Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. Nádasd a Mecsek alatt Ott, ahol a 6-os műút a Völgységből érkezve Mecsek - nádasdot megkerüli, majd éles kanyarral nekivág a Me­cseknek : e kanyar szögét vaskos kis templomtorony zárja le. Sokan elhaladnak mellette; akik megállnak — nem bánják meg. ÁRPÁD-KORI FALU A szépen helyreállított kis templom a temetővel, itteni történelmünk tanúi közé tar­tozik. Nem tudhatjuk bizo­nyosan, hogy mikor keletke­zett, de 1235-ből már írásos emléke van ennek az Árpád­kori településnek és templo­mának, amely akkor Szent László király nevét viselte. Érdemes kívül-belül megte­kinteni, mivel a régi, lénye­gében román stílusú falusi templomépítészetet híven tükrözi, jóllehet az építés év­századának végén és a kö­vetkező század elején is bő­vítették. Az első átalakítás idején épült a templomhoz a vaskos torony csakúgy, mint az északi oldalon kiugró sek­restye. Majd a következő szá­zad elején a szentélyt széle­sítették és hosszabbították. (A bővítés előtti alaprajz- részt a műemléki helyreál­lítók a padlóburkolatban élére rakott téglákkal rajzol­ták ki.) Az utóbbi bővítés so­rában jelent meg a gótikus stílus Magyarországon — s már ezt mutatják a déli ka­pu csúcsíves kőkerete és ab­lakai. Ez idő tájból keletkez­hettek a kutató műtörténész szerint a belső freskók is, amelyeknek a maradványait a templomba lépve rögtön észrevesszük a híveket befo­gadó hajónak a szertartáso­kat szolgáló szentélyrészbe nyíló végén fent. Az Árpád-kori faluról egyébként kevés biztosat tu­dunk. A bizonytalan monda azonban többet mesél. E sze­rint a ma Rékavárként is­mert kiterjedt rommarad­ványnak fényesebb múltja volt egykor. (Oda úgy jutunk el, ha a templomtól levezető úton lemegyünk az öreg pa­tak völgyébe, s egy jó kilo­méternyire a falutól, ahol a patak két ágból összefut, e két ág között fölkapaszko­dunk a magaslat csúcsára.) Eszerint e várat 1. István ki­rály az angol királyi család egyik tagjának adományozta volna, s ezért is szerepel a falut említő 1235. évi okle­vélben — ha a kiolvasás he­lyes — „terra Britannorium”, vagyis britek földje. MAGYAROK, RÁCOK, NÉMETEK Más középkori vármarad­ványa is van a falunak, s az még a török időkben is állt. Ez a 6-os műút másik olda­lán van, a várhegyen, a köz­ség északkeleti végén. Erről a XVII. századi híres török utazó és történetíró, Evlija Cselebi is megemlékezett le­írásaiban. A török időkben a megrit- • kult népességet délről felhú­zódó rácok pótolták e falu­ban is. Majd nem sokkal a török kiűzése után, a XVIII. század elején megkezdődött Tolnába s Baranyába a né­metek betelepítése. Sokfelől és több csoportban települ­tek e tájra, így szinte min­den falunak más nyelvjárása, sajátos szokásvilága és törté­nete lett. Nemcsak a telje­sen elhagyott településeket szállták meg, hanem a meg­ritkult magyar lakosság mel­lé is letelepedtek. Így Ná- dasdon 1829-ben a jegyző le­írása szerint éppen csak „egy­negyed résznél többecske” volt a német, de — mint hoz­zátette — „ez esztendőktől fogva esztendőkre emelke­dik”. Így aztán idővel Ná- dasdról teljesen eltűnt a ma­gyarság. FAZEKASOK, TISLÉREK, PARASZTOK A német — vagy ahogy a magyarok mondták elmosva az eredetet: sváb — falvak sajátosan kiegészítették egy­mást. Erről a gazdasági kap­csolatról — mai fogalommal: munkamegosztáról — is jó képet ad az a kis nemzetisé­gi múzeum, amelyet Mecsek- nádasdon rendeztek be egy régi vendégfogadó épületé­ben. A szépen helyreállított tájház a falunak a műúttól távolabbi végén, fönt a domb­oldalon található. A helybe­liek készségesen útbaigazít­ják a vendéget, legföljebb olyik idősebb ember szíve­sebben felel (mert így tudja jobban kifejezni magát) sa­játos német tájnyelvén: „trü- pen ti prüke” — kezdi a ma­gyarázatot: az öreg patak hídján át s föl a hegynek vezető közön. A tájház bemutatja a régi paraszti, pontosabban a pa­rasztpolgári házat, konyhát és szobát, bútoraival és edé­nyeivel, s néhány mestersé­get. S ezzel képet ad a mun­kamegosztásról is! Mert a bú­tor és az edény nem Nádas- don készült. Itt a parasztok a földet és — nem utolsó­sorban — a szőlőt művelték, és akik mesterek is voltak közöttük, azok hordót készí­tettek. (Ma is él a mester­ség, legföljebb ma a bányá­szat a fő foglalkozás.) S nem­csak a helybelieknek készült itt hordó, hanem — mond­juk — az óbányaiaknak is — ahol meg főként fazekasok dolgoztak — vagy az ófalusi­aknak — hol a faesztergá-. lyos, főként az ülőbútor-ké­szítő mesterséget űzték. S folytathatnánk a példákat: a kiállított tárgyak felirataiból megtudjuk, hol milyen szak­ma élt. S él! —' tegyük hozzá. Ha nem is mindegyik, nem is mindenütt, nem is egyfor­mán. De ahogy ma is készül Nádasdon hordó, úgy akad még Ófaluban nem is egy fa­zekas. A régi tislérek mes­tersége azonban rég kimúlt: a bútorgyártás a falusi asz­talosságot még a század ele­jén kiszorította a piacról ol­csó termékeivel. S úgy lát­szik, nemigen támad már föl, ha ma sokat is adnának érte. Igaz, ez már utánzás lenne, nem „az igazi”. N. F. Zichy Mihály- emlékmúzeum A Somogy megyei Zala községben kibővítették és fel­újították Zichy Mihály szülőházát, amelyet már korábban múzeumnak rendeztek be. Az 1817-től 1906-ig — a haláláig — kisebb-nagyobb megszakításokkal a cári udvar festőié­ként Oroszországban élő művész festményei, használati tárgyai mellett grúziai népművészeti és iparművészeti tár­gyakat is kiállítottak. A Zichy-kastély egy részlete A Zichy-kastélyban berendezett grúz szoba Berlini könyvritkaságok iEgy éve működik gz NDK fővárosában a Zsidó Könyv­tár, amelyet a fővárosi ta­nács támogatásával, három­évi előkészítés után ugyan­azon a helyen nyitottak meg, ahol annak idején állt, mi­előtt a fasiszta rezsim tönk­retette és a hábc^rús pusztí­tások megsemmisítették. Az egykor 100 ezer kötetes, híres könyvtár állománya ma tovább gyarapszik. Számos könyvritkaságot őriznek, pél­dául egy 1677-ből származó concordiát, azaz a Biblia azonos helyeit vizsgáló mű­vet német, héber és görög nyelven. Az értékes folyóira­tok közül említést érdemel „A Zsidóság Tudományos Folyóirata” 1823-ból szárma­zó gyűjteménye. \A zsidó kulturális hagyo­mányokat ápoló intézmény­ben helyet kapnak a jelen kiadványai is. Az NDK Ál­lami Könyvtára folyamatosan ellátja az intézetet könyv- anyaggal, a „Judaica” és a „Hebraica” példányaival, hogy az irodalmi gyűjtemény napjainkig teljes legyen. Ä Zsidó Könyvtár és ren­dezvényei fontos helyet fog­lalnak el Berlin kulturális életében. Itt rendezték meg az emlékünnepségeket a vi­lághírű fizikus, Albert Ein­stein, és a nagy filozófus, Moses Mendelssohn tisztele­tére. Spanyolországi mozaik Czeizing Lajos képeskönyve Az Ibér félsziget az elmúlt másfél évtizedben a hazai turistavágyak egyik fókuszá­ba került, érthető tehát, hogy egyre-másra jelennek meg a különféle vezérlő kalauzok. Kiemelnénk a sorból Huba László, majd Doromby End­re vaskos bédekkeréit, ame­lyek egyelőre egy valóságos utazás élményét helyettesítik a recenzens előtt. És ame­lyektől éppen a megvalósult utazás után egyenes út vezet az ország módfelett gazdag múltjának, kultúrájának és jelenkori életének valóságos és elmélyültebb megismerése felé. Bár előbb a látnivalók, a fényképalbum pedig éppen erre való. Egy világot tár fel elalvás előtt, ha nekiihasa- lunk. lA legnemesebb és legel- mélyültebb igényeket Pas- suth László örök Hispánia című remek könyve szolgálja a leggazdagabban, és éppen az ő hasonlóképpen elmé­lyült és hasonlóképpen re­mekbe formált előszavával (a pár lapos bevezető talán az egyik utolsó írása lett) jelent meg ez a képeskönyv, amely­nek közel száz, kitűnő kész­séggel alkotott fényképfelvé­telén fel-felvillannak a spa­nyol múlt nagyszerű emlékei és itt-ott a mai spanyol élet is az egykori erődítmények és várak, székesegyházak és katedrálisok, árkádos udva­rok és pompás mecsetek, a sudár pálmasorok árnyéká­ban. Bár mindezek koránt­sem „egykoriak”, hiszen mindegyikük áll, csak ép­pen hatalmuk, fényük, sze­repük kopott meg a századok során: ma inkább az idegen- forgalom célpontjai. A „bús donnákat barna balkonon merengni” Czeizing sem fe­dezte fel, a „bíbor alkony” feltehetően csak Babits tu­datában élt, de a „tört ár­nyak” ezeken a fényképfel­vételeken láthatók. Inkább csak azok, a képek együttese kissé komor és múzeumi hangulatot teremt. Bár az al­bum korántsem kívánt min­den bizonnyal csupán művé­szi igénnyel készült „emlé­keztetők” foglalata lenni, in­kább kedvcsináló talán, az utazásra nem vállalkozóknak afféle pótlék, az utazókat pe­dig a személyes fotografálás alól mentheti fel. De legin­kább emlékeztető, riporter­vágy a fotósban csak ritkán kerekedik, és akkor valóban remekek a különben minden­kor kitűnő felvételek. A bevezető tanulmány sem csupán a szokásos „idegen- forgalmi csábító csevely”, tartalmasabb és súlyosabb ennél: Passuth egynéhány valóságos utazás emlékeit fel­elevenítve a spanyol kultúra forrásvidékeit és bölcsőit, a „spanyolság indítékait” és az ország mikrotörténetét vil­lantja fel. Esszé ez a legja­vából, a tudni illendők tömör foglalata. Aki elolvassa, alig­ha menekedik meg a továb­bi érdeklődéstől, a valóságo­san vagy pedig képzeletben útrakelőt az örök Hispániá­hoz utasítanánk az elhatáro­zások után. Nem csalatkozik: minden a helyén, csak abban a könyvben az itt fényképe­ken megjelentek múltját és történetét ismerheti meg. De óvakodnia kell: vágya mind­egyre elevenül. Látni kíván­ja a bővében láthatót, meg kívánja ismerni a valódi spa­nyol szellemet, amely most végre szabadabban szárnyal­hat a kevésbé felhős egek alatt. De e mostani bevezetőből is megismerheti a córdobai mecset ezer oszlopának ere­detét (a képeken ellenőriz­heti),. a bikaviadalok lénye­gét, élményes tanórát nyer­het a spanyol kultúrából, képzőművészetből és iroda­lomból is. S ez a lecke — mivel az író egyéni ízlését tükrözi — bizonnyal élveze­tesebb, mint a téma valódi monográfiái és szakkönyvei. Bár végezetül talán elvezet ezekhez is. A fényképek többnyire „hangulatokat” keresnek a műemlékek között: autófor­gatag és moziplakátok, bazá­rok, sz.iklák és várromok, hi­dak és kietlen vidék a kated­rálisok körül. Egy barcelonai bérház udvarán száradó fe­hérneműk, öregurak a sétány platánjai alatt. Hatalmas tö­meg a toledói katedrális előtt, népviseletbe öltözött táncosok, „spanyol hangulat” mindenütt. Az Alcázár és mások napfényes ablakai, Greco feltételezett műtermé­nek templomhangulata. Ku­polák, oszlopok, kőből épített egyéb csodák és bazárneműk, időnként egy-egy terhet ci­pelő, vagy rácshoz kötötten várakozó csacsi. A Sierra Nevada kietlen teraszai, ma­gányos ház a verejtékkel mű­velt földeken. Kolumbusz ha­jójának pontos mása, Grana­dában a Fiesta lámpafüzérei. És turisták mindenütt, a ké­peket forgatva társaik va­gyunk. Szándékkal hagytuk ki az arab múlt keresett és csodás emlékeit, tessék csak átlapozni az albumot, kitűnő felvételeken tűnnek elénk. Végezetül az előszó íróját idézzük meg, hiszen megha­tóan nemes az igyekezet, ahogy a spanyol kultúra magvait Passuth szórja kö­zénk. Bízik a bizalmunkban, és bízik a spanyol újjászüle­tésben is: „Mintha a hispán föld mélyén élő ciklopszok újból felemelték volna — hosszú, négy évtizedes álom után pörölyüket, talán azért, hogy meghirdessék az új spa­nyol aranyszázadot.” Örömmel látnánk a jóté­kony ciklopszok pörölynyo­mát a felvételeken. Akár a bika képében jelentkező ital­reklámot az andalúziai kő­rengeteg fölött. A kedves ku­tyát a granadai lámpafüzé­rek alatt. A kecskéket a pász­tor körül a Sierra Nevada csenevész bokrai között. A sok komor kő helyett egy kissé elevenebb életet. Tevé­keny embert és nem csupán bámész járókelőt. BODRI FERENC Árpád-kori templom a Mecsek tövében, Mecseknádasdon Hosszan kanyarog a völgyben Öfalu utcasora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents