Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

1979. október 11. NÉPÚJSÁG 3 Szocialista munkaverseny Előtérbe! a aazdálkidás mintai ténvezfii A második félévben ez ide­ig több mint száz Tolna me­gyei gazdasági egység, kol­lektíva vállalását közöltük la­punkban. Ezek a vállalások mind arra irányulnak, hogy méltóképpen köszöntsék a munkáskollektívák a párt kongresszusát, hazánk felsza­badulásának 35. évfordulóját. A munkaverseny, amely har­minc év óta előrehaladásunk, és a szocialista emberformá­lás egyik fontos eszköze, most is olyan helyekről indult, ahol a korábbi évékben is nagy si­kerrel versenyeztek a dolgo­zóik. A hét közepén a szak­tanács értékelését hallhattuk, Juhász Ottó SZOT-titkártól, a munkaverseny eddigi tapasz­talatairól. Az országos eredmények azt igazolják, hogy a munká­sok nagy felelősséggel telje­sítik vállalásaikat, és ez ta­pasztalható megyénkben is. Áim ezt akkor is el kell mon­dani, ha nincsen a munka­versenyről egységes összesítő — nem is lehet, hiszen ahány üzem, annyiféle értékelési mód lehetséges, — éppen a vállalások sajátossága miatt. Emlékeztetőül néhány pél­dát, amelyeket lapunkban is nyilvánosságra hoztunk: anyagtakarékosság a Bony­hádi Cipőgyárban, minőségi mutatók növelése az első osz­tályú áru arányának javára a Simontomyai Bőrgyárban, a munkaidő jobb kihasználása az építőipari vállalatoknál, a határidők tartása az áruter­melő ipari szövetkezetekben, a mezőgazdaságban az őszi betakarítás gyors elvégzése, a vetés október tizedikéi kez­dése, az üzemanyag-takaré­kosság a MÁV mozdonyveze­tői körében — mind azt bizo­nyítják, hogy a vállalatoknál azokra a sarkalatos kérdé­sekre irányították a dolgozók vállalását, munkaversenyét, ahol legjobban „szorít a ci­pő”. A vállalások tehát a gazdálkodás minőségi ténye­zőit vették pontokba, így egy egész gyárnak a gondja-baja, s tervének teljesítése alapo­zódik a dolgozók, a brigád vállalására, amiből az követ­kezik, hogy a teljesítés révén megoldódik az üzemi problé­ma, előbbre jutnak az anyag- takarékösságban, a minőség javításában, az energia taka­rékos felhasználásában. Érkeznek a jelentésék a munkaverseny első eredmé­nyeiről: javul az első osztályú áruk aránya, jobbak a cipők, az üzemanyag-takarékosság­ban a Volán sofőrjei példát mutatnak, és az üzemi mun­kaidők jobb kihasználásával, javul a gépek kihasználása is — kevesebb az állásidő. Má­sutt olyan példákkal találko­zunk, hogy a két- és három­műszakos termelésre tértek át — éppen a helyi lehetőségek alaposabb felderítése nyo­mán, ennek ismeretében. A megyei gazdálkodó egy­ségek kollektívái elkészítet­ték. s mindenütt vállalati tör­vénnyé tették a vállalásokat, hiszen kollektív módon készí­tették ezéket. s a végrehajtás­ban is a kollektíva ereiében bíznak. Az együttműködés a kapcsolódó termelő vállalatok között — alapanyag-ellátók, segédanyag-szállítók és -fel­dolgozók között — egyre szo­rosabbá válik, hiszen a vál­lalások is erre irányulnak, hogv ne legyen anyaghiány miatt kieső munkaóra, ne kulién gépnek, embernek órákat állni. A kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny külö­nösképpen eredményes a Pak­si Atomerőmű építésénél. Itt több mint ötezer ember, két tucat vállalat dolgozói hatá­rozták el, hogy a határidőket tartják, munkaterületet ad­nak egymásnak, hogy a kez­deti elmaradást pótolni tud­Több mint ötezren vesznek részt a kongresszusi munka- versenyben a Paksi Aatomerőmű építésénél, Képünkön a reaktorszerelők munkahelyét mutatjuk be. ják. Az eredmények e két hó­nap alatt biztatóak. S termé­szetes, hogy ebben a helyszí­nen dolgozó vezetőké, kom­munistáké és dolgozóké az érdem, ám azt is tudjuk, hogy számos nagy vállalat segíti az itteni építőket, így például a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek a 812 vasbetonelem szál­lítási idejét 15 nappal lerövi­díti. A szocialista munkaverseny új vonásaként tarthatjuk szá­mon azt is, mint a szaktanács titkára megállapította, hogy a versenyben élenjárók népsze­rűsítése jobb mint korábban volt. A jó példákat elterjesz­tik, gondoskodnak a verseny­zők erkölcsi és anyagi elisme­réséről, megbecsüléséről. Az erkölcsi megbecsülést a Párt és a szaktanács magas szin­ten gyakorolja, zászlók, cí­mek adományozásával. Ez is serkentőleg hat. Jó hatással van a versenyre az is, hogy a szákszervezeti bizottságok, ezek versenybizottságai szoro­san együttműködnek a válla­lati gazdasági vezetőikkel és gondoskodnak a munka rend­szeres értékeléséről, a célfel­adatok újraértékeléséről is. Hiszen ennek a most folyó szocialista versenynek az is újszerűsége, hogy alkalmaz­kodik a változó gazdasági helyzethez. Tehát, ha egy fel­adatot teljesít a kollektíva, felülvizsgálják a vállalást és újabb tennivalót tűznek ma­guk elé. Ez a tény pedig ar­ra bizonyíték, hogy a felsza­badulási és a kongresszusi munkaverseny nemcsak az idei feladataink megoldását segíti elő, hanem a jövő évi munkát is jól előkészíti, meg­alapozza az új ötéves terv in­dítását az 1980-as gazdasági év terveinek teljesítésével. PÄLKOVÄCS JENŐ Bemutatkozott a csavargyár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A közelmúltban a Csa­varipari Vállalat heteinek színhelye volt a művelődé­si otthon Dombóváron. A költségvetési üzem után a CSIV dombóvári gyára mu­tatkozott be a város lakói­nak. Az előkészítés, szer­vezés a gyár és a művelő­dési otthon együttes mun­kája volt, ugyanígy a hét programjainak lebonyolí­tása is. A két hét program­ját a dolgozók összegyűj­tött ötleteiből a gyár ve­zetői alakították ki a mű­velődési otthon dolgozóinak instrukcióival. Három kiállítás volt a CSIV-hetek alatt. A hob­bikiállításon 30 munka sze­repelt. örvendetes, hogy a szabadidős foglalatosságok igen széles skáláját tükröz­te áz anyag. Két fórumra is sor került a CSIV-hetekben, egy a gyár vezetői és dolgozói és egy a gyár dolgozói és a város vezetői között. Az előbbin 45-en, az utóbbin 60-an vettek részt. Október 5-én a gyár ve­zetősége és a művelődési otthon közösen értékelte a CSIV-heteket. Néhány sta­tisztikai mutató a hetek­ről: a látogatók száma két­ezer, a programokon 1285- en vettek részt. A CSIV fi­zikai dolgozóinak részvéte­le körülbelül 40 százalékos arányú volt. Szöveg: Urbán Irén. Fotó: Dombai. A Csavaripari Vállalatot bemutató kiállítás Segítenének, ha lehetne A termelőszövetkezet, amelynek nyugdíjas tagjai közül néhány asszony panaszkodott, olyan régen ala­kult két kisebb szövetkezet egyesülésével, hogy már csak a feljegyzés tartja számon. Éppen az egyesülés tette lehetővé a fejlődést, a korszerű gazdaság kiala­kítását. Semmiféle kettősség, megkülönböztetés nincs, nem is lehet. Van viszont azoknak a lelkében, száján, akik gon­dolkodás helyett is azzal foglalkoznak, hogy megszól­janak, sőt piszkáljanak másokat, ha erre éppenséggel a legkisebb valós okuk sincs. A panaszkodó nyugdíjas asszonyok elmondták: még munkabíró emberek, szívesen segítenének például szü­retelni, segítettek volna paradicsomot szedni. Kérte is erre őket a szövetkezet elnöke és más vezetője. Sok volt a paradicsom meg a szőlő, a munkáskéz viszont egyre kevesebb. Igen ám, de a hajdani másik kis tsz- böl való jó néhány fiatalabb nő többször rájuk tá­madt, amikor kimentek a határba: miért nem ma­radnak otthon, pénzéhesek, miért akarják elvenni elő­lük a munkát? Egésznap hallhatták a kellemetlen megjegyzéseket. Aztán már nem is mentek ki, a vezetők könyörgésé­re sem, noha létérdeke a gazdaságnak, hogy elég em­ber legyen a munkaigényes betakarításhoz. Gondoltak arra is, külön csoportot alakítanak a nyugdíjasok, így talán nem kell a piszkálódók köze­lében lenniük. De annyixa nem távolodhatnak el, hogy egész nap ne találkozzanak velük. Inkább kint marad néhány konténer paradicsom, in­kább a darazsaké a tovább tőkén levő szőlőből né­hány mázsa. És elterjed a keserű hír, hogy a nyug­díjasokat pocskondiázzák, ahelyett, hogy megbecsül­nék. Félelmetes helyzet, hiszen nem csupán arról van szó, hogy az illető ellenségeskedöknek ez rossz em­beri tulajdonságuk, hanem az a dolog lényege: ők év­tizedek alatt sem értettek meg semmit a szövetke­zeti gondolatból, az összefogás és összetartozás erejé­ből, előnyeiből. Nem tudják, hogy egyéni érdekeik a közösével függnek össze, a közös gazdaság boldogu­lása nélkül nem létezhetnek. Vajon miért nem tudnak semmit, éppen a létkér­désekről? Talán mindenki tart tőlük, mert nagyszá- júak és nem foglalkoznak velük. Pedig minden lehető alkalommal értésükre kellene adni, mi a kötelességük, mint egy nagy közösség tag­jainak. Tán csak megtanulják, mielőtt elérnék a nyug­díjas kort. G. J. Dunafóldvár, Virágzó Tsz Szocialista brigádvezetök a szövetkezeti demokráciáról . „A termelőszövetke­zeti parasztság szocialis­ta fejlődésének jelentős eszköze, társadalmi ke­rete a szövetkezet és benne a szövetkezeti de­mokrácia kibontakozása, érvényesülése”. (Részlet az 1975. febr. 22—23-án tartott megyei pártérte- keziet beszámolójából.) A dunaföldvári Virágzó Tsz három szocialista bri­gádvezetőjével, Czobor Gé- zánéval, a „Teleki Blanka” növénytermesztő, Bertalan Endrével, az „Alpári Gyula” lakatos és Végh Ferenccel, a „Ságvári Endre” magtári szocialista brigád vezetőjé­vel beszélgettünk, hogyan látják szövetkezetükben a demokratizmus helyzetét, fejlődését, BERTALAN ENDRE: Régóta vagyok szövetkezeti tag, mindig részt veszek a közgyűlésen. Tudom, hogy a szövetkezet egészét érintő legfontosabb kérdésekben a közgyűlés dönt. De itt sok ember van együtt, nem is tudtam mit mondani, ami­kor például ismertették a mérlegbeszámolót és a ter­vet, hogyan hozakodjak elő a mi problémáinkkal, ami­kor „nagy dolgokról” van szó. Szavaztam, mint a töb- miek. Az utóbbi években változott a helyzet. Megala­kultak a munkahelyi közös­ségek. Egy ilyen közösség a mienk, a három lakatos- és szerelőbrigádé itt a központi műhelyben. Kevesebben va­gyunk, alaposan meg tudjuk hányni-vetni a mi dolgain­kat és természetesen a szö­vetkezet egészének a prob­lémáit is. VÉGH FERENC: Minden­nek a feltétele az alapos, előzetes információ. Jóma­gam 1965 óta tagja vagyok a szövetkezet vezetőségének. Előre tudom, mi lesz a napi­rend, beszélgetni tudok az emberekkel, miről lesz szó, kikérem a véleményüket, hogyan foglaljak állást. A munkahelyi közösségeknek — amiket nálunk is a szö­vetkezeti törvény módosítása után hoztunk létre — az a szerepük, hogy kisebb fóru­mokon beszéljük meg első­sorban az ottani tennivaló­kat, de ott kapjanak a tagok információt a küldöttgyűlés és a közgyűlés elé kerülő kérdésekről is. így tudomást szerezhetnek — és véle­ményt mondanak például a vezetőség javaslatáról az alapok képzéséről, felhaszná­lásáról, felosztásáról, a kö­vetkező évi tervről. Tapasz­talatom, hogy ezek a mun­kahelyi tanácskozások igen aktívak és amikor küldött- gyűlésre, vagy közgyűlésre kerül sor, a tagság már is­meri, milyen kérdésekben kell döntenie. CZOBOR GÉZÁNÉ: Na­gyon fontosnak és jónak tar­tom, hogy a brigádon, vagy a munkahelyi közösségen belül döntjük el, hogy ki kapjon kitüntetést, jutalmat. Mi jobban tudjuk, mint a vezetőség, hogy ki hogyan dolgozik. És amikor a _ ter­vekről vitatkozunk, elsősor­ban a mi feladatainkat vi­tatjuk meg, de azt is látjuk, hogy azok hogyan illeszked­nek be a szövetkezet egé­szének tervébe. BERTALAN ENDRE: A mi részlegünknek megvan a terve —, végzünk lakossági szolgáltatást is és dolgozunk közvetlenül a szövetkezet­nek is. Abba nem nagyon tudunk beleszólni, hogy milyen legyen a vetésszerke­zet, de ha megmagyarázzák, mit jelent a szövetkezetnek a sertéságazat fejlesztése, akkor valahogy többet spe­kulálunk azon, hogy azt az ólat, aminek elkészítését ránk bízták, határidőre, jól megcsináljuk. Aztán, itt van a kongresszusi—felszaba­dulási verseny, összehívott a vezetőség bennünket, szo­cialista brigdvezetőket. Az elnök, meg a főagronómus elmondta, hogy a vezetőség mit vár a huszonegy szocia­lista brigádtól. Nem úgy ál­talában, hogy anyagtakaré­kosság, hozamnövelés, ener­giatakarékosság... Hanem, hogy a traktorosoknál, a nö­vénytermesztőknél, a mű­helyieknél, hol lát lehetősé­get, egyszóval, mire irányul­janak a vállalások, és ha ezt vállaljuk, megcsináljuk, mit „hoz” a szövetkezetnek és a népgazdaságnak. Utána mindegyik brigád megvitat­ta, ki is bővítette, így szüle­tett meg az összesítve több mint hárommilliós felaján­lás. VÉGH FERENC: Nekünk azt mondták, hogy a tárolá­si veszteségen van mit meg­fogni. Megbeszéltük, hogy az eddiginél gyakrabban fi­gyeljük a magtárban a ter­ményt, hogy idejében észre­vegyük, hol van melegedés. A főkönyvelő kiszámította, hogy ilymódon 245 ezer fo­rintot tudunk megtakaríta­ni, illetve ennyivel növelni a szövetkezet nyereségét. A „Jurij Gagarin” rakodóbri­gád feladatul kapta a javí­tási költségekkel való taka­rékoskodást. ök ezt úgy látják megoldhatónak, hogy szocialista megőrzésre veszik át a magtári gépeket, állan­dó kezelőt jelölnek ki mind­egyik géphez, aki felel a gép üzemképességéért. Ed­dig úgy volt, hogy „aki ér­te”, az kapcsolta be, vagy ki a gépet, ezután mind­egyiknek meglesz a gazdá­ja, aki azért is felel, hogy a gépet csak intenzív munká­val járassák. Tízezer forint megtakarítást várunk ettől. Néha szükséges olyan in­tézkedést is hozni, ami össz- szövetkezeti érdek, de a ta­gok egy részének hátrányos. A legegyszerűbb lenne ki­függeszteni a határozatot és ilymódon tudtára adni min­denkinek. Ám sokkal jobb, ha a tagság előre tud róla és az érdekelteket meggyő­zik az intézkedés hasznos­ságáról, mint most a krump­liügyben... BERTALAN ENDRE: Ar­ról van szó, hogy a „részes­művelés” utolsó maradvá­nyát felszámoljuk. Annak idején ezt alkalmazták a legtöbb szövetkezetben, ná­lunk is, de a gépesítés, a vegyszeres gyomirtás feles­legessé tette. A kukoricánál és a cukorrépánál már ko­rábban megszüntettük, a ti­zenöt hektárnyi — 170 bur­gonyaparcella azonban meg­maradt. A szövetkezet fel­szántotta, a tag elvetette, a szövetkezet vegyszerezte, a tag felszedte. A termés 30 százalékáért. Évről évre több gond volt ezzel, voltak, akik nem szedték fel idő­ben, így aztán a területet nem lehetett megszántani, vetésre előkészíteni. Kimu­tatta a vezetőség, hogy ek­kora területen — más nö­vénnyel, gépi műveléssel — nyolcvanezer forintnyi nye­reséget lehet elérni. CZOBOR GÉZANÉ: Jó­magam már rég lemondtam a krumpliparcelláról, most megmagyaráztuk a többiek­nek is, hogy ha kell, kaphat­nak másutt háztáji területet, ott termelhetnek burgonyát. A részesművelés ideje lejárt. Egyébként a háztáji gazda­ságok szarvasmarha-tartás­ra, sertéshizlalásra kapnak terményt a szövetkezettől. Egyszóval a többség megér­tette, hogy ami érdeke a szövetkezetnek, az érdeke neki is. VÉGH FERENC: Úgy ér­zem, az utóbbi években egy­re inkább tulajdonosnak ér­zik magukat a szövetkezet tagjai. (J)

Next

/
Thumbnails
Contents