Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
1979. november 18. NÉPÚJSÁG 9 A lengyelországi. Inter- szputnyik állomás 12,5 méter átmérőjű parabola- antennája A telefon-, a rádió- és a tévéközvetítésre alkalmas mesterséges holdak létrehozása óriási távlatot nyitott meg a nagy távolságok áthidalásában — egyben azonban számos megoldandó feladatot állított az emberiség elé. A tévéadás és minden egyéb mikrohullámú hírátvétel (pl. sokcsatornás telefon, telex) csak egy-egy adóállomás viszonylag szűk körzetében zavartalan, nagyobb távolságok áthidalásához egymástól 50—80 kilométerre levő ismétlőállomásokra van szükség. Ezek felfogják és tovább sugározzák a mikrohullámú jeleket. Nagy távolságra azonban ilyen mikrolánccal nem történhet közvetítés, mert ez a láncolat nem terjed ki a Föld egész felületére, vagy annak nagy részére: sok helyen, például a tengereken megszakad. A nagy távolságokat földi ismétlőállomások alkalmazása nélkül távközlési mesterséges holdakkal lehet áthidalni. Ezek lényegükben egy közvetítőlánc ismétlőállomásai: két — egymástól nagy távolságban lévő — földi állomás között teremtenek kapcsolatot. A távközlési holdak pályáit úgy állapítják meg, hogy azok valamely földi állomásról nézve vagy egy helyben lebegni látszanak, vagy azonos napszakokban meghatározott ideig a földi állomás fölött tartózkodjanak. A távközlési mesterséges holdak felbocsátása költséges dolog, azt egy kisebb vagy közepes méretű és gazdaságú ország egymaga nem vállalhatja. Egy-egy műhold azonban egyidejűleg több műsornak (telefonbeszélgetésnek, telex-, rádió- és tévéadásnak) a közvetítésére alkalmas. A hírközlő mesterséges holdakat tehát általában nemzetközi együttműködés keretében használják. A szocialista országok — nemzetközi távközlési feladataik megoldására — Lengyelország kezdeményezésére — 1971-ben Interszputnyik néven közös műholdas távközlési szervezetet hoztak létre. E szervezet tudományos alapját a Molnyija típusú szovjet mesterséges holdakkal elért eredmények bizonyítják. A szervezet ma már kellően kiszélesedett és állandó műsorcserét tesz lehetővé a részt vevő országok számára.------------------------------I A z állomás erősítőberendezése, amely a műholdról érkező jeleket kétszázezerszeresére erősíti Szocialista együttműködés a matematikus-képzésben 0 varsói Banach matematikai továbbképző központ A tudomány mindenkié, a tudás az emberiség közös kincse. „A tudomány szerepét fokozni kell társadalmunkban, szélesíteni, mélyíteni kell tudományos kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal” — szögezte le pártunk XI. kongresszusa. Szép példája a tudományos együttműködésnek egy világviszonylatban is egyedülálló intézmény: a szocialista országok közös megállapodásával létrehozott Stefan Banach Matematikai Továbbképző Központ. A nagy lengyel matematikusról elnevezett tudományos intézmény célja az európai szocialista országok fiatal, a tudományos akadémiák által már felkészített szakembereinek továbbképzése a matematika legújabb, legkorszerűbb ágaiban. A varsói Banach Központ a Lengyel Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézete mellett működik. A Matematikai Kutató Intézet készíti el a Központ munkatervét, ellenőrzi annak teljesítését, s ez az intézmény tartja a kapcsolatot a többi szocialista ország akadémiáival is. A másik vezető szerv: a Tudományos Tanács. Ez a nemzetközi szervezet hagyja jóvá a Központ tevékenységét és a munkatervét, s elkészíti a matematika szerteágazó, legaktuálisabb szakági felosztását. A Tudományos Tanácsban minden szocialista országból' két-két küldött vesz részt. Hazánkat Császár Ákos akadémikus és Schmidt Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese képviseli. (1977. májusától Császár Ákos a Tudományos Tanács elnöke.) — Vajon szükség van a fiatal matematikusok „nemzetközi méretű” továbbképzésére? — kerestük meg kérdésünkkel Schmidt Tamást. — A nemzetközi kapcsolatok megteremtése, kiépítése minden tudományágban, így a matematikában is nélkülözhetetlen. Aki nem kapcsolódik be a nemzetközi kutatások fő irányába, aki ’nem tartja a rendszeres kapcsolatot szakterületének képviselőivel, menthetetlenül elszigetelődik. A Stefan Banach Központ egy-egy szakterület legnevesebb tudósait kéri fel az előadások megtartására, így a hallgatók a legavatottabb szakemberektől hallják a- legújabb eredményeket. Egy ilyen nagyszabású nemzetközi tanfolyam keretében a fiatal kutatók — az új ismeretanyag elsajátítása mellett — személyesen találkozhatnak külföldi kollégáikkal, megismerkedhetnek az azonos matematikai problémák más és más úton történő megközelítésével szakértők előtt ismertethetik és vitathatják meg tudományos eredményeiket, s lehetőségük nyílik a hazai talajon nem művelt, új témák tanulmányozására is. — Milyen keretek között folyik az oktatás a központban? — Félévenként szemesztereket rendeznek a matematika választott szakágaiban. Élénk viták zajlanak, érdekes előadássorozatok hangzanak el, munkaszemináriumok működnek, s ha igény van rá, rendkívüli előadásokat is szerveznek. A féléves tanfolyam elvégeztével a hallgatók egy nemzetközi kollokvium keretében adnak számot ismereteikről. A szemeszterek munkáját előadókként a világ legkiválóbb matematikusai vezetik, akik egy-két hétig, vagy legfeljebb egy hónapig dolgoznak a központban, amíg megtartják program szerinti előadásaikat. — Rövidnek tűnik ez a néhány hét... — Valóban így is van. Éppen most folynak a tárgyalások arról, hogy a szorosabb és közvetlenebb érintkezés megteremtése érdekében jó lenne meghosszabbítani az előadók kiküldetésének idejét. — Kiket hívnak meg a Matematikai Központba tanulni? — A résztvevők névsoráról a Tudományos. Tanács dönt, általában az egyetemek és kutatóintézetek legtehetségesebb szakembereiből válogathatnak. Egyre gyakoribb azonban, • hogy nemcsak az akadémiának alárendelt szervektől hívnak meg ifjú . matematikusokat, hanem szerte az országokból. — Hasznosnak tartja ön a központ működését? — Feltétlenül. A központ munkája igen hasznos, bár a tudományos sikereket és a továbbképzés terén elért eredményeket nehéz bármifajta mércével is mérni. A hallgatók a szemeszterek id.eje alatt tudományos dolgozatokat készítenek (egy szemeszter idején átlagban húsz publikáció készül.) Ezek a dolgozatok sokszor a már korábban megkezdett tudományos munkák folytatásai, ám gyakran születnek nagy jelentőségű új eredmények is. — Hogyan értékeli hazánk részvételét a központ munkájában? — Az elmúlt években több magyar matematikus vett részt előadóként, illetve hallgatóként a Központ munkájában. Nemcsak a hallgatók számára jelentett hasznot a kint töltött idő, de az előadóknak is gyümölcsöző volt a részvétel, számos kapcsolat kiépítését, illetve elmélyítését tette lehetővé. S ezek a barátságok gyakran egy egész életre szólnak. A kedvező visszhang ellenére azonban a központ munkája — véleményem szerint — nem eléggé ismert hazánkban. Majd rövid tűnődés után így folytatta Schmidt Tamás: — És sajnos nem lehetünk elégedettek a magyar hallgatók számával sem. A lehetőségeink is igen korlátozottak. Jó lenne, ha a Tudományos Akadémia mellett az Oktatásügyi Minisztérium is fokozottabban támogatná a fiatal szakemberek kiküldetését. — És vajon a későbbiekben hasznosítani tudják-e ismereteiket a népgazdaság érdekében a tanfolyam magyar résztvevői? — Azt hiszem, a legegyértelműbb „igen”-nel válaszolhatok. A matematikának is — ha nem is túl látványosan — szoros kapcsolata van a gyakorlattal. Gyakran éppen a népgazdaság egyes feladatait megoldó eredmények kidolgozása során keletkeznek az új matematikai problémák, új témakörök! és ezek megoldása alkotóan hat vissza a gyakorlati nehézségek leküzdésére. S befejezésként így zárja szavait a Matematikai Kutató Intézet igazgatóhelyettese: — Feltétlenül meg kell említenem a Banach Központ politikai jelentőségét is, amely éppen megosztott világunkban, a tudományostechnikai forradalom korában kap még fokozottabb hangsúlyt. A tudományok vadhajtásaitól, az atomveszélytől való félelem árnyékában az emberek a tudomány embereinek lelkiismeretébe és nemzetközi együttműködésébe vetik hitüket. Mindenki érdeklődéssel figyel fel, ha a különböző nemzetiségű tudósok, kutatók közös összefogásáról, együttes fáradozásáról hall. És az új Matematikai Továbbképző Központban éppen a közös tanulás, a közös munka és célok segítik elő a leghatékonyabban a szocialista nemzetek fiai közti kapcsolatok még szorosabbá válását, a népek közötti barátság, testvériség és bizalom erősödését. — Köszönöm a beszélgetést! HORVÁTH ANNAMÁRIA Jugoszlávia Modern agrár-ipari egyesülés A bosznia — hercegovinál Popovo • Polje körzetében nagyszabású agráripari egyesülés feltételeit teremtik meg. Az Adriai-tenger közelsége, az enyhe klíma jó lehetőségeket biztosít az intenzív gazdálkodáshoz, ezen' kívül a körzet földjein folyik keresztül a Trebisnjica folyó. A fejlesztési tervet három szakaszban valósítják meg. Az elsőben újra csoportosítják és előkészítik a termőtalajt, amely a körzet egészének egyharmadát teszi ki, háromezer hektárt; kísérleti területet jelölnek ki és különféle beruházásoknak vetik meg az alapját. Mindezt a jövő év végére valósítják meg. A következő szakasz: az új területen — a szélfogó erdősávok, az öntözési rendszer kialakítása után — megkezdik a nagyüzemi termesztést, és sor kerül a termékek iparszerű feldolgozására, gyű; mölcsfeldolgozó üzemek, borpincészet, vetőmagállomás, felvásárlási és értékesítési központok építésére. A harmadik szakaszban kialakítják az optimális termelési kapacitásokat. Többek között szőlőt 850, gyümölcsöt 500 hektáron termesztenek majd. Zöldségvetőmagvakat 300 hektáron termelnek. Az első gabona vetését 1980-ra tervezik. Csehszlovák pészméker Az elektronika egyik életet mentő vívmányát, a pészmékert akkor használják, amikor a szívritmus rendellenessé válik, a szív leállással fenyeget, vagy esetleg másodpercekre le is áll. A működését szabályozó inger képzésében, illetve ebből az ingerből származó ingerület vezetésében ugyanis zavar támad A pészméker meghatározott nagyságú és gyakoriságú elektromos jelek, impulzusok leadására képes hosz- szú időn át egyenletesen. Több éven át való működését a benne lévő hosszú élettartamú miniatűr elemek vagy telepek biztosítják. Az impulzusokat a műszeren úgy állítják be, hogy percenkénti számuk 78—80 legyen, mint a szívverések rendes száma; az impulzusokat elektródok segítségével a szívizomhoz vezetik. A pészmékert műtéttel „építik be” az ember szervezetébe. Legtöbbször a mell- izomzat alá helyezik el magát a berendezést, de bevarrhatják más testtájakon is a bőr alá. A műszerekből kivezető elektródokat a szívhez rögzítik, például az egyik vénán át a szívbe vezetve, vagy a szívizomzathoz varr- va. A jelenlegi pészmékernek nagy hátránya, hogy a készüléket a telepek kimerülése miatt mintegy kétévenként cserélni kell, és ez csak újabb műtéttel lehetséges. Ennek elkerülésére világszerte több irányban kísérleteznek. Szerkesztettek olyan pészmékert, amelyet nem kell a szervezetbe beépíteni, hanem nyakba akasztva lehet viselni, és csak az elektródokat kell a szívizomzathoz vezetni. Olyan pészméker is van, amely voltaképpen egy miniatűr rádióvevő. A klinikáról adják le az impulzusokat, a szervezetbe épített rádióvevő pedig közvetíti azokat a szívizomnak. A városrendezési szolgálatnak csupán néhány óra kellett, hogy eltakarítsa az egyik januári napon a közutakra zúdult 10 millió köbméter havat. Moszkvát 15 —18 centiméter vastag hótakaró lepte el — 26 fok hideg volt, és az erős szél is nehezítetté- munkájukat. A hóeltakarítás a városi tanácsnak aznap 1 millió rubelbe került, de sem ez a hóesés, sem az évente előforduló további 50 havazás egy percre sem bénította meg a város életét. Másfélezer hóeltakarító gép, több mint ezer önürítő teherautó állt csatasorba, és körülbelül ezer ember, akiknek a főfoglalkozása hóeltakarítás. Moszkvát több mint fél éven át borítja fehér lepel. A tél megnehezíti a moszkvaiak életét, sokszor összefog ellenük a szél, a hideg és a hó. Ha nem volna rendszeres hóeltakarítás, az utcákat fél emelet magasságig belepné, a hó, és meggátolná a közlekedést. A moszkvai vállalatok és a szakszervezetek kollektív szerződésében' állandóan szerepel a téli felkészülés. Az utóbbi évtizedekben egyetlen moszkvai vállalat sem állt le a hó vagy a hideg miatt. Rendkívüli esetnek számít, ha a lakóházakban vagy a munkahelyeken plusz 18 fok alá süllyed a hőmérséklet. Ekkor haladéktalanul intézkednek. A Szovjetunió nagy részén igen kemény a tél, ezért Moszkvában és sok más városban drágább a lakásépítés. Mélyebbre kell fektetni a hőtovábbító csőrendszert, jobban kell szigetelni. A szovjet főváros körülbelül 40 ezer épületéhez meleget adó fővezeték, amelyben melegvíz cirkulál, 2100 kilométer hosszú. A moszkvaiak egyik nagy kincse a tiszta, friss levegő. A külföldiek gyakran meglepődnek azon, milyen fehér Moszkvában a hó. Ebben a városban ismeretlen a füstköd. A meleget biztosító 12 hőközpontot nem szénnel, hanem a legtisztább fűtőanyaggal, földgázzal fűtik. Háromszáz vállalatot kitelepítettek a városból, vagy korszerűsítettek, a többieknél több mint 8 ezer modern por- és gázleválasztót szereltek fel. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi 15 év alatt egyharmadára csökkent a levegőbe jutó káros' szennyező anyag. A tél azonban mégiscsak tél. A televízió- és rádióbemondók esténként gyakran figyelmeztetik a moszkvaiakat a másnapra várható fagyra, szélre, ónosesőre. A városi közlekedés egy percre sem szünetel, de a havazásban azért lelassul... I Képünkön: beültetik a Tesla gyár pészmékerét. Eddig 4500 beteget mentett meg a készülék. Hóeltakarítás Moszkvában
