Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 270. szám. ARA: 1,60 Ft 1979. november 18., vasárnap Önkritikus vállalatok Különböző vizsgálatok, számítások és elemzések egybehangzóan azt mutatják, a hazai ipar árukibocsátásának egyharmada megfelelő hasznot hoz, azaz gazdaságos. A másik egyharmad esetében — részben jelentős, részben nem túl nagy ráfordítások árán — a gyártás gazdaságossá tehető, azaz van jövője ezeknek az áruknak, termékcsoportoknak. A hátralévő egyharmaddal azonban nem lehet mit kezdeni. Sorsa a felszámolás, a mással történő felváltás lehet. Ha az lesz... Mert a szóban forgó mérlegeléseket ágazati és népgazdasági irányító szervezetek végezték, maguknak a termelőknek a véleménye — elsősorban a gazdaságtalanul készített cikkek előállítóé — ennél optimistább. A gond az, hogy meglehetősen ingatag talajon nyugszik ez az optimizmus; gyakran a puszta reménykedésen. Ne hamarkodjuk el az ítélkezést, ami szerint általában hiányoznék a kellő kritika, önkritikái hajlandóság a termelőhelyekből, örvendetesen gyarapodik azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek — igaz, legtöbbször a piaci tapasztalatok kényszerének engedve — következetesen használt módszereik közé sorolták az önkritikus elemzést, termékre, termelési környezetre, vállalati mechanizmusra egyaránt értve ezt. Gazdag példatár tanúskodik a nehézipari, a kohó- és gépipari tárcánál arról: a vállalatok egy része teljes tárgyilagossággal mérte fel teendőit és lehetőségeit, felsőbb utasítás nélkül csoportosította fejlesztendők és szinten tartandók, illetve megszüntetendők minősítéssel termékeit, rálelt a vállalati szervezet gyenge pontjaira, s nem késlekedett a cselekvéssel sem. Érdekes, de aligha véletlen módon ezeknek a termelőhelyeknek a többsége hitelt igényelt és kapott a negyvenöt- milliárd forintos exportfejlesztési keretből, s ami a lényeges: kivételektől eltekintve teljesítik mindazt, amit a hitel fejében kötelezettségként elvállaltak. Szónoki kérdés ugyan, de azért megfogalmazzuk: aki nem kér hitelt, az mellőzheti az önkritikát is? Senki sem tudhatja jobban — s nem tudja — a helyben levőknél, a termelői közösség tagjainál — a vezetőktől a legkisebb tapasztalatú pályakezdőkig, mindenkit beleértve ebbe —, hol vannak, miért vannak a gondok, az ismétlődő akadályok. Ami a meghökkentő: vállalatszociológiai vizsgálatok — s nem kevésbé: az igénybe vett külföldi szervezőintézetek tapasztalatai! — egyértelműen azt bizonyították, a termelőhelyek túlnyomó többségén a bajokkal tisztában vannak. A következő lépés hiányzik: a bajok okainak elemzése, s a cselekvési készség! Nyersebben szólva: a gondleltár szinte mindenütt készen áll, de nem tudnak — nem akarnak? — mit kezdeni .azzal. Várnak. Hátha ... A termelésben azonban ez a hátha egyenlő az esélyek feladásával, a lépések megalapozásának mellőzésével, I a remény tervvé avatásával. Ezt a buktatót kerülik el az önkritikus vállalatok. S azért, mert időt és lehetőségeket emésztő várakozás helyett pontosan meghúzzák a határvonalat, mi az, ami a teendők nagy halmából reájuk tartozik, s mi az, ami átfogóbb intézkedéseket követel, azaz hatáskörükön kívül áll. Ismét egy elemző vizsgálódásra hivatkozunk: pénzügyminisztériumi és banki szakemberek végezték. Kétszáznál több vállalatnál került mérlegre a termelésnek fejlesztésre érdemes része, s egyebek között megállapíthatták: a cégek jelentős létszámú csoportjánál olyan intézkedések sora késik, amelyben nincs szükség lényegesebb befektetésre, ame- I lyek valójában csak tisztán látást, kockázatot is I vállaló helyi döntést és szervezést igénynek. Sokat mond ez arról milyen a kritikai, önkritikái hajlandó- I ság, készség a termelőhelyeken, s mert olyan, ami- I lyen, szinte törvényszerű: a vállalatok a szabályozók változására, szigorodására panaszkodnak, de szót sem ejtenek elszalasztott lehetőségeikről, eredményeket kisebbítő tétovaságaikról, stratégiát mellőző tehetetlenkedéseikről. Ez az alapállás erősen fékezi a változások szükségességének felismerését, s ennek híján magukat a változásokat is. VERESS TAMAS Magyar felszólalások az ENSZ-hen Az ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottsága szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadta a radiológiai fegyverek eltiltására irányuló szovjet—amerikai közös határozati javaslatot. A javaslatról szóló vitában felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja is. Üdvözölte a két ország kezdeményezését, és kifejezte meggyőződését, hogy a határozat hozzájárul a radiológiai fegyverek eltiltásáról szóló egyezmény mielőbbi kidolgozásához. Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésen foglalkozott a ciprusi kérdéssel. A vitában felszólalt Hollai Imre nagykövet, Magyarország New York-i állandó ENSZ-képvi- seletének vezetője. Síkra- szállt a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása, területi integritása és az el nem kötelezett országokhoz való tartozásának maradéktalan tiszteletben tartása mellett. A magyar felszólaló rámutatott, hogy a ciprusi kérdést a közösségi tárgyalások keretében kell megoldani, a ciprusi nép törvényes jogainak és érdekeinek figyelembe vételével. Sürgette az idei vonatkozó ENSZ-határozatok végrehajtását. Hollai Imre kijelentette: Magyarország elítéli a ciprusi belügyekbe való beavatkozást és követeli a külföldi katonai jelenlét megszüntetését a földközitengeri szigetországban. Az ENSZ-közgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottságában felszólal Hajnal Sándor, a magyar küldöttség tagja. A nemzetközi kereskedelem kérdéseivel foglalkozva hangsúlyozta, hogy Magyarország tevékenyen részt vett az ENSZ V. kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának munkájában. Fellépett a fejlett tőkés országok által alkalmazott, a nemzetközi kereskedelem egészséges fejlődését akadályozó protekcionista intézkedések ellen. NYÍLTAN ÉS FELELŐSSÉGGEL (3. old.) FOGORVOSLÄS VIDÉKEN (3. old.) húErtekezlet (3. old.) BÁNYA HELYÉN IPARTELEP (4. old.) A SZÍ VAROSLÁDA (4. old.) ROMLOTT A KÖZLEKEDÉSI MORÁL (5. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) MAGYARORSZÁG NÉMET SZEMMEL CSAK A HÉTFŐ MARADT (7. old.) METRÓÉPÍTÉS (8. old.) KORSZERŰ NÖVÉNY- NEMESÍTÉS (8. old.) ERŐMŰ ÉS RÉNSZARVASOK (8. old.) SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A MATEMATIKUSKÉPZÉSBEN (9. old.) CSEHSZLOVÁK PÉSZMÉKER (9. old.) SZÉP MAGYAR NYELV (10. old.) MIT JELENT A GYEREKEKNEK A KÉPZŐMŰVÉSZET? (11. old.) FÉNYKÉPEZÉS LÉZERFÉNNYEL (12. old.) ATHÉNTŐL MOSZKVÁIG (14. old.) Megszólal a kolomp: „Emberek, öntés!” — kiált valaki, és a kohó keskeny csatornáján megindul a vörösen izzó vasfolyam. Bakó Jenő képriportját lapunk 5. oldalán láthatják olvasóink.
