Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-09 / 262. szám

2 KÉPÚJSÁG 1979. november 9. November 7. Moszkvában Díszszemle, felvonulás Impozáns katonai dísz­szemlével, színpompás fel­vonulással köszöntötte a szovjet főváros a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forra­dalom 62. évfordulóját. A moszkvai helyőrség alaku­latainak fegyelmezett szem­léjén Usztinyov marsall, honvédelmi miniszter mon­dott beszédet. A szemlét és a felvonulást megtekintették az SZKP és a szovjet állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökével. A miniszter a központi bi­zottság, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kor­mány nevében köszöntötte a jelenlévőket, majd kihangsú­lyozta: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 62. év­fordulóját a szovjet nép magasfokú politikai aktivi­tással, a munkában elért új sikerekkel köszönti. A szov­jet nép, kommunista pártja veztésével, a testvéri szocia­lista országokkal együtt küzd azért, hogy békében élhessen, munkálkodhassék továbbra is. A honvédelmi miniszter beszédére a felsorakozott egységek dörgő hurrával vá­laszoltak. Felhangzott a szovjet himnusz és közben a Kreml kertjében elhelyezett lövegek díszsortüzet adtak le. Ezt követően megkezdődött az egységek elvonulása a mauzóleum előtt. A hagyo­mánynak megfelelően a gya­log felvonuló alakulatok so­rát a Frunze katonai aka­démia hallgatóinak dísz­zászlóalja nyitotta meg. A díszszemlét a gépesített ala­kulatok, s a harcászati-had­műveleti rakétaegységek zár­ták le. A háromnegyed órás kato­nai díszszemle után negyed­órán át a sportolók köszön­tötték a Vörös téren a forra­dalom évfordulóját. Pontban délelőtt 11 órakor indult meg a moszkvai dolgozók színpompás menete. Legelöl a hős város címmel kitünte­tett szovjet főváros zászlaját hozták a párt- és a szovjet szervek vezetői, mögöttük sűrű sorokban áradtak az egyes kerületek, az üzemek küldöttei, akik magukkal tyjzták a párt vezetőinek képeit, a munkasikerekről beszámoló táblákat, a szocia­lista forradalom évforduló­lóját, a kommunista pártot, a szovjet államot köszöntő transzparenseket. Az ünnepen az egész szov­jet országban mindenütt színpompás, lelkes felvonulá­sokat, népünnepélyeket tar­tottak. A Szovjetunió új javasla­tainak fontosságát húzta alá Leonyid Brezsnyev beszédé­ben, amelyet szerdán mon­dott el a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tisztele­tére a Kremlben rendezett fogadáson. Leonyid Brezsnyev pohár­köszöntőjében kijelentette: — A nemzetközi helyzet ma olyan, hogy nem elegen­dőek az általánosságok a békéről és a leszerelésről. Reális lépésekre van szükség a fegyverkezési verseny megfékezésére, a népek, az országok közötti bizalom megszilárdítására. — A Szovjetunió a test­véri szocialista országokkal együtt eddig is nem kis mér­tékben járult hozzá a béke megszilárdításához és így tesz a jövőben is. Készek vagyunk a konstruktív tár­gyalásokra, új konkrét lépé­sekre, ha mások hasonlókép­pen válaszolnak. A béke számunkra elválaszthatatlan októbertől és mindvégig hí­vek maradunk hozzá — mondotta pohárköszöntőjé­ben Leonyid Brezsnyev. Edward Kennedy bejelentette indulását Edward Kennedy szenátor szerdán hivatalosan is beje­lentette, hogy elnökjelölt kí­ván lenni és élesen bírálta a Carter-kormányt. Kennedy Boston város egy történelmi nevezetességű termét válasz­totta a bejelentés színhelyé­ül. nyomatékkai emlékeztet­ve hallgatóságát arra, hogy családjának immár harma­dik nemzedéke játszik veze­tő szerepet az amerikai poli­tikában. Kennedy szenátor kijelen­tette, hogy a hivatalban lévő kormányzat „nem rendelke­zik világos elképzelésekkel a fő problémákról” és „ingado­zó, ellentmondásos döntése­ket hoz”. Bár Cartert sze­mély szerint nem támadta, félreérthetetlenül kifejtette, hogy az ország határozot­tabb, keménykezűbb és haté­konyabb irányítást igényei. A bejelentés után Edward Kennedy rögtön többnapos korteskörútra indult: nyolc Edward Kennedy szenátor bejelentette, hogy megpá­lyázza a demokrata párt elnökjelöltségét az 1980-as választásokon államba látogat el és beszé­dek sorát mondja. Ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Mintegy másfél ezer mező- gazdasági szövetkezet, ötven mezőgazdasági és mintegy száz egyéb szövetkezeti ala­pítású közös vállalat 970 ezer tagjának, s 118 ezer al­kalmazottjának helyzetéről, valamint a termelőszövetke­zetek érdekképviseletéről ta­nácskozott csütörtökön a Parlamentben az országgyű­lés mezőgazdasági bizottsá­ga. Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöke, a napirend előadója kiemelte: a gazdál­kodás mai bonyolultabb és szigorúbb feltételeihez ki­válóan alkalmazkodott a szö­vetkezetek élenjáró csoport- já, mintegy 400 közös gaz­daság. Ugyanakkor hozzávetőlege­sen 100—120, tartósan vesz­teséges gazdaság helyezete jelentősen romlott az elmúlt években. Éppen e témakör körül csúcsosodott ki a vita is, s több mint 10 képviselő kér­dései, észrevételei célozták a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek helyezetének, jö­vőjének sarkalatos pontjait. A gyöngébbek nemcsak a kisebb hozamú termőföldek miatt küszködnek, 'hanem azért is, mert kevesebb a jó szakemberük, kisebb a fejlesztési alapjuk, nehezeb­ben vásárolhatnak gépeket. Mindez a kilábalást nehezí­ti — hangsúlyozta Riba Mik­lós (Győr megye). K. Papp József (Tolna megye) hozzá­tette, hogy a gyakran áldásos termelési rendszerekbe sem szívesen vonják be a kedve­zőtlen adottságú gazdaságo­kat. Ä bonni kormány álláspontja | Brezs#?ev ájató lavislaférW | Bonn, Sándor Iván, az MTI tudósítója jelenti: Az NSZK-ban megkülön­böztetett figyelem fogadta Leonyid Brezsnyev újabb nyilatkozatát a leszerelés időszerű kérdéseiről. Nyugat- , német kormánykörök a Pravdában megjelent interjút úgy értelmezik, hogy a Szov­jetunió újból, az eddigieknél is meggyőzőbben fejezte ki tárgyalási készségét az euro- stratégiai rakétafegyverek csökkentésére. Bonnban hivatalos forrá­sok a szovjet államfő kije­lentésével összefüggésben ar­ra az álláspontra helyezked­nek, hogy a NATO decembe­ri döntése az új amerikai nukleáris fegyverek gyártá­sáról és európai állomásoz- tatásáról jelentős mértékben megnehezítheti ugyan a ke­let—nyugati tárgyalásokat, de nem teszi azokat lehetetlen­né. Nyugatnémet részről most fontosnak tartják, hogy az észak-atlanti tömb „hason­lóan konstruktív” válaszokat adjon a szovjet javaslatokra. Kormánykörök e válaszok három elemét helyezik elő­térbe: a decemberre várható brüsszeli döntés egyben „na= gyón részletes, átfogó” ellen- javaslatokat tartalmaz majd a középhatótávolságú raké­ták gyártásának és felszere­lésének korlátozására. Gen­scher külügyminiszter emel­lett új nyugatnémet kezde­ményezést jelzett a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokra. A NATO-nak pedig válaszolnia kell a bizalomépí­tő intézkedések kiterjesztésé­vel kapcsolatos szovjet in­dítványokra is. Az NSZK támogatja azt a francia javaslatot, hogy a helsinki biztonsági értekez­let résztvevő államai tartsa­nak leszerelési kontinens-ér­tekezletet. Ezzel összefüggés­ben megvizsgálják Leonyid Brezsnyevnek azt a javasla­tát is, hogy a helsinki okmá­nyokat aláíró államok köte­lezzék magukat: egyikük sem alkalmaz konfliktus esetén elsőként nukleáris, vagy ha­gyományos fegyvereket. A Schmidt-kormány, amely a jelek szerint kitart az ame­rikai rakétákra vonatkozó eredeti álláspontja mellett, újból hangsúlyozta, semmi­képpen sem kíván beleszólási jogot a rakéták kezelésébe és a döntéstől a gyártásig ter­jedő időszakot fokozott in­tenzitású tárgyalásokra akar­ja felhasználni a szocialista országokkal. A londoni Daily Telegraph közlése szerint a NATO-tag- államok brüsszeli állandó képviselői befejezték a kö­zéphatótávolságú nukleáris fegyverek „korszerűsítéséről” szóló javaslatok kidolgozá­sát. A javaslatokat a szerve­zet tagállamainak hadügy­miniszterei a NATO nukleá­ris tervezőcsoportjának no­vember 12. és 14. között Há­gában megtartandó üléssza­kán vitatják meg. A Daily Telegraph értesü­lése szerint a NATO-államok állandó képviselői „bizonyos fenntartásokkal elfogadták azokat az amerikai javasla­tokat, amelyeknek értelmé­ben 464 szárnyasrakétát és 106 Pershing—II. rakétát he­lyeznének el Nagy-Britannia, Olaszország, az NSZK, Hol­landia és Belgium területén”. Nigéria JWrika oriasa fontos döntések előtt Ismét polgári politikusok vezetik Afrika óriását, Nigé­riát. A kontinens legnépe­sebb és leggazdagabb or­szágában a katonatisztek 13 év után 1979. október 1-én visszavonultok a politikai életből és átadták a kor- mányrudat a civileknek. Ez a hatalmi váltós rendkívül fon­tos esemény a mintegy 90 millió nigériai életében, ami megnyilvánul abban is, hogy felfokozott várakozással és — nem tagadják —, bizony­talansággal tekintenek a röpke egyhónapos második polgári kormányzás jövője felé. RIASZTÓ MÚLT A nyugat-afrikai ország­nak 1960. október 1-én, a függetlenség kikiáltásakor nagy jövőt jósoltak a meg­figyelők. Hamarosan kiderült azonban, hogy az első pol­gári vezetők mindenekelőtt a hűbérurak, a törzsfőnö­kök és bizonyos mértékig a nemzeti burzsoázia érdekeit szolgálták politikájukkal. A társadalmi elégedetlenség te­tőfokán, 1966. január 15-én ibo tisztek egy csoportja ál­lamcsínyt hajtott végre, Ironsi tábornok vezetésével. Öt és társait nyolc hónap múltán újabb tisztek követ­ték, ekkorra azonban már annyira elmérgesedett a helyzet a különböző etnikai csoportok között, hogy 1967­ben kitört a polgárháború. Ironsi utódja, Gowon ezre­des, aki kilenc esztendeig — a legválságosabb időszakban — vezette Nigériát, csak majd’ hároméves kemény küzdelem után tudta helyre­állítani az ország egységét, fegyveres erővel elfojtani a szakadár törekvéseket. A „biafrai testvérháború”, amely több mint kétmillió, zömében ártatlan ember éle­tét oltotta ki, mindmáig a legszomorúbb fejezete a füg­getlen Nigéria történetének. LÉTKÉRDÉS AZ EGYSÉG Ilyen háttérrel a polgári politikusok színre lépése nem kockázatmentes vállalkozás Nigériában. Az ország terü­letén ma is csaknem 300 et­nikai csoport él, a legna­gyobbak — északon a moha­medán fulánik és hauszák, nyugaton a fejlett gazdaság­gal és értékes kulturális örökséggel rendelkező joru- bák, keleten pedig a polgár- háború legfőbb kárvallottjai, a keresztény ibok —, együt­tesen Nigéria lakosságának felét adják. Minden megfi­gyelő egyetért abban, hogv ha ellentéteik kiújulnak, jó­vátehetetlen romlásba ta­szítják az országot: Nigéria Olajfinomító Po rt Harcourtban aligha él túl még egy Biaf- rát. A katonák tudatában vol­tak ennek a veszélynek, lviu- ritala Mohammed, sorrend­ben a harmadik katonatiszt­elnök ezért legfontosabb fel­adatának a törzsi ellentétek feloldását, a politikai stabi­litás megteremtését tekintet­te, azonban orvul megyil- kolták, még mielőtt terveit valóra válthatta. Utódja, Olusegun Obasanjo tábor­nok ennek a politikai hagya­téknak a szellemében tevé­kenykedett. Átszervezte az oktatást: az iskolákban ma már az „egységes Nigéria” eszméjére nevelik a gyere­keket. A katonáktól örökölt alkotmány ugyancsak az et­nikai, vallási, nyelvi korlá­tokon túllépő törekvések je­gyében született meg. GAZDASÁGI KÖVETELMÉNYEK Sokan, akik a katonák ér­demeit méltatják, felteszik a kérdést: a viszonylagos politikai stabilitás elérésével miért távoztak mégis? Az egységes társadalmi fejlődés írott-iratlan szabályain túl az okok valószínűleg gazda­sági természetűek. Nigéria, amely két és fél millió bar­reles termelésével a világon a hatodik-hetedik, a földré­szen pedig a legelső olaj­termelő, az elmúlt 13 évben nem büszkélkedhetett külö­Nigéria új elnöke, Alhaji Shehu Shagari nősebb gazdasági eredmé­nyekkel. A fekete arany el­adásából befolyt hatalmas jövedelmek egészen 1978 közepéig elfolytak. Ekkor Obasanjo tábornok drákói gazdasági intézkedésekkel próbálta csökkenteni a mun­kanélküliséget, megzaboláz­ni a kétszámjegyű inflációt, fejleszteni a hazai ipart és mezőgazdaságot. Alhaji Shehu Shagari, az ország új elnöke valószínű­leg tisztában van a kormá­nya előtt álló nehézségekkel. Ennek ellenére már szék­foglaló beszédében az aláb­biakban foglalta össze prog­ramját: „Sem Kelet, sem Nyugat, sem szocializmus, sem kapitalizmus. Progra­munk a nigériai élettapasz­talatra épül”. KOCSI MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents