis a vásárlóközönség ugyanis mindenütt egyforrrta. Akadnak köztük türelmesek, belátóak, válogatósak, ráérősek és sietősek és — háklisalk is. Az eladók között is akadnak szolgálatkészek, segítő szándékúnk, udvariasak, aztán, akik a boltban randevúznak barátnőjükkel, vagy barátjukkal, sőt — pökhendiek is. Az sem mindegy, hogy milyen a boltvezető. Van aki tud fegyelmet tartani beosztottjai körében, mert erre van szakmai és erkölcsi alapja és van aki nem tud. De ami legalább ennyire fontos, van aki gondoskodik, hogy a bolt árumennyisége és választéka megfelelő legyen, van aki lusta erre. így aztán nem csoda, hogy egyes boltok elnéptelenednek, mások forgalma megnő, és mégis sok zsúfolt boltban jóbb a hangulat és türelmesebbek a vevők. A mosolyért, a jó szóért sok kellemetlenséget elvisel az ember. Ünnepek közeledtén ne legyünk üzlet- rontók, most ne pirítsunk rá azokra, akik pedig megérdemelnék, inkább arról győzzük meg magunkat, hogy most a mi dolgunk is segíteni a kereskedőknek, hiszen mi, vásárlók csak egyszer-kétszer fordulunk meg az üzletedben, megvásárolandó az ajándékokat, ők pedig hetekig állják az ostromot. Cserébe azt kérjük, a kereskedők ajándékozzanak meg bennünket gyorsasággal, pontossággal, főképpen pedig udvariassággal. — igy — Három műszakban, pihenés nélkül dolgoznak a gépek tozik. Szerencsére a három év alatt még komoly balesetünk nem történt. * Sétálunk a gépsorok között, bármerre nézék, mindenütt az asszonykezek. Szabó Istvánná egyike a legrégibb munkásaknak. — Gondolhatja, nekem eddig csak kapanyél volt a kezemben. Később aztán munkát kerestem, és itt marad■K Szabó Istvánhé tam. Úgy mondják, hogy egyesítő vagyok, de lehet ket- tőzőnek is hívni. Az a lényege a munkának, hogy a fonalakat kell egyesíteni. Mikor hányat, van úgy, hogy csak kettőt, máskor meg hármat is. Negyvennyolc éves vagyok, már nagymama, négy unokám van odahaza. Az üzemvezető Darányi Katit keresi, az egyik legszorgalmasabb cérnázólányt. Hozzám kíséri, bemutatkozunk egymásnak. — Húszéves vagyok, másfél éve vagyok a cérnázógé- pek mellett. Előfordul, hogy egyedül viszek négy gépet is — ha van leszedő segítségem. A bátyám is itt dolgozik a FOKI-ban. Mind a ketten megszoktuk, megszerettük ezt a munkát. Itt a cérnázógépek- nél az a feladatom, hogy a fonalak keveredését figyeljem, jó minőségű cérnát készítsek. Naponta száz kiló fonalat szedek le a gépről. Horváth Józsefné szabadkozik, keressünk helyette mást, nem ő itt a legjobb munkáskéz. — Tetszik tudni, ha jó a fonal, nagyon szeretek dolgozni. De bizony vannak napok, amikor alig várom a munkaidő végét. Három éve ezt csinálom, ennyi idő után megszoktam a munkát. Negyvenöt éves vagyok, mit mondjak még ezenkívül magának?... * Kilépünk a csarnokból, szinte bántó a fülnek a kinti csend. Velem szemben két asszony kerekeken guruló, hatalmas pléhládát tol, dugig motringokba rakott fonallal. „A kész fonal, holnap Pestre viszik festeni, a központi gyárba” — mutat feléjük az üzemvezető. sárközi Fotó: Bj. Találkozott a gyár, a kereskedő, meg a ueuö Az jó szokás, hogy a gyár minden szezon elején bemutatja termékeit. A Bonyhádi Cipőgyár modellkészítői egy téli, vagy nyári szezon előtt közel száz cipőt készítenek, különböző fazon- és anyag- összeállítással. Ezek a cipők mindig börzére kerülnek, azaz a kereskedők elé, akik választhatnak: a bemutatott példányokból melyeket kívánják fogyasztóik elé adni. Az is természetes, hogy a bemutatott cipők hetven-nyolc- van százaléka nem kerül sorozatgyártásba, hanem a gyár. raktárába. A raktárban évek alatt összegyűlt cipőket kiárusítják. A Bonyhádi Cipőgyár mintakollekcióit a közelmúltban a szekszárdi Korzó Áruházban adták el. Érdekes módon kezdődött ez az akció. Októberben egyik kollégánk arról írt lapuinkban, hogy Baján külön polcon árulják a Botond cipőket. Javasolta, áruljuk mi — azaz a szekszárdi kereskedők — is külön polcon. Erre nincs szükség, mert a bonyhádi jó minőségű lábbelik mindig megtalálhatók a szekszárdi üzletben. Az akcióra azonban szükség van, olyan értelemben is, hogy a megye, a város lakossága megismerje a gyár termékét. A szóban forgó mintakollekció kiárusításának is megvan a története. Horváth János, a Népbolt igazgatóhelyettese a cipőgyár kereskedelmi vezetőjével a szekszárdi marxista iskolában együtt tanul. Itt, beszélgetés során került elő a téma: adjátok a szekszárdi közönségnek a mintacipőket. Erre is jó az esti egyetem, többek között, és néhány hét múlva máris bemutatkozott a Botond cipő a Korzóban. Először a férficipőket hozták. Mint a cukrot, úgy vitték a népek. És itt letudta mérni a gyár a fogyasztói igényt is: milyen színű, minőségű, fazonú lábbeli kell. Elsősorban a bőrtalpú cipők fogytak el* Azok közül is a varrott, goj- zermódszerrel készítettek, és a fekete, barna színűek. A pasztellszínű bőrből készített lábbelik megmaradtak a boltban. A több ezer pár cipő a vevők között nagy választási lehetőséget is adott, hiszen a legtöbb lábbeli a negyvenegyes és negyvenket- tes számban készült — éppen ezért a válogatás is úgy történt, hogy a nagyobb számú Cipőket vásárolni akarók cSak nézelődők voltak a standon. A cipők mindegyike más fazonú, anyagú volt. És ez a gyártóknak adott információt: megmaradtak például a a csattos cipők, a magas sarkúnk, a bélés nélküliek. Tehát, amikor a gyár a kereskedők börzéjén bemutatkozik mintakollekciójával, az nem a fogyasztók igénye szerint választódik ki, hanem a kereskedő szájaíze szerint. A férficipők — fél és száras Cipők — nagy választéka a kiárusítás során arról is meggyőzte a gyárat, hogy jobb minőségben, tartósabb kivitelben kell a lábbeliket gyár- tani. A második héten a női cipőket rakták ki a pultra. A Botond-standon ez alkalomból nem volt olyan nagy a vevők tülekedése, mint a férficipőknél. Az ok: a női Cipők régiesek, némelyik durva kivitelű, nehezen kezelhe: tők, és szinte munkacipő jellegűek voltak. Ebből maradt a legtöbb. A női cipők hatvan százalékát nem tudták eladni. Ám az igazsághoz tartozik, hogy a bonyhádi gyár nem sp>ecializálódott a női Cipők gyártására. A harmadik héten bevo- nulitatták a gyerekcipőket a Korzóba. Nagy siker, a közönség jó véleménye, és az összes eladott lábbeli azt bizonyítja, hogy a bonyhádi gyár „találkozott” a fogyasztókkal. Azaz: a cipők erősek, hordásuk kényelmes, színtartásuk jó, kivitelezésük kifogástalan. Egy baj volt itt is, mint minden mintakollekciónál, hogy csak a tömegméretekben fogyó szériákból volt az árukészlet. Tehát kisebb gyerekeiknek — 34-es szám — és kamaszoknak — 37-es szám fölött — nem volt választék. No de nem is célja egy ilyenfajta „kiárusításnak”, hogy mindenki vásárolni tudjon. Az volt ennek a háromhetes akciónak a célja, hogy eladják a mintakollekciót, a gyár megismerje a fogyasztók igényét, a kereskedők pedig a jövőben jobban, „Igazabbul” tudják tolmácsolni a fogyasztói igényt a gyárnak. A szekszárdi akció mindenképpen sikeres volt. Amint értesültünk róla, a jövő évi börzére készülve, a cipőgyári modellkészítők figyelembe veszik a szekszárdi tapasztalatokat. És ez majd a jövő év végén — ennyi átfutási idő szükséges a modellkészítéstől a gyártás megindításáig — a boltok Faultjain fog megjelenni, jobb, erősebb és a lakosság által kedvelt cipők formájában. —pálkovács—
