Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
1979. november 7. NÉPÚJSÁG 11 f "^#1 J ■ ?íi E. V. Rjabinszkij: Tavasz Vendégségben tambovi művészeknél lépcsőn felfelé menet azon tűnődtem: „Eddig két tambovi művészt ismerek. Az egyiknek csak az alkotását láttam, a másiknak pedig a hangját hallottam, arcát láttam. Szolovjev dinamikus az életben, Lebegyev dinamizmusa érződik a szoborban”. Nem sokat .töprenghettem, mert az emeleten, az előtérben rögtönzött kiállítás fogadott és Sz. T. Kukszov vitt egyik művétől a másikig. Metszeteiről ítélve valamikor katona lehetett. Életrajzában ezt olvastam: 1927-ben született, részt vett a Nagy Honvédő Háborúban. Leszerelése után matróz volt, majd 1966-ban elvégezte a képzőművészeti főiskolát... Azóta Tambovban él és alkot. Helyesebben nemcsak itt alkot. Járt a BAM építkezésein és sokfelé, hogy megörökítse az utókornak a szovjet embert: katonaruhában, építőként... Néztem a képeit, hallgattam a képek születésének történetét. Kukszov elkapta a tekintetemet. Egy metszetet néztem. Nagyobb méretű volt, mint a többi. — Arról a képről majd utoljára szólok — mondta Kukszov. Amikor elérkeztünk a metszethez, Kukszov levette a falról: elszánt arcú, a szovjet hazát életük árán is megvédeni kész partizánokat láttam. Aztán jöttek a vidámabb témák. A Szövőnők, az Egy perc szünet... Művésztársaival együtt néztük a képeit, miközben ő a Tambovban élő művészek életéről, munkájáról, megbecsüléséről beszélt. Elmondta: szép alkotóházuk van, és annyi megrendelést kapnak, hogy nem győzik teljesíteni. — Most pedig kérem, menjünk át Lebegyev műtermébe! — mondta és bemutatott: — Ismerkedjenek ösz- sze. — Mi már találkoztunk! — mondtam. — Találkoztunk? — ráncolta homlokát Lebegyev. — Én nem emlékszem rá. — Pedig láttam magát a Cna folyó partján. Maga nem is láthatott, mert elrejtőzött Censzkij szobrába. — Most már értem! — nevetett felszabadultan, — És tetszett a szobor? Sz. E. Lebegyev: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagja, E. A. Voropajeva, az arzsenkai baromfikombinát baromfitenyésztő-nője Sz. P. Usakov: Ének (Mozaik) A. P. Krasznov: A hazáért Sz. T. Kukszov: Tavasz — Fogadja el emlékül. Ezt a levonatot magának készítettem. Ha e képre néz, jusson eszébe mindig: barátoknál járt. A metszetet sikerült épségben hazahoznom. így tudom átadni, nyomdai sokszorosítással önöknek is Kukszov üdvözletét. Kukszov képe alá ezt írta címnek: „Tavasz”. Ezt a címet viseli E. V. Rjabinszkij képe is. Mindkét művész a tavaszról mond el valamit nekünk, de más stílusban, más színekkel, más módszerrel. E. V. Rjabinszkij, az Orosz Szocialista Szövetségi Köztársaság érdemes művésze líraian, egy orosz nő mosolyába, a táj színeibe sűrítve beszél az újjáéledésről. Ez a sokszínűség, ez a sokféleség jellemzi az itt élő művészek alkotásait. A. P. Krasznov is festett képet a tavaszról. „Eljött a tavasz” címmel, de az ő igazi témája a háború. A tekintete is arról beszél, amiről a képei: a szenvedésről, a nem hiábavaló szenvedésről. Mert a szenvedést győzelem követte, a győzelmet béke, a béke pedig kedvez a népek barátságának. A. P. Krasznov, az OSZSZK érdemes művésze, többi művésztársával együtt ezért a békéért, a népek barátságáért küzd a műveivel. Ö maga is harcolt a Nagy Honvédő Háborúban, fegészen addig, amíg súlyosan meg nem sebesült. Leszereltették és 1945-ben teljesülhetett a vágya, felvették a képzőművészeti főiskolára. Sok-sok képe közül A hazáért címűt választottam ki a katalógusból. ártuk a műtermeket. Sz. P. Usakov terveit mutatta, készülő hatalmas mozaikja előtt állva mondta el művészi hitvallását, beszélt terveiről. Szergej Pavlovics különböző technikával dolgozik. Eddigi legjobb alkotásának tartják az Ének című nagyméretű mozaikját. Sz. P. Usakov 1962 óta tagja a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének. Volt kiállítása Londonban, Lipcsében, Párizsban. Büszke ezekre a kiállításokra, de legalább ilyen •büszke arra is, hogy az üzemekben megrendezett kiállításainak is nagy sikere volt. A következő műterem Szolovjové volt. Ő volt az első művész, akit személyesen megismertem. Már a folyosón próbáltam elképzelni: milyenek lehetnek a képei, a színei, milyen témákkal foglalkozik. Vidámságához, örökmozgó alakjához az élénk színek, a vidámságot megörökítő vek illenek. Az első E. V. Szolovjev: Egy perc szünet ') ebegyevvel első alka> lommal úgy találkozjt. iám, hogy nem is lát------ tam őt személyesen. H elyesebben akkor még azt sem tudtam, hogy vele találkozom. A szállodából kilépve, a csípős őszi reggelen a nemrég felállított szobrot is messziről Gorkijnak néztem. Közelebb érve, amikor már a Cna folyóban fürdő asszonyok arcát is jól kivehettem, láttam, hogy csak messziről hasonlít Censzkij — mert Tambov megye szülöttét, az írót faragta márványba a művész — Gorkijra. Néztem a szobrot és kerestem az alkotó nevét. Sz. E. Lebegyev. „Hattyú” — fordítottam önkéntelenül a nevet magyarra, miközben magamba szívtam a friss, párás levegőt. Mindennap találkoztam a szoborral és alkotójával. A szobor ismerősöm lett, az alkotót csak akkor láttam, amikor meghívást kaptam a tambovi művészek házába. Nem tudtam, hogy Lebe- gyevvel is találkozom majd. Egy kopaszodó, szőke ember köszöntött a bejáratnál, akit soha nem láttam, akinek a nevét is úgy súgták, észrevétlenül: „Ö E. V. Szolovjev, a tambovi művészek vezetője.” Szolovjev, pacsirta. Szép neve van. A — Messziről Gorkijnak néztem, de közelről csak Censzkijre hasonlított. Egyszóval — tetszett. Sz. E. Lebegyev az OSZSZK érdemes művésze. Műtermében azok a Tolna megyeiek, akik az arzsenkai baromfikombinátban jártak, bizonyára több ismerősre lelpének. Itt találkoztam én is a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjával, E. A., Vo- ropajevával, az arzsenkai baromfikombinát baromfi- tenyésztő nőjével. Úgy mosolygott rám, mint régi ismerősre. — Nagyon szeretek Ar- zsenkába járni. Sok-sok ismerősöm van ott. Sok ember arcát őrzöm rajzban, emlékezetben. Látja ezekben a hatalmas farönkökben is arzsenkaiak vannak — mutatott a rönkökre. — Lehet, hogy ott vannak benne, de én nem látom őket! — jegyeztem megmosolyogva. — Nem is láthatja, mert még nincsenek kibontva a fából. Majd, ha kibontom őket, akkor meglátja, hogy benne voltak — válaszolt mosolyra mosollyal. Megállapodtunk: megnézem. ~~1 gyszer biztosan megné8 zem. Kíváncsi vagyok azokra az arzsenkaiak- L__J ra, akik csak a művésznek mutatják meg magukat. SZALAI JÁNOS
