Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! '/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS*s**w"""""""-------------------------------- ------------ , . A 7 MS7MP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ** " 1,1 ^ ________ M ai számunkból XXIX. évfolyam, 240. szám. ARA: 1,20 Ft 1919. október 13., szombat A NÉPFRONT ÉLETÉBŐL (3. old.) KISS JÓZSEFEK BOLDOGSÁGA (3. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT CSIZMÁK TENGEREN TÜLKA (3. old.) Haszon, kiadás nélkül Egyre fontosabbá váló termelési, anyagi tényező az az idő, mely a beruházások kivitelezéséhez — a mű­szaki jellemzők, s a rendeltetés alapján — szükséges, s amennyi ténylegesen eltelik a kezdéstől az átadásig. Tavaly tizenöt százalékkal növekedett a befejezetlen beruházások állománya, s értéke elérte a 175 milliárd forintot. Az ismeretes megszorítások következtében valamelyest apadt a fejlesztések folyamának számszerű szintje, ám még így is az év elején 5200 beruházáson ■ dolgoztak a kivitelezők, s e munkák együttes költség- vetésének összege meghaladja a 700 milliárd forintot. Szemléletes képet kaphatunk a beruházások össze­tételének változásáról a következők segítségével: 1975- ben ötvenöt nagyberuházás állt kivitelezés alatt, je­lenleg ez a szám harmincnyolcra csökkent. Igenám, de a szóban forgó fejlesztések átlagos nagysága — teljes költségvetésének összege — megnőtt, 3,9 mil- liárdról 5,6 milliárd forintra, azaz az össztársadalmi javak mind nagyobb része kötődik így le, sürgetővé téve a kamatok fizetésének kezdetét. A már említett korlátozások ellenére idén a középtávú tervben elő­irányzottal szemben húszmilliárd forinttal nagyobbak a beruházási célú kiadások. Ahogy mondani szokták: kényszerpályán mozognak a már megkezdett fejleszté­sek, pénz kell a folytatásukhoz, ez magyarázza a többletet. Ám éppen ez a kényszerpálya követeli, hogy a forint elsősorban a folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezését szolgálja. Futunk a pénzünk után — ezzel a köznapi kiszólás­sal érzékeltethetjük azt a furcsa állapotot, amikor a már befektetett, de még nem kamatozó összegek mi­előbbi hasznot hajtását szorgalmazzuk. Amire nyomós okunk, hogy nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredménye szerint a hazai beruházási idő kétszer na­gyobb az átlagosnak tarthatónál, s négyszer több ak­kor, ha az élvonalat megtestesítő országok építő- sze­relőiparához mérjük. Másfajta tapasztalatot fölhasznál­va szemléltetésül: az egy év alatt üzembe helyezett nagyberuházásokat elemezve kiderült, hogy átlagos megvalósítási idejük túllépte a hat esztendőt, s az át­adás, az eredeti határidőhöz képest tizenhét hónapot késett. A tervezett kamatok késedelme is legalább ennyi, gyakran azonban több, s az sem kivételes eset, amikor a kamatokról a népgazdaságnak le kell mon­dania. Az építőipar tevékenységének nagyobb része — a legutóbbi években 76—79 száíhléka — beruházási cé­lú építés. Mondhatnánk, s nem indokolatlanul, sok múlik tehát az építőkön. Igaz, csakhogy: az építőipar napjainkban nyolcvanezer féle terméket — anyagot, eszközt — használ rendszeresen. Ezek folyamatos elő­teremtése — az importtól az egészen más ágazatok­ban lévő szállítókig —, nem könnyű. Ezt figyelembe véve, valamint a kivitelezők — építők, szerelők — szervezési színvonalát ismerve, s nem elfeledkezve a munkafegyelem olykor meghökkentő lazaságairól sem, érthetővé — de elfogadhatóvá aligha — válik a rep­rezentatív vizsgálatok megállapította tény: az építő- és szerelőiparban 18—20 százalék a veszteségidő. Min­den száz munkaórából tizennyolc—húsz, tehát úgy il­lan el hogy nincs mögötte hasznos teljesítmény! Tavaly az ipari épületek átlagos kivitelezési ideje 515 nap volt, ami nagyon sok. Nemzetközi összeha­sonlításba« ennek az egyharmada, legrosszabb esetben is a fele az elfogadható. Persze, nehéz úgy javítani a helyzeten, hogy öt esztendő alatt az egy munkahelyre jutó építő- és szerelőipari dolgozók száma növekedés helyett csökkent, 37 főről 32-re. A gyakran emlegetett koncentráló így puszta sóhaj-óhajjá válik, holott — kézenfekvő — a kivitelezés meggyorsítása egyenlő a kamatok érkezésének lerövidült idejével is. Meghökkentő, mennyire nagyvonalúan kezeljük azo­kat a forrásokat, amelyek minden különösebb újabb kiadás, befektetés nélkül hozzásegítenének bennünket a már elköltött forintok haszon-filléreihez. A felületes előkészítés, az ismétlődő tervmódosítás, a szervezetlen kivitelezés, az apró, de az átadást akadályozó szak­ipari részmunkák késedelme: csupán néhány az okok közül, s az okozat a várt bevétel elmaradása, a re­méltnél — tervezettnél! — kisebb összege, vontatott megérkezése a közös pénztárba. Az össztársadalmi ér­dekeltséget képviseli tehát az a közelmúltban hozott kormányhatározat, amely szerint állami hozzájárulás és hitel — kevés kivételtől eltekintve — nem adható olyan beruházáshoz, amelynek a megvalósítási ideje három évnél hosszabb. Ugyanezt a célt szolgálja egy másik intézkedés: a nagyberuházásoknál a befejezési határidő lejárta után az Állami Fejlesztési Bank nem fizet, s a további költségeket a vállalatoknak saját forrásaikból kell fedezniük. Indokolt szigor. Megbíz­ható számítások ugyanis azt mutatták, hogy a beruhá­zások csupán időre történő befejezése — azaz nem a tervezettnél jobb, hanem a tervezettel megegyező ki­vitelezése — 1,5—2 százalékkal növelné a nemzeti jövedelmet. Ez, a tavalyi nemzeti jövedelem összege alapján 7,5—10 milliárd forint lenne. Lehetne... LÁZÁR GÁBOR Helytállnak az „atomos” katonák Pakson ülésezett az országgyűlés honvédelmi bizottsága Az alakulat elhelyezési körleténél Az országgyűlés honvédel­mi bizottsága, Pap Jánosnak, a Veszprém megyei pártbi­zottság első titkárának elnök­letével, tegnap Pákson ülést tartott. Azon részt vett Kár­páti Ferenc altábornagy, mi­niszterhelyettes is. Délelőtt megtekintették az atomerőmű-építkezést, az ott dolgozó katonák munkáját. A bizottság tagjait üdvözölte Szabó Benjamin, miniszteri biztos, majd Újhelyi Géza, az ERBE műszaki igazgató- helyettese számolt be az épít­kezés állásáról. Elmondotta, hogy az építkezésen dolgozók egyötöde katona, akik rész­ben szakipari, részben építő­ipari munkát végeznék. Lé­nyeges részt vállalnak abból a nagy erőfeszítésből, amely biztosítja, hogy . az atomerő­mű 1981-ben már üzembizto­sán termeljen. Sőt, sók olyan fiatal dolgozik az építkezés különböző vállalatainál, akik katonaként korábban itt dol­goztak. Úgy jellemezte a műszaki igazgatóhelyettes a katonák munkáját: mint szakmunká­sok, természetesen nem rel- delkeznek olyan tapasztalat­tal, mint az idősebbek, de ha kell, éjjel-nappal teljes erő- bedobással dolgoznak. A honvédelmi bizottság tagjai a tájékozható után megtékintették a főépület, a reaktorblokk és a turbina szerelésének munkáját, köz­ben számos kérdést tettek fel « szakembereknek. Pap János megjegyezte: a paksi atomerőmű-építkezés nem megy a szénbányászat rovására, nem csupán pilla­natnyi önköltségi téma, ha­nem a magyar műszaki fej­lesztés létkérdése. Délután az alakulat elhe­lyezési körletét tekintették ' meg a honvédelmi bizottság tagjai. Itt csatlakozott hozzá­juk K. Papp József, a me­gyei pártbizottság első titká­ra is. Megtekintették a ket- háromszobás panellakások­ban berendezett körleteket, majd a parancsnok, Káldi Zsigmond számolt be az ala­kulat életéről. Részletesen ki­A főépületben, a reaktorblokknál tért a hivatásos állomány szolgálati és életkörülmé­nyeire, a sorállomány helyze­tére. Elmondotta: az állo­mánynak több, mint fele szakmunkás. Részükre szak­mai tanfolyamokat szervez­nek, — az olyan fiatalok ré­szére pedig akiknek hiányzik az általános iskolai végbizo­nyítványa, a VIII. osztály el­végzését teszik lehetővé. In­dult például speciális, reak- torkanbartartó képzés azok részére, akik leszerelés után itt telepednek meg Pakson. A parancsnok beszámolt az egység párt- és KlSZ-szer- vezetének munkájáról, a szo­cialista munkaversenyről. Elnyerték már a KISZ KB vándorzászlaját, és az élen­járó egység címet is. Úszta Gyula ny. altábor­nagy, képviselő kérdéseire válaszolt még a , parancsnok, illetve a magasabb elöljáró. Javaslatát, hogy az első ma­gyar atomerőmű építését örö­kítsék meg filmen, az utókor számára, Újhelyi Géza fo­gadta köszönettel. K. Papp József köszöntötte a honvédelmi bizottság tag­jait, és néhány adattal ismer­tette a megye fejlődését. Az országgyűlés honvédel­mi bizottságának tagjai vé­gül az alakulat csapatmúzeu­mát tekintették meg. B. I. Fotó: Sz. L. Ebédre várva A faluban 28 óvodás van. A habszivacsból kivágott figurák az óvónők és a gyerekek ügyességét dicsérik. A magazinkészítés napján az alábbi menü volt ebédre: borsóle­ves, kirántott hús krumlipürével és káposztasaláta. Egy vegyes csoportban játszanak a gyerekek, de életkoruknak megfelelően három csoportban tartják a foglalkozásokat. Különösen nagy gondot fordítanak az ötévesek iskolaelőkészítésére. (Závodi magazi­nunk a 4. oldalon). Borbély Sándor hazaérkezett Prágából Pénteken hazaérkezett Prágából Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, aki a CSKP Központi Bizottságának meghívására október 8—12. között tartózkodott Cseh­szlovákiában. Gustáv Husák, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, köztársasági elnök, fo­gadta az MSZMP Központi Bizottságának titkárát és szívélyes, elvtársi légkörű beszélgetést folytatott vele. Borbély Sándor megbeszé­lést folytatott Milos Jakes- sel, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének pót­tagjával, a kb titkárával és Josef Hámánnal, a CSKP Központi Bizottságának tit­kárával. Az őszinte, elvtársi légkörű és teljes nézetazo­nosságot tükröző találkozó­kon véleményt cseréltek az MSZMP XI. és a CSKP XV. kongresszusa határozatai végrehajtásának tapasztala­tairól, a szocialista népgaz­daság fejlesztésének és a kétoldalú gazdasági együtt­működésünk időszerű felada­tairól, valamint a két test­vérpárt közötti kapcsolatok további erősítésének kérdé­coi rnl

Next

/
Thumbnails
Contents