Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. Képújság 5 Kinek az érdeke? Egyéni érdek, csoportérdek, közérdek — ha meg­——------ maradunk az elmélet szintjén, teljes az e gyetértés, ha konkrét esetben kell állást foglalni, már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az esetek többségé­ben a következő sorrend állíttatok föl: először jövök én, aztán mi, s csak a végén a nagy egész. A fentiek alátámasztására, sajnálom, hogy sport­társaim köréből veszem a példát, de nemrégiben ép­pen ők — illetve közülük többen — az önös érdeket egyértelműen a közérdek elé helyezték, érthetetlenül kevés megértést tanúsítva az igazán magasabb szem­pontok iránt. Most ötezren megsértődnek, de legalább ötvenezren igazat adnak nekem. Ez igazán nem rossz arány, s ezért megnyugtat. Egyébként a példa a horgászok kö­réből való, de erre is érvényes, hogy „lányomnak mondom, menyem is értsen belőle”. Mint már annyiszor, megint Domboriról volt szó. Illetékes tanácsi szervek olyan határozatot hoztak, hogy a vízből el kell távolítani a horgászkarókat, mert azok esztétikailag nem felelnek meg egy alakuló üdü­lőtelep igényeinek, akadályozzák a vízi sportot. A hor­gászok körében nagy a fölháborodás. Nagyon sokan nem értenek egyet az intézkedéssel, s magánbeszélge­tés során már olyan véleményt is hallottam, hogy „a kajakosok menjenek a Dunára, a fürdőzők meg fü- rödjenek a kádban”. Nos az ilyen vélekedés elenyé­szően ritka, a meg nem értés azonban gyakori. A másik, ugyancsak horgászokat érintő intézkedés, hogy a faddi holt Duna-ágban horgászat előtt és hor­gászat során tilos a halak szoktató és helyben tartó etetése. A tilalom ellen ilyen ellenérv is elhangzott — igaz nem általános ez az érvelés: A halastavakban is etetik a halakat, itt miért nem lehet? Vizeink tisztaságáról, a vízvédelem jelentőségéről — az általános környezetvédelmen belül — már annyit beszéltünk, hogy ismétlés nélkül nem tehetjük. Ezért most csak egy példára hivatkozom, a tisztasággal függ össze, s nem árt felhívni rá a horgászok figyelmét^ noha az efajta szennyezésért nem ők a felelősek, vagy legalábbis horgószminőségükben nem. A környezetvédelmi szakember elmondta, hogy ami­kor, pár évvel ezelőtt azt vizsgálták, milyen mértékű természetes vizeink higanyszennyezettsége, alig tud­tak — a kontroll miatt — olyan vizet találni, amely­ben nincs higany. A foszforról és annak káros hatásá­ról már sokat beszéltünk, de úgy látszik nem eleget. Nem eleget, mert nemcsak a mezőgazdasági kemizálás szennyez, hanem annál veszedelmesebb mértékben az emberi hanyagság, a meg nem értés. Horgásztársaim joggal háborodtak föl azon,-------—-------------------hogy a dombori üdülőtelepen ö sszegyűjtött hulladékot megsemmisítés helyett bele­kotorták a vízbe a part és a nádsáv közé. Rothadjon, bomoljon ott, s ezzel borítsa föl a víz biológiai egyen­súlyát, juttasson nem kívánatos anyagokat a vízbe. Az etetést azonban védik. Pedig bizton tudják, hogy nem­csak kukoricával, vagy kukoricadarával folyik a víz szennyezése, hanem különböző tápokkal is. Az előbbi csak a természetes táplálékellátáson változtat, s ezzel megnöveli a halak anyagcseretermelését, az utóbbi már közvetlenül is juttat nem kívánatos anyagokat a vízbe. És most eljutottunk ahhoz a kérdéshez, ahonnan el­indultunk. Ugyanis milyen vizet szennyezők, milyen víz biológiai egyensúlyát siettetünk megváltoztatni? A karóerdővel milyen víz képét rontjuk, milyen vízben teremtünk akadályokat? Horgászvízben? Is. Sportvíz­ben? Is. Fürdővízben? Is. Sőt leginkább abban. Bár­milyen fájdalmas is sokunknak, akiknek szenvedélye, kedvelt szórakozása a horgászat, tudomásul kell ven­nünk, hogy a faddi víz — legalábbis annak dombori szakasza — elsősorban üdülőtelep és mindenekelőtt a? üdülési igényeket kell kielégítenie. No, de ne állítsunk föl sorrendiséget, se abban, hogy elsősorban, másodsorban és harmadsorban micsoda is a faddi holt Duna, mint ahogy abban sem a sorren­diség számít, hogy mi előbbrevaló. az egyéni, a cso­port- vagy a közösségi érdek. Inkább az összhang — a mi esetünkben a békés egvmás mellett, de még in­kább együttélés — megteremtésére van szükség. Az egyéni érdek csak abban az esetben tud kitel­jesedni, érvényre jutni, ha találkozik a csoport- és köz­érdekkel. A csoport- és közérdek pedig csak akkor valóságos, ha az egyének érdekeltségét sem hagyja fi­gyelmen kívül. Az egyéni érdek eltúlzása, pillanat­nyilag, kétségtelen előnyt jelent annak a személynek, akit érint, hasonló a helyzet a csoportérdeknél is. De hosszú távon? Mindennapi életünkből tudnék példá­kat hozni arra, hogy az érdekek helytelen értelmezése milyen károkat okozott, de most nem teszem, meg­maradok saját vizeinken. Környezetvédelmi szakem­berek szájából hangzott el egyik természetes vizünkkel kapcsolatban a következő: a víz az elmúlt tíz év alatt ötezer évet öregedett. Van még ötezer éve. ami a mi esetünkben mindössze további tizet jelent. Utána mi lesz? Ezen is érdemes elgondolkozni. A különböző „vízfrissítésekkel” sem egyértel­------------------------ mű a helyzet. Nem biztos, hogy a mit frissítésnek gondolunk az első pillanatban, va­lóságosan is frissítést jelent. A pillanatnyi horgászér­dek. látszólag, a vízszint emelése lenne. Már ez sem biztos, hogy így igaz. az viszont bizonyos, hogy hosz- szabb távon a vízminőség romlását eredményezné. Annak a víznek, amely egyszerre fürdővíz, horgász­víz és sportvíz. El kell férni rajta valamennyiünknek és valamennyiük érdekeit kell szolgálnia. Nem hiszem, hogy ezt ne lehessen megvalósítani. A legbékésebb körülmények között. LETENYEI GYÖRGY Valuta helyett - bor A Szekszárdi Állami Gaz­daságban a jövő esztendőben új NDK típusú palackozó­gépsor kezdi meg üzemelését. Az új gépsor teljesítménye több mlint duplája lesz a je­lenleginek. A borkészítéshez új borkészítő gépsort állíta­nak be, amelyet a gazdaság Franciaországból vásárolt — borért. A Szekszárdi Állami Gazdaságnak az új gépsor 60 ezer hektoliter borába került. Egyik legújabb szerzemé­nyük, a Hadován—2, kova- földszűrös bortisztító gép, amelynek teljesítménye 250 hektoliter óránként. Kezelé­séhez mindössze egyetlen em­ber szükséges. A gazdaságban többféle tí­pusú fahordó mellett, meg­találhatjuk a hatalmas, űr­méretű, belül üveggel kikép­zett cementhordökat is. Ezekben a tárolóeszközökben mintegy 100 ezer hektoliter bor van. A gazdaság évente 40 ezer hektoliter bort pa- lac'koz, amelyből nemcsak ha­zánkba, külföldre is szép számban jut. Évi negyvenezer hektó bor kerül palackokba Régi és új címkék Ezen a gépsoron óránként kétezer palackot tudnak meg­tölteni. A jövő év végén már üzembe állítják az NDK gyártmányú komplex palackozót, ami már óránként öt­ezret tud megtölteni. V \ X ! y ■A / H A Padován—2 kovaföldszűrős bortisztító A cementhordók között gumicsövekben kígyózik a bor Gondos kezek munkája a mindig tiszta hordó

Next

/
Thumbnails
Contents