Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
1979. november 16. N NÉPÚJSÁG 5 Pályakezdés reflektorfényben Az első lépések II feladat folyamatos Pályakezdőkről, a munkába álló fiatalok munkahelyi beilleszkedésének segítéséről beszélni divatos téma lett, s ez egyáltalán nem baj. Hogy valaki az első hónapok, évek után továbbáll, vagy pedig törzsgárdatag lesz, az munkahelyi közérzetén' is múlik. A fiatalok pedig — mondhatom, mert közéjük tartozónak érzem magam — hajlamosabbak a „vándormadár" életmódra, mint a negyvenes, ötvenes korosztály. Ennek oka talán az is, hogy a mai munkába állók elvárják, új munkahelyük törődjön velük. Elvárják, hogy értelmes, hasznos feladatokat kapjanak, hogy figyeljenek vezetőik a feladatok végrehajtására, értékeljék, segítsék a nagyobb tapasztalattal rendelkezők a munkájukat. Persze ezt elvárták volna az ezelőtt harminc, negyven évvel munkába állók is. Az ifjúsági törvény megalkotása óta jelentős változás állt be a fiatalokkal való foglalkozás gyakorlatában. Ifjúsági bizottságok, fórumok, parlamenték vigyázzák, hogy ne essen csorba a fiatalok érdekein, hogy szót kapjanak, hangjuk eljusson mindenhova, ahol róluk, a jövőjükről döntenek. A Minisztertanács 1043 1971-es határozata kimondja, hogy a munkahelyi személyzeti, egészségügyi és oktatási szerveknek a munkába állás után öt évig megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük a fiatalokra. A határozat végrehajtásával — bátran leírhatjuk — nincs baj. Mindenhol betartják, de — sajnos ez is tapasztalat — sók munkahelyen lett belőle akta, végrehajtandó és néhány adminisztratív intézkedéssel letudandó feladat. Pedig a törvény, a határozat a fiatalokért, az emberért született. Nem pedig azért, hogy porosodó aktákat szaporítson. Persze nem mindenütt van így. A közelmúltban a Tolna megyéi Tanács ifjúsági bizottsága két vállalatnál vizsgálta meg a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozás helyzetét. Egy tanácsi és egy minisztériumi vállalatnál. Mindkét helyen megfelelőnek, jónak tartotta ezt a munkát. A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál mint az a beszámolójukból kitűnt, a vállalati intézkedési tervek fontos része a pályakezdő fiatalokkal való rendszeres foglakozás. Ennél a vállalatnál tíz szakmában folyik gyakorlati képzés, aminek során mintegy százhúsz, százharminc fiatal ismerkedik meg választott szakmájával. A szakmunkástanulók segítésének fontos része a vállalati ösztöndíj. A nevelés hatékony formája, hogy a tanulójj brigádokba kerülve dolgoznak. Általános tapasztalat, hogy a harmadéves tanulók szakmunkásvizsga után kérik felvételüket abba a brigádba, ahol előzőleg dolgoztak, mert megismerték, megszerették a brigádtagokat, leendő kollégáikat. Fontos feladatként kezelik a TOTÉV-nél a közép- és felsőfokú végzettségű fiatalokkal való foglalkozást is. A vezetői utánpótlás biztosítása érdekében évente ösztöndíjpályázatot hirdetnek, s a nappali tagozaton tanuló ösztöndíjasaikat a nyári szünet alatt foglalkoztatják. A munkába álló felsőfokú végzettségű fiatalok először a vállalat központi osztályain dolgoznak egy-egy nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező idősebb dolgozó irányításával, segítségével. A vállalat évente mintegy húsz lakást biztosít dolgozóinak, ezzel is segítve a letelepedést, a családalapítást. Hasonló eredményekről adott számot a BHG is. A vállalat munkavállalóinak körében az átállás óta jelentős fluktuáció következett be, nagyon sok fiatal jött a vállalathoz. Ezek betanítása, munkába állítása komoly gondot jelentett. Jellemző adat, hogy a gyár dolgozóinak átlagéletkora harmincharmincegy év. Az elmúlt években már csökkent az elvándorlók és az új munkába lépők száma. Ez lehetővé tette a munkakezdőkkel való átgondoltabb, folyamatos foglalkozást. A fiatalok beilleszkedésének segítésében a vállalatnál jelentős munkát végeznek a szocialista brigádok és a KISZ-szervezetek. Sok a tartalmas kezdeményezés mind a BHG-nál, mind pedig a TOTÉV-nél. De ha vizsgáljuk a megye bármelyik üzemét, ha rákérdezünk a fiatalokkal való foglalkozásra, a pályakezdők beilleszkedésének segítésére, nagyon sokat tudnak mondani. Részletesebben beszélgetve a kérdésről aztán kiderül, hogy ez a munka határozatoktól, rendelkezésektől függetlenül eddig is folyt, jelentős különbséget egyes helyeken a rendelet megjelenése óta sem tapasztalhattunk. Nem mindenütt tudatosult a tevékenység, nem mindenütt kezelik az ifjúságpolitikát önálló, kiemelt feladatként. Pedig a fiatalok „beillesztése” ezekben a munkaerőszűkös időkben népgazdasági és vállalatit érdek is. Változatlanul gondök vannak, még a kérdést nagy figyelemmel kezelő vállalatoknál is a szakoktatók pedagógiai felkészültségével, bár sokat javult az elmúlt években a helyzet. Legtöbb helyen azonban feszítenek még a gondok. Ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy az oktatói feladatra emberileg alkalmas szakembereket választanak ki. De pedagógiai képzésük, továbbképzésük mindenképpen megszervezésre vár. Az Állami Ifjúsági Bizottság tavaly megjelent irányelvei pontosan meghatározzák, hogy milyen területen kell továbbfejleszteni a fiatalok munkahelyi beilleszkedését segítő munkát. „A patronálási rendszer keretében... biztosítani kell, hogy valamennyi pályakezdő első munkahelyes fiatal idősebb, tapasztaltabb szakmunkás, munkatárs segítségével kezdje meg munkáját.” Az idézett irányelv természetesen nem azt kéri számon, hogy mindenki mellé egy idősebb szakmunkást állítsunk, hanem, hogy akár négy-öt fiatal felügyelete, munkába állásának figyelemmel kísérése legyen egy- egy idősebb szakmunkás feladata. Akit viszont ezzel bíznak meg, tudja, hogy figyelemmel kísérik a munkáját, erkölcsileg, anyagilag elismerik a tevékenységét és a munka jó elvégzését várják el tőle. Divatos téma a fiatalok munkahelyi beilleszkedéséről beszélni. Azt hiszem, mégsem unalmas. A tevékenység továbbfejlesztése, a fiatalókkal való foglalkozás olyan feladat minden munkahelyen, ami kihat a vállalat távlati tevékenységére, életére! Mert a segítőkészség légkörében munkába álló fiatalok megtartására több esély van. Ilyen légkörben hamarabb válnak teljes értékű dolgozó emberekké. TAMÁSI JÁNOS Találékonyság A minap megkérdezte egy ismerősöm: — Ittál már zacskós pálinkát? — Nem! — Hát papírdobozos sört? — Azt sem. — Pedig van ilyen. — És hol kapható? — Az üzletekben nem. Mindenki maga készíti. Találós kérdésnek, rejtvényfeladványnak is jó: milyen a zacskós pálinka és a papírdobozos sör? Ki találta fel és hol látható? Kik fogyasztják és hol? Mivel ismerősöm nem árulta el azonnal a választ, csak annyit mondott: „Gondolj erősen az emberek találékonyságára, gondolj arra, hogyan játsszák ki a rendelkezéseket”, elgondolkodtam egy-két dolgon. Sok mindent felidéztem már, amikor ismerősöm megszólalt: — Látom, nem találod ki, hogy miről van szó. Szabad a vásár? — Szabad! — A zacskós• pálinka nem más, mint a boltban megvásárolt pálinka, amely kint az utcán zacskóba kerül. így már bátran lehet fogyasztani. Senki sem tudja, hogy az illető mit iszik a zacskóból. — Es a papírdoboz sör? — Az úgy „készül”, hogy az illető megveszi a pucér üvegű sört az üzletben, kint pedig beleteszi egy tartóstej-dobozba. Az Nagy&zokolyon: llj oktatási módszer — Nyolc tantermes iskolánkat 1971-ben építettük. Itt tanítunk ma is, 12 nevelővel, 142 gyereket. Az oktatás csak délelőtt folyik, délután sportkört, úttörő- és szakköri foglalkozásokat vezetnek a kollégák — mondta látogatásunkkor Pintér József, az általános iskola igazgatója. — Milyen a szakos ellátottság? — Iskolánkban 80 százalékban szaktanárok tanítanak. A kinevezettek közül többen gyesen vannak. A szerződéses fiatal kollégáknak albérletet tudunk biztosítani. A gyerekek ismerkednek az új módszerrel — Hallottuk, hogy önök vállalták az új Zsolnai-féle oktatási módszert. Miért éppen itt? — Semmiféle községi, vagy közelebbi kapcsolatunk nincs dr. Zsolnai 'tanárral, tehát mondhatnám, érdek nélkül, ha erre gondolt. Jólesett mindannyiunknak, amikor felkértek bennünket erre az anyanyelvi kommunikációs kísérleti oktatásra. ■ A tanács az anyagi kiadásokat, a költségvetésébe betervezte, hisz az első osztálytól kezdődően sok technikai eszközre van szükség. Külön kell írásvetítő, tévé, rádió, magnó, szakkönyvek és így tovább. Tolna megyében 30 ilyen első osztályt indítottak be, itt a környéken csak nálunk. Érdekesnek és talán járható útnak tartjuk ezt az oktatási formát, hiszen az új megismerésével haladhatunk előre és nem mindig a régi a jó. Egy biztos, ez még kísérleti stádiumban van, a szaktanítót igencsak leköti, többet kell nekik is foglalkoznia a tananyaggal, mint eddig. Metamoriózis Ismert játék, de ki is lehet próbálni. Sorban helyezkednek el a résztvevők, mondjuk tizen. A sorban legelső mond valamit az utána következőnek: szigorúan bizalmasan, egyenesen a másik fülébe, de oda is suttogja. Ő ugyanígy adja tovább a mögötte várakozónak, és az „infó” száll, szájról- szájra, fülről fülre. Száz eset közül ha egyszer fordul elő, hogy a tizedik ugyanazt hallja, amit az első mondott. így alakul át a titkos információ pletykává, ami többnyire kellemetlen, de sokszor veszélyes is. Z. bácsinak T-n, kelés nőtt a füle alatt. Ebben igazán semmi döbbenetes nincs. Ha Z. bácsi nem közeledne a nyolcvanhoz, nem lenne rengeteg ráérő ideje, és nem foglalkoztatná módfelett minden, ami az egészségével függ össze, talán észre sem venné. De észreveszi, és elvonul a körzeti , orvosnak megmutatni. Az orvos jól ismerve Z. bácsi aggodalmas természetét, beutalja a keléssel a városi szakrendelésre. A sebészeten ellátják Z. bácsit, azzal, hogy ha nem múlik el a dudor, fel kell vágni. A bácsi a vonatban már azt súgja az arra érdemeseknek, „meglehet, kés alá kerülök a héten.” A pletyka lélektanában járatosak már sejtik a történet folytatását. Z. bácsi hozzátartozói hamarosan értesülnek róla, hogy szegény papájuknak már nincs sok hátra, daganatot találtak a fején. Sajnos, titkának elferdített torzszülöttje megtalálta Z. bácsit is. Orvos legyen a talpán, aki bebizonyítja neki, hogy vétlen kelésnél egyebe nincsen. A hír veszedelmes átváltozását példázza S-ék ügye is, akik bizalmasan elmesélték néhány ismerősüknek, hogy a velük együtt élő nagymamának milyen meglepetést szánnak. Bár többször tiltakozott, mert fölösleges költekezésnek ítélte, most mégis befizették egy nyugdíjas turnusba üdülni. Azzal fogják „megszelídíteni” a kardos mamát, hogy gyógyfürdői beutalónak nevezik az üdülőjegyet. Hogy-hogy nem, mire a titok pletykává kerekedett, S-ék akciója igencsak új színt kapott: eszerint a Nagyit nem üdülőbe, hanem szociális otthonba akarják gyerekei fondorlattal csempészni. Szerencse, mindez csak akkor derült ki, mikor S. néni kipihenten és vidáman visszaérkezett Lillafüredről... —g Gyermekgyógyüdülés Bartoséknak gyermekbeutalót ajánlottak fel a munkahelyükön. A hetedikes Ákos röjtökmuzsaji gyermek- üdülőben tölthetne több mint három hetet. De ilyenkor, tanév közben? Hisz elmarad a tanulásban. S ebben a hideg novemberben induljon üdülni? Nem fog ott megbetegedni, nem válik inkább kárára, mint hasznára a gyógyüdülés? Ilyen kérdések izgatták a szülőket, s mi, hogy megnyugtassuk őket, és annak a több mint 11 ezer gyereknek a szüleit, akik évente elküldhetik csemetéiket gyógy- üdülésre, a SZOT-ban tájékozódtunk erről az akcióról. Az iskolás gyógyüdültetés célja, hogy a gyengén fejlett, vérszegény, levegőváltozásra szoruló vagy betegség után leromlott állapotban lévő gyerekek az iskolai év alatt is üdülhessenek és megerősödjenek. A beutalókat nem az orvosok adják, hanem a munkahelyeken a szakszervezeti bizottság üdülési felelőse. De az iskolaorvosok is rendszeresen \javaslatot tesznek az egészségileg rászoruló tanulók üdültetésére. Az általuk kitöltött űrlap a szakszervezetek megyei tanácsához kerül. Nemcsak a beteg, de a szociálisan rászorult, a csonka vagy a nagy családban élő gyerekek is előnyt élveznek a beutalók elosztásánál. A gyermeküdülőket az ország legszebb részein, egykori főúri kastélyokban rendezték be. Az alsótagozatosokat Parádsasvár, Kőszeg, Mikospuszta és Ormándpuszta fogadja. A felsősöket Parádfürdő, Röjtökmuzsaj, Vajta és Tóalmás várja. A 23 napos SZOT-beutaló térítési díja 230 forint, az utazási költséggel együtt. A gyermekre fordított összeg ennek éppen tízszerese. Csoportosan, kísérők felügyelete mellett utaznak a tanulók az üdülőbe. Indulás előtt kétszer vesz részt a gyerek orvosi vizsgálaton. Két héttel, illetve 2—3 nappal az indulás előtt. Igazolást kell vinni a tanácstól is, hogy nem volt a családban 14 napon belül fertőző megbetegedés. Az üdülőben orvos, védőnő, gondozónő látja el a gyerekeket. Naponta ötször étkeznek. A tankönyveket nem kell magukkal vinni, kapnak az üdülőben, csak a házi és munkafüzeteket és az írószereket. A tanítás heti 18 óra, mindig délelőtt és öt napra elosztva. Általában 3 óra tanítás és egy óra nevelői segítséggel való felkészülés szerepel a napirendben. Délután még lehetőség van az egyéni tanulásra, de ez nem kötelező. Nincs külön testnevelés, rajz, énekóra. Ezt pótolja a kirándulás, daltanulás, rajzverseny. A szabad idő hasznos eltöltését nagyszámú televízió, jól felszerelt könyvtár, rengeteg játék biztosítja. A kis beutaltakat a SZOT- gyermeküdülőben meglátogatni nem tanácsos. Ezt kérik a tájékoztató lapon is. Helyette sűrűn írjunk, mert ezt megnyugvást, örömet ad a gyereknek. — ál — Huszonöt évesek a nemzetiségi óvodák Negyedszázada törvény biztosítja hazánkban a nemzetiségi óvodák működését. Azóta országszerte sok száz ilyen óvodát létesítettek töb bek között Gyönkön is. Nagy János rajza utcán már tartós tejet iszik. És ugye, te is tudod: „A tej erő, egészség .. Sz. J.
