Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

a Képújság A régmúlt időkben Madotsúnak, vagy Magotsának írták a település nevét. Az első írásos emlék 1214-ből maradt ránk, ekkor építtetett itt kolostort a Bekech család. A következő században jómódú községnek tüntették fel az egyházi tizedet szedő jegyzékek. A török időkben a falut többször is romba döntötték, felégették, de lakossága nem pusztult ki teljesen. Az 1700-as évek elején telepesek költöztek a községbe, fel­tehetően magyarok, ugyanis nemzetiségetekről nem szól sem a krónika, sem a 800-as évek elején lejegyzett szájhagyomány. 1738-ban a „nagy döghalál", a pestis tizedelte meg a lakos­ságot. 1829-ben 328 ház állott itt, 1846 volt a lakosság szá­ma. 1906-ban tűzvész pusztította el a fél falut, házak égtek le, bennük minden ingósággal, és sok-sok jószág égett meg, de emberéletben nem esett kár. 1940-ben 530 házban 2325-en laktak. Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult, néhány gazda összefogásával, ez volt az úgynevezett kis téesz. 1956- ban rövid időre megszűnt, majd újraalakult. 1960-ban a falu majdnem minden gazdája belépett a szövetkezetbe, azóta „nagy téesz” az Igazság Termelőszövetkezet. Lakóinak száma jelenleg 2240. Besenyők ? Hozhatják a A besenyőktől, ettől a no­mád, vad, harcias, indulatos és végül is a magyarságba beolvadt néptől származtat­ják magukat a madocsaiak. A község évszázadokon ke­resztül szinte teljesen zárt közösség volt, megőrizte kü­lönállását még a szomszéd településektől is. A Duna — szabályozása előtt — itt több ágra szakadt és természetes rejtekhelye volt lakóinak, akik a magasabb víznemjár- ta részeken űzték „mestersé­güket”, a földművelést, ál­lattenyésztést, halászatot, de szinte nemzedékről nemze­dékre szálit az orvhalász- és orvvadászkodás is. Néhány híres madocsai betyárról is szól a szájhagyomány, mint Toppancs Bódogról, aki pusz­táéi virtusból egy fél ménest hajtott el fényes nappal a paksi főbíró hivatala előtt. Nyakasság, keménység és mindenféle hatósággal való szembenállás jellemezte őket, aminek nemegyszer ember­halál lett a következménye. A harmincas évek országos „hírnévre” szert tett mado­csai csendőrgyilkosa is azért vált gyilkossá, mert egy csa­ládi perpatvar után a csend­őr meg akarta bilincselni. Még közvetlen a felszabadu­lás előtti években sem vol­tak ritkák a nagy verkedé- sek, bicskázások. Évszázadokon keresztül egymás közt házasodtak. Még tizenöt évvel ezelőtt is ritka volt a „vegyes házasság”, mármint az, hogy a legény máshonnét hozott volna menyasszonyt, vagy a leány ne falubelihez ment volna. Ez ma már a múlté. Amit azonban máig is megőriztek, sőt ami most van kiteljese­dőben: a nyakasság, kemény­ség ellentéte, vagy inkább velejárója, a barátság, az összefogás, a szeretet azok iránt az egykor „jöttmentek- nek” titulált idetelepültek iránt, akik beilleszkedtek a falu közösségébe. Pár éve egy csehszlovák népi együt­test látott vendégül a falu. Elszállásolására, vendéglátá­sára valósággal „szétkapkod­ták” őket és versengés folyt, melyik család teszi emléke­zetesebbé azt a napot ven­dégeinek. Az összefogás szép példája az a sok társadalmi munka, amivel egy alkalom­mal első let a falu a megyei településfejlesztési verseny­ben, tavaly pedig második. Az egyik kora tavaszi reg­gelen Bánóczki Ferenc ta­nácstag beállított a tanács­titkárhoz, zsebéből egy listát és egy maréknyi ötszázast húzott elő. — Itt a pénz, le­het hozni a salakot — mondta. Az előzmény: tanácstagi beszámolón kérték választói, Hírek A tanács szociális alapjá­ból 57 idős embert étkeztet­nek a gyorsbüfében, így jut­nak olcsón (3,50—5 forintért) meleg ebédhez azok, akik hozzátartozói napközben dol­goznak. * Szakköri foglalkozásokra alkalmas kisebb termeket alakítanak ki a kultúrotthon- ban a folyamatban lévő át­alakítás során. * A takarékszövetkezetben 21 millió 300 ezer forintot tar­tanak a madocsaiak, 894 be­tétkönyvben. * Bábszakkört indított a mű­velődési otthon és az iskola, közösen. * Középiskolai előkészítő tanfolyamokat szerveztek szaktanárok vezetésével ma­gyarból, matematikából és kémiából. hogy csináltassa meg a ta­nács az utat, mert amikor nagy a sár, járművel nem lehet behajtani az utcába. A válasz azt volt, hogy a ta­nácsnak kevés a pénze, az út-híd keret ötvenezer fo­rint egy évre —, abból nem sokra telik. De ha a lakos­ság is segít, pénzzel és -tár­A madocsaiak mindig jó­szágszerető emberek voltak, mindig sok állatot tartottak. Amikor még gyerekek voltak a mostani nagyapák, már­ciusban kihajtották a jószá­got a mezőre, novemberben felhízva, megszaporodva ke­rült vissza a faluba a csor­da, a gulya. Lehetett kivá­logatni a tenyészállatokat, melyeket tavaszig etetni kel­lett. A többit levágták, be­sózták, felfüstölték, volt hús bőven egész évre. Aztán változott a gazdál­kodás módszere, naponta hajtották ki a legelőre a nyá­jat. Reggel a csikós nyitot­ta a sort, ezután az ökrös következett nagy ostordur­rogással kísérvén a menetet, majd a tehenek jámbor csor­dája indult a legelőre, végül a kondás tülkölte össze a cocákat. Este fordított sor­rendben verték fel az utca porát. Üjabb nagy változást je­lentett a termelőszövetkezet sadalmi munkával, kohósala­kot hozat a tanács Dunaúj­városból, meglesz az út. Bá­nóczki Ferenc, a Bölcskei ut­ca egyik ágának a szószóló­ja volt, Tuba Mihály párt­vezetőségi tag és Lovas La­jos tsz-mezőőr ugyanígy hozta az Ujkender utcaiak pénzét és kívánságát. A község huszonöt utcá­jából négynek aszfaltburko­lata van, ezek a KPM keze­lésében vannak. Egy kilomé­ternyi „saját” út az utóbbi években kapott betonburko­latot, több mint három kilo­métert az utóbbi években kohósalakkal burkoltak. A már kialakult módszer: A sáros utca lakói elhatároz­zák a dolgot, összeadják a telkenkénti 1000—1500 fo­rintot. A tsz — gépeivel — elkészíti az úttükröt, aztán billenőautókkal odahordat- ja a tanács a kohósalakot, majd mindenki a háza előtt elteregeti és máris kész az út. A huszonöt madocsai ut­cából ma tizennégynek van beton-, aszfalt-, vagy kohó­salak-burkolata. megalakulása, új fogalmak jelentek meg, mint például „a közös”, „a háztáji”. Kor­szerű szarvasmarha- és ser­téstelepen gyarapodik a kö­zös állatállomány, de igen sok állatot tartanak a ház­tájiban is. Tavaly — a szö­vetkezeten keresztül — öt­ezer háztáji hízott sertést értékesítettek, a tagság bevé­tele háztáji hízó marhából és sertésből meghaladta a húsz­millió forintot. Ma már csak a háztáji szarvasmarhák járnak ki le­gelészni márciustól novem­berig naponta, bár az utób­bi időben sok panasz volt rá­juk. Elállták az utat a jár­művek elől, lelegelték a há­zak előtti díszcserjét és nem átalottak a járdára piszkí- tahi. A tanács egy először sokat vitatott, aztán mégis praktikusnak talált rende­lettel oldotta meg a problé­mát, azóta terelőutakon te­relik a teheneket, bocikat. Tarczal Jánosné és szomszédja, Balogh Jánosné az „utol­só simításokat” végzi az Ujkender utcában a kohósalak útburkolaton Terelőutak - teheneknek 1979. november 24. r** aszonyok-lányok téli elfoglaltsága az almahámozás A harmincas évek közepén honosodott meg Madocsán a nagyüzemi, almatermesztés, amikor Moskovits, a paksi szeszgyár és szárítóüzem gaz­dája megvette a Duna-parti Felhágó pusztán azt a száz­holdas területet, amit aztán betelepített almafával. A gyümölcsöst a földosztáskor szétparcellázták, ám hama­rosan kiderült, hogy így — több száz kézben — hamaro­san tönkremenne. Az álla­mi gazdaságé lett, majd a termelőszövetkezeté. Ma már kivágták a felhá­gói almafákat — elöreged­tek —, ám helyébe ott van a szövetkezet által telepített 110 hektáros alma, sőt, ti­zenkilenc hektár szilvás is. Jól gazdálkodik a terme­lőszövetkezet — tavaly az egy tízórás munkanapra ju­tó kereset 189 forint volt. Természetesen, a nagyobb részt a növénytermelés és állattenyésztés hozta, de je­lentősen hozzájárult az al­ma is. Az idén 200 vagon al­mát takarítottak be, ennek nagyrésze exportra került, de sok az, úgynevezett ipari alma is, amiből almabor és befőtt lesz. A kertészetben dolgozó asszonyok-lányok a téli hónapokban a hűtőtá­roló egyik — fóliával elkerí­tett és fűtött sarkában vég- zig az alimahámozást, a há­mozott, felszeletelt alma a Paksi Konzervgyárba kerül. János bocsi Nehéz lenne meghatározni a hatvannyolc éves Földesi Jánosról, hogy mije Mado- csának. Krónikása, történé­sze, első számú népművelő­je, zenésze... Itt született, ne­velkedett, Szekszárdon vé­gezte a középiskolát, majd érettségi után visszajött — parasztnak. A felszabadulás­tól kezdve a falu egyik poli­tikai vezetője, negyvenhat­ban néptáncegyüttest, negy­venkilencben tsz-t, hetven- háromban asszony- és leány­klubot szervez, egy ideig el­nöke a szövetkezetnek, majd különböző beosztásokban dolgozik — a néptáncegyüt­tes azóta már híressé vált, ma is eredményesen műkö­dik vezetése alatt —, a ter­melőszövetkezetből az akko­ri kis Igazságból nagy Igaz­ság lett, az asszonyok és leányok klubja eleinte csak kézimunkázásra jött össze, ma már egyre színesebb a programja. Számos esetben hívták máshová, magasabb beosz­tásba. Ám ő nem válik meg a falutól. Csak egygszer, de akkor tizenhárom évre. De ez sem megválás, hiszen csak Paksra vitték, szó sze­rint értve, az eke szarvától — járási népfront-titkárnak. Utána rövid ideig madocsai tanácselnök, majd innét megy nyugdíjba. A faluról, annak történetéről mindent tud, amit tudni lehet. Rész­let az általa gyűjtött mado­csai szavakból: Abézolni — tönkretenni a virágot; aba­' M Földesi János jog — siránkozik; bösztöhő — faragatlan, bárgyú; be- zsébe — libahívogató szó; bibbantyú — apró, metélt tészta... Földesi János verseket is ír. íme, egyike a nemrég „születetteknek”: SORS-VALLATÓ Nem bántam meg fénytelen sorsomat, nem adom föl ma sem paraszti voltomat. A föld öleli lábam, a nagy ég meg a vállam, sorsomat vallató köd és gond veri a szívem: maradtam közietek híven, mert bármerre ballagok, itt rám ragyognak a néma csillagok. • • Üres anyakönyv Három anyakönyvet tarta­nak a tanácsnál. A házassá­gi és a halotti anyakönyvet gyakran kell elővenni, a szü­letésit azonban most már vagy tizenöt éve csak éven­ként egyszer. Lezárni az elő­ző évit azzal, hogy „az év folyamán alapbejegyzés nem volt” és megnyitni a követ­kező évre. A község új pol­gárai ugyanis Szekszárdon és Dunaújvárosban jönnek a vi­lágra. Magazinunkat készítette iantner János és Pallók László. Munkatársaink no­vember 26-án Csibrákfa látogatnak. Lakodalom a Sorra épülnek a községben az új, modern családi házak, újulnak meg a régiek. Ké­nyelmes, összkomfortos ott­hont adnak gazdáiknak-la- kóiknak, egyre azonban al­kalmatlanok: lakodalom megtartására. A nagy, több száz vendéges lakodalom ré­gi szokás Madocsán, abban az időben azonban kipakol­ták a bútorokat, sátrat ver­tek az udvaron, így elfért a násznép. Ma már erre nem vállakozik senki. A lakodal­mat a művelődési házban rendezik. Az esküvő színhelye az új házasságkötő terem — a ta­nács kulturális bizottságának kultúrházban családi és társádalmi ünne­peket rendező albizottsága rendezi az esküvőket-név- adókat, a lakodalomra pedig kibérelik a művelődési há­zat. Néha így sem elég a hely — „csak háromszázan tudnak itt kényelmesen ünne- pelni-vígadni — így aztán „két menetben” rendezik meg. Az egyik szombaton a menyasszony, a következőn á vőlegény rokonsága, baráti köre ünnepli az ifjú párt. „Szezonban” hónapokkal előbb kell előjegyeztetni, sőt, néha ahhoz igazítani az es­küvő időpontját, hogy melyik szombaton „szabad” még a művelődési ház. Az önkiszolgáló Idén augusztus 1-én adták ál az új, korszerű boltot. A paksi ÁF£SZ-hez tartozik, 1,2 millió forint értéket for­galmaz havonta. Szőlőhegy Felhívást találtunk a ta­nácsháza hirdetőtábláján, amelyben értesítik a lakos­ságot, hogy Bölcske község adóügyi csoportja november 19. és 20-án fogadónapot tarit. Hogy miért jöttak az adó­szedők? — Madocsának nincs szőlőművelésre alkal­mas területe. Pontosabban: a szőlő sík területen is meg­él, de kár lenne arra hasz­nálni. Éppen ezért a mado­csaiak szőlői — ősidők óta — Bölcske határában van­nak, az Örsi és a Hadai he­gyen. Nemcsak szőlők, hanem csaknem mindegyikben ki- sebb-nagyobb építmény is. Pince, szerszámoskamra és ... az utóbbi időben egyre több víkendház.

Next

/
Thumbnails
Contents