Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-15 / 267. szám

2 1979. november 15. Teherán és Washington újabb ellenlépései Irán leállította az Egyesült Államokba irányuló olaj­exportját. Képünkön: a Kharg-szigeten levő legnagyobb kőolajelosztó irányítóterme — a vezérlőpulton Khomeini ajatollah képével. Miután Irán kedden kérte az ENSZ Biztonsági Taná­csának sürgős összehívását — hangoztatva, hogy az Egyesült Államok háborús hisztériát szít, és ezzel fe­nyegeti Irán, valamint a tér­ség biztonságát — a világ- szervezetben intenzív kon­zultációk kezdődtek az iráni köveit elésről. A testület ülésének össze­hívását kérve Irán követel­te: az Egyesült Államok egyezzen bele abba, hogy nemzetközi bizottság vizsgál­ja ki a megbuktatott sah bűncselekményét, és juttas­sa vissza Teheránnak Reza Páhlavi, valamint család­tagjai vagyonát. Hírügynök­ségék nyugati diplomáciai köröket idézve mindazonál­tal valószínűtlennek tartják, hogy a Biztonsági Tanács hi­vatalos ülésére „haladéktala­nul” sor kerülne. Az iráni külügyminiszter, Abol Hasszán Baniszadr be­jelentette: New Yorkba uta­zik, hogy a világszervezet fórumán személyesen fejt­hesse ki és magyarázhassa meg, miért követeli jogosan az iráni nép a sah kiadatá­sát. A külügyminiszter sajtó- értekezletén azt is elmon­dotta: az iráni kormány meg­vizsgálja, hogy a teheráni amerikai nagykövetségen fogva tartott túszok közül „kik az ártatlanok, azaz kik azok, akik nem paktáltak le az amerikaiakkal”. Baniszadr ígéretet tett arra, hogy eze­ket a személyeket megpró­bálják két-három napon be­lül kiszabadítani. Irán szerdán bejelentette, hogy kivonja az amerikai bankokból ott tartott valuta- tartalékait és a csaknem 12 milliárd dollárt kitevő ösz- szeget más országok pénz­intézeteiben helyezi el. Az iszlám forradalmi tanács ha­tározatot hozott arról is, hogy Irán lezárja légiterét az amerikai repülőgépek előtt. A mélypontra jutott iráni— amerikai viszony további fej­leményei: kedden ülést tar­tott az amerikai képviselő­ház, s határozatot hozott ar­ról, hogy beszüntetik min­denfajta gazdasági és kato­nai segély folyósítását Irán­nak. Az egyhangúlag elfoga­dott döntésnek — amely most a szenátus elé kerül — nincs gyakorlati jelentősége, mivel Irán jelenleg nem ré­szesül semmifajta amerikai segélyben. Az amerikai kormány ar­ról is döntött, hogy befa­gyasztja az Egyesült Álla­mok bankjaiban lévő iráni követeléseket. A Fehér Ház hivatalos közleménye szerint az iráni követelések zárolá­sa csak az állam, illetve az állam tulajdonában lévő pénrintézetek amerikai bank­betéteire vonatkozik. A CBS szerint e követelések összegét ötmilliárd dollárra becsülik. A lépés még feszülttebbé te­szi a két ország viszonyát. / Kína—Nyugat-Európa Strougal Japánban A Lubomír Strougal mi­niszterelnök vezette cseh­szlovák kormányküldöttséget, amely hivatalos látogatáson tartózkodik Japánban, ked­den fogadta Hirohito császár. A delegáció szerdán találko­zott a japán—csehszlovák ba­rátság előmozdítására ala­kult parlamenti csoport tag­jaival. A találkozón a két ország parlamentjei közötti együttműködés kérdéseit vi­tatták meg. A szerdai nap folyamán a csehszlovák kül­döttség több japán elektro­technikai vállalatot is fel­keresett. Anglia elismeri Rhodesiát A brit parlament alsóháza után a Lordok Háza is jóvá­hagyta a konzervatív kor­mánynak azt a törvényjavas­latát, amelynek alapján Lon­don Rhodesia hivatalos el­ismerését tervezi. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség londoni értéke­lése megállapítja, a konzer­vatívok a törvény segítségé­vel Muzorewa bábkormányát akarják hatalmon tartani Rhodesiában, s ez a fehér ki­sebbség érdekeinek érvénye­sítését jelentené. Ezt gyakor­latilag nem titkolta Lord Carrington brit külügymi­niszter sem a Lordok Házá­ban kedden elhangzott fel­szólalásában. Figyelemre méltó, hogy a Muzorewa által is támogatott törvénytervezet elfogadása időben egybeesik a Rhodesia ellen foganatosított brit gaz­dasági szankciók hatályának lejártával. Hua huszonnégy napja Huszonnégy nap telt el at­tól a perctől kezdve, hogy Hua Kou-feng a párizsi re­pülőtér betonjára lépett, ad­dig, amíg négy nyugat-euró­pai ország meglátogatása után repülőgépe újra kínai földön, Urumcsiban szállt le. Még körútja előtt fogadta a BBC-televízió forgatócsoport­ját, s nyilatkozatában első­sorban a „hegemonizmus el­leni küzdelemről” beszélt. (Ezt a kifejezést akkor hasz­nálják Peking mai vezetői, ha a Szovjetunióról van szó.) „Minden számba jöhető erővel készek vagyunk egyesíteni erőinket ebből a célból” — mondta az angol tv-riporte- reknek a kínai kormányfő és pártelnök. A SZOVJETELLENKSSEG JEGYEBEN Bár különböző hangnem­ben, de lényegében ugyanezt ismételte meg Hua Párizs­ban, Bonnban, Londonban és Rárróban. A szembeszökő hangnemkülönbség oka, hogy sem Giscard d’Estaing, s fő­leg Helmut Schmidt jelenlé­tében nem lehetett olyan kí­nosan átlátszó és nyers, a szovjetellenes tirádát elmon­dani, mint a moszkvai szán­dékokat és politikát szándé­kosan sötétre színező, nem egyszer hidegháborús beállí­tottságú Margaret Thatcher, angol konzervatív kormány­fő előtt. Ha Franciaországban és az NSZK-ban a Szovjet­unióval való baráti kapcsola­tok (a Rajna partján ezt még külön motiválja a keleti politika bővülő folytatásának szándéka) akadályozták, hogy Hua nyersebben fogalmaz­zon, Rómában az olasz kom­munisták súlyának és tekin­télyének felismerése tartotta vissza ettől. Londonban azon­ban nem érzett semmiféle gátlást. A szovjetellenes politikai megnyilatkozások konkrét el­lenértékeként Hua legfeljebb a Londonban kapott fegyver­szállítási ígéretet könyvelhe­ti el.. (Harrier-típusú, hely­ből felszálló vadászbombá­zók szállításáról van szó.) Másutt csupán előkészítették a további tárgyalásokat olyan ipari berendezések szállításá­ról, amelyeknek egy része katonai célokat is szolgál. Ér­demes ennél a tárgykörnél a már említett BBC-interjú egyik részét idézni. Hua azt állította, hogy a modernizá­lási programmal Peking gi­gantikus kísérletet tesz a nyugati világ utolérésére. Hozzátette: sokan felteszik a kérdést: miért e sietség? „Az a véleményünk, hogy egy el­maradott ország nyitott a tá­madás előtt”. Hua tehát azt próbálta sugalmazni angol nézőinek, hogy Kínát, az el­maradott országot támadás fenyegeti. Ez csak kiegészí­tése volt a szokásos kínai vi­lágábrázolásnak, amelyben a Szovjetunió mindenkit fenye­get. BECSVÁGYÓ TERVEK HATTERE A meglátogatott négy ál­lam vezetése és közvélemé­nye, függetlenül a pekingi propagandaszólamoktól, ob­jektív képet alakított ki ma­gának a vendég országának helyzetéről. Kína népessége valószínűleg elérte mór az egymilliárdot; a gabonater­més tavaly meghaladta a há­romszázmillió tonnát — ám a népességnövekedés ellen az egygyermekes család modell­jét reklámozó vezetés az élel­miszer-ellátásban is gondok­kal küzd. Hallatlanul becsvá­gyó tervek sorát hirdették meg, majd e célkitűzéseket a nyilvánosság előtt mérsékel­ték. Az egész kínai életet át­fogó úgynevezett „négy mo- dernizálás”-ban ha történt is elsőbbségi, rangsorolási vál­toztatás — általában a me­zőgazdaság, a könnyűipar ja­vára —, a fegyverkezési ter­vek mérsékléséről a vezetés hallani sem akar. Hua egyáltalán nem titkolt fő céljainak egyike, — az ipa­ri berendezések vásárlása és hitelek megszerzése —, nem járt azzal az eredménnyel, amit Pekingben reméltek. Két megnyilatkozás segít megérteni, mennyire nem azonos fontosságú a két fél számára a Nyugat-Európa- és Kína közötti gazdasági együttműködés. Az első Genscher külügyminiszteré, aki a ZDF tv-állomásnak ki­jelentette: Bonn és Peking gazdasági kapcsolatai jelen­leg olyan nagyságrendűek, mint a nyugatnémet—luxem­burgi kapcsolatok. A máso­dik: Bemard Buckmannak; a brit—kínai kereskedelmi ta­nács alelnökének nyilatkoza­ta. Buckmann a maga 25 éves tapasztalataira hivatkozva óvott minden olyan illúzió­tól, amely a most 350 millió font összegű brit kivitel gyors bőyítését reméli. (Egyébként Hongkong—Kína gazdasági kapcsolatainak összege ki­lencszer nagyobb.) A magyarázatot abban kell keresni, hogy a kínai üzlet — egymilliárdos ország pia­ca! — nem ígér sem gyors, sem biztos profitot. Hiszen Pekingben nincs készpénz­vagy nemesfémfedezet; a hi­telek törlesztése a majd megnyitandó olajkutakat, s az egyelőre csak térképeken szereplő nyersanyagbónyákat ajánlották fel a kínai politi­kusok NÉGY + EGY F0VAROS Érdekes volt figyelni: szin­te egyetlen komolyabb érté­kelés sem mulasztott el em­lékeztem rá, hogy Hua négy fővárost érintő körútja ide­nVNfflÁMA NABLUSZ A ciszjordániai Nabluszban továbbra is megerősített iz­raeli katonai egységek cirkálnak az utcákon, hogy meg­akadályozzák a város polgármesterének bebörtönzése miatti tiltakozó megmozdulásokat. BUDAPEST Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára Nógrád megyébe látoga­tott. A nógrádi szénbányák­hoz látogatott el, a nagybá- tonyi . bányászoktatási köz­pontban találkozott a válla­lat vezetőivel, a tegnapi nap második felében pedig a me­gye mezőgazdaságának hely­zetével ismerkedett a Köz­ponti Bizottság titkára, * Az Arab Újjászületés Szo­cialista Pártja (Baath) nem­zeti vezetőségének meghívá­sára Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője — pártmun­kás küldöttség élén — no­vember 10—14. között látoga­tást tett a Szíriái Arab Köz­társaságban. A két párt képviselői át­tekintették a kétoldalú párt­kapcsolatok további fejlesz­tésének lehetőségeit és meg­állapodtak új együttműködé­si munkaterv kidolgozásában. Aczél György fogadta az amerikai egyházak delegációját Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szer­dán a Parlamentben fogadta az Amerikai Egyesült Álla­mok egyházainak képviselőit tömörítő társadalmi szerve­zetnek, a Lelki ismeret Felhí­vása Alapítványnak elnökét, Arthur Schneier rabbit és az alapítvány hazánkban tar­tózkodó küldöttségének ve­zető személyiségeit, köztük David H. C. Read presbite- riáhus lelkészt és Silas New York-i görögkeleti püspököt. A fogadáson jelen volt Mik­lós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nöke és dr. Lékai László bí­boros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, valamint Philip M. Kaiser, az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövete. Európai útján Bonnban, Hel műt Schmidt kancellárral is tárgyalt Hua Kuo-feng. jén egy ötödikben Kína szá­mára fölöttéb fontos megbe­széléssorozat zajlik. A moszk­vai szovjet—kínai külügymi­niszter-helyettesi tárgyalá­sokról, van szó. Peking szá­mára ott és most lehetőség adatott, hogy a régóta — és nem Moszkva hibájából — rendezetlen kínai—szovjet viszonyt terhelő kérdéseket feltárják, megoldják. Ezek a tárgyalások felölelhetnék és rendezhetnék a Moszkva— Peking kapcsolat minden valóban kétoldalú kérdését — úgy persze, hogy Peking ne kísérelje meg más, a tárgytól idegen témák tárgy- sorozatra erőltetését. ■ A nyugat-európai út nem váltotta be a reményeket. Kí­na számára a következő év­tized rendkívüli tennivalókat ír elő. A Szovjetunió — és a többi szocialista ország — nyilván számos területen tudna a kölcsönösen előnyös együttműködés jegyében köz­reműködni abban, hogy a valóban elmaradott Kína be­hozza hátrányát. Ehhez Moszkva és a szocialista vi­lág a békés egymás mellett élés politikáját ajánlja. Ez ugyan más, mint amit Hua Kuo-feng Párizstól Rómáig 24 napon át hirdetett —,- de Kína számára ez lenne az igazán célravezető. GÁRDOS MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents