Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
1979. november 10. NÉPÚJSÁG 3 Pályaválasztási kistükör Egy kiállítás ürügyén „Régi játékom volt ez. Mint gyerek éreztem már, hogy minden lehetek, ha akarom.” (Szabó Lőrinc) A pályaválasztási rajzpálya- lyázatra beküldött munkák kiállítása kapcsán végig kell gondolnunk valamit nekünk, szülőknek, felnőtteknek. Válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy tudunk-e lélekben azonosulni gyermekeink elképzeléseivel? Hiszünk-e azoknak a rajzoknak, amelyeken ők nagy-nagy vonzódással leteszik a garast egy-egy nem éppen divatos szakma mellett? Valóban azt választhatják-e majd, amihez kedvet és képességet éreznek? És ha nem? Mikor és mitől csavarodik meg fejükben a gondolat, mikor váltanak át az életcélok a mi szavunkra, döntésünkre? Félek, hogy nem mindig magyarázzuk jól a „boldogulás” legjárhatóbb útját! * Ezeken a kérdéseken gondolkoztunk fennhangon a kiállítás három látogatójával, saját életük alakulásából kiindulva. Dombi László: BHG-meós. — Túl fiatalon kell szakmát választani, amikor a szervezet és a szellem is fejlődésben van még. A szociális körülmények sem hanya- golandók. Tudniillik, ha egy szülő nem foglalkozik eleget a gyerekével, az legtöbb esetben nem is választ szakmát, hanem a biztos kereset, a gyors boldogulás reményében dolgozni megy. Öltözködhet, szórakozhat, függetlenné válhat, azt gondolja. Ha mégis választ, olyan szakma után néz, ami a család társadalmi hovatartozásának megfelel, de akkor már nem ő dönt, hanem a szülők döntenek helyette. Azt mondják például: „fiam, nálunk mindenki iparos, légy te is az, segíteni tudok, jó összeköttetéseim vannak”. Aztán, miután a gyerek elvégezte az iskolát, egy idő után otthagyja a ráerőszakolt szakmát, ami eleve nem érdekelte és olyan területre megy, képesítés nélkül, ahol azt reméli, hogy jobbra fordul az élete, legalábbis anyagilag jobban jár. Én is kereskedőnek tanultam, bár állattenyésztőnek készültem. Ennek ellenére továbbképeztem magam a szakmában, hogy a később kialakult élettervemet megvalósíthassam. A gyerekkori rajzokon én mindig katonának rajzoltam magamat. De hol van az már! Sárvári József: kőművestanuló. — A kiállítást nézegetve az jut eszembe, hogy rajzoltam volna én is, de nem engedtek. „Mire való ez, ettől nem leszel okosabb” — mondták nekem. Szabad időmben a ház körül kellett dolgoznom. Fazekas akartam lenni, de akkortájt nem indult ez a szak. Felvettek villanyszerelő-tanulónak, a szüleim örömére, pedig soha nem érdekelt az elektromosság. Fél év tanulás után a szüleim kényszerű beleegyezésével abbahagytam a tanulást és segédmunkásnak álltam. Másfél év múlva már tudtam egyedül dönteni. Most kőművestanuló vagyok és nagyon tetszik a szakmám. Sajnálom azért, hogy akkortájt nem korongozhattam, nem festhettem vázákat. Az iskolában is csak azt rajzoltam le, amit elvártak tőlem. Komjáthi Tamás: kallódó. — Elnézegetve a rajzokat, saját indulásom jut eszembe. Otthon szüleimmel bensőségesen beszélgetve, képességeimet mérlegelve, mezőgazda- sági gépészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Elvégeztem és szerettem is a szakmát, de bekerültem egy olyan javító- műhelybe, ahol mind a munkámból, mind pedig a munkatársaimból rövidesen kiábrándultam. Másfél év után otthagytam az egészet, azóta keresek helyette mást. Talán én is így rajzoltam gyerekkoromban a munkáról, de ma, 23 évesen nem rajzolok... * A pályamunkák itt-ott esetlenek. A vonalak elnagyoltak. Keresetlen igazságokat tükröznek mégis. Rendet. Hogy a gyerek szemében mi a rend? Az, hogy a szakács magasra dobja ügyesen a palacsintát, a vájár a legjobb szenet adja, a varrónő szép ruhába öltöztet minket, a kohász a legjobb acélt, a kovács erős patkót, a kenyérbolti eladó a pék jóvoltából — foszlós kenyeret tesz elénk. A gyerekek azt rajzolták le, amit ismernek, vélnek, szeretnek, amihez vonzódnak. Hogy közülük kevésnek sikerül az, amit most tervez, amit élethosszán csinálni szeretne? Tapasztalatok igazolják: tényleg kevésnek. Mi felnőttek, a szülők térítjük el őket.. S itt ne essék félreértés! Nem arról van szó, hogy gyermekeink útját a tanácsainkkal egyengetni tilos. De egészséges irányításra van szükség, olyanra, ami tekintettel van a gyermek képességeire, vágyaira, elképzeléseire és figyelemmel a társadalom szükségleteire! Szerencsére vannak azért olyan szülők, akik jól segítenek. De ellenpéldák is akadnak. Mit mondott végül is ez a kiállítás? Azt, hogy nem szabad kivennünk a színes ceruzát fiaink-lányaink kezéből! Az álmokat a valóság medrébe terelni a gyerek személyiségének megerőszakolása nélkül kell! RUSKÓ N. JUDIT Takarékosság — mindenütt A tanácsi költségvetés lehetőségei Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, intézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struktúrája határozza meg, méghozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovására. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében megtartott köz- gazdasági ankéton erről szólt a megye néhány ipari, mezőgazdasági üzemének és szállítási vállalatának vezetője. A megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője, Rib- ling Ferenc, hozzászólásában a tanácsi költségvetés feladatairól beszélt, ebből közlünk részleteket. Nem lenne teljes a kép, ha •kimaradna a sorból egy igen fontos terület, amelyet általában nem a társadalmi tiszta jövedelem termelése, hanem inkább annak az elfogyasztása jellemez. Ez a költségvetés, a társadalmi közkiadás és ennek részeként a tanácsi költségvetési gazdálkodás területe. Persze ez a „fogyasztás” egyben elősegíti nagyon fontos társadalompolitikai cél megvalósítását és a lakossági igények jelentős részének kielégítését. Azoknak az egészségügyi, kulturális, igazgatási és gazdasági intézményeknek a fenntartására, melyek nap mint nap kapcsolatba kerülnek a lakossággal, évenként mintegy másfél milliárd forintot fordítanak a tanácsok. Van olyan téves nézet, miszerint a gazdálkodáshoz szükséges pénzeszközöket a vállalatok kemény termelő- munkával teremti^ elő, ugyanezt a költségvetési szervek „ingyen kapják”. A tanácsi költségvetési feladatok megvalósításához szükséges anyagi eszközöket a tanácsoknak is elő kell teremteniük, éppen a területen működő vállalatok, valamint saját intézményeik bevételeiből, s ezt egészíti ki az állami költségvetésből kapott központi támogatás. Mivel a tanácsi intézményhálózatra ma még teljes egészében ki nem elégíthető, rendkívüli társadalmi nyomás nehezedik (elég utalni arra, hogy még ma sem tudjuk biztosítani minden gyermek bölcsődei, óvodai elhelyezését, nagyobb településeinken jelentős általános iskolai tanteremgondok vannak, a lakosság több szilárd burkolatú utat, járdát igényelne a meglévőnél stb.), amiatt igen megfontoltan kell dönteni a szűkös anyagi eszközök felhasználásáról. Ez a költségvetési gazdálkodás területén is fokozott takarékos- sági követelményeket támaszt. Legutóbb a Minisztertanács júliusban hozott határozatot a költségvetési előirányzatok — takarékossági intézkedésekkel összefüggő — csökkentéséről. Ez azt jelenti, hogy a tanácsi költségvetési feladatokat ez évben 10 milRibling Ferenc lió forinttal alacsonyabb pénzeszköz-felhasználással kell megoldanunk. Ez úgy lehetséges, hogy a feladatokat a fontosságuk szerint rangsoroljuk, kijelöljük a fejlesztendő, szinten tartandó és visszafejlesztendő tevékenységeket. A vállalati gazdálkodáshoz hasonlóan a költségvetési pénzeszközök felhasználásában is a takarékosságra, a hatékonyságra való törekvés a jellemző. Ha megértjük a gazdálkodásban jelentkező új követelményeket, ha igyekszünk feltárni belső tartalékainkat, akkor mind vállalati, mind költségvetési vonalon megbirkózhatunk az egyre nehezebbé váló feltételekkel. Vetésellenőrző monitor Az egyházaskozári Haladás Tsz hazai anyagokból elkészíthető vetésellenőrző készüléket fejlesztett ki, amelynek üzemszerű gyártását most kezdték meg. Az Agrotröszt- tel kötött szerződés értelmében, az idén már száz darabot gyártanak. A készülék — amely a tsz Lapjuk 1979. október 28-i számában „így látják a székházból” címen — Benizs Sándornak, a lakásszövetkezeti titkárság vezetőjének tájékoztatása alapján — megjelent cikkük a Tolna megyei Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetekkel foglalkozott. A cikk megyei szinten foglalkozik a lakásépítő szövetkezetek fejlődésével, adatokat közöl, de nem nyújt bepillantást az egyes szövetkezetek életébe, munkájába, nem foglalkozik a szövetkezetek működésében jelentkező gondokkal, nehézségekkel. Ügy gondolom, nem lenne érdektelen a másik oldalról is mígnézni a dolgokat, „ahogyan a tagszövetkezeteknél látják”. Magam a dombóvári „Dombó Pál” Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet vezetőségi tagja vagyok, a szövetkezet megalakulása óta. Meggyőződésem, hogy a lakásszövetkezeti törvény megalkotása — az abban adott lehetőségek kihasználásával — nagymértékben hozzájárulhatna a lakásépítési terv teljesítéséhez, és a már krónikussá vált lakáshiány megszüntetéséhez. Ehhez azonban az kellene, _ hogy az illetékes szervek' felismerjék az ebben rejlő lehetőségeket, és azt maximálisan ki is használják. Példának hozhatom fel saját szövetkezetünket, mely 1971-ben alakult, és 1975- ig 4 év alatt csak 29 lakást épített fel. Amikor 1976- ban a városi tanács vb. úgy döntött, hogy lehetőséget ad a szövetkezetnek 97 lakás megépítésére, a szövetkezet vezetősége azonnal élt a lehetőséggel, és ma már ott tartunk, hogy taglétszámunk közel 400 fő. Folyó év október 31-ig átadtunk 265 lakást, további 135 lakás pedig részben építés, részben szervezés alatt áll. Ezeknél az építkezéseknél bebizonyosodott, hogy a lakásépítő szövetkezetek olcsóbban, és jobb minőségben építenek. A megtett út olyan volt, mint egy akadályokkal túlzsúfolt lóversenypálya, de ez most már nem is fontos, fontos csak az elért eredmény. egyik többszörös újítójának, Plesz János géplakatosnak munkája — román gyártmányú nyolcsoros kukoricavető gépre szerelhető. Olyan érzékeny, hogy egyetlen szem kimaradását is jelzi. Ennek révén — a MÉM Műszaki Intézetének vizsgálata szerint — 25 százalékkal növeli a vetés- biztonságot. A következő ötéves terv tervszámait még nem ismerjük. Előzetes értesülések*sze- rint a telepszerű többszintes építkezéseknél visszaesés várható a telkek közművesítése tempójának csökkenése miatt, pedig ez az építési mód adja a legtöbb lakást. Az egyéb konstrukciókban épülő lakások megvalósítása sokkal több nehézségbe ütközik. Elsősorban sokkal több anyagi érő kell hozzá az építtető részéről, kisebb a kölcsönösszeg, kevesebb, vagy egyáltalán nincs is szociálpolitikai kedvezmény. Egyetlen előnye, hogy kevesebb gonddal jár a telkek biztosítása. Itt kell megemlítenem, hogy az egyszerű paraszti ésszel gondolkodó ember nem érti, miért van szükség az egyes építési kölcsönkondí- ciók ilyen nagymérvű differenciálására. Miért büntetik azzal, hogy kevesebb kölcsönt kap az, aki nem tud bejutni azon szerencsések közé, akik telepszerű építkezésekben vehetnek részt, és miért ér az egyik építtető gyermeke 30 ezer forintot, míg a másiké csak 20 ezer forintot Mi mozdíthatná elő a lakásépítő szövetkezetek gyorsabb fejlődését? Elsősorban a helyi tanácsok azzal, hogy időben biztosítanák az építkezéshez az építési telkeket, a tervezői és a kivitelezői kapacitást. A tervező vállalatok azzal, hogy lerövidítenék a tervezés átfutási idejét. Ez ma másfél-két év. Az OTP azzal, hogy minden lakásszövetkezeti építkezésre megadná a maximális kölcsönt, és a gyermekek után egységesen a szociálpolitikai kedvezményt. Pénzügyi szerveink azzal, hogv lehetővé tennék a lakásépítő szövetkezetek részére hitel felvételét, az építést megelőző munkák (tervezési díjak, telekvásárlás) finanszírozására. Végül, de nem utolsó sorban a sajtó, tévé, rádió azzal, hogy az eddiginél többet foglalkozna a lakásépítő szövetkezetekkel, és nem kampányszerűen, hanem folyamatosan segítene. TILESCH JÓZSEF felügyelő bizottsági elnök A népfront életéből Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára a héten 43 társadalmi munkásnak adott át jutalmat, kiemelkedő társadalmi munkájuk elismeréseként. A hír önmagában nem jelentős, annál inkább az a munka, amit a kitüntetettek és mindazok végeztek, akik az idén nem kaptak elismerést. A községpolitikai munka ma már elképzelhetetlen a népfront aktivistáinak közreműködése nélkül. És ez esetben többről van szó, mint a társadalmi munkák megszervezéséről, vagy az abban való részvételről. A népfront- bizottságok aktívan kiveszik a részüket a községpolitika megtervezéséből is. Képzeljük csak el, hogy hány és hány településünk van, ahol nem helyben van a tanács, nincs iskola, tett- rekész pedagógusokkal, ott nem marad más, mint a népfront irányító, szervező ereje. Pártalapszervezet mindenütt van, és ez felveti a párt és a népfront szorosabb együttműködésének a kérdését is. A legtöbb helyen jó is az együttműködés a párt, a tanács és a népfront között, másutt van még mit javítani a koordináció színvonalán. Nagyon is gyakorlati dolgokról van itt szó, nevezetesen arról, hogy egy-egy akció, rendezvény közösen kerüljön lebonyolításra, ne forduljon elő a párhuzamok, esetleg keresztbeszervezés. Gondoljunk csak olyan egyszerű dolgokra, hogy a népfrontbizottság ne akkor tartson ülést, amikor a tanácsi művelődési házban rendezvény van, vagy a pártszervezet a társadalmi munkát ne másik hét végére tervezze, mint a népfront, hanem csinálják együtt. Az elismerések odaítélésénél mindezeket figyelembe vették, de senki — aki az idén kimaradt — ne érezze úgy, hogy az ő munkáját nem becsülték, hiszen a népfrontbizottságoS' községpolitikai, városokban pedig lakóterületi tevékenysége egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. SZÜLÖK ÉS PEDAGÓGUSOK Ne tagadjuk, van még ma is kettős nevelés. És ennek még csak a kisebbik része az iskolai materialista és az otthoni idealista nevelés. Sokkal nagyobb bajnak látszik az, hogy az iskola nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is közéleti embert kíván formálni a gyerekekből. Már kisdobos, később úttörő korukban gyakorolhatják az iskolai demokráciát. Az őrsökben, rajokban közösséget teremthetnek, kereshetnek maguknak. Ha- zamenve pedig — nem egy esetben — közömbösséget lát és hall a gyerek, esetleg bírálják is azért, hogy „mit nyüzsög annyit”. Még rosz- szabb, ha a szülők munkahelyükön részt vesznek ugyan az illető közéleti fó-. rumokon, de otthon a gyerek előtt mást mondanak, mint amit a munkahelyen. A népfront nagy feladatot vállalt magára, amikor a szülői munkaközösségek szervezése, irányítása is átkerült a mozgalom „hatáskörébe”. Formálisan azóta fellendültek a szülői munkaközösségek, tartalmi munkájukról csak ott és azok tudnak biztosat, akik részt vesznek benne. Annyi bizonyos, hogy hallatlanul nagy a jelentősége a világnézeti, közéleti nevelésben is, hogy működjenek együtt a szülők a pedagógusokkal, ismerjék meg egymást, ne „két irányba húzzák” a gyereket. Megkezdődött az üzemszerű gyártás Az olvasó hangja így látják a tagszövetkezetek
