Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

A "NÉPÚJSÁG 1979. december 14. Öreg fát nehéz átültetni Zsófi néni mindig nagyon vágyott a városba. Falun született, ott is élt. Férje ha­láláig mindketten a helybe­li termelőszövetkezetben dolgoztak. Gyermekeiket a városban taníttatták, kollégiumban la­kott mind a három jfiú. Ök már városi életben nőttek fel, ott is dolgoztak, kettő on_ nan nősült, a harmadik fa­lubeli leányt vett el felesé­gül. Ök beszélték rá Zsófi nénit: adja el a kis hazát, földjét és költözzön fel hoz­zájuk, háromszobás lakótele­pi lakásukba. Kevésszer járt eddig Zsó­fi néni a városban, érthető hát, milyen izgalommal ké­szült a nagy útra. A VIII. emeleti lakás elő­ször sok csábítót, izgalmasat nyújtott neki (de félt lenéz­ni az ablakból az utácra!). A lift, amelyik gombnyo­másra jött le, ment fel, min­denfelé a sok villanykap- csaló, automata nyomógomb, a bojler, a fűtőtest, ami me­leget adott ugyan, de a tü­zet sehol sem látta, az an­gol WC, a beépített konyha és -szekrények ... A végnélküli csodálkozás, az ismerkedés öröme lassan elmúlt. Közeledett a tavasz (ezt csak a naptárból tudta, nem úgy mint otthon!) és Zsófi néninek egyszer csak kezdett szűk lenni az 58 négyzetméter. Hiányzott a kert, ahova csak úgy kisza­ladhatott, ha mozoghatnékja volt, hiányzott a természet hangja, a csendbe beleszóló tavaszi hangverseny, a ma­dárfütty, a darázszümmögés, a hajnali kakaskukorékolás. Börtönnek érezte a szép la­kás falait, amelyek közül ha kis is lépett, nem botlott lép- ten-nyomon ismerősbe, mint odahaza, nem állhatott meg egy jóízű tereferére, hiszen itt nem ismerik, nem is kö­szöntik egymást az emberek, még a legközelebbi szomszé­dok sem. Fia. aki matematikus, me­nye, aki vegyész, reggeltől estig dolgozott, sokat volt egyedül. Megfőzött nekik, rendben tartotta a lakást, de nagyon, nagyon magányosnak érezte magát. Hiába kedveskedtek neki a gyerekek finom, hűtött gyümölccsel, ő csak vissza­sírta a kútba leengedett gö­rögdinnye ■ hidegét. Sokat gondolt az otthoni, megszo­kott életre és tavasszal meg nyáron egyre jobban vágyott vissza a régi „szabadságába” — ahogyan ő mondta, majd bánatosan hozzátette: „Hiá­ba, öreg fát nehéz átültetni!” A szocializmus építésének egyik fontos célkitűzése a fa­lu és a város közötti különb­ség megszüntetése. Valami különbség mindig lesz, ezt Zsófi néni honvá­gyát tükröző siránkozásaiból tudom: amit a természet, az emberek egymáshoz való kö­zelsége ad, azt nem pótolja a város kultúrájával, mozgal­masságával sem. Ezt a megállapításomat két fiatal erősítette meg, akik — a fővárosból indultak el — Zsófi nénivel ellentétben falura, nagyon félve, telve szorongással: vajon hogyan tudnak beilleszkedni a merő­ben új életformába ők, akik tősgyökeres városiak. Zoltán volt a tanítványom. Agronómus lett. Menyasszo­nya gép. és gyorsíróiskolát végzett. Mindketten állást kaptak vidéken egy kisebb termelőszövetkezetben, és természetesen lakást, így ösz- szeházasodhattak. Nemrég voltak nálam. Öröm volt nézni napsütötte, barnára cserzett arcukat és hallgatni élménnyel teli, megelégedett,' vidám beszá­molójukat. Márta ház körüli kis kertjét szereti, és, most érti csak, miért vásárolnak a városiak hétvégi házat és kertet, hogy szombat—vasár­napra odameneküljenek. Ne­kik ez megvan helyben. Zol­tán a csendnek örül jobban. Nagyokat alszanak korán és frissen ébrednek. Mindketten külön is be­széltek arról, mennyire ked­vesen fogadták őket a hely­beliek, a tsz dolgozói és ál­talában a falu lakossága. Szerettem volna, ha sok fiatal hallhatta volna Márta és Zoltán beszámolóját: gyógyszerész, orvosjelölt, pe­dagógus, olyanok, akik félnek a falusi élettől és tíz köröm­mel ragaszkodnak a város­hoz. Pedig azzal, ha vállal­nák az új életformát, éppen ők is segítenék a falu és a város közötti különbség meg­szüntetését, hiszen újabb községeknek lenne patikusa, orvosa, tanítója, ahol minden bizonnyal úgy megbecsülnék őket, mint az én agronómu- somat. <* DR. GERGELY KÁROLYNÉ Takarékosság - egészség A mértékletesség Fiatal korban a legtöbb ember nem gondol az öreg­ségre, pedig szállnak az évek gyorsan. Aki „okosan” él, az fiatalabb korban helyes élet­móddal megalapozza jövőjét nemcsak anyagiakban, ha­nem az egészség terén is. A helyes életvitel egyik fő szabálya: a mérsékletes­ség. Kevés szó esik erről a témáról, pedig nagyon lénye­ges. Mértékletesség minden­ben, tulajdonképpen annyit jelent, mint optimálisan biz­tosítani mindent szerveze­tünk részére, amire szüksége van. A mérsékletesség olyan útirány, amely az egészség­hez vezet. Vegyünk nagyító alá ezt a témát az étkezés vonatko­zásában néhány negatív pél­da bemutatásával. Hány he­lyen él az a gyakorlat, hogy a hétköznapi gyengébb ét­rendet a vasárnapi nagy ebéddel akarják a háziasszo­nyok kipótolni, vagy hétköz­napon egy.-egy túl bőséges ebéddel „jóvátenni”. Ez hely­telen. Ha egészségesek va­gyunk, szervezetünk életrit­musa, működése — állandó. Tehát a szervezetünk részé­re a fehérjét, szénhidrátot, zsírt, ásványi sókat, vitami­nokat és Vizet — az életfon­tosságú anyagokat — nap mint nap egyformán biztosí­tani kell. Ahogy megsínyli szervezetünk azt, ha keve­sebb vagy minőségileg nem megfelelő táplálékot jutta­tunk a szervezetbe, ugyan­úgy káros az is, ha a szük­ségesnél jóval több táplálék­kal túlterheljük. Hány családban alakult ki például az a rossz szokás, hogy az ételekből a szüksé­gesnél többet főznek, aztán, hogy ne maradjon másnap­ra — a családtagok (vagy a háziasszony) inkább elfo­gyasztják. A gyermek meg­hagyja az étel egy részét, a mama megeszi, ne vesszen kárba. S az eredmény? Túl- tápláltság, kövérség. Ne főz­zünk felesleges mennyiségű ételt. Helyes módszer, ha a háziasszony állandóan ki­próbált mértékkel főz, pl. egy személyre 2 nagyobb, vagy 3 kisebb burgonyát szá­mít, sbb. Helytelen szokás az is, ha a családi ünnepeket, év­fordulókat mértéktelen eszem-iszommal akarjuk megünnepelni.' Az ünnepi hangulatot inkább ízléses te­rítéssel, néhány szál virág­gal, díszgyertyával, szép gyü­mölcstállal, az ételek díszí­tésével, minőségi javításával, különleges ételek feltálalá­sával érje el a háziasszony, és ne a mennyiség növelé­sével. A mértékletesség betartá­sa a sófogyasztásra is vonat­kozik. A kutatások azt bizo­nyítják, hogy a mai ember ételeit a túlsózot’tság jellem­zi, mert a napi 5—8 g szük­séglet fedezésére 12—20 g konyhasót fogyasztunk. A konyhasó-felhalmozódás a szövetekben vízvisszatartást okoz. A túlzott sófogyasztás idősebb korban és egyes be­tegségek esetében különösen káros (magas vérnyomás, vese-, szív-, érrendszeri pa­naszok, stb.) Helytelen szo­kás például a húslevesben főtt zöldséget vagy a rántott húst étkezésnél még egyszer megsózni. A sok só rontja az ízérzéket. Só nélkül aján­latos enni a zöldpaprikát, paradicsomot, retket, vajat sajtot Az ételek kisebb- nagyöbb mennyiségben saját konyhasót tartalmaznak, te­hát nem ízetlenek. Nyáron nagyobb a szervezet sóigé­nye, mint télen, mert a ve­rejtékkel nagy mennyiségű sót veszít. A feketekávét sokan fo­gyasztják közismert élénkítő hatása miatt. Egy csésze fe­ketekávéban lévő 0,05—0,10 g koffein elősegíti a szellemi munkát, csökkenti a fáradt­ságérzést és az álmosságot, serkenti a szívműködést, bi­zonyos érterületeket tágít, enyhe vizelethajtó hatása is van. A kávé koffeinje 5—6 óra alatt bomlik szét a szer­vezetben, hatása tehát órá­kon át tart. Ha gyakran fo­gyasztunk kávét, hatása fel­fokozódik, a nagyobb adag koffein szívdobogást, érverés- szaporodást, másoknál pul- zusritlkulást és egyéb pana­szokat okozhat. A mérték­letesség betartása tehát a fe­ketekávé fogyasztására is vo­natkozik. Nyomatékosan. • Dohányzók illemtana Ma. amikor világszerte el­terjedt a dohányzás, fella­zultak azok az íratlan szabá­lyok, amelyek mondjuk 30— 40 évvel ezelőtt meghatároz­ták a dohányzás illemtanát. Nem is olyan nagyon régen például a közízlés rosszallás­sal illette azokat a nőket, akik dohányoztak. És ma? Ma legfeljebb azt mondják: lehetőleg az utcán, ne gyújt­sanak rá. Néhány íratlan szabályt azért illik ma is betartani. Illik: — vendégségben, ha nem kínálnak meg cigarettával benünket, megkérdezni: rá­gyújthatunk-e; — ha pipázunk, vagy szi­varozunk, ugyanezt a kér­dést feltenni cigarettások kö­zött is, mert nem mindenki bírja a pipa- és szivarfüs- ^>t, ha mégoly illatos do­hányból is készült; — vonaton, zárt fülkében engedélyt kérni a velünk együtt utazóktól a dohány­zásra. Nem illik: — cigarettával, szivarral, vagy pipával a szájban be­szélni, köszönni, lakásba, nyilvános ' helyre, a főnök, s a kollégák szobájába belép­ni; — rágyújtani*addig, amíg valaki is eszik az asztalnál; — tányérba, vázába, ká­vés pohárba, földre ha­muzni, még akkor sem, ha a házigazda vagy a pincér nem tett hamutartót az asztalra; — rágyújtani beteglátoga­tóban, hálószobában, ott ahol rossz a szellőztetési lehető­ség, vagy ahol félirat tiltja a dohányzást, s olyan valaki előtt, aki éppen le akar szok­ni a füstölésről. Múzeumok az ünnepekben A múzeumok ünnepi nyit­va tartási rendje a karácso­nyi és újévi ünnepekre való tekintettel a következő: de­cember 18-án, kedden az or­szág valamennyi múzeuma zárva tart, míg 24-én hétfőn a múzeumok délután 3 óráig lesznek nyitva, majd 25-én, kedden zárva lesznek. De­cember 26-án, szerdán a szo­kásos rend szerint nyitnak a múzeumok, 27-én és 28-án pedig zárva tartanak. Az óév utolsó napján, 31-én a múzeumok délután 3 óráig látogathatók. 1980. január 1- én és 2-án az ország vala­mennyi múzeuma zárva lesz. (MTI) Klasszikus ajándék Ha időben körülnézünk, bizonyára találunk megfelelő alapszínű, hagyományos formájú nyakkendőt. Bár örök téma, hogy az vásárol utolsó pillanatban — csak nyak­kendőt —, aki... de ha egy fiatalember a szíve válasz­tottjától kap egy téglavörös nyakravalót, s erre a hölgy előzőleg ráhímezte az árbocos vitorlát... szóval ez felidéz­heti a nyári Balatont, a találkozást és valljuk be őszintén, a farmerzubbony alatt is romantikus szívek dobognak. Vagy a nagylány szeretne apunak önömet okozni, s a minden szabad idejét a kocsinak szentelő édesapát meg­lepi egy, a kocsijukkal azonos színű, autósmotívummal ellátott, halványszürke nyakkendővel. Néhány motívumot lerajzoltunk: szálöltéssel, a nagyobb felületeket egymás mellé illesztett 5—7 mm hosszú fonaldarabok kitöltésé­vel készítsük. Az elkészült hímzést nedves ruhán ke­resztül gyengén átvasaljuk. Egy kesztyű - két ötlet Hassam itt az ajándékozás ideje, kinek mit, hogyan? — és miből! Talán már kötjük is az első pár kesztyűket — és íme megérkezett a leg­újabb, a legdivatosabb — és praktikus — divathóbort! Ki­csinél» és nagynak egyaránt kedves ajándék a vastag gya p j úf ona 1 -h ímzéss el díszí­tett kötött kesztyű. A jobb kézfejen virít a domború hímzéssel kivarrt kabala­szám, vagy monogramm. A baj kézfejen — ha a tulaj­donos hadilábon áll az idő­vel — nagy kerek óralap dí­szeleg, színes, széles karcsat­tal. Az ajándékkészítésnél legyünk figyelemmel a kü­lönleges ismertetőjelekre, vagy az elérhetetlen, nagy vágyakat szimbolizálva varr­juk szerény ajándékunkra, s a siker szinte biztos! De ne felejtkezzünk meg a kesztyűt nyűvő kicsikről sem, akik­nek ovijelüket hímezzük a kesztyűjükre. Éís persze a felnőtteknek sem mindig hátrány, ha a könnyen el­tünedező kesztyűn rajta van az ismertetőjelük. Sajtos ételek SAJTOS CSÜLÖK Hozzávalók: 1. kg sertés- csülök, 20 dkg rizs, fél kg hámozott paradicsom, 1 nagy db póréhagyma, 25 dkg sajt (szeletelve), só, bors, fok­hagyma. A rizst sós vízben megfőz­zük, de nem teljesen, majd leszűrjük. A csülköt csontjá­ról lefejtjük és faszerekkel jól bedörzsöljük. A paradi­csomot félbevágjuk, a póré­hagymát megmossuk, hosz- szában félbevágjuk és kb. 4 cm-es darabokra aprítjuk. Tűzálló edénybe rétegesen beletesszük a hozzávalókat. Legfelülre pedig a sajtszele­teket. Lefedjük és hideg (nem előmelegített) sütőbe tesszük. Kétórás sütés után a csülök jól átsül, a rizs szemes ma­rad. SAJTOS BABSALÄTA Hozzávalók: 80*dkg fejteit bab (lehet dobozos is), fél póréhagyma, 1 db ecetes uborka, 12 dkg füstölt kol­bász, 15 dkg sajt, 2 kis fej hagyma, 2 db paprika, 3 evőkanál majonéz, 3 evő­kanál ketchup, fél kávés­kanál reszelt retek, só. A babot beáztatjuk és sós vízben.megfőzzük. A főzés befejezése előtt 15 perccel hozzáadjuk a csíkokra vágott hagymát. Az uborkát és a kolbászt karikákra, majd 4 részre vágjuk. A hagymát félkarikázzuk, a paprikát ki- magozzuk és csíkokra vág­juk. A majonézt és a ketchu­pöt a fűszerekhez keverjük, és a saláta alkotórészeire öntjük. Körülbelül fél órá­ra hűtőszekrénybe tesszük, állni hagyjuk. SAJTOS ROLÁD Hozzávalók 2 személyre: 4 szelet marhafelsál (kb. 10 dekás szeletek), só, paprika, 8 szelet sajt, 2 alma, 6 dkg zsiradék, liszt, fél liter hús­leves, 4 evőkanál tejszín, vagy tej, kevés citromlé. A hússzeleteket fűszerez­zük, s minden szeletre 2 sajt­csíkot és 4 szelet almát te­szünk, majd a húst begön­gyöljük, és roládtűvei össze­fogjuk. Lisztbe forgatjuk, s minden oldalán zsiradékban barnára sütjük. Majd kevés vizet-öntünk hozzá és másfél­két óra hosszat pároljuk. íz­lés szerint húslét öntünk hozzá. Tetszés szerint hús- zaftot készíthetünk tejszín, illetve tej hozzáadásával.

Next

/
Thumbnails
Contents