Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-22 / 273. szám
1979. november ZZ. tfÉPÜJSÁG 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok Magasabban a mércéje (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Sosem volt könnyű feladat különböző életkorú gyermekek oktatása, felügyelete. Ma talán még nehezebb, mint régen. Valaha főként az iskola nyújtotta az ismereteket, ma viszont hihetetlenül kiszélesedtek a tanórán kívüli ismeretszerzés lehetőségei. Azonban gyermekeink környezetükről, a világról szerzett ismeretei tele vannak feszültségekkel, kérdőjelekkel. Tőlünk felnőttektől, vezetőktől várnak nagyon sokszor feleletet, útbaigazítást problémáikra. Hogy kivívjuk a reánk bízott gyermekcsoport szeretetét, vonzalmát és bizalmát, igen alapos szakmai, pedagógiai, pszichológiai és egyéb ismeretekre, ezek elsajátítására, gyakorlására van szükségünk. Csak ezek birtokában érezhetjük jól és felszabadultan magunkat köztük. Nevelőink ma nemcsak pedagógiai, hanem úttörőmozgalmi feladatokat is ellátnak. A felsőfokú iskolák egyre alaposabb, szerteágazóbb elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtanak. Ezek azonban „iskola ízűek”, s csak néhány éves gyakorlat után válnak igazán hasznossá, gyümölcsözővé. Áll ez a megállapítás különösen a mozgalmi tevékenységre. Az iskolai új tanterv életbe lépésének első fokozatain már túl vagyunk. Hogy a megnövekedett követelményeknek a nevelők eleget tudjanak tenni, fel kellett őket készíteni az újszerű feladatok megoldására. Hasonló jelenségnek vagyunk tanúi, ha bepillantunk a mozgalmi életbe. Már második éve folyik a mozgalmi feladatokra való felkészítés megyei és országos szinten. Minden úttörőfeladattal megbízott felnőtt vezető négyszer egynapos megyei, majd ezt követően kéthetes csillebérci központi felkészítőn vesz részt. Az év közben szerzett ismereteket nyáron valamilyen táborban lehet hasznosítani, illetve kiegészíteni. Miután sok elméleti és gyakorlati ismeretet szereztek, a vezetők írásos beszámolót készíthetnek, amelyet a Magyar Úttörők Szövetsége oklevéllel jutalmaz. Ennek megszerzésével jogot nyernek arra, hogy az őket továbbképzésre küldő csapat vagy iskola anyagiakban is kifejezésre juttassa a végzett munka elismerését. A képzés jelenleg is folyik a városi úttörőházban. Csapatvezetők, kisdobosvezetők és képzésfelelősök vesznek részt rajta. A folytatás Csillebércen lesz, különböző turnusokban. Magasabbra került az úttörőmozgalmi mérce is. Ennek várhatóan a gyermekek veszik hasznát, mert változatosabb, színesebb, tartalmasabb lett úttörőéletük. NAGYFALUSI ALBERT Egy beszámoló kapcsán Úttörőmunka a lakóterületen A megyei úttörőelnökség legutóbbi ülésén a lakóterületi úttörőmunkáról volt szó. A bonyhádi elnökség beszámolóját Hárshegyi Tivadar, a városi lakóterületi szakbizottság vezetője terjesztette az elnökség elé. Az úttörőmozgalom társadalmilag nyitottabbá vált az elmúlt időszakban és ez elsősorban a kapcsolatok rendszerének, a patronálómozgalom fejlődésének az eredménye. Viszont ennek irányítása, a kapcsolattartás egyértelműen az úttörőcsapatokon keresztül valósult meg, így lehetőségeit nem is lehet maximálisan kihasználni, mert ez a munka nyitva hagy egy nagy területet, a lakóterületet. A bonyhádi úttörőelnökség felismerte, a vakáció idején, iskolanapokon délutánonként a gyerekek a közösségtől elszigetelten, esetleg kis csoportokban céltalanul lődörögnek, semmi hasznos tevékenységet nem folytatnak. A lakóterületi szakbizottság létrehozásának az volt a célja, hogy a családokat bevonva," használják ki a lakóterületen végezhető úttörőmunka lehetőségeit, hogy értelmes, hasznos tevékenységre adjanak módot a gyerekeknek. Az eddigi tapasztalatokból is megállapítható, hogy legnagyobb érdeklődés a kirándulások iránt volt, de a sportrendezvények, a társadalmi munkaakciók és a családoknál megtartott programok is népszerűek voltak. Persze a bizotság munkáját segítették a patronáló üzemek, a szülők és az iskolai szülői munkaközösségek is. A lakóterületi szakbizottság vezetője tagja a városi, járási úttörőelnökségnek is, így sok segítséget, kapott az elnökségtől. Munkájuk során különösen nagy súlyt kapott az „Örs barátja” és az „Egy őrs egy család” mozgalom. A rajok a nyári munka segítésére a szülők mozgósítására nyílt levelet fogalmaztak meg. A bizottság által szervezett túrákon a szülők és patronálok vállaltak felelősséget a gyerekekért, a program egy részét is ők biztosították. Nehéz a lakóterületi úttörőmunkáról általánosságban beszélve képet adni, azért álljon itt néhány példa arra, hogyan csinálják ezt Bonyhádon. A bonyhádi Vörösmarty iskola egyik raja többször bevonta kirándulásaiba, a szülőket is, legutóbb pedig nyílt levelükben arra kérték őket, a családoknál tartott őrsi órán beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel segítsék, hogy az úttörők jobban megismerhessék hazánk felszabadulását, támogassák a szülők is az úttörők értékteremtő munkáját. A vasipari szövetkeret KISZ-esei és sportolói többször elvitték kirándulni a környezetükben élő gyerekeket. A mőcsényi termelőszövetkezet egyik szocialista brigádja pedig egy vásárnapra összehívta az általuk patronált nyolcadikosokat, és elvitte a gyerekeket, hogy megismerjék a termelőszövetkezetben folyó munkát, a műhelyeket és munkahelyeket. Fuszberger Katalin, a bonyhádi úttörőelnökség elnöke elmondta, hogy a járási elnökségi ülésen, amikor a lakóterületi munkát értékelték, felmerült, hogy szorosabbá kellene tenni a kapcsolatot a latóketületi és más szakbizottságok között. Ezáltal színesebb, gazdagabb programokat tudnának a gyerekeknek biztosítani. Fontos feladat az is, hogy a lakóterületi szakbizottság terjessze ki kapcsolatait. Keresse meg és szorosabban működjön együtt a járási népfronttal, MHSZ-szel, Bonyhádon dolgozó egyéb társadalmi, kulturális szervek képviselőivel. Az idős emberek patronálásában is tovább kell lépnie a lakóterületi út- tcrőmunkának. Szép feladat a lakóterületi úttörőmunka, mert ezen keresztül valósul meg az a sokat hangoztatott tény, hogy a gyerekek nevelése társadalmi ügy, nem csak az iskola és a család feladata. Tj.— 4 plusz I akció Az úttörőszövetség olyan akciót hirdetett az idei évre, amelynek feladatait örsi, vagy rajkeretben lehet megoldani. A -fl-es feladatot, az ötödiket a ma kezdődő VII. országos úttörő- parlamenten határozzák meg. így aktuálissá vált erről az akcióról beszélni és nem árt az előző négy feladatot újra felidézni. 1. A szabadság. 1980 tavaszán ünnepeljük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. Vegyétek számba, mit fejlődött szülőföldetek ez idő alatt. Ismerjétek meg a harcok és a békés építőmunka legjelesebb résztvevőit. Kutassátok fel őket, találkozzatok velük összejöveteleken. Indítsatok expedíciót a múltba, rendezzetek akadályversenyt az eredmények felhasználásával. 2. A tettek napjai. Tettekkel is segítsétek környezetetek szépülését, gazdagodását. Végezzetek társadalmi munkát, vegyetek részt a termények betakarításában, sportpályák, játszóterek építésében. Óvjátok, őrizzétek meg épségben a már meglevő létesítményeket. 3. A sport napja. Rendezzetek sportjátékokat, versenyeket a patronálok, a felnőttek bevonásával. Menjetek velük túrára. Hívjátok ki őket focimeccsre vagy az ügyesség- bátorság sportjátékaival ismertessétek meg őket. Az őrsök egymással is versenyezhetnek, de fontos, hogy mindkét oldalon a felnőttek is részt vegyenek a játékban. 4. A család napja. A negyedik pont lényege, hogy a szülőkkel, testvérekkel együtt csináljatok programot. Legyen az őrsi összejövetel a családoknál. Ünnepeljétek meg a mévna- pokat közösen. Rendezzetek tréfás összejöveteleket, műsoros délutánokat. Menjetek el együtt moziba, színházba. Vagy nézzetek meg egy-egy tévéműsort, s beszéljétek meg a látottakat. Az ötödik pont teljesítéséhez fontos, hogy az előző programok emlékeit, élményeit, fényképeit, dokumentumait megőrizzétek, s felnőtt barátaitokkal továbbra is tartsátok a kapcsolatot. Hogy mi lesz a feladat? November végén kiderül. Cserhát '79 vándortábor Az úttörőélet egyik legszebb eseménye a kirándulás. A nyári kirándulások most már csak az emlékekben, a csapat- naplók lapjain élnek. Emlékeztetőül mi is közlünk egy beszámolót, ami a nyári Csertiát vándortáborról íródott. * Vonattal mentünk az első állomáshelyre, Vácra. Szállásunk a Kilián-kollégiumlban volt. Miután kipihentük a hosszú utat, városismertető versenyt rendeztünk. Másnap a Szúnyogszigetre mentünk át a komppal. Itt szabad programot kaptunk. Tényleg sok szúnyog volt ott! Mindenkit teljesen össze- csípkedtek. A harmadik napon indultunk tovább Ösagárdra. Eleinte úgy volt, hogy hátizsákkal másszuk meg a 652 méteres Naszály-üiegyet, de utóbb inkább azt a lehetőséget szavaztuk meg, hogy busszal megyünk fel a hegyre, és másnap másszuk meg. Ösagárdon sátortábor várt minket, szilvafákkal körülvéve. Ennek nagyon megörültünk! Este a tábortűz melegénél saját készítésű paprikáskrumplit ettünk. A következő napon lógó nyelvvel értünk fel a Naszályra. A kilátóba csak a tanárok mehettek fel, mert a feljáró élet- veszélyes volt! A harmadik bázishelyünk Romhány volt, az iskola. Megnéztük a romhányi csempegyárat, figyelemmel kísérhettük a csempekészítés folyamatát. Innen Bánkra kirándultunk, ahol egy szép tavacskában fürödtünk. A hetedik nap reggelén Becskére indultunk, az általános iskolába. Innen mentünk kirándulni Balassagyarmatra. Miután a várost megnéztük, az Ipolyban akartunk fürödni, de csalódtunk, mert a folyó leapadt, és a legmélyebb helyen is csak combig ért. A kilencedik napon már Szandán voltunk a régi iskolában. Nógrádsipékre tettünk innen egy szép túrát. A tizenegyedik napon Kutasóra indultuijjc. Mivel másnap még nem jelöltünk be túrát, elmentünk Hollókőre, és meglátogattuk az előttünk lévő debreceni csoportot. Mondhatom, nagyon meglepődtek! E túra alkalmával megnéztük a hollókői fafaragót. Nagyon szépen farag! Busszal mentünk vissza Kutasóra. Ennek a túráhak köszönti ettük, hogy másnap busszal mehettünk Hollókőre, az iskolába. Itt-tartózkodásunk első napján megnéztük ezt a fsodaszép falucskát, második napon pedig akadályversenyt szerveztünk a várig. Másnap ránk köszöntött a hazautazás napja. Egy kicsit szomorúak voltunk, hogy itt kell hagyni a tábort, de öröm is volt benne, hisz mehetünk haza! Gyalog indultunk Nagymezőpusztáig, onnan busszal Pásztora. Pásztóról indult a vonatunk. Pesten még várni kellett, ezalatt szabad időt kaptunk. Késő este ért be a vonatunk Szekszárdra. A vasútállomáson már vártak a szülők. Miután elbúcsúztunk egymástól és tanárainktól, mindenki elindult szüleivel, boldogan mesélve kalandjait... király Mónika I. sz. Ált. isk. VI. a. Lapunk olvasóit már többször megörvendeztették megyénk gyerekeiről szóló jó hírek. Gyakran olvashattunk a különböző rajzversenyeken elért kimagasló eredményekről. A közelmúlt is szolgált egy ilyennel. A „Környezetvédelem és a gyerekek” címmel meghirdetett országos gyermekrajzpá- lyázaton és kiállításon sok megyénkben iskolás szerepelt sikerrel és képeik eljutottak Moszkvába is, ahol egy régi, hagymakupolás templomban rendezett kiállításon mutatták be őket. Legsikeresebben a kapos- szekcsői gyerekek szerepeltek. Négyük rajzai kerültek falra: Balassa Zoltán, Gulyás János, Rolán Beatrix és Kemény Krisztina. Két hő- gyészi: Cintián Erzsébet és Ulrich Anikó, két bonyhádi: Kerber Zoltán és Bruchner Csaba neveit olvashatjuk a képek alatt. Aztán egy-egy szekszárdi: Nagy Anikó, nagymányoki: Kóka Csilla és tengelici: Lengyel Zsolt pajtás szerepel a moszkvai kiállításon. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Aki november 3-án, szombaton délelőtt 9—12 óra között Hőgyész és Bonyhád között utazott, találgatta, mi lehet az oka annak, hogy Tévéi és Bonyhádvarasd apra- ja-nagyja „mint a méhkas” nyüzsög. Egy kíváncsi személygépkocsi-vezető meg is kérdezte: Gyerekek, pénzt visztek ezekben a dobozokban, zsákokban? Akkor én is veletek jövök! A gyerekek nagyot nevetve feleltek: Papírt gyűjtünk, segíthet az őrsünknek, mert ez felajánlás november 7-re tiszteletére. Nahát ezeknek a gyerekeknek mi jut eszükbe, felelte és a kesztyűtartóból néhány Autó-motor és Füles újságot adott nekik, hogy ő is segítsen. Valóban felajánlás volt, nem is akármilyen! A teveli II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat vezetője és tanácstagjai összedugták fejüket, találgatták, milyen felajánlást -tehetnének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére. Egyik pajtásnak az az ötlete támadt gyűjtsenek hulladékot, otthon úgy is csak útban van, a szüleik pedig örülnének, ha a sok kacattól megszabadulnának. így is történt, vállalták, hogy tankönyveik átlagsúlyának — körülbelül 8 kiló — megfelelő papírt gyűjt minden kispajtás. Nagy volt a nyüzsgés Závod, Tevel, Bonyhádvarasd utcáin. Az értékelés és díjkiosztás megtörtént. A pajtások magasan túlteljesítették felajánlásukat. összesen 42 mázsa papírt gyűjtöttek. Hamarosan vasgyűjtést szerveznek. Reméljük az is ugyanilyen sikerrel végződik. JÁNOS MIKLÓSNÉ Az új, modern házak tövében meghúzódó templom, a kiállítás otthona Vajon mennyit nyom a papír? Negyvenkét mázsa papír
