Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

© Képújság 1979. december 13, Hírek A Bátaszéki Sz. VSE labdarú­gócsapata, mely az MNK-ban a megyénkben legjobban szerepelt, december 22-én játszik ismét. Ellenfélnek a Bottyán SE a Za­la megyei bajnokságban 4. he­lyen álló csapatot kapta. A mér­kőzésre Lentiben kerül sor. * A paksi városi-járási sakk- szövetség felnőtt férfi, sakk egyéni bajnokságot rendez. A verseny színhelye a munkás mű­velődési központ sakkterme, az atomvárosban. Az első mérkő­zésre decembfer 15-én, szomba­ton, 15 órakor kerül sor. * A megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának el­nöksége december 21-én, pénte­ken, 15.30-kor, a sporthivatal helyiségében ülést tart. A jb küldő albizottságának éves mun­kájáról Dravecz István, a küldő albizottság vezetője, míg az el­lenőrző albizottság munkájáról Szili Lajos, az ellenőrző albizott­ság vezetője tart tájékoztatót. A téli továbbképzésről Sebes­tyén Lajos, az oktatási albizott­ság vezetője ismerteti elképzelé­seit, majd Szinger Ferenc, a jb főtitkára a labdarúgó-játékveze­tők évadzáró értekezletének elő­készítéséről tájékoztatja az el­nökséget. * Budapesten, a BKV Előre Knopp utcai csarnokában ren­dezték a tekézők idei utolsó rangos eseményét az országos Tízek bajnokságát. A dombó­vári Mándli János, a Spartacus tekézője az ifjúságiak mezőnyé­ben volt érdekelve és szép si­kert könyvelhet el magának: az előkelő 2. helyet szerezte meg. * / December 14-én, pénteken, 15 órakor, a paksi városi sportfel­ügyelőségen készítik el a városi női és férfi asztalitenisz csapat- bajnokság sorsolását. A szövet­ség a csapatok megbízottjait a sorsoláson várja, távolmaradásu­kat úgy tekintik, hogy a csa­patot nem kívánják szerepeltet­ni. * A Dombóvári Sí megrendezte hagyományos Télapó-úszóverse­nyét, amelyen az első és máso­dik osztályos tanulói vettek részt. A verseny záróaktusaként a Télapó ajándékcsomagokkal ked­veskedett az ús^ópalántáknak. Félidő a megyei labdarúgó-bajnokságban Kedvező változások a Bonyhádi Vasasnál A Bonyhádi Vasas labda­rúgócsapatáról ha szólunk, vissza kell kanyarodni az el­múlt bajnokságra. Mint isme­retes, a Bonyhádi Vasasnak nagyon nehéz hetei voltak a tavaszi idényben. Az utolsó három fordulóban a szó leg­szorosabb értelmében a ki­esés ellen kellett harcolniuk és hogy mégis sikerült a bent- maradás, az három ember­nek köszönhető. Ebben a ne­héz, kritikus helyzetben vál­lalta a csapat irányítását Do­mokos Sándor, és a már ko­rábban elbúcsúzott Varga Jó­zsefnek és Horváth Jánosnak köszönhető, hogy ma Bony- hád városának megyebajnok­ságban szerepelhet a csa­pata. Ilyen előzmények után is­mét Wagner József vétte át az edzői tisztségét. Négy év után téhát ismét a Vasas egy­kori, kitűnő játékosa vállal­kozott a nehéz feladatra, sőt mindjárt olyan célkitűzéssel, hogy a legjobb tíz között végezzenek. Igaz, az volt a kikötése, hogy csak az őszi szezon végéig vállalja, min­den attól függ, hogy mennyi­re sikerül a csapatot meg­erősíteni, támogatják-e mun­kájában és nem utolsósorban tudnak-e erősíteni. Domokos Sándor keze alatt a korábban megbomlott fe­gyelem többé-kevésbé helyre állt úgy, hogy Wágner Jó­zsefnek több i'deje maradt a megfelelő csapat keresésére, kialakítására. Az igazoláshoz fűzött remények azonban csak részben valósultak meg Igaz, sikerült két játékost szerezni, akik tudásukkal jól beilleszkedtek a csapatba, erősítésnek számítottak, ez­zel szemben eltávozott Ei- senzcher, pedig rá nagy szük­sége lett volna az együttes­nek. A bajnokság rajtjáig teljes lett az egyetértés a csapaton belül és ez éreztet­te hatását a rajtnál. Az első fordulóban Nagy- mányokon váratlan, de meg­érdemelt, 5-2-es győzelmet szereztek. Az őszi hazai be­mutatkozás is eredményes volt, a Tengelic ellen nyer­tek. Következett a TÁÉV- mérkőzés, ahol 0-0-ás félidő után 2-0-ra a szekszárdi csa­pat nyert. A negyedik for­dulóban a Kisdorogot fogad­ták és sikerrel: 1-0-ás vere­séggel távoztak a vendégek. Egy héttel később Bátaszé- ken nyertek 4-2-re, majd amikor a paksiak látogattak szeptember 23-án Bonyhádra, ismét győzelmet láthatott az időközben visszapártolt lei- kés, hazai szurkológárda. Ez egyben azt is jelentette, hogy átvették a vezetést a bajnok­ságban. Szeptember 30-án — igaz csak egy góllal —, de nyerni tudtak Bogyiszlón is. Október 7-én a bonyhádi pá­lyán, az Aparhantra mértek 3-I-es vereséget. Az időköz- bén formába lendült Fadd elfen kellett pályára lépni a kilencedik fordulóban, de ezt at akadályt is sikerrel vet­ték (3-0). Október 21-én, a tizedik fordulóban, Tevelre látogattak. A táblázat élén állni egyetlen csapatnak sem könnyű, hisz mindenki a listavezető skalpjára pályá­zik. Ez a tevelieknek sike­rült, 5-0-ra győzték le a ven­dég bonyhádi együttest. Ér­demes azonban megemlíteni, hogy Mucska megsérült, Hor­váth és Máté II sem állt a csapat rendelkezésére, míg a csatársorból Ziröher is sérü­léssel bajlódott. Mindez azonban nem változtat a té­nyen, a Tevéi 5-0-ra nyert. Ami az érdekesség, a bony­hádiak továbbra is megtar­tották vezető pozíciójukat. Következett a Dombóvár el­leni mérkőzés. Nagy érdek­lődés kísérte a találkozót, melyen 1-1-es eredmény született. Itt már a bonyhá­di csapatnak -át kellett adni az első helyet a Tamási MEDOSZ-nak. November 4-:én Pincehelyen maradtak alul 1-0-ra, majd a hétközi mérkőzésen, november 7-én hazai pályán vesztett a Va­sas gárdája 2-0-ra a Duna- szentgyörggyel szemben. A vereség következménye: a Bonyhádi Vasas az 5. helyre csúszott vissza. A 14. forduló­dban nagy küzdelem után, színvonalas mérkőzésen Ta­másiban vesztettek 1-0-ra majd az utolsó fordulóban sikerült a Nagydoroggal szemben a bonyhádi pályán 2-0-ra nyerni. Ezzel a bony­hádi csaplat a 6. helyen fe­jezte be az őszi idényt/ % A csapatból elsősorban a védők játékát kell dicsérni, hisz valamennyi' mérkőzésen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Külön említést érdemel Mucska jó formája védése. A középpályások kö­zül Bullát és Heideckert le­het dicsérni. Csatársorban az újonnan igazolt György já­rult hozzá a csapat sikeré­hez, hisz Horváth katonai szolgálatra vonult be, Zir- oher pedig megsérült, így György egyedül maradt, aki­től a gólokat várták. Ez ma­gával hozta, hogy minden mérkőzésen másik csatár- társsal kellett játszania, így érthető, hogy csak áz első ki­lenc mérkőzésén tudta nyúj­tani formáját. A 15 mérkőzésen 21 játékos szerepelt a Vasasban. A gár­da 25-20-as gólkülönbséggel 19 pontot szerzett. Mindent összegezve, dicsé­retet érdemel a csapat, és a tavalyi egész éves kínlódás, hullámvölgy után, ebben a bajnokságban hosszú hete­kéit át a legjobbak között vqltak. Amennyiben a tava­szi felkészülés is jól sikerül, 4 úgy nem kilátástalan a mó­dosított célkitűzés megvaló­sítása: az első hat között végezni. Cselgáncs Illem sikerült az első osztályba Jutás Szokatlanul mozgalmassá vált a tanítóképző főiskola aulája. Az érkező másodosz­tályú vidéki egyesületek cselgángsozói szinte egymás­nak adták át a kilincset a bejáratnál. Noha három óra­kor még csak a versenyek előtti szokásos mérlegelésre sorakoztak fel a csapatok, már ekkor a versenyzők ké­szülődéséből, elszántságából sejteni lehetett: ma érdekes összecsapásoknak lesznek ré­szesei e sportág kedvelői. Nem kis tét forgott kockán, "hisz a két legjobb az OB I- es csapatbajnokság résztve­vője lesz jövőre. Miután a tíz csapatot két ötös csoportba osztották, a versenybíróság bejelentette, hogy a döntő mérkőzéseket is az est folyamán játsszák, így a torna a rögtönzött in­tézkedés során egy napra rö­vidült. A megyénk színeit képviselő Szekszárdi Dózsa együttese, az Eger SC, Győ­ri Dózsa, a Budapesti MÉLYÉPTERV, és az Ajka társágában a szakemberek ál­tal is erősebbnek vélt „A” csoportba került. A második csoport mezőnyét a Közgaz­dasági Egyetem, a Kaposvári Dózsa, a Szolnoki Kilián, az Esztergom, valamint a Salgó­tarján együttese alkotta. Az Sz. Dózsa a körmérkő­zések során az Egerrel kez­dett, és öt súlycsoportban in­dított versenyzőket. Sajnos a 78 kilogrammos súlycsoport­ban esélyesként induló Vincze László katonai szolgá­lat miatt nem vehetett részt a versenyen, s ez a tény mindvégig érzékenyen érin­tette a csapatot. Az egriek ellen Varga Ferenc és Szepe­si József nyújtott jó teljesít­ményt, mindketten ellenfelü­ket iponnal győzték le. A többiek — Szerit kivéve, aki leszorítás után vesztett — pontozásos vereséget szen­vedtek. Az összesítés alapján 5-2-es vendéggyőzelem szü­letett. Következő ellenfél az Ajka volt. Csapatunk pará­dés egyéni teljesítményekkel hamar döntésre vitte a dol­got, minden egyes verseny­zőnk iponos győzelmet ara­tott. A 86 kilogrammos súlycsoportban Farkas he­lyett ezúttal Bánlaki szere­pelt. Végeredményben 6-1-es szekszárdi győzelem született. A Budapesti MÉLYÉPTERV együttese ellen is sikerült megismételni az előbbi telje­sítményt, így a győzelem — most is 6-1 arányban nem maradt el. A Győri Dózsa elleni mérkőzés előtt re­ménykedtünk abban, hogy talán megállítják a szekszár­diak remekül, két győze­lemmel rajtolt „névrokont”. De nem következett be, mert Papp Endre és Varga Ferenc kivételével a többiek ponto­zásos és egy-egy iponos ve­reséget szenvedtek. A csoportmérkőzések után mindkét ágról három-három csapat jutott a döntőbe, aho­vá egymás elfeni eredmé­nyeket magukkal vitték, és az újabb körmérkőzéses rendszerben nem kellett még egyszer mérkőzniük. Az A csoportból továbbjutott: a Szekszárd, a Győr, az Eger, míg a B-ből a Szolnok, a Kaposvár és az Esztergom. Már nyolc óra is elmúlt, amikor elkezdődtek az „éles­re” menő összecsapások, de azok az arcok, amelyeket a kezdésnél felfedeztünk, to­vábbra is a főiskola torna- csarnokában láttuk. A szá­mát tekintve maroknyi, ám igen lelkes — törzsszurkolók a verseny végéig — három­negyed tizenegyig szorítottak a Szekszárdi Dózsáért. A sorsolás szeszélye foly­tán a Kaposvárral kezdtek a szekszárdiak. Rosszul indult a mérkőzés, mert az alsóbb súlycsoportokban Szeri és Erős iponos veresége nyo­mán mindjárt hátrányba ke­rültünk, de a folytatás már ragyogó volt: Bánlaki, Papp, valamint Varga is győztesen hagyta el a szőnyeget, míg korábban Szepesi ellenfél nélkül győzött így az összesí­tésben 4-3-as sikert arat­tunk. Óriási küzdelmet hozott Papp mérkőzése, amelyben öt ponttal látták jobbnak a bírók az olimpiai kerettagun­kat. Közeledve a befejezéshez megkezdődött a számolgatás, az érdekeltek szinte varázs­ütésre megrohanták a zsűrit, tulajdonképpen még a máso­dik hely volt nyitott, mert a Győr már biztosította a fel­jutást. A Szekszárdi Dózsá­nak csak abban az esetben lett volna esélye, ha a Szol­Szepesi akció közben nők—Eger találkozó szoros eredményt hoz, míg a dózsá- sok simán veszik az utolsó akadályt az Esztergom ellen. Ez utóbbi sikerült, ám, így is holtverseny alakult ki a Szolnok, az Eger, és a Szek­szárd között a második helyért. Az egyéni győzelmi arány döntött: az ellenlába­saink malmára hajtotta a vi­zet. Most aztán igazán saj­nálhatják a hazaiak, hogy Vincze nem indult, feltéve ha elsődleges célkitűzésük volt á feljutás. Végered­mény: 1. Győri Dózsa, 2. Szolnoki Kilián, 3. Eger SE, 4. Szekszárdi Dózsa. — bálint — Mucska Gyula Bulla János Máté Imre Heldecker János Incze Zoltán A Szekszárdi Dózsa csapata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents