Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
1979. november 11. NÉPÚJSÁG 5 Bútorlapgyártás, termelékenyen Az újjáalakított dunaföld- vári üzem, jelentőségének megfelelően, miniszteri szemlére készül. A könnyűipari miniszter számára is bizonyára örömet jelent, hogy ismét gyarapodott az iparág égy jelentős létesítménnyel, továbbá, hogy a dolgozók munkakörülményei sokkal jobbak a korábbinál. — Az előkészítőről most nem beszélek, mert az a régi marad, amíg a rekonstrukció második lépcsője meg nem valósul. Az lesz az előkészítő bővítése. Tehát: kaparószalagon érkezik az anyag az előkészítőből a terítőgépek szekrényeibe. A terítőgép rászórja a gyantával kevert pozdorját az ötvennégy méter bosszú, egy méter 30 centi széles, végtelenített acélszalagra. A poz- dorjaréteg bekerül az elő- présbe, az hat centi vékonyságúra préseli össze a laza réteget. Az acélszalag sebességét lehet szabályozni, hogy azonosan haladjon az elő- prés munkájával. Az előpréselt anyagot, amit paplannak nevezünk, menet közben darabolja méretre egy ugyancsak automatikusan mozgó, helyét pontosan változtató fűrész. Görgős asztalokon áthaladva kerül a lap a berakóliftbe, összesen nyolc, majd innen együtt a hőprésbe. A hőprés 140—160 fokon, 15 perc alatt kikeményíti a műgyantát és 18 milliméteresre nyomja össze a lapot. A vastagság változtatható, szükség szerint. A már kész bútorlapokat a kiszedőliftbe tolja ki a gép, innen egyem ként jutnak a szélezőfűrész hez. A fűrész kereskedelmi méretre vágja az anyagot mind a négy szélét lefűrészeli szép egyenesre. Ollós emelőasztal következik, majd targonca, amelyen összegyűlik negyven lap és egy napig pihen, közben természetesen kihűl valamennyi. Jöhet a csiszolás, mindkét oldalon, fényesre és szabványméretre. Megemlíti a műszaki osztályvezető: a hőprés ezeregyszáz tonnával nyomja az anyagot. Nagyon kemény lesz, ez abból is látszik, illetve hallatszik, hogy a szélezőfűrész kellemetlenül hangosan, jajgatva vágja. A rekonstrukció, a modernebb eljárás lehetővé tette, hogy változtassanak a mérettűrésen, a jobb minőség érdekében. Nagyabb a pontosság és ennek örül a bútoripar. De változott a lapok terjedelme is: nagyobbak lettek, a régi 120 centi széles és 240 centi hosszú lapok helyett már ' 122-ször 275 centisek a bútoripar lapjai. Ha már a minőségről szóltunk, meg kell említeni, van homogénlap és van tripo. Előbbi csak egy rétegből áll, a tripo három rétegű. A középső rétege durvább anyagot tartalmaz és kevesebb műgyantát, mint a két szélső réteg. Kemény fedőrétegek ezek a külsők, velük tovább javul a pozdorjalap minősége, nagyobb a hajlítószilárdsága, általában jobbak a mechanikai tulajdonságai. Az egész bútorlapgyártó gépsort a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál tervezték és a vállalat gépjavító részlege készítette el. Át kellett tervezni a korábban már elkészített diósgyőri gépeket. A bonyolult tervezési-kivitelezési munka mind megl I Németh Lászlóné csak figyel május 28-ig. Akkor kezdték leszerelni a régi gépsort. Az új sor próbaindítása szeptember elején történt meg, az első bútorlapot szeptember 19-én este, pontosan 18 óra 50-kor készítették el. Az igazítások, módosítások, kisebb beavatkozások azóta megtörténtek, néhány nap múlva már megszüntethető lesz a próbajelleg. Szeretnivaló bőven volt a gépek mellett is, az új üzemcsarnokot teljesen új fűtési és gőzellátási rendszerrel látták el. Szintén vállalati tervezés, kivitelezője a 26-os ÁÉV. A telepen felújították az ÁFÉSZ-boltot, a dolgozók fürdő-öltözőjét, továbbá épült ezekben az években négy háromszobás lakás, dolgozóknak. valósult, az előprésnél és a hőprésnél egyaránt. A hőprésbe két fűtőlappal többet helyeztek el (nem lapocskákról van szó, olyan berendezésnél, ahol a prés nyomása 1100 tonna!), vagyis összesen nyolc a fűtőlapok száma és így nyolc bútorlap kerül ki egy-egy ciklusban. A plusz fűtőlapokat a Csepel Vas- és Fémművek egyedi gépgyára készítette el. Saját tervezésű és kivitelezésű az összes többi gépészeti berendezés. Külföldről csak csiszológépet kellett hozni a háromcsarnoknyi gépsorok közül, semmi mást. Nehéz hónapokat élt át az üzem a rekonstrukció alatt, úgy kellett termelni a régi üzemcsarnokban, hogy közben három oldalról toldalék- épülettel látták el, vagyis kibővítették. Éhnek a terve is a vállalatnál készült, a kivitelezést pedig a 26-os Állami Építőipari Vállalat végezte el. Aztán következett az új gépek, gépsorok szerelése, tehát állandó „gyűrűben” volt a termelőrész, idén Két asszonytól megkérdeztük, mennyit változott a munkája, hogyan fogadta az új helyzetet. Németh Lászlóné 1955 óta dolgozik a gyárban, a régi hőpréstől került az automata gépek mellé, a terítősor és a hidegprés vezérlőpultját figyelni. Tehát figyelés a munkája. — Azelőtt nagyon nehéz volt — mondja, közben le sem veszi szemét a pult jelző- berendezéseiről. — A régi hőprésnél kézzel kellett nyitni a szelepeket. — Nagy izgalmat okozott amikor először ideállt? — Egy hétig nyugtátokkal aludtam. Furcsa volt az új üzem, féltem. Már elmúlt. Jó így dolgozni. Merza Imréné 1958 óta dolgozója a gyárnak, először a csiszológépet kezelte, később a hőpréshez került. A kérdésre, hogy mekkora köny- nyebbséget jelent az új munka, hirtelen nem is tud válaszolni. Kimondhatatlanul jó érzés, hogy automata gépeket kell ellenőriznie, fizikai munka helyett. kintetben is, hogy a legmegfelelőbb területekre koncentrálja a kender termesztését. Ezek: Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád megye és a Dunántúlon a dunaföldvári térség. A nagy munkaerő-vándorlás után mi a helyzet a földvári üzemben, lehet-e biztonságos termelésre alapozni, erről beszél Linka János, a telep műszaki vezetője: — Megvan a biztonságos termelés feltétele ilyen tekintetben is. Most átlagosan húsz főt foglalkoztatunk egy-egy műszakban. Tavasz- szal gyakorlatilag 15—16 ember dolgozott csak műszakonként. Reméljük, megállt a vándorlás. Hogyan történik legújabban ennek az értékes bútorlapnak a 'készítése? Magyarázatot, alapos helyszíni szemlélődés után, Simon Oszkártól, a szegedi vállalat műszaki osztályvezetőjétől kapunk. A pozdorja, a feldolgozott kender rost nélküli és összetört szóra a régi időkben csak arra volt jó, hogy elégessék. Kendergyárakban használták ezen kívül az újabb kender kazlainak megágyazásához is, hogy száraz helyre kerüljön a kóró. Hulladék volt a pozdorja. Hulladékból nagy értéket előállítani nyilvánvalóan gazdaságos és szerencsés dolog. Közismert, hogy a pozdorját bútorlapkészítésre használják fel. A fa egyre kevesebb a kereslethez viszonyítva, nem lenne- elég a bútoripar számára, ha csak fát használhatna. Először felfedezték, faforgácsból is lehet bútorlapot készíteni, műgyanta hozzáadásával, erős, speciális préseléssel, később pedig felfedezték a pozdorja értékét, használhatóságát. Dr. Szabados Gyula, a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat termelési előadója pontosan ismeri a pozdorja eddig befutott karrierjét. A dunaföldvári üzem, illetve telep (kendergyár és bútorlapüzem együtt) ugyancsak Szegedhez, az országos vállalathoz tartozik, bár közvetlenül a Pécsi Fonó- és Szövőgyár irányítása alatt áll. Dr. Szabados Gyula azt mondja, 1968-ban kezdték a pozdorja bútorgyártáshoz való felhasználását, azóta több mint háromnegyed millió köbmétert készítettek. A bútorlap rendkívül keresett termék, minden mennyiségben megveszi a hazai bútoripar. Nem lehet belőle eleget gyártani, az igényeket kielégíteni. — Megbizható a pozdorja bútorlap minősége — így jellemzi a szegedi szakember, akivel Dunaföldváron beszélgettünk, miután befejeződött az üzem rekonstrukciójának első szakasza és folyik a próbagyártás. — Reklamáció nagyon ritkán fordul elő. Állandó minőségellenőrzés főj lyik a termelőhelyen itt is, más üzemekben is. Időszakonként vizsgálja a bútorlapot a Faipari Minőségellenőrző Intézet. A lap használati értéke megfelelő helyen beépítve azonos a fa- forgácslapokéval. Gazdaságosságról tehát nem is kell különösebb magyarázattal szólni: ROHAMOSAN FOGYOTT A LÉTSZÁM Dunaföldváron, ahol a legkiválóbb tulajdonságú bútorlapot készítették már a rekonstrukció előtt is, az úgynevezett tripo lapot, hallatlan mértékben csökkent a munkáslétszám az utóbbi öt esztendő alatt, — álagosan évi harminccal. Elsősorban ez indokolta, hogy húszmillió forint költséggel bővítsék és automatizálják az üzemet, tehát megszüntessék a nehéz fizikai munkát, sőt 'több helyen a gyártásnál teljesen kiiktassák a fizikái munkát. Persze Dunaföldvár helyzete egyáltalán nem volt kirívó, más kendergyárak sem bővelkedtek munkaerővel, több üzem meg is szűnt az idők folyamán. Földvár azért szolgált rá a különös megbecsülésre — a kitartó munka mellett —, mert ez a vidék az ország legjobb kendertermő területei közé tartozik: Tolna és Fejér megye bizonyos körzetei, a közelben vagy a még elfogadható távolságban. Rendezni akarja a szegedi vállalat a termesztés gazdaságosságát olyan teA fűrész alatt mozog az anyag, vele gördül a fűrész Pozdorjahegy az üzem mellett AUTOMATA GÉPSOR Simon Oszkár Dr. Szabados Gyula AZ ELSŐ HÉTEN: NYUGTATOK MINDENT A CÉG CSINÁLT Az előprés alól paplan megy tovább Megújult a porta, a fürdő, a bolt is GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly
