Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-22 / 273. szám
1979. november 22. "KÉPÚJSÁG 3 A tomerőmíí-építkezés Gyorsabb és higiénikusabb lett a kiszolgálás HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY erőmű pártbizottságának a véleményét. (!) Valahogy így volt az ételek minőségének, a kiszolgálás kulturáltáságának az ügye is; mindenki beszélt róla, de senki sem intézkedett érdemben. IGAZODNI AZ IGÉNYEKHEZ Két év huzavona. Vajon szükség volt-e ennyi időre? Nem. Ezt egyöntetűen megállapíthatja bárki az építkezésen. Hiszen két hét alatt — 1979. november 5. — 1979. november 20. — nagyon sok hiányosság megszűnt. Csak az a bökkenő, hogy mindenki elismeri Pakson; az építőiparnak, a háttériparnak, minden szakmának fel kellett készülnie, mondjuk úgy, nőnie a feladathoz. Ez is éveket vett igénybe! Közben elfelejtkeztek arról, hogy ugyanez a feladat a vendéglátás számára is időt igényelt. Ugyanúgy kellenek szakemberek, mint bármelyik más szakmához. Ugyanúgy kellenek gépek, berendezések, megfelelő feltételek, mint a többi vállalatnak. Mit kell tudnia a Mecsek- vidékinek Pakson? Ma már közel tízezer ember dolgozik az erőművön. Naponta változik a létszám, egyik nap az itt dolgozók 54, másik nap 18 százaléka étkezik. Külön kell gondoskodni a lengyel munkásokról, hiszen eltérő szokásaik miatt fél éve saját szakácsaik főznek a számukra. Kell biztosítani éjszakai ebédet is ... Ezt megoldani gépek és szakképzett munkaerő híján nem lehet. Volt olyan időszak, hogy naponta Pécsről (!) hét konyhai dolgozó utazott a menetrendszerű autó- buszjárattal Paksra, mert nem volt munkásszállás. Jelenleg a három katona szakácson kívül egyetlen szakképzett szakács van. Így dolgozni lehetetlen, ehhez párosult, hogy szinte 2— 3 havonként vezetőcsere volt az erőművi éttemerben. lalatnak. Vásároltak gépeket: takarító automatát, mosogatót, melegítőkonténereket, ígéretet kaptak arra is, hogy a munkásszálláson lakhatnak dolgozóik — tehát olyan szinten foglalkoznak velük, mint a többi vállalattal. — Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy 1979-ben az étterem havonta 4—600 ezer forintos forgalmat bonyolított le, ma a Napfény büfének félmilliós vebétele van — mondja Grábics Gyula étteremvezető. — Van még gondunk, a legutóbbi vizsgálat eredménye szerint az ételek minősége megfelelő, csak az adagolással van a baj. Az egyik munkás többet kap, a másik kevesebbet, ez mindig az ételosztókon múlik. A másik: ma 11 órakor még nem tudom, hogy hányán étkeznek. Csak ezután adják le a vállalatok a létszámot. Türelmet kérünk, hiszen két hét alatt nehéz megoldani alapvető hiányosságokat. Javítani kell a személyi feltételeket — Rónaszéki László kirendeltségvezető 15-én jött Pécsről, Czimermann Mihály két hete, ő a konyhafőnök, eddig ilyen beosztás nem volt. összesen még 12 szakember kellene. Grábics Gyula türelmet kér — két hónapot. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem hangzik el többet a mondat Pakson az atomos étteremben; „Egye meg a főztjét!” KITÜNTETÉS ÉS VIZSGALAT Több a kérdés, mint a válasz. Miért kellett a Belkereskedelmi Minisztérium, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, az ÁKF, a KÖJÁL szakembereinek hetekig dolgoznia, vizsgálódnia, vitatkoznia Pakson? Miért kapott magas kitüntetést az a vezető, akinek rossz munkája miatt kellett a vizsgálatot tartania? Azt hiszem ezekre a kérdésekre ma már senki sem tud megfelelő, őszinte választ adni. Pedig egyszerű a képlet; 1977 óta romlott az építkezésen az üzemi étkeztetés színvonala. Ezt mindenki tudta, olyannyira, hogy Szabó Benjamin kormánybiztos az utóbbi időben már inkább nem ebédelt, mégis országos, és megyei szervek intézkedésére volt szükség. Azok a munkások, akik kint az építkezésen, a m étsző szélben, a szemerkélő esőben dolgoztak (dolgoznak) nem törődtek azzal, hogy a vezetők közül ki jár ebédelni ki sem. Nekik meleg és bőséges ebéd kellett és kell ma is, ahhoz, hogy munkájukat végezni tudják. Nem mondhatja senki sem, hogy két év alatt — 1977-től — a zsörtölődéseknek nem volt foganatja. Ebben az időszakban kilenc vezetője volt az étteremnek. Szinte annyi ideje sem volt egyiknek sem, hogy felelősséggel átvegye az itteni feladatokat. Jöttek és mentek. A Mecsek - vidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója hetenként járt ellenőrizni, de ezek a látogatások sem voltak elégségesek arra, hogy a helyzet változzon. Az az érzésem, hogy az étkeztetés gondjainak, a nem megfelelő intézkedések jelképe az a kitüntetés, amit Kásándi Márk a Mecsekvi- déki Vállalat kirendeltségének vezetője kapott, közben vizsgálat folyt ellene. Egyszerűen akik felterjesztették, elfelejtették kikérni az atom„TURELMET KÉRÜNK” Grábics Gyula szerencsés helyzetben van. Két éve ő volt az étterem vezetője és akkor mindenki elégedett volt. Most ismét visszacsalogatták — annak idején családi probléma miatt kellett Dunaújvárosban munkát vállalnia. November 5-én jött Grábics Gyula, azóta javult az ételek minősége, van víz az asztalon, rend van a konyhában ___ K özben történt egy s más. A beruházó segített a Me- csekvidéki Vendéglátó Vál„ ... minél többet beszélünk, írunk, vitat- kozunk az üzemi étkeztetésről, annál rosz- szabb az ételek minősége. Jó lenne, ha valaki végre elfogadhatóan megmagyarázná a romlás okát — hiszen az áremelések nem magyarázzák a két év előtti és jelenlegi ebédek színvonalának különbségét! (Az Atomerőmű Építői című újság 1979. októberi számából.) Melegítőkonténereket vásárolt a beruházó Katonák segítenek a konyhán Uj szerzemény: a takarítógép Szabályozók - 1980 Az árak hatása Hl. Az előző folytatásokból kiderült: a szabályozás kifejezetten arra törekszik, hogy pontosabban mérjen és különböztessen meg hatékonyan dolgozó és nem hatékonyan működő vállalat között. Ebnek kedvező hatásai elvitat- hatatlanok — gyorsabban fejlődnek a nemzeti jövedelem termelésében élenjárók, az eredményes vállalkozások. Más szóval — a hatékony vállalatok nagyobb teret, támogatást élveznek. Ez összhangban áll azzal a követelménnyel, hogy gazdaságunk számára feltétlenül fontos és elsőrangú feladat a hatékonyság gyarapítása, s ezen keresztül az egyensúlyi helyzet javítása. Mint láttuk a megkülönböztetés, a differenciálás egyik kifejezője az új termelői árrendszer. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy pontosan mire és mire nem ösztönöz a világpiaci követelményeket, tendenciákat közvetítő ár? Az árképzés törekvései, szempontjai a nemzetközi mezőnyben is összemérhető- nek minősített ágakban úgy jut kifejezésre, hogy a hazai vállalatot (terméket) a nemzetközi ranglista kritériumaival ítélik meg. Másként fogalmazva: valamely termék ára attól függ, hogy mennyit adnak-adnának érte külföldön, s ez természetesen visszahat a vállalat anyagi helyzetére. Ettől a megítélésitől függ bevétele, nyeresége — jövedelme. Minél hatékonyabb egy vállalat (ilyen megítélésben) — annál nagyobb lesz a nyeresége — s annál többet fordíthat fejlesztésre és a munkásainak, vezetőinek honorálására. Azonnal hangsúlyozzuk: e nagyobb nyereséget nem fölözi le oly mértékben a népgazdaság, hogy eltűnjön a különbség — mondjuk a hatékonyan dolgozó vállalat és egy kevésbé hatékonyan működő között. Éppen ellenkezőleg! — a legjobban, leghatékonyabban dolgozók külön támogatásban is részesülnek, hiszen a népgazdaság elsőrendű érdeke, hogy fejlődésük, termelésük a legjobban kibontakozzon. Ezzel szemben a kedvezőtlenebb hatékonyságú, illetve a nem hatékony vállalatok esetében az árak — magától értetődően — nem tartalmazhatnak semmiféle „külön juttatást”. így. — a hatékonyság arányában ezekből a normatív árakból vagy kifizetődik a vállalat termelése, vagy nem. Megeshet, hogy csak ráfizetéssel termelhet a vállalat, mert termékeinek ára nem fedezi a ráfordításokat. Mi történik velük? Nos, a szabályozó- rendszer alkalmazása kellő lehetőséget teremt arra, hogy a gyengébbek, .a nem hatékonyak, vagy a nem eléggé hatékonyak — meghatározott, szabályozott keretek köpött — fölzárkózhassanak. Az érintett vállalatok meghatározott időt kapnak arra, hogy átformálják a termék- szerkezetüket, végrehajtsák azt az átszervezést, amely a nyereség emeléséhez vezet. Ha azonban a rendelkezésre álló — velük egyedi megállapodásban rögzített — határidőn belül sem boldogulnak, más módszerhez, esetleg tevékenységük visszafejlesztéséhez, gyökeres átalakításához szükséges nyúlni. Nagyon fontos körülmény, hogy e folyamatban végig határozottan érvényesülő „zsinórmértéket” nyújtanak számukra a világpiaci realitásokhoz igazodó termelői árak, az arányosságot tisztelő árrendszer. Pontosan kivehető téhát a logikai és okozati, gazdasági összefüggés a vállalati eredmény és 'a vállalat lehetőségei között, csakúgy, mint a vállalati jövedelmek, a nyereség, valamint a dolgozók jövedelme, nyeresége között. A vállalat és annak kollektívája — az árakon keresztül — nyilvánvaló útmutatást kap: mit, miért és hogyan kell tennie. Aligha kétséges — ilyen körülmények között igen fontossá, jelentőségteljessé válik a vállalat kapcsolata a külgazdasággal. És a közve- vetítő láncolatához „technikai értelemben” — tehát a jó információkhoz, gyakorlatilag jól és pontosan érvényesülő kapcsolatrendszerhez, külkereskedelmi szervezethez. A szabályozórendszer ennek érdekében ösztönzi a termelők és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműködését, például újszerű társulási formában való együttműködésüket, hiszen mindkettőjük érdeke a jobb árak elérése a külföldi piacokon. (Megszűnik a ’külkereskedelmi vállalatokat terhelő külkereskedelmi adó, s a termelő oldalán fokozottan jelentkezik a külkereskedelem eredményeiben való részesedés igénye.) Az új szabályozás segíti a külkereskedelmi és a termelő vállalatok közös társulásainak létrehozását — tehát a közös informálódás, a közös értékesítés, a termelés kérdéseinek „kül- kereskedelem-centrikusabb” összehangolását. Különös fontosságot kap — az ár szerepének fokozódásával együtt — az ármunka, az árismeret. A vállalati önállóság e körben fokozódik — ám a felelősség is. Az új szabályozórendszer ezzel kapcsolatban közvetve és közvetlenül számos új követelményt és lehetőséget megfogalmaz. Ezzel összefüggésben utalunk arra is: megváltozik 1980. január elsejével a tisztességtelen haszon fogalma és-minősítése. Az új szabályozórendszerben továbbra is megmarad a már ismert négy árforma, ám közülük nőni fog a szabad árformába tartozó termékek köre — azzal, hogy szigorú előírások szabályozzák az előzetes bejelentés kötelezettségét. Minisztertanácsi jogszabály írja elő — mit kell tennie az árhatóságoknak és mit a vállalatnak az árak kialakítása során. S bár az áralakulás — mint láttuk — elsősorban közgazdasági eszközökkel történik, de bizonyos jogi eszközök is befolyásolják majd — így például a tisztességtelen haszon kritériumainak előírásával. E fő szabály szerint tisztességtelen a haszon akkor, ha azt a vállalat az árképzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével érvényesített árral éri el, különösen, ha az ár aránytalanul magas. Az első -pillanatban ebben nem látunk újdonságot — ám az önmagáért beszél: nincs benne az a kritérium, ami az eddigi szabályban benn volt — az indokolatlan méretű nyereség. Ugyanis az úi szabály egyik lényeges eleme: önmagában a nyereség nagysága nem perdöntő, ha az ár arányos. Az új szabály megfogalmazta a magas, illetve a nem áránytalanul magas ár fogalmát. Eszerint az ár akkor aránytalanul magas, ha a hasonló, illetve helyettesítő termékek árával — azok használati tulajdonságait és értékeit figyelembe véve, nincs összhangban, illetve a hazai árviszonyokba, vagy a külkereskedelmi árarányokba nem illik bele. Mint látható, az árszabályozás e bonyolult körében is sikerült megfelelő biztosítékokat kialakítani ahhoz, hogy az árak alakulásának felső határát reálisan állapíthassák meg. MATKÖ ISTVÁN Egye meg a főztjét!
