Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. végleges kialakítása a műve­lődési központ elkészültével, 'befejezés előtt áll a Molnár 'György és Allende lakótele­pek beépítése, elkészült a felüljáró, valamint a 611-es átkelési szakasz négysávos útja, s ezenkívül 5—5 utca felújítása, korszerűsítése tör­tént meg. Az ötödik ötéves tervben eddig 791 lakást adtak át. De a tervciklus elején nyilván­tartott 830 lakásigénylő szá­ma napjainkra elérte az ez­ret. Ez azt jelzi, hogy a lakásépítésben sem lesz meg­állás belátható időn belül. De, ahogy növekszik a be­települők — ma még bejáró dolgozók — száma a város­ban, úgy növekednek az egyéb ellátási területek gond­jai is. Vegyük csak a közműháló­zatot, aminek folyamatos a fejlesztése, mégis az igények mögött marad. 1979—80-ban további négy új kút és egy 600 köbméteres víztározó ke­rül a város „vagyonleltárá­ba”. Ez már zavarmentes ivóvízellátást ígér. De akkor meg ott van a szennyvíz- telep fejlesztésének, kapaci­tásnövelésének sürgető fel­adata. Forintháttér nélkül. — Nem szeretném, ha ke- resztül-kasul kellene futnom Dombóvárt — jegyezte meg a kihelyezett vb-ülés egyik résztvevője valahol a Gyöngyvirág körút dereka táján, amikor a városnéző Robur utasai már majdnem mindent láttak, ami egy év­tized leforgása alatt épült. — Hát még, ha marad­tak volna az utcák olyan ál­lapéiban, mint amilyenben ezelőtt 10 évvel voltak! A belterületeken kiépített szilárd úthálózat aránya ak­kor 23 százalékos volt. Ma, 60. — Mire legbüszkébbek a dombóváriak? — kérdeztem meg a Hunyadi téren csak úgy, találomra egy középkorú nőt, aki legalább kétméteres fenyővel igyekezett, föltehe­tően már hazafelé, mert kar­ját egyik oldalon a fa, má­sikon két tömött szatyor is húzta. — Hogy mire? Hát erre a szép házra itt, ni! — s a mű­velődési ház felé bólintott. — Melyik a legjobb bolt Dombóváron ? A nagy ABC. Ott mindent meg lehet kapni. A kihelyezett vb-ülés a művelődési ház kamarater­mében folyik és nem zavar­talanul, mert jócskán beszű­rődik a jövés-menés, trécse- lés zaja. A ház, éli megszo­kott életét és valahogy nem illene hozzá, ha bármi címen távol tartaná mindennapos vendégeit. — Megtörtént a 24 'tan­termes általános iskola terü­letének a biztosítása — mondja Vidóczy László ta­nácselnök —, megkezdődött iNem hiszem, hogy Dom­bóváron különleges emberek Iáknak, valami miatt mégis jobban lehet tisztelni őket, és ez a „valami” nem más, mint lakóhelyük aktív sze- retete. Az, hogy a várospoli­tika eredményeinek soha sem csak a haszonélvezői akartak lenni, hanem létre­hozói. Ennek tulajdonítható, hogy intenzitásában alig csökken Dombóvár fejlődé- , se, legföljebb mások a mai tennivalók, mint voltak a várossá levés hajnalán, ami­kor az ipartelepédésnek kel­lett helyet csinálni, és anya­gi eszközökben nem dúskál- kodva is otthont adni a le­települő ipar szákemberei­nek. Aki Dombóvári ezelőtt 10 esztendővel látta, csak az tudja igazán fölmérni, mi történt itt városiasodás cí­mén, s értékelni, hogy a te­lepülés történelmi magjához miként kapcsolódik az új, némely helyen mutatva még a szanálnivalót, jelölve azt, ami még kell. Megkezdődött a városköz­pont _ tényleges kiépítése, folytatódott a Hunyadi tér a beruházás, csak éppen ami a befejezést illeti, sem a for­rásokat, sem az időpontot te­kintve n«m vagyunk bizto­sak... Pedig de nagyon kell ez a 24 tantermes! Legalább úgy, mint a szakmunkásképző, aminek ki kell szolgálnia szakember-utánpótlással a város iparát. Zavarja aztán, és nem is kis mértékben a tervciklus befejező évének felújítási tervét, hogy élet- veszélyessé vált a Gőgös Ig­nác Gimnázium csak nem­rég épített kollégiuma, amit kli is kellett ezért üríteni. A városi tanács egész felújítási kerete nem elegendő a hely­reállítására... — Eltűnik a Hunyadi tér Hotel Dombóvárral szembeni frontjáról az az üzletsor, ami már most nem illik sehogy se a Napsugár Áruház által meghatározott képbe. Jövőre kapcsolódó beruházásként szolgáltató és újabb kereske­delmi létesítmény megépíté­se valósul meg. Szeretnénk egy korszerű bútor- és lak­berendezési áruházat, mely alkalmas a város környéki lakosság igényeinek a kiszol­gálására is. Igen. Dombóvár vezetői­nek az ellátás fejlesztéséről szólva erre is kell gondolniok és gondolnak! Nem lehet pa­naszuk a város környéki községeknek. A ma már egy­általán nem új közigazgatá­si modellt, — amit először csak formainak tekintettek — ma, a tartalma miatt be­csülik sokra. A Tolna megyei Tanács V. B. határozatba foglalta — egyebek között — elismeré­sét a városi tanács vb, a ta­náccsal együttműködő, nem tanácsi szervek és a lakos­ság városfejlesztő munká­jáért. Okkal. Az V. ötéves terv négy évére 8 millió forint értékű társadalmi munka el­végzését határozta el taná­csával a lakosság. A teljesí­tés megközelíti a 22 milliót. Mire fordult ennyi anyagi, szellemi és fizikai erő? Dön­tően a művelődési házra, könyvtárra, a gyermekintéz­mények bővítésére, a termál­fürdőre. De ebben az évben új akció is indult. Pihenő- és sportpark lesz a Konda- patak völgyében, csónakázó- tóval és szánkópályával. Megkezdődött — a Pécsi Etdőrendezési Felügyelőség anyagi támogatásával — a nyerges! erdő parkerdővé tör­ténő átalakítása is. Jövőre már meg lehet építeni a sétautakat és esőbeállókat. A megyei tanács vezető testüleíte eredményekben gaz­dag, jó munkát kívánt a dombóváriaknak. Mi is ezt tesszük! — li — Fotó: sz. 1. Vendégek a közkedvelt ABC-áruház előtt Gunarast is meg kellett nézni! Egy új utca Minap a helyszínen tartott ülést a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, hogy a városnézés során szerzett személyes tapasztalatok bir­tokában tegye mérlegre a Városi tanács közigazgatási, népképviseleti és önkormány­zati tevékenységét a város- fejlesztés munkájával egye­temben. — Nahát, ezt nem gondol­tam volna! — mondta a vég­rehajtó bizottság egyik tagja, dr. Schneider Zoltánná, akit napi munkája sóha nem szó­lított Dombóvárra az el­múlt években, s így az em­lékezetében rögzült régi Dombóvár képét tudta csak egybevetni a maival. Ez pe­dig igen-igen távol áll egy­mástól, hiszen a városi jel­leg erősödése olyan folya­mat, ami a messze jövőbe tart és nem hinném, hogy benne valaha is, ki lehet majd mondani, hogy „vég­állomás”. A fejlődés újabb és újabb igényeket szül, és ahogy megismertem a dom­bóváriakat, a lokálpatriotiz­musnak édes mérge hasznos nyugtalansággal itatja át 15— <20 év múlva azokat a ma még gyerekeket is, akik ma bölcsődék, óvodák, játszó­terek birtokosai — szüleik és munkáskollektívák jóvoltá­ból. A megyei tanács vezető testületé az elmúlt ot év alat­ti ülésein megannyiszor fog­lalkozott Dombóvár időszerű várospolitikai gondjaival. Most a végrehajtó bizottság tagjai együtt mérhették le, hogy mire ment az alkal­manként kért segítség, hogy a gazda jól sáfárkodott és gazdálkodásának nyíltsága miatt a lakosság egyetérté­sével. NÉPÚJSÁG 3 Alkotó viták A beszámoló taggyűlések eddigi tapasztalatai Folyamatos a felkészülés a megyében az MSZMP XII. kongresszusára, ennek egyik fontos lépcsőfoka az elmúlt öt év munkájának az értékelése. A munkát az alapszervezetek kezdték meg a beszámoló taggyűlések­kel. Ez az időszak tegnap zárult le, de közben már megjelentek a kongresszus irányelvei és nemcsak a magánbeszélgetésekben, hanem az alapszervezetekben is megkezdődött ennek a feldolgozása, vitája. A hét elején hallgatta meg a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága a párt- és tömegszervezeti osz­tály vezetőjének, dr. Péter Szigfridnek tájékoztatóját az addig lezajlott taggyűlések tapasztalatairól. A pártalapszervezeteknél befejeződtek az egyéni el­beszélgetések. A korábbi évek gyakorlatának megfe­lelően a legtöbb helyen a pártcsoportok keretében, másutt — elsősorban a kis létszámú alapszervezetek­ben — egyéni beszélgetést folytatott a pártvezetőség a tagsággal. A beszélgetéseket a nyílt, őszinte vélemény- csere jellemezte. A javaslatokat az alapszervezetek ve­zetősége a beszámoló összeállításánál figyelembe vette. Többen megfogalmazták, hogy hasznosnak tartják, a jövőben is igénylik a tagság és a vezetőség közötti véleménycserét. A beszámolót megelőző vezetőségi üléseket gondosan előkészítették. Általában érvényesült a kollektív munka. A taggyűléseken az előző időszakokhoz képest nőtt a párttagság részvétele és aktivitása. A tartalmas elő­készítő munka eredményeképpen a beszámoló taggyű­lések elé elemző és értékes anyagok kerültek. Elemez­ték a XI. kongresszus óta végzett munkát és az időköz­ben megjelent határozatok helyi végrehajtását. Az alapszervezetek — jellegüknek megfelelően — azokat a területeket állították beszámolóik középpont­jába, amelyeket munkájuk során figyelemmel kísérnek, irányítanak, segítenek és ellenőriznek. A fő figyelmet a visszahúzó jelenségek feltárására, a megfelelő követ­keztetések levonására, a hibák kijavításának módjára fordították. A párttagság döntő többsége pozitívan értékelte az alapszervezetek öt év alatt végzett munkáját. Elisme­réssel szóltak arról, hogy javult a gazdasági munka párt- irányítása, rertdszeresébb lett a szervezeti élet, eredmé­nyesebb a taggyűlések és vezetőségi ülések előkészíté­se, megfelelő a párthatározatokból következő helyi fel­adatok kijelölése, folyamatossá Vált a végrehajtás el­lenőrzése, hatékonyabb a tömegszervezetek pártirányí­tása. ^ Áz eredmények elismerése mellett megfogalmazódták kritikai észrevételek is, ami természetes, hiszen a hibák feltárása már egy lépés a kijavításuk felé. Kifogásolták a párttagok, hogy a XI. kongresszus óta számos nagy jelentőségű, jó párthatározat született, végrehajtásuk azonban nem alakult megfelelően. Né­hány helyen a saját pártvezetőségét bírálta a tagság, szóvá téve, hogy élőbbé kell tenni a taggyűléseket, bá­torítani azokat a hozzászólásra, akik a tárgyalt témához értenek. Előfordul, hogy a tárgyalt napirend helyen­ként csak az elemzés szintjén maradt, nem követte állásfoglalás, vagy határozathozatal. A pártmegbízatá­sokat. célszerűbben is hozzá lehetne igazítani egy-egy határozat végrehajtásához — javasolták néhány be­számoló taggyűlésen. Nem egy alapszervezetben megfogalmazódott, hogy a KISZ-munka segítése, támogatása ne csak az ifjúsági felelős feladata legyen, hanem az egész tagságé. Kriti­kusan szóltak a tömegszervezetek kádermunkájának hatékonyabb segítéséről, a tömegszervezetekben vég­zett pártmegbízatások következetesebb számonkérésé­ről. Sokféle politikái oktatási forma létezik, ezeket még élőbbé lehetne tenni. Felvetődött a beszámoló taggyűléseken, hogy a peda­gógusokat, műszaki értelmiségieket még jobban be kell vonni a politikai oktatásba. Gazdaságpolitikánk eredményeit a kommunisták is­merik és elismerik. A már meglévő határozatok jobb végrehajtása érdekében több javaslat is elhangzott. A jelek szerint az alapszervezetek kommunistái éppen olyan kritikus szemmel nézik a gazdasági helyzetet, mint ahogyan az a párthatározatokban megfogalma­zódik. Nemegyszer éppen a becsületesen dolgozó kom­munisták sürgetik a mulasztók felelősségre vonását, és többen felhívták a figyelmet arra is, hogy a dolgozók cselekvési készségét gyakran irányítási, anyag- és al­katrészellátási gondok fékezik. Taggyűléseken, egyéb rendezvényeken a párttagság igényli a gazdasági kérdésekkel összefüggő informá­ciókat. A munkafegyelem helyenkénti lazaságát nemcsak szervezési hiányosságokban, hanem a számonkérés és a vezetők példamutatásának hiányában is látják. A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatban hangsú­lyozták, hogy az inprodüktív létszámot nemcsak ter­melői területen, hanem a hivatalokban is csökkenteni kell. A tájékoztat^ időpontjáig megtartott taggyűlések egészséges, alkotó politikai légkörben, fegyelmezetten folytak le. A felszólalók többsége nemcsak véleményt mondott, hanem javaslatokat is tett és ebben saját fel­adatairól is szólt. Az irányító pártszervek minősítéseit mindenütt is­mertették, ezekkel mind a pártvezetőség, mind a tag­ság egyetértett. A hozott határozatok többsége jól kör­vonalazza a további munka főbb feladatait. Ihárosi ^nság

Next

/
Thumbnails
Contents