Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

1919. október 11. r KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Tanácsiak vetélkedője A szekszárdi járásbeli ta­nácsok fiatal dolgozóinak politikai és szakmai vetélke­dőjét rendezték meg hétfőn a Tolna megyei Tanács V. B. szekszárdi klubjában. A szel­lemi vetélkedőn részt vevő negyven versenyzőnek állam- igazgatási tudásából, politikai és általános műveltségi is­mereteiből kellett bizonyíta­ni. A tesztlápon — egyebek közt — ilyen kérdésekre kellett helyes választ adni: — Az államigazgatási szerv­nek van-e eljárási kötelezett­sége? Ki rendelheti el a ha­tározat végrehajtását? Meny­nyi a tanácstagi interpellá­ció megválaszolásának ha­tárideje? — Melyek a KISZ- és az Üttörőszövetség ifjú­sági törvényben biztosított jogai és kötelezettségei? — Hol tartották 1978-ban a Szocialista Internacionale leszerelési konferenciáját? A vetélkedőn Szabó Ist­ván, a szekszárdi járási ta­nácshivatal műszaki előadó­ja, továbbá Takács Ilona, a faddi tanács előadója és Ber- linger Jánosné, az őcsényi tanács vb-titkára szerezte meg az első, illetve második és a harmadik helyezést. Mindhármukat oklevéllel és könyvvel jutalmazták, s részt vesznek majd a megyei vetélkedőn is. A KISZ dombóvári városi bizottsága az elmúlt hét vé­gén háromnapos „Ifjúmun­kás napok”-at rendezett az évi akcióprogramnak megfe­lelően. A rendezvénysorozat ün­nepélyes megnyitására pén­teken este került sor a váro­si művelődési központban, ahol Gyimesi György, a dombóvári KISZ-bizottság titkára megnyitó beszédében szólt arról, hogy mit jelent ma, 1979-ben ifjúmunkás­nak lenni. Hangsúlyozta, hogy napjainkban- nőtt a munkáspályai társadalmi ér­téke. Ennek az a következ­ménye, hogy mind több jó képességű fiatal tanul szak­mát. Korunkban a fizikai munkához is szükséges a tehetség, a képesség, ugyan­úgy, mint bármelyik szelle­mi munkához. A pályavá­lasztás sorsdöntő szakaszá­ban a népgazdasági szük­séglet a mérvadó. A fizikai munkás, a szakmunkás ugyanolyan értékes ember, mint a szellemi dolgozó. Szükséges, hogy a KISZ- szervezetek szorgalmazzák az ifjúmunkások szakmai továbbképzését. A megnyitó résztvevői ez­után egy fiatalokat érintő film vitáján vettek részt. ^ Másnap, szombaton dél­előtt a Volán telepén „Ki minek mestere?” vetélkedő volt gépkocsivezetőknek és autószerelőknek. Az izgal­mas vetélkedő során a ver­senyzők szakmai ismeretek­ről adtak számot, és az ud­varon felépített rutinpályán gyakorlatban is bizonyítot­ták felkészültségüket. A 11. sz. Volán KISZ-szervezete vállalta a verseny lebonyo­lítását, a szakmai kérdések összeállítását. A szakembe­rekből álló zsűri végül is az alábbi döntést hozta: „Ki a legjobb gépkocsivezető?” kategóriában 1. Szenczi Gyu­la, Dombóvári Volán, 2. Paksa János, Dalmandi ÁG, 3. Tűzkő László, Dalmandi ÁG. „Ki a legjobb autósze­relő?” kategóriában 1. Kesz- ler Gábor, Dombóvári Vo­lán. 2. Francia Imre, Dom­bóvári Volán, 3. Musitz László, Vetőmag V., Dombó­vár. A győztesek oklevelet és pénzjutalmat kaptak. Ugyancsak szombaton dél­előtt a vasutas fiatalok is vetélkedtek, a vontatási fő­nökség új tanműhelyében. A vetélkedőt a MÁV csomó­pont KISZ-bizottsága szer­vezte, melynek anyaga ál­talános balesetelhárítási és egészségvédelmi óvórend­szabályok, a vállalati mun­kavédelmi szabályzat és if­júsági mozgalmi ismeretek voltak. A versenyzők írás­ban és élő szóban válaszol­tak a kérdésekre. Az egyéni verseny győztese Lép Fe­renc volt, a MÁV-szertár dolgozója, míg a 2. helye­zett Topa Lajos lett. A csa­patversenyben 6 csapat (3— 3 fővel) vett részt és a leg­jobbnak a vontatási főnök­ség KISZ-esei bizonyultak. Második a MÁV-szertár, harmadik pedig a MÁV-for- galom csapata volt. Kispályás labdarúgótor­nát is rendeztek, ahol a szombati kedvezőtlen idő­járás ellenére is megjelen­tek a benevezett csapatok és lejátszották a selejtező mér­kőzéseket. A döntők befeje­zése után a győzelmet a kurdi „Uj . Élet” Mgtsz vívták ki. Második az Unió KISZ, 3. Csavaripari V. KISZ. Szombaton délután a vá­rosi művelődési központban szakmunkástanulók és ifjú­munkások játékos vetélkedő keretében találkoztak. Jól sikerült, sok fiatalt megmozgatott e rendezvény- sorozat. A KISZ városi bi­zottsága komplex ifjúsági napot rendezett. A dolgozó fiatalok megtalálhatták az érdeklődési körüknek meg­felelő foglalatosságot, s aki nem versenyzett, bemutat­hatta mestermunkáit, pályá­zatra készített vizsgareme­keit, mert a rendezők erre is alkalmat adtak. Magyarszéki Endre Georges Harrison az utóbbi három évben semmit sem hal­latott magáról. A Beatles-együttes egykori tagja ilyen hosszú ideig még sohasem hallgatott. Egy nyilatkozatban elmondja, hogy az egész szakma már a könyökén jön ki. Ezen tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni, hiszen 19 éve van az élvonalban, és az üzlet már nem vonzza. Nem érzi szükségesnek, hogy lépést tartson a konkurrenciával, élvezni akarja az életet. Csak a múlt év végén jutott arra a gondolatra, hogy el kell kezdenie egy új albumot. A hosszú hallgatás alatt George sok időt töltött az autóversenyeken. Itt találkozott Niki Laudával, és annak sorsa igen erős ha­tással volt rá. Három évvel ezelőtt Harrison jogosan érezhette azt, hogy kiszáradt. Problémái voltak a „My Sweet Lord” című száma körül, és a dal miatti pe r alatt és után egyszerűen nem tudott komponálni. Természetesen a Beatles-együttessel kapcsolatban mindig előtérben áll a kérdés, hogy turnézik-e még egyszer a zene­kar? Évről évre újabb és újabb kacsák röppennek fel, hogy ek­kor, meg ekkor ismét koncertet ad a világ egyik leghíresebb és legjobb zenekara, de aztán nyilatkozik valamelyik fiú, hogy soha, de soha többé nem játszanak. Azt akarják, hogy békességben élhessenek és ne tegyék őket tönkre, mint pél­dául Elvis Presley-t. A lemezeken, filmeken hallhatók és lát­hatók az egykori kedvencek. Az emberek számára minden tőlük telhetőt megadtak, és ha most azt akarja a közönség, hogy boldogan éljenek az egykori sztárok, a fiúk szerint az a legjobb, ha békén hagyják őket. George csak néha találkozik Paullal és Ringoval. Johnt már néhány éve nem látta, csak képeslapokat kap tőle. Har­rison életét az utóbbi időben megváltoztatta új házassága és a gyereke. Idejének java részét most avval tölti, hogy fiával játszik és figyeli életét. Miután első feleségétől elvált, George sok mindent be akart pótolni. Amerikai turnéra ment, de ez annyira kiszipolyozta, hogy úgy érezte, nincs se teste, se hangja többé. Ekkor találkozott Oliviával, az új asszony­nyal, és egyszerre, mint a mesében, minden jóra fordult. Most írt neki egy dalt, aminek a címe: „Dark Sweet Lady”. A Beatles-együttessel foglalkozók nagyon jól ismerik George Harrison azon vonását, hogy nagy érdeklődést tanú­sít az indiai filozófia iránt. George különösen az indiai ze­nével, meditációval és Krishnával foglalkozik. Már rég le­mondott arról, hogy a rengeteg támadás és kritika után pró­bálja megértetni az emberekkel elképzeléseit, céljait, egyál­talán azt, hogy mindezt miért csinálja. Most jutott el arra a pontra, hogy ezekről a dolgokról már nem beszél, csak ír. Az új dal címe: „Your Love Is Forever”, és az Istenről szól. Ezzel együtt Harrison önmaga állítása szerint nem jó példa a vallásos ember fogalmára. George soha többé nem akar turnézni. Törékenynek, fá­radtnak és kilúgozottnak érezte magát a legutóbbi koncert­sorozaton. Nincs már ahhoz kedve, hogy ócska szállodák­ban lakjon, rossz ételeket egyen, és bárki legyen ... Ma már nem szeretné minden este ugyanazokat a dalokat énekelni. Egy long beachi koncert után egy ideig még ott maradt a helyszínen, nézte hogyan szedi fel a buldózer a szemetet, amit az emberek hagytak hátra. Cipőket, kabáto­kat és mindenekelőtt üres üvegeket. (— sb —) k A fazekas Kettős erőpróba Régóta éreztem jól magam ilyen harmonikus összevisz- szaságban, mint Csúcs Endre szekszárdi fazekas és tera- kottakészítő kertvárosi mű­helyében. Látom még a mun­ka nyomát, félig kész tányé­rok és újra felhasználható agyagdarabok fekszenek a korongon, a szomszédos he­lyiségből ideáramlik a ke­mence melege, a műhely pol­cain szárításra váró nyers­termékek sorakoznak. — Endre, a maga neve jól cseng a megyebeli fazekasok és a kerámiák iránt fogé­kony emberek körében. — Nem tudom, hogy mennyire ismernek. Nyolc éve csinálom. Lehetőleg mindenütt ott vagyok, ahol a többi fazekas is munkáival. Szívesen versenyzek is ve­lük. — Kérek egy rövid önélet­rajzot. — 1944-ben születtem Szen­tesen. Hatéves lehettem, amikor Szekszárdra költöz­tünk, az általános iskolát már itt végeztem. Aztán a budapesti építőanyagipari technikumba jártam, ahol durvakerámiát, finomkerá­miát és üvegipart tanultam. 1965-ben jöttem a csatári kerámiaüzembe dolgozni, amely akkor indult. Az új üzem indulása mindig ese­mény. Sok elképzelést meg tud az ember valósítani egy új helyen. — Sima volt az indulás? — Az első évben tipikus fazekasműhely jellegű volt az egész. Egyetlen épületben, a régi téglagyár tmk-műhe- lyében kezdte meg az üzem a működését. A „szociális ellátottság” egy fali kagyló­ból állt, öltözőépület nem volt. Húszán, húszonöten voltunk ott abban az időben. Csak kézikorongon dolgoz­tunk és fazekas fáskemen­I cében égettük a kerámiákat, meglehetősen kis tételben. Mindenki díszműáruval és virágcserép-készítéssel fog­lalkozott. — Miből állt akkor egy kezdő szakember munkája? — Az első időben igazi mindenes voltam. 960 forint volt a fizetésem. A kemen­cerakástól kezdve mindent el kellett végezni, az adminiszt­rációs munkákat is. — Azóta eltelt 14 év. Je­lenlegi helyzete? — Az üzem technológusa vagyok. Háromezren felül keresek. Munkatársaimmal emberileg jól kijövök. A szakmai oldal már rázósabb kérdés, mert egy ilyen szé­riatermelő üzemben az em­ber nem csinálhatja azt. amit legjobban szeretne. Saját ter­vezésű, egyedi darabok készí­tésére gondolok. — Örülök, hogy megpendí­tette ezt a témát. — Szóval külön kell vá­lasztani azt, amit szériaáru­nak tartunk, attól, ami egye­di megmunkálást igényel. Az előbbi olcsóbb, az utóbbi ára lényegesen magasabb. Szer­vezés kérdése az egész. Egy ilyen üzemnél meg lehetne engedni, hogy kisebb rész­legben egyedi darabokat is csináljanak. Ez lassan már kezd megvalósulni, mert nálunk az ipari tanulók a szériától eltérő darabokat készítenek. Ezek a kerámiák kereskedelmi forgalomba is kerülnek. — Milyen módon hatá­rozzák meg a gyártani kívánt termékek körét? — Az igények határozzák meg. A partnerek annyit kér­nek, amennyi az üzem kapa­citását teljes egészében le­köti. Ebből adódik, hogy nem érünk rá különösebb dolgok­kal foglalkozni. Emellett van áruforgalmi osztály is, az tárgyal a partnerekkel. Kü­lönben az üzemnek olyan kicsi a volumene, hogy en­nél többet nem is tudna ter­melni. — Véleménye szerint, mi­lyen szerepe van a művé­szetek között a kerámiának? — Nálunk más ez a szerep, mint egy fejlett kerámia­iparral rendelkező ország­ban. Magyarországon külön­választják az iparművésze­tet a népművészettől. Ez nem szerencsés megoldás. Köztudott, hogy a kisebb műhelyekben is készülhet­nek jó kerámiák. Egy ke­rámia vagy szép, vagy rossz és akkor teljesen mindegy, hogy azt népművész vagy iparművész csinálta. — Fiatal szakmunkások, miután kellő gyakorlatra tet­tek szert, gyakran kiválnak az üzemekből és önállóan dolgoznak tovább. Miért? — Az a helyzet a kiváló keramikusokkal, hogy meg­unták a szériatermelést, de az üzletkörülmények ma olyanok, hogy aki ebből a szakmából akar megélni, az kénytelen önállóan is szériát csinálni. — A beszélgetés elején mondta, hogy nagyon foglal­koztatja az egyedi tervezésű kerámiák készítése. Ezért döntött-e úgy, hogy otthon is dolgozni fog? — 1973-ban váltottam iparengedélyt, munkaviszony mellett. Elkezdtem a kísér­letezést a fekete kerámiák készítésével, próbálgattam a technológiai eljárásokat. Amikor már úgy éreztem, hogy piacképesek a mun­káim, arra gondoltam, hogy árusítani is kellene őket. így kötöttem ki a fekete kerá­miáknál, ipart is azért vál­tottam, mert nem tudtam mit kezdeni az elkészült ke­rámiákkal. Emellett, mint technológus, a kerámiaké­szítéssel kapcsolatos minden szakmai probléma érdekel. Szeretnék itthon mindent megcsinálni, amit régen csi­náltak a szakmabeliek. Mi­nél több technológiai eljá­rással dolgozom, annál sok­rétűbb a munkám. — Munkáit hol zsürizteti? — A zsűrizést a népi ipar- művészeti tanács végzi. Rendszeresen küldök minta­darabokat és amit elfogad­nak. az a széria kereskedel­mi forgalomba is kerül. Amit nem kimondottan zsűrinek készítek, azt itthon árusítom. — Vásárokra eljár? — Főleg Pécsre. Ott ki­alakult a vevőkör és az otta­niak nagyon igényesek, esz­tétikai értékre különösen, de a vízállóságra is. — Milyen tervek foglal­koztatják? — Szeretnék itthon többet dolgozni, és jó lenne, ha több műhelyt is megismer­hetnék. — Hogyan tovább? — A csatári kerámiaüze­met 2—3 év múlva talán bővíteni fogják. Nagyon sze­retném, ha ott olyan felada­tokat kellene megoldanom, ami komoly erőpróba lenne. Itthon pedig elkészül a na­gyobb hőfokú égetéshez szük­séges kemencém és akkor a mostaniaknál magasabb tű- zű és különlegesebb kerá­miákat fogok csinálni. szűcs László János Fotó: BÁLI JÁNOS Tanulók a TÁÉV-nél Rövid nyári szünet után szeptemberben ismét meg­kezdődött a szakmunkás­tanuló-képzés a TÁÉV mun­kahelyein. Tolna megyében legna­gyobb tanulólétszámmal a TÁÉV rendelkezik. Ez a tény egyrészt nagy terheket ró a vállalatra, másrészt pe­dig — mivel a tanulók több­sége később is itt dolgozik — biztosítja a folyamatos után­pótlást. Nagy anyagi ráfordítással korszerű tanműhelyt építet­tek a vállalat telephelyén, s a kinti épületeken dolgozó tanulókat is ellátták szer­számokkal. A tanműhelyen kívül Pak­son dolgoznak nagy létszám­ban tanulók. Főleg vízveze­ték- és központifűtés-szere­lők. Ezenkívül még meleg­burkoló csoport is tevékeny­kedik ott. Sok lakóépület, szociális helyiség tanúskodik kezük munkájáról. Az ott dolgozó művezetők elisme­réssel nyilatkoztak a cso­portokról. Szekszárdon a TÁÉV mun­kahelyein csaknem minde­nütt találunk tanulókat. Az előregyártó üzemben 9 fős fűtésszerelő csoport dolgozik. Az épületeken főleg kőmű­veseket, villanyszerelőket, festőket, lakatosokat találunk. „Kint” a termelésben egé­szében látják, és csinálhatják is a munkát. A tanmenetek­ben előírt munkafolyama­tok csaknem mindenütt meg­valósíthatók. Az esetleges problémákat az iskola és a vállalat oktatási csoportja próbálja megoldani. Az oktatókor) is sok mú­lik. Mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a bukás. NAGY VENDEL Ifjúmunkásnapok Dombóváron Ifjúmunkások pályamunkáinak kiállítása Csúcs Endre munka közben A Beatles tagja volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents