Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
1979. november 29. ^PÜJSÄG 3 Balesetből a kevés is sok A tomerőmű-építkezés Elhagyatott munkahely — balesetveszélyes terület Az atomerőmű KISZ-bi- zottsága 1979. decemberét ifjúsági munkavédelmi hónappá nyilvánította. Felhívta a KISZ-szervezetek, ifjúsági brigádok figyelmét, hogy ki- erhelt feladatnak tekintsék a munkavédelmet. A legtöbb hiányosságot megszüntető és jelző KISZ-alapszervezet és ifjúsági brigád háromezer forint pénzjutalmat kap. A hónap keretében december 1-én a Munkás Művelődési Központban munkavédelmi vetélkedőt tartanak fizikai dolgozók részére. A rendezvények fővédnöke; Pokorny Csaba, SZOT munkavédelmi főfelügyelő, a rendezésért felel Fonyó Lajos, a KISZ- bizottság titkára. Fonyó Lajos: Nekünk ki- izese'knek is tennünk kell valamit. Az itt dolgozók kőiéi fele 30 éven aluli, érthe- ;ő. hogy az ifjúsági mozgalom is érdekelt a balesetek :sökkentésében. Polgár József, az ERBE nztonságtechnikai megbí- iottja: — Azt, hogy sok vagy kérés a baleset, nehéz megál- apítani, mivel nincs mihez dszonyítanunk. Tavaly az ellő félévben 79, az idén igyanabban az időszakban ■sak 49 baleset volt. Ha így lézzük a statisztikát, akkor javulás van, de sajnos — amire figyelni kell — 1979- ben több halálos baleset volt, 1978-ban egy sem. És az embernél nincs fontosabb. Az igaz, hogy az erőmű területén csak két baleset volt a halálos, a statisztikát a VERTEX közúti balesete emeli meg, ahol hat dolgozó vesztette életét. A SZOT—MT határozata szerint ez is üzemi baleset. Tehát megállapíthatjuk, hogy csökkent a balesetek száma, de egy-egy esemény súlyossága nőtt, több lett a táppénzes napok száma és ez elgondolkodtató. Ezért üdvözölendő a kiszesek kezdeményezése. — Mennyit költenek munkavédelemre Pakson? — kérdezem Pokorny Csabától, a SZOT főfelügyelőjétől, akinek munkahelye az atomerőműnél van. — Rengeteget, de még többet kellene. Szám szerint nem lehet megmondani — minden vállalat önállóan intézi — de milliókról van szó. öreg szakik mondják; „Minden erőmű megköveteli a maga emberét”. Gazdasági vezető mondja: „Van olyan eset, hogy a falon 30 méter magasan kell készíteni egy hegesztést. A munkavédelmi szabályok szerint ehhez egy állványt kell építenem. Annak költsége akár százezreket is jelenthet forintban. Ez mondjuk nem számít, ha a biztonságról van szó, de a félórás munkához — hegesztéshez — esetleg két napig építjük az állványt. Melyiket válasz- szam? Többnyire a rizikósat, tehát állvány nélkül. Ha megússzuk baleset nélkül, jutalmat kapott, ha nem, börtönbe kerülök.” Valahogy így vagyunk mi a munkavédelemmel. Hallgassuk Polgár Józsefet: — Sajnos a legtöbb gondot a gazdasági vezetők okozzák, nem teszik magukévá a munkavédelem szabályait. Elhiszem, hogy voltak itt lemaradások, megduplázódott a létszám, rendkívül kis helyen sokan dolgoznak. De ez senki számára sem lehet felmentés. Hogy mennyire fontos a munkavédelem Pakson? Tavaly júniusban itt ülésezett, illetve Pakson tartotta első ülését az Országos Munka- védelmi Tanács, kötelezővé tették a generálkivitelező vállalatoknál a függetlenített biztonságtechnikai munkatársak munkába állítását. Az erőművi pártbizottság 1979. augusztus 7-én fő napirendi pontként tárgyalta a munkavédelem helyzetét és a szükséges tennivalókat. Itt meghatározták a kommunisták felelősségét, a KISZ és a szakszervezet feladatait. A pártbizottság elé került jelentésből: „Együttes, határozott fellépésre van szükség, hogy a nagyon elharapódzott munkahelyi szeszfogyasztást megszüntessük. Majdnem minden ellenőrzésre jellemző, hogy szeszt koboznak el a biztonságtechnikai megbízottak, több ízben kellett eltávolítani dolgozókat, sőt még ittas művezetőt is.” Pakson sok, vagy kevés a baleset? Az sem adhat felmentést semmilyen esetben, hogy a statisztikai adatok az országos átlagot mútatják az erőmű építkezésén. Annyit megállapíthatunk, minden vállalatnál a szükséges munkavédelmi eszközök a rendelkezésre állnak, az ellenőrző szervezet kialakult és hathatósan — ha kell büntetéssel — dolgozik. A KISZ-bizottság által szervezett munkavédelmi hónap pedig azt jelképezi: balesetből a kevés is sok és az embernél nincs értékesebb.- Hj. Munkavédelmi hónap decemberben w Átadás dicsérettel / Ritka eset, hogy ne találjanak valamilyen hibát, hiá- lyosságot, apróbb módosíta- iivalót egy-egy épület mű- zaki átadásán, amikor be- éjeződik a beruházás és ár- ;us szemekkel vizsgálódik az itvevő bizottság. A paksi Szabadság Tsz-ben a dunakörrlődi városrész zövetkezete) befejeződött a lízómarha-istálló építése. A nűszaki átadás alkalmával észített jegyzőkönyvbe di- séretet írtak. „A bizottság a ^vitelezőt dicséretben részeltette”. A kivitelező, tehát az épí- 5: maga a szövetkezet. Sast építőbrigádja és csak- em az egész tagság dolgo- ott a 200 férőhelyes istálló legvalósításán. Ezúttal, a agy építkezéshez minden- ire szükség volt. Az egész igság dolgozott, különböző lőszakokban, az állatgondo- >k kivételével, ami termé- :etes. A gépészeti szakem- erek a technológiai beren- ezés szerelését végezték, lern József gépészmérnök ányításával. Köszönet, azaz hogy dicsért illeti az egész tagságot. beruházások példásan jó i olcsó megvalósítása kívá- atos lenne mindenütt. (gemenci) Alvázvédelem Jön a tél, s a sáros, nedves, de főleg a sózott utak ugyancsak megrongálják a járművek karosszériájának alsó részét. így aztán érthető, hogy egyre többen óvják speciális bevonattal járművüket. Dombóváron az AFIT-szervizben naponta 2—3 kocsi aljára fújják fel a víztől, sótól védő, gépkocsit óvó bevonatot. Az itt dolgozóknak ugyancsak akad munkájuk, ugyanis szép számmal várakoznak azok, akik erre a kezelésre már korábban előjegyezték kocsijukat. Mnnkaerő- vagy teljesítménylriány? a munkaügyek iránt érdeklődő újságolvasó manapság könnyen zavarba jöhet: mi okozza a nagyobb gondot? A munkaerőhiány, vagy a teljesítményhiány? Olvas arról, hogy például a szolgáltatóiparban vagy háromszázezer ember hiányzik, s a szolgáltatások minősége azért is olyan, amilyen; olvas arról, hogy nincs elég kovács, öntő, forgácsoló, hegesztő, gép- és vasszerkezeti lakatos, tetőfedő és ács, hogy a segédmunkásokról ne is beszéljünk. Olvas arról, hogy a könnyűiparban változatlanul súlyos gondokat okoz az általános munkaerőhiány. Más alkalommal — de ugyanazokban az újságokban — arról olvab, hogy nálunk nem a munkaerőhiány, hanem elsősorban a teljesítményhiány jelenti az * egyik legsürgősebben megoldandó gazdasági feladatot. Akkor most hogy is vagyunk? — kérdi az újságolvasó, s megismétli magában az imént jelzett dilemmát: munkaerő- vagy teljesítményhiány? Jó kérdés! S ha megpróbálunk válaszolni, akkor mindenképpen régebbről kell kezdeni. Visszatekintve arra a — nem is olyan rég volt — időre, amikor szinte kizárólag a munkaerőhiány rémisztgetett bennünket, bár jól tudtuk: e munkaerőhiány inkább csak látszólagos. S méginkább, hogy jobbára csak a gyárkapukon belül létezik. Ebből az is következik, hogy a munkaerőhiány a vállalatok lehetetlen — munkaerőt pazarló — gazdálkodási módszereire vezethető vissza. Ez volt a legegyszerűbb ítélet, de mert a racionálisabb vállalati munkaerő-gazdálkodást nem sikerült kikényszeríteni az agitációs módszerekkel, egy idő után a szakembereknek is el kellett gondolkodniuk azon, hogy vajon mi az oka az efféle vállalati magatartásnak? Nem túl hosz- szú vizsgálódások eredményeként arra a megállapításra jutottak, hogy a vállalatok jószerével kénytelenek pazarló munkaerő-gazdálkodást folytatni. Kényszeríti, őket erre a gsfedasági szabályozás, s mindenekelőtt a bérszabályozás: az átlagbérrendszer. A sok előnnyel járó átlagbérszafoályozásnak ugyanis volt egy kivédhetetlen hátránya: kifejezetten a pazarló munkaerőgazdálkodásra ösztönzött. Másképpen fogalmazva: hogy egy vállalatnál a legjobban dolgozókat, a legtehetségesebb embereket valamennyire is megfizethessék, ahhoz — éppen a bérszínvonal tartása érdekében — jó néhány hasznavehetetlen embert is tartani kellett. Olyanokat, akik alig-atig járultak hozzá a vállalati teljesítmény növeléséhez. ';:'h ovábbá: a gazdasági szabályozók számlájára íran- ítFi dó, hogy a vállalatok elsősorban — anyagilag is í/jpií — a növekedésben voltak érdekeltek. Minél na- —■ ••••» gyobbak, minél több embert foglalkoztatnak,- annál magasabb kategóriába sorolandók, annál kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülnek. Ez pedig egyértelmű ösztönzés volt a növekedés mindenáron való erőltetésére. S a vállalati nagyság első számú ismérve — még ma is —, hogy hány ember dolgozik a szóban forgó vállalatnál. Tegyük ehhez még hozzá azt is, hogy a vállalati nyereség növelése a legkevésbé függött a jó minőségű, a piacon is könnyen és jó áron értékesíthető termékek gyártásától, s akkor nagyjából kikerekedik a kép: miköziben a szabályozók sok mindenre vigyáztak, egy — nagyon lényeges, gazdasági fejlődésünk szempontjából sorsdöntő — dologról megfeledkeztek. Nevezetesen: a teljesítmények fokozásáról. E megállapítás kapcsán kanyarodjunk vissza a már említett átlagbérszabályozáshoz. Oka nyilvánvaló és logikus: minden lehetséges módszerrel fenn kell tartani a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúlyt. Ellenkező esetben mi serf! kerülhetjük ki az infláció veszélyeit. Ám miközben éberen vigyáztuk a pénzügyi inflációt, megfeledkeztünk a teljesítményinflációról; a végzett munka értékének devalvációjáról. A gazdasági szabályozók január elsejétől érvényes módosításának kidolgozói — úgy tűnik —, levonták az eddigi tanulságokat és minden eddiginél szorosabb kapcsolatot kívánnak megteremteni a teljesítmények és a végzett munkáért járó fizetség között. Hogy törekvésük milyén sikerrel járt, az majd elválik, ehhez idő kell. *■ 1 ísszatérve- az alapkérdéshez: munkaerőhiány W vagy teljesítményihiány? A válasz nem „vagy- W vagy”, hanem „is-is”... Bizonyos — és a beveze- ——J'.őben vázlatosan jelzett — munkakörökben, gazdasági területeken a munkaerőhiány jelent súlyos gondokat, de — a szervezettség mai színvonalán — a teljesítményhiány sokkal általánosabb jelenség. Még akkor is, ha a többlettermelés évek óta a termelékenység növekedéséből származik. Mert ha a termelékenység növekedését jelző számok mellé odaírjuk a műszak- kihasználás, vagy a munkaidő-kihasználás jelzőszámait, akkor csak arra a következtetésre juthatunk, hogy minden eddigi termelékenységnöveléshez viszonylag könnyűszerrel juthattunk el. Vagyis, hogy a teljesítmények lehetséges növelésében még rendkívül nagy tartalékok rejlenek. Még a munkaerőhiányos területeken is. Ám e tartalékok kiaknázásához megfelelő — és elsősorban anyagi eszközökkel operáló — ösztönzés szükségeltetik. A bérszabályozás mostani módosítása ebből az alapállásból indult el, és remélhetően jótékony hatással lesz a teljesítmények növelésére. VÉRTES CSABA Védőálarcban, szórópisztollyal fújják be a gépkocsik alvázát Fotó: Sz. L. Mindent egy helyre!
